Ma Pál névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Az első félidő (16)
Disszidensnek lenni jó
Bódis Gábor
Le is jött értünk a titkárnő és felkisért bennünket egy szobába, ahol hamarosan csatlakozott hozzánk Ribánszky László, a Magyar Osztály igazgatója. Öt év múlva kiderült, hogy az utolsó igazgatója, hiszen 1993 októberében az amerikaiak megszüntették a magyar adást. Ribánszky, akivel néhány évvel később rendszeresen teniszeztünk, majd utána apfelschorle-t (almalé szódával) ittunk, lévén, hogy még vissza kellett menni a szerkesztőségbe, kedvesen fogadott bennünket. De: nyugati útlevél nélkül nem lehetett bejutni a SZER-be és egyébként is létszámstop volt. Amit ajánlani tudott: töltsünk ki egy kérdőívet a portánál, és ha változik a helyzet, értesítenek bennünket. Gondolni sem mertem rá, hogy erre nem is kell sokáig várni. Milošević most nekem dolgozott: ahogy verte szét az országot, annál komolyabb témává vált Jugoszlávia. Bódis Gábor:
Nagyon kényelmesen indult a disszidensi korszakom. Miután hivatalosan leváltottak, minden indoklás nélkül, ami azért nem lepett meg, az egyik helyettesemet Korpa Bécit bízták meg a főszerkesztéssel. A Munkástanács döntése alapján nem foglalkozhattam újságírással, de kaptam fizetést és bemehettem a napilapokért. A tévé parkolóját lezáró sorompónál volt egy büfé, kis terasszal, itt töltöttem néhány sorstársammal a munkaidőmet. Nem mindenki örült nekünk.
Jelentkeztem Biacsi Antalnál, aki Szabadkán a Hét Nap főszerkesztője volt és megbeszéltük, hogy lesz egy külpolitikai rovatom. Bátor lépés volt ez akkor a Tónitól. Decembertől rendszeresen írtam kizárólag külpolitikáról. Egy befolyásos magyar politikus, aki az autonómisták idején esett ki a pikszisből nem átallott elmenni a Hét Nap szerkesztőségébe és tiltakozni, hogy egy bukott autonómista ír a lapba. Nagy csalódás volt, főleg a szüleimnek. Évekkel később, amikor a Naplóval élőújságot (író-olvasó találkozót) tartottunk Szabadkán, nagy lelkesedéssel fogadta ugyanő a csapatot. Ilyen is van.
Időm volt, fizetésem is. Elugrottunk Évával Münchenbe a rokonaihoz, akik az Olimpia faluban laktak. A nagyapa bácsikájának Belgrád központjában, a mostani Köztársaság téren volt autókereskedése. 1920 körül. Nagyon szerette a német brandyt. Közben el-elrévedt tekintettel mesélt a régi szép időkről, amikor még saját maga vitte le a vadonatúj gépkocsit a montenegrói hercegnek Podgoricába.
- Nagyon rossz utak voltak, emlékszel rá?
Nekem szegezte a kérdést és csak egyet tudtam érteni vele. Különben az idősíkok bonyolult szétszálazásába kezdhettünk volna.
Ingolstadtba is elmentünk, ahol a rokonok hívő reformátusok voltak. Az ebéd végén megfogtuk egymás kezét és fohászkodtunk, hogy Évával új munkahelyet találjon nekünk a Mindenható. A disszidensi állapotnak is vannak nehéz pillanatai.
De a müncheni küldetés igazi célja az Englischer Garten volt. Ott volt a Szabad Európa Rádió müncheni központja. Annak rendje és módja szerint bejelentkeztünk a portán, és elmondtuk, hogy a magyar szerkesztőség illetékesével szeretnénk beszélni. Le is jött értünk a titkárnő és felkisért bennünket egy szobába, ahol hamarosan csatlakozott hozzánk Ribánszky László, a Magyar Osztály igazgatója. Öt év múlva kiderült, hogy az utolsó igazgatója, hiszen 1993 októberében az amerikaiak megszüntették a magyar adást.
Ribánszky, akivel néhány évvel később rendszeresen teniszeztünk, majd utána apfelschorle-t (almalé szódával) ittunk, lévén, hogy még vissza kellett menni a szerkesztőségbe, kedvesen fogadott bennünket. De: nyugati útlevél nélkül nem lehetett bejutni a SZER-be és egyébként is létszámstop volt. Amit ajánlani tudott: töltsünk ki egy kérdőívet a portánál, és ha változik a helyzet, értesítenek bennünket. Gondolni sem mertem rá, hogy erre nem is kell sokáig várni. Milošević most nekem dolgozott: ahogy verte szét az országot, annál komolyabb témává vált Jugoszlávia.
X
Londonban a BBC-nél is próbálkoztam. Abból egyetlen egy haszon származott: Sándorov Péterrel jót söröztünk.
Itthon a hatalomátvétel után egy köztes megoldás született: a tartományi pártbizottság élére nem mindjárt az ultrák kerültek, hanem új arcok, de nem a Kertes Misi bandája. Az elnök a szabadkai Boško Kovačević lett, a titkár, vagyis a második ember pedig Bane Brkljač barátom. Bane alig fél évvel a joghurt forradalom előtt került huszonegynéhány évesen az Újvidéki RTV vezérigazgatóhelyettesi székébe. A kommunista káderképző kitűnő tanulója volt és a nyolcvanas évek közepén az országos Szocialista Ifjúsági Szövetség elnöke lett. Az ő nevéhez fűződik a „Tito halála után is Tito” morbid (de az ország összetartása szempontjából egy ideig hasznos) stratégia egyik legészakkoreaibb kinövésének, az ifjúsági stafétának a megszüntetése.
Ilyen előzmények után került az RTV-be és azonnal össze is haverkodtunk. Mi sem állt távolabb tőle, mint a dogmatikus gondolkodás. Ezt a későbbi munkássága is megerősítette: miután a politikából végleg kibukott, egykori szlovén ifjúsági elnökségi tagtársával egy menő vállalatot alapított és dúsgazdag lett. Természetesen Szlovéniába költözött.
De a mi történetünkben (1988 vége, 1989 eleje) Bane tartományi párttitkár lett! Életemben először jártam az épületben (leszámítva azt, amikor október 5.-én toporogtam joghurtosan a folyosón), amikor a kabinetjében meghívott. Egy whiskyre.
X
Jó magaviseletem fejében, 1989 júniusában (már megint) a munkástanács feloldotta a letiltásomat és ezentúl ismét dolgozhattam újságíróként. Igaz, csak külpolitikával foglalkozhattam. Mintha addig nem ezt csináltam volna. Dereng, hogy nemcsak a magaviseletemnek köszönhetem a gesztust.
„Alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez
Belgrádban megkezdte munkáját az el nem kötelezett országok állam-, Illetve kormányfőinek 9. értekezlete — A százegy tagország, hetven megfigyelő és vendég küldöttségét a mozgalom eddigi elnöklője, Robert Mugabe és Janez Drnovšek, az új elnöklő üdvözölte — Az ENSZ nevében Perez de Cuellar főtitkár köszöntötte a csúcsértekezlet résztvevőit”
(1989. szeptember 5.)
Varga István külpolitikai szerkesztővel levonultunk Belgrádba és belevágtunk a munkába. Jugoszlávia robbanás előtt, a berlini fal repedezett, a hidegháború az utolsókat rúgta (átmenetileg). Mi meg Khadafin röhögtünk, aki belgrádi rezidenciáján tevéket legeltetett, magát meg félmeztelen amazonokkal vette körül.
Mindezt leírtam a zárójegyzetemben és ismét letiltottak a munkáról.
Ideje volt valami másba belefogni.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Legalább nem kell ámítani magunkat a holnappal
Felejtsük el néhány évre a jövőt, és ne gondoljunk arra, hogy a vírusunk megint a holnap >
Siker a semmittevésben!
Ezt sem voltak képesek, mint sok más egyéb problémát, az országon belül megoldani! Kinek, minek fizetik >
A „budapesti buborék”
Németországban Berlinen kívül is van élet. A németekkel ellentétben a változatos magyar világot biztosítják az államhatárokon >
Titoról álmodott…
Azzal a Titóval, akivel együtt vívta az antifasiszta harcot, aki őt börtönbe vetette, s aki – >
Szerbia: Se parlament, se kormány
Ha (és amikor) Veliki Trnovacban véget ér a választás, még 30 napig lehet halogatni a parlament >
Oroszország menti meg a katolikus híveket?
Csakhogy most nem a proletár internacionalizmus, hanem a liberális demokráciából kiábrándult, nemzeti identitását veszélyeztetettnek vélő polgárnak >
Vajon milyen jövő vár egy ilyen városra?
A folyamat lassú, mert sokan a saját becsületük kérdésének tartják mindenek ellenére is kitartani. Orvosok, tanárok, >
Ez is az én Európám!
Európa messze volt, a szerb álkatonai egységek közel. Újvidék tele volt terepszínű egyenruhás patriótával. Akadtak csinos >
Lesz-e kihívója a VMSZ-nek?
Félő, hogy – amennyiben a VMSZ-nek nem lesz ellenzéki alternatívája – az októberi nemzeti tanácsi választásokon >
A Dagi
A nyolcvanas évek első felében volt két riportutam, mindkettőre elkísért Horváth Laci (a Dagi) operatőr barátom >
Kérdezni mert – menesztették!
A sajtóhírekből azt a benyomást lehet szerezni, hogy Szabó Dékány Zsófia esetében olyan személyt váltottak le, >
Szerbia: egyre távolabb az EU-tagságtól
A nyilatkozat egészen logikus és értelmes lenne, ha nem tudnánk, hogy Kovács a Vajdasági Magyar Szövetség >