Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Pásztor és a nemzetiségpolitika
Egy kerek asztalról (is) – ami nem volt az
Bozóki Antal
A szenior Pásztor által festett valótlan/rózsaszínű kép realitás helyett inkább egy silány népszínmű kulisszájára emlékeztet, amivel bódítják a közösséget. A hamis beszéd, az önmagunk áltatása nem az „itthonmaradás lehetőségét” segíti, nem vonzóvá hanem riasztóvá teszi a szülőföldet! Rajtunk csak a helyzet megváltoztatása segíthet, amely még a messze távolban sem dereng! Mit fejlődött a tartomány és a magyar közösség Pásztor István tíz éves képviselőházi elnöksége alatt? Miért nem erről számolt be a többszörös elnök? A közösségnek erről nem kell tudni? Elég, ha a gyarapodást a saját bőrén érzi? Bozóki Antal:
Az igazság elferdítése egy alternatív valóság előmozdítása érdekében
gyakori jelenség a fasizmus történetében.
RTL Híradó, 2022. május 25.
Pásztor Istvánról, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ/ВМС), a tartományi képviselőház és a Park Kft. közgyűlési elnökéről sok mindent el lehet (és el is kell) mondani, csak éppen azt nem, hogy nem tevékeny. Sőt!
A háromszoros elnök, noszai ménesgazda és nem utolsó sorban Aleksandar Vučić szerb haladópárti elnök barátja, stb. sürög, forog, hol itt jelenik meg, hol ott. Mindenhol és minden témában felszólal, ha ért hozzá, ha nem. Az a fontos, hogy a Magyar Szó nevű pártlap címoldalán, a VMSZ házi televíziójának nevezett Pannon RTV-ben, a vagy a Szabadkai Magyar Rádió Napindító című magánműsorában szerepeljen, magvas gondolatait közölje a plebsszel, vagyis a köznéppel.
Május 11-én a Tartományi Képviselőházban az aracsi pusztatemplom helyreállítási projektummal kapcsolatban szólalt fel, másnap pedig már a Romos templomok jövője címmel tartott nagybecskereki szimpóziumon, mondta el gondolatait, bölcs, irányadó, jövőbelátó meglátásait, kiérdemelve a „Szent Pásztor, a Templomok Védelmezője” címet (is).
Egyedül azt nem tudni, hogy mikor végzi a képviselőházi elnök munkáját? Jut-e neki erre ideje? Vagy az éppenséggel nem is fontos, hiszen Vajdaság autonómiája manapság talán a legalacsonyabb szinten van. Süllyedhet még lejjebb is, egyébként is minek az, mivel a tartomány csupán „Szerbia északi része”.
Pásztor Pista május 24-én az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Szabadkán megszervezett, Küzdelmes sorsközösség című Akadémiai Napjainak keretében Bilaterális kapcsolatok – délvidéki magyarság a Magyarország–Szerbia viszonyrendszerben címmel tartott „előadást”. Ez nem a vallás és a politika összefonódása lenne? No, de hol van itt a tudomány?
– A 2011-es népszámlálási adatok értelmében 256 ezer magyar él Szerbiában, ám egészen biztos, hogy jelenleg kisebb a magyarok lélekszáma, jegyezte meg előadásának bevezetőjében Pásztor István, rámutatván: „Az is egészen biztos, hogy vagyunk olyan sokan, hogy nem mondhatunk le saját magunkról.”
Pásztor tehát nem követi a demográfiai adatokat, vagy nem akar tudomást venni arról, hogy az legutóbbi népszámlálás óta eltelt 11 év. Pedig egy politikusnak ismernie kellene legalább a népesség alakulására vonatkozó legújabb adatokat.
– Egybevetve a születések és a halálozások számát, kijelenthetjük, hogy a természetes fogyatkozás miatt a vajdasági magyarság létszáma évente 2600-2700 fővel csökken – olvasható az Identitás Kisebbségkutató Műhely tavaly készült átfogó demográfiai kutatásáról szóló írásban.[6] Ehhez a számhoz azonban hozzá kell adni azokat is, akik – a jobb életkörülmények reményében, vagy egyéb okok miatt – külföldre költöztek.
– A VMSZ-nek, mint a közösség legitim politikai képviselőjének, az a feladata, hogy megteremtse az itthonmaradás lehetőségét, illetve vonzóvá tegye a szülőföldet, hogy az elvándoroltak közül minél többen térjenek vissza. A mindenkori határon túli politikum feladata egyrészt az, hogy biztosítsa az identitásmegőrzés jogszabályi rendszerbeli intézményes lehetőségeit, másrészt pedig az, hogy élhetővé tegye a szülőföldet. Ilyen szempontból a VMSZ az elmúlt tíz év vonatkozásában nyugodt lelkiismerettel számolhat el a teljesítményével – fogalmazott Pásztor István.
Ez a kijelentése több szempontból is problémás.
Először is azt kellene megvitatni, hogy mennyire tekinthető „legitimnek” a VMSZ, mint a „közösség politikai képviselője”.
A VMSZ a 2020. évi választáson, amikor a részvétel 48,93 százalékos volt, a szavazatok 2,23 százalékát szerezte meg, 71 893 szavazatot kapott, az akkor „kb. 180 ezerre” taksált magyar választópolgár közül.
A 2022. évi 9,79 százalékkal magasabb részvétel, az Orbán-milliárdok, „a méregdrága Facebook-, YouTube-, Instagram- és Googlereklámok”, az egész oldalas politikai hirdetések, „a csalások és gyanús esetek, a teljes médiauralom, a különböző médiumokban leadott politikai hirdetések, vagy épp az aktivistáiknak kifizetett százezrek mellett is”, a VMSZ most 60.313 szavazatot kapott, vagyis 11 580 szavazattal kevesebbet, mint 2020-ban (akkor 71 893-at)! Vranjeban is csak 56-an (0,13%) szavaztak a VMSZ-re – a 2020. évi 1396-tal szemben!
A „kb. 180 ezerre” becsült magyar választópolgár 30-35 százalékának a szavazatát nyerte csupán el a VMSZ. Kérdés azonban, hogy ha a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) és a Magyar Mozgalom (MM) önálló listával, vagy együtt indulnak a választásokon, akkor a VMSZ vajon mennyi szavazatot kapott volna?
A VMSZ az öt köztársasági képviselői mandátumhoz (az eddigi kilencből) is úgy jutott, hogy a választási törvény (140. szakasza 2. bekezdése) értelmében, „a mandátumok elosztásakor, a legnagyobb hányados rendszerének alkalmazásával, a nemzeti kisebbségek választói listáinak hányadosait, amelyek a szavazatok 3 százalékánál kevesebbet kaptak, 35 százalékkal növelik”.
Ez azt jelenti, hogy a VMSZ-re adott szavazatokat 35 százalékkal megemelték. Így több képviselői helyhez jutott a párt, mint amennyi a szavazatok alapján megillette volna. Ha nem (magyar–szerb) kisebbségi szervezetként vesz részt a választásokon, be se jut a parlamentbe! Azért viszont még véletlenül sem állt ki, hogy a nemzeti kisebbségeket a döntéshozatali szervekben a részarányos képviselet illesse meg!
A VMSZ a vajdasági magyar közösségnek csak a magyar közösségnek talán egyharmadát képviseli, ugyanakkor nem kétséges, hogy legális magyar-szerb vegyes párt. Arról, hogy a közösség „legitim politikai képviselőjének” kiáltsuk ki, már vitázni lehet. És arról is, hogy hogyan, milyen módon teszi ezt!
Egy biztos, Pásztor Pista nem beszélhet, nem léphet fel a teljes vajdasági magyar közösség nevében/képviseletében – amit egyébként előszeretettel tesz –, hanem csak a VMSZ szavazói nevében!
– A nemzethez való tartozás állampolgárságot is magával hozott. Ez biztosan sok embert elvitt innen. Ezzel párhuzamosan volt egy szorító körülmény, az itteni szociális állapotok jellege. Utóbbiak gyakran befolyásolták az elvándorlással kapcsolatos döntéseket, azaz beszűkítették a döntéshozatal szabadságát. A politika feladata az, hogy a mindennapi körülményeken változtatva a családok döntéshozatalát ilyen szempontból bonyolultabbá tegye, hogy akkor, amikor az elvándorlást fontolgatják, minél nehezebben határozzanak utóbbi mellett. Az ebből a hozzáállásból táplálkozó tevékenység azért is fontos, mert ez teremti meg annak a lehetőségét, hogy akik az elmúlt évtizedben elmentek, azok esetleg a visszatérés mellett döntsenek – fejtette ki Pásztor az idézett lap négyhasábos írása szerint.
A többszörös elnök szabadegyetemi „előadásának” kuriózuma, hogy egyetlen adatot sem közölt a magyar közösség gazdasági, szociális állapotáról, nyelv- és íráshasználati, oktatási, művelődési stb. jogaink alakulásáról, érvényesítéséről. Állításait semmilyen konkrét ténnyel alá nem támasztotta. Ez is arra utal, hogy a pártvezér voluntarista, nem a valós helyzeten alapuló politikát folytat. Tények nélkül lehet ugyan politizálni, csak annak általában bizonytalan, vagy nem jó végkifejlete szokott lenni.
Pásztornak a délvidéki/vajdasági magyarok valós gazdasági, szociális helyzetéről, (tömeges) elvándorlásáról, annak kiváltó okairól sincsenek adatai. Ha esetleg vannak is, nem kívánja azokat a nyilvánossággal megosztani, mivel nem vetnének túlságosan jó fényt a hatalomban való csaknem másfél évtizedes tevékenységére.
Arról sem beszélt, hogy például Szabadkán átlagosan 6 446, Topolyán 12 464, Kishegyesen pedig 16 834 dinárral alacsonyabbak az átlagfizetések, mint Szerbiában!
Ezek az adatok is arról árulkodnak, hogy a sikeresnek mondott haladó–szocialista–véemeszes hatalom nem fordít kellő figyelmet azoknak a területeknek a fejlődésére, amelyeken magyarok élnek (még egyelőre) többségben. Mindez növeli az elszegényedést, kihat az életszínvonal csökkenésére és serkenti a lakosság elvándorlását.
Az sem említette, hogy „rossz az ivóvíz minősége szinte az egész tartományban,” hogy Vajdaságban „a szennyvíznek is csupán 10 százalékát tisztítják”![20] Hogy a többi közművesítési, az életkörülményeket nehezítő problémákat ne is említsem.
Jobb helyeken a politika nem mászik bele az ember életébe, itt meg arról szól az életünk, hogy lemondunk az értékekről, a méltóságról, szabadságról, a normalitásról, vazallusokká tesznek bennünket és zsarolnak. Olyan hely lettünk, ahol kötelező a Fideszre és a Véemeszre szavazni, különben... Az ilyen rendszer üldözi el leginkább az embereket.
A szenior Pásztor által festett valótlan/rózsaszínű kép realitás helyett inkább egy silány népszínmű kulisszájára emlékeztet, amivel bódítják a közösséget. A hamis beszéd, az önmagunk áltatása nem az „itthonmaradás lehetőségét” segíti, nem vonzóvá hanem riasztóvá teszi a szülőföldet! Rajtunk csak a helyzet megváltoztatása segíthet, amely még a messze távolban sem dereng!
Mit fejlődött a tartomány és a magyar közösség Pásztor István tíz éves képviselőházi elnöksége alatt? Miért nem erről számolt be a többszörös elnök? A közösségnek erről nem kell tudni? Elég, ha a gyarapodást a saját bőrén érzi?
