2022. november 28. hétfő
Ma Stefánia, Jakab névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Az első félidő (16)

Disszidensnek lenni jó

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Disszidensnek lenni jó

Le is jött értünk a titkárnő és felkisért bennünket egy szobába, ahol hamarosan csatlakozott hozzánk Ribánszky László, a Magyar Osztály igazgatója. Öt év múlva kiderült, hogy az utolsó igazgatója, hiszen 1993 októberében az amerikaiak megszüntették a magyar adást. Ribánszky, akivel néhány évvel később rendszeresen teniszeztünk, majd utána apfelschorle-t (almalé szódával) ittunk, lévén, hogy még vissza kellett menni a szerkesztőségbe, kedvesen fogadott bennünket. De: nyugati útlevél nélkül nem lehetett bejutni a SZER-be és egyébként is létszámstop volt. Amit ajánlani tudott: töltsünk ki egy kérdőívet a portánál, és ha változik a helyzet, értesítenek bennünket. Gondolni sem mertem rá, hogy erre nem is kell sokáig várni. Milošević most nekem dolgozott: ahogy verte szét az országot, annál komolyabb témává vált Jugoszlávia. Bódis Gábor:

Nagyon kényelmesen indult a disszidensi korszakom. Miután hivatalosan leváltottak, minden indoklás nélkül, ami azért nem lepett meg, az egyik helyettesemet Korpa Bécit bízták meg a főszerkesztéssel. A Munkástanács döntése alapján nem foglalkozhattam újságírással, de kaptam fizetést és bemehettem a napilapokért. A tévé parkolóját lezáró sorompónál volt egy büfé, kis terasszal, itt töltöttem néhány sorstársammal a munkaidőmet. Nem mindenki örült nekünk.

Jelentkeztem Biacsi Antalnál, aki Szabadkán a Hét Nap főszerkesztője volt és megbeszéltük, hogy lesz egy külpolitikai rovatom. Bátor lépés volt ez akkor a Tónitól. Decembertől rendszeresen írtam kizárólag külpolitikáról. Egy befolyásos magyar politikus, aki az autonómisták idején esett ki a pikszisből nem átallott elmenni a Hét Nap szerkesztőségébe és tiltakozni, hogy egy bukott autonómista ír a lapba. Nagy csalódás volt, főleg a szüleimnek. Évekkel később, amikor a Naplóval élőújságot (író-olvasó találkozót) tartottunk Szabadkán, nagy lelkesedéssel fogadta ugyanő a csapatot. Ilyