2022. június 25. szombat
Ma Vilmos, Viola, Vilma névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló

Egyoldalú műemlékvédelem

Bozóki Antal
Bozóki Antal
Egyoldalú műemlékvédelem

Minek adni elsőbbséget, a műemlékvédelemnek, vagy a puszta létnek, a megmaradásnak? Csiszár Klára Antónia szavaival – „a múltba való kapaszkodásnak”, vagy „a szabadság és a jövő alakításának”? A lakosság túlnyomó többsége bizonyára az életet, a jövőt választaná! Nem lehetne itt a szakemberek által valami fontossági sorrendet kialakítani/felállítani, felújítási tervet készíteni és azt az anyagi lehetőségekhez igazítani? Bozóki Antal:

Május 11.

Egyoldalú műemlékvédelem

 

A Tartományi Képviselőházban az aracsi pusztatemplom helyreállítási projektummal kapcsolatban tartottak – véemeszes politikusok részvételével – „magyar–szerb vegyes szakmai tanácskozást”, melynek „célja az eddig megtett lépések összegzése, a teendők sorra vétele volt”.

Pásztor István házelnök az újságíróknak adott nyilatkozatában hangoztatta, hogy a cél „Aracs megőrzése, revitalizációja és közkinccsé tétele”.

Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnökének értékelése szerint „Magyarország Kormánya néhány évvel ezelőtt már elkötelezte magát, hogy tetemes összeget fordít erre a célra, s hogy a szerbiai oldalon, mind tartományi, mind pedig köztársasági szinten, megvan az elhatározás a projektum megvalósítása iránt.

– Az anyaországi támogatásból meg lehetne oldani a pusztatemplom megőrzésén végzett munkálatokat, Szerbia finanszírozná az infrastrukturális beruházásokat, tehát az utak kiépítését, a villany bevezetését, a látogatóközpont kialakítását” – mondta Hajnal.

A romosságában megmaradt aracsi templom kétségtelenül „a vajdasági magyarság leglényegesebb emlékhelye, az identitás megőrzésének a jelképe” – értékelte Tamási Judit, a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium munkatársa, az aracsi pusztatemplom megőrzésével kapcsolatos projektumfeladatok koordinátora.

– A magyar fél javasolt egy szakmai örökségalapú fejlesztési tervet, aminek az a lényege, hogy a műemléket romállapotban egy konzervátori, restaurátori szemléletet alkalmazva, tehát nem hozzáépítve, kiegészítve őriznénk meg, viszont egy olyan infrastruktúrát alakítanánk ki körülötte, amely lehetővé tenné a műemlékbarát szemléletnek az érvényesítését is, de megőriznénk magának a pusztatemplomnak, mint emlékhelynek a funkcióját is, csak a romok közül azt egy külön kialakított látogatóközpontba helyeznénk át. A magyar fél vállalná a műemlék-helyreállítást, várjuk a szerb fél együttműködését az infrastruktúra kialakítása terén – nyilatkozta az ülés kapcsán Tamási Judit.

A tudósításból nem lehet megállapítani, hogy a „szerb fél” részéről ki vett részt a tanácskozáson. Inkább arra lehet következtetni, hogy nem volt jelen senki. Ezért nagyon egyoldalúnak tűnik, mivel nem csak a projektum kivitelezése, de még a pénzelése is a magyarországi adófizetők pénzéből történne. Mintha a tervezet a „szerb felet” különösebben nem is érdekelné.

Erre abból is következtetni lehet, hogy Szerbia csak „az infrastrukturális beruházásokat, tehát az utak kiépítését, a villany bevezetését, a látogatóközpont kialakítását” finanszírozná. A tanácskozáson azonban – az információ alapján – még erre sem hangzott el biztosíték vállalása.

 

Május 12.

Hívek nélküli, romos templomok

 

Romos templomok jövője címmel tartottak szimpóziumot Nagybecskereken, a Szerbiai Katolikus Egyház szervezésében, szerbiai és külföldi katolikus elöljárók, képviselők, valamint az elmaradhatatlan, minden témában egyaránt „szakértő” Pásztor István, a Tartományi Képviselőház véemeszes elnökének részvételével.

„Hívek nélkül maradt”, romos templomok vannak Vajdaság egész területén, de különösen Bánátban jelentenek gondot, ahol a települések önkormányzatait nemigazán érdekelte/érdekli a sorsuk.

A téma „évtizedek óta foglalkoztatja a katolikus egyházat” csak éppen nem találtak megoldást, mivel „a Szerbiai Katolikus Egyház a vallási felekezetekre szánt állami támogatásnak mindössze az öt százalékát kapja”.

A Magyar Szó nevű vémeszes napilap írása alapján arra lehet következtetni, hogy az összejövetelen a templomok sorsát illetően semmilyen álláspontot, záradékot nem fogalmaztak meg. Pásztor István „arra biztatta a konferencia szervezőit, hogy forduljanak a tartományi és a köztársasági kormányhoz a megoldás keresésében”.

Prof. dr. Csiszár Klára Antónia pasztorálteológus (Linz, Ausztria) kiemelte, hogy „az utolsó, amit megfontolásra kell venni az a templom lebontása”.

– Találjuk meg azt a módot, beszélgetve a helyiekkel, mire van szükségetek az élet szolgálatának kritériumát tekintve? És ennek megfelelően döntsünk a templom sorsáról. És ne a múltba való kapaszkodás, a nosztalgiázás, a letargia, a szomorúság legyen az egyháznak a része, hanem az öröm, a kreativitás, a szabadság és a jövőnek az alakítása. Ez az ami a kezünkben van – fogalmazott a pasztorálteológus.

Soltész Miklós, a magyar kormány miniszterelnökségének egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára, a 2021. május 19-ei vajdasági látogatása alkalmával, a Magyar Templom-felújítási Programot is ismertette. Ennek részeként „Vajdaság 23 településének 25 temploma fog megújulni, 21 katolikus és 4 református. A felújítandó katolikus templomok közül a Szabadkai Egyházmegye területén 14, míg a Nagybecskereki Egyházmegye területén 7 templom található”.

A Nagybecskereki Egyházmegye területén felújítandó „hét templom felújítási munkálatainak értéke 80 millió forint”. A többi 18 templom felújítási költségéről a sajtó nem közölt adatot. Mint ahogy arról sem, hogy mennyi templom vár még a felújításra a Délvidéken/Vajdaságban?

A sajtójelentések alapján nem lehet teljes áttekintést/képet kapni arról, hogy pontosan mennyi (ez esetben) vallási létesítmény felújítását finanszírozta – évekre visszamenőleg – teljes egészében vagy részben a magyar kormány, illetve támogatták magyarországi alapok, sem pedig arról, hogy ez mostanáig mekkora összeget jelent.

Egy olyan lista, amely áttekintést adna azokról a létesítményekről, amelyek megóvását, felújítását Magyarország pénzelte, bizonyára nem vetne éppen jó fényt a szerb kormány nemzeti kisebbségi politikájára!

A romos, elhagyott/elhagyatott templomok sorsa kétségtelenül az építészeti, a kulturális és civilizációs örökség kérdése is. Erről a problémáról tudnak/tudtak a szerb állami/világi és a katolikus egyházi hatóságok évtizedekkel ezelőtt is, csak nem éppen túlságosan sokat törődtek vele. A megoldása is talán könnyebb lenne, ha a szakrális épületek karbantartásával idejében és folyamatosan foglalkoznak. Most egyszerre mindenki templomszakértő lett? Hol voltak eddig?

A problémát csak növeli, hogy időközben nem csak az állam, de a lakosság anyagi helyzete és az életkörülményei is megromlottak, elmaradnak a 21. századi követelményektől. Most egyszerre „25 templom fog megújulni” (ismét csak magyarországi pénzekből), miközben vajdaság számos településében a szerb hatóságok még „a tiszta vizet” sem tudják biztosítani a háztartásokban.

„Rossz az ivóvíz minősége szinte az egész tartományban, Bánátban a legrosszabb.” Például éppen Nagybecskereken, ahol „közel két évtized után” sincsen tiszta/egészséges ivóvíz. Vajdaságban „a szennyvíznek is csupán 10 százalékát tisztítják”! Hogy a többi közművesítési, az életkörülményeket nehezítő problémákat most ne is említsem. Erről miért nem tartanak szimpóziumot?

Minek adni elsőbbséget, a műemlékvédelemnek, vagy a puszta létnek, a megmaradásnak? Csiszár Klára Antónia szavaival – „a múltba való kapaszkodásnak”, vagy „a szabadság és a jövő alakításának”? A lakosság túlnyomó többsége bizonyára az életet, a jövőt választaná! Nem lehetne itt a szakemberek által valami fontossági sorrendet kialakítani/felállítani, felújítási tervet készíteni és azt az anyagi lehetőségekhez igazítani?

 

2022. május 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Vajon milyen jövő vár egy ilyen városra?

A folyamat lassú, mert sokan a saját becsületük kérdésének tartják mindenek ellenére is kitartani. Orvosok, tanárok, >

Tovább

Ez is az én Európám!

Európa messze volt, a szerb álkatonai egységek közel. Újvidék tele volt terepszínű egyenruhás patriótával. Akadtak csinos >

Tovább

Lesz-e kihívója a VMSZ-nek?

Félő, hogy – amennyiben a VMSZ-nek nem lesz ellenzéki alternatívája – az októberi nemzeti tanácsi választásokon >

Tovább

A Dagi

A nyolcvanas évek első felében volt két riportutam, mindkettőre elkísért Horváth Laci (a Dagi) operatőr barátom >

Tovább

Kérdezni mert – menesztették!

A sajtóhírekből azt a benyomást lehet szerezni, hogy Szabó Dékány Zsófia esetében olyan személyt váltottak le, >

Tovább

Szerbia: egyre távolabb az EU-tagságtól

A nyilatkozat egészen logikus és értelmes lenne, ha nem tudnánk, hogy Kovács a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

A lelkiismeretét megnyugtató behódoló értelmiségi réteg

Manapság senki sem kívánja megváltoztatni a világot, a mai értelmiségi establishment tagjai Musil Szakadék Nagyszálló teraszának >

Tovább

A nagy átejtés

Nem Fekete Elvirával van baj, hanem azokkal, akik hajbókoltak előtte. Elvira már javíthatatlan, sőt annyira negatív >

Tovább

Barnul már a határ

Tárgyi bizonyítékok ide, tárgyi bizonyítékok oda, lejárt a munkaidő. Elegánsan kellett hát megoldani a dolgot. Azt >

Tovább

Pesszimista tragikomédia

Véletlen? Korántsem, és mindent a Szerbiai Televízió elképesztő propagandájával sem lehet magyarázni. Észérvek itt már nem >

Tovább

Rongy Elek és a többiek

Mit fog mondani az utolsó szó jogán az Elnémult Nincstelenek Szakszervezete és annak becses generálja, Butrosz? >

Tovább

Fiúk, gyertek haza!

1992 végén Szerbiában (Kis Jugoszláviában) akkor sorsdöntőnek tűnt választásokat tartottak és a lehetőség annyira fellelkesített, hogy >

Tovább