Az „előadásban” Pásztor részletesen kifejtette véleményét, álláspontjait a „nemzetpolitikáról” is. Szerinte „két alapállása van, a sértődöttségből táplálkozó konfrontatív és az együttműködésre épülő. – Az első a gyáva alapállás, hiszen konfrontálódni sokkal egyszerűbb, mint együttműködni. A bizalomépítés a politikában is az emberek közötti bizalom kialakításáról szól – idézi Pásztort az említett lap.
– A jelenlegi partnerek (Aleksandar Vučič és a Szerb Haladó Párt – B.A.) megpróbálnak korrektek lenni és betartani a megállapodásokat. Nem egyszerű velük, hiszen rendkívül agresszívek és rámenősek. Partnerek vagyunk, ám rendre megpróbálnak akadályozni bennünket, amikor azonban megállapodást kötünk, akkor ezek betartása aránylag magas szinten van. A partnerség azért fontos, mert ellenzékből lehet nagyokat mondani, de csak nagyon pici dolgokat lehet elvégezni. Partneri viszonyban visszafogottnak kell lenni a mondatokkal, ám ambíciók szempontjából bátornak lehet lenni. Nekünk kötelességünk a saját közösségünk támogatottságát kiharcolni, majd azzal együttműködni, aki a többségi nemzet legitim politikai képviselője. Ezért lényeges, hogy a politikai színtér összes szereplőjével beszélő viszonyban legyünk, hiszen nem veszhetnek el hatalmi ciklusok, amelyekben nem veszünk részt a döntéshozatalban – emelte ki Pásztor István.
A VMSZ elnök idézett a mondataiban megtalálható a nemzeti kisebbségi politikájának csaknem minden eleme.
Ez a politika „a konfrontáció helyett az együttműködésre” épül. „A többségi nemzet legitim politikai képviselőjével” való együttműködésnek persze senki józan nem lehet ellene. Mindaddig, amíg az nem a közösség kárára történik. Senki még csak véletlenül sem híve a konfrontálódásnak, de ez nem jelenheti a nemzeti kisebbségi jogokról való lemondást! Annak érdekében igenis konfrontálódnia kell egy kisebbségi politikusnak!
Az elmúlt időszakban több alkalommal megtörtént, hogy Pásztor és pártja, pontosabban parlamenti képviselői, rossz kompromisszumot kötöttek a Vučić Szerb Haladó Pártjával (SNS), olyan törvénybeli megoldásokat is megszavaztak, amelyek megalázóak a magyar közösségre nézve. Nem éppen ez lenne az a bizonyos „gyáva alapállás”?
Például, hogy november 25. legyen Vajdaság napja, amikor 1928-ban az újvidéki Nagy Népszkupstina kikiáltotta a vajdasági területeknek a Szerb Királysághoz való csatolását; a „szerb nyelv használatáról a közéletben és a cirill írásmód védelméről, valamint megőrzéséről” szóló törvény és az oktatási törvény módosításának megszavazása, amely egyebek között előirányozza, hogy az összes szerbiai iskola (beleértve a délvidéki magyar többségű iskolákat is!) minden tanévet a szerb himnusz eléneklésével vagy lejátszásával kezdjék”; a Szent Száváról (Rastko Nemanjićról) való január 27-ei megemlékezés kötelezővé tételének támogatása a nemzeti kisebbségi tanulók számára is; monumentális, csaknem 10 méter magas szobor avatása 2021. november 30-án Szabadkán I. Petar Karađorđević szerb királynak, 21,4 millió dinárból, „akinek egyébként semmi köze nem volt Szabadkához, még csak nem is járt ott”, stb.
A Pásztor-féle „konfrontáció helyett az együttműködés” alapú nemzeti kisebbségi politika alapvető hibája, hogy az Aleksandar Vučićtyal kötött egyezségen, az egyszemélyes és megalkuvó egyezkedésen alapul, amit semmilyen közösségi vita nem előzött meg. Ez a politika nem vesz tudomást arról, hogy a nemzeti kisebbségvédelemnek már több évtizede átfogó nemzetközi rendszere van, úgy Európában, mint a világban.
A nemzeti kisebbségi politika alapja semmiképpen sem lehet a párt- és politikai vezetők egyezségének, holmi alkunak a tárgya. Nem függhet a pártvezetők, sógor-komák személyes „barátságától”. Mindenkor a nemzetközi közösség által elfogadott kisebbségvédelmi normákon/jogrenden kell, hogy alapuljon, amelyeket egyébként Szerbia is elfogadott. A nemzeti kisebbségi érdekvédelmi szervezetek – amilyen Pásztor állítása szerint a VMSZ – egyik fontos feladata e normáknak a gyakorlati életben való megvalósításának a számonkérése kell, hogy legyen, ami nálunk nem történik meg.
A VMSZ – Pásztor István vezetésével – teljesen lemondott a magyar közösség érdekvédelméről. A pártvezér és fő ideológus a SNS túszává és (ki)szolgá(ló)jává vált, és vele együtt a vajdasági magyar közösség is.
Pásztor István „előadása” inkább valamiféle önigazolásra, lelkiismeret nyugtatási monológra hasonlít, mintsem a közösség érdekeiért kiálló felelős vezető „nyugodt lelkiismerettel” való elszámolására az utóbbi tíz éves teljesítményével.
A szemfényvesztés, porhintés az itteni közösség tagjait nem fogja megtéveszteni, sem megnyugtatni. Sőt, továbbra is élhetetlenné teszi számukra a Vajdaságot a folyamatos félrebeszélés, hálára kötelezés, zsarolás, fenyegetés.
A folytatásban kerekasztal-beszélgetést tartottak, amelyen Deli Andor Véemeszes-Fideszes európai parlamenti képviselő „felidézte Szerbia európai integrációjának az eddigi folyamatát, a csatlakozás társadalmi megítélését, valamint saját, az uniós intézményrendszerben szerzett tapasztalatait”.
Kovács Elvira, a VMSZ (egyik) alelnöke, a Szerbiai Képviselőház alelnöke, stb. „részletesen beszámolt Szerbia, valamint saját részvételéről az Európa Tanács (ET), illetve a Parlamenti Közgyűlés munkájában, valamint az ET legfontosabb nemzeti kisebbségi dokumentumairól és az azok alkalmazásáról készített jelentésekről”.
Pásztor Bálint, ugyancsak a Véemesz alelnöke, Szabadka városi képviselő-testületének az elnöke, a pártelnök fia, stb. „egyebek mellett arról beszélt, hogy a VMSZ-nek meghatározó szerepe volt a kiváló magyar–szerb kapcsolatok kialakításában”.
A „kerekasztal-beszélgetésen”, tehát, kizárólag Véemeszes vezetők szerepeltek. Mindegyikük elmondta a saját monológját. A pártlap írása alapján senki más a beszélgetésben nem vett részt, bizonyára senkit meg sem hívtak, nehogy esetleg valami más, ne adj Isten, ellenvélemény is elhangozzon. Micsoda demokrácia ez?
Mindebből jól látható a törekvés, hogy – mint a választási kampány idején is – Vučićot utánozva – minden csapból csak ők folyjanak, csak az látszik és történik meg, amit ők képviselnek.
A Magyar Nemzeti Tanács „alapította”/uralta sajtó kiszolgálja ebben őket. Nem csoda, hogy huzamosabb ideje – sajnos még a függetlennek számító internetes portálokon se – nem lehet egyetlen politikai kommentárt sem találni.
Jól illusztrálja ez a jelenlegi vajdmagyar állapotokat, amelyben a dialógusnak, a párbeszédnek helye nincsen. Emberhez méltó értékrendnek meg pláne.
Szomorú állapotok. Nem csoda, hogy fokozódik az elköltözés, a külföldre távozás, kis közösségeink kiürítése!
Következő cikk: Csak dermedten nézzük, ahogy a gonosz lerohan bennünket
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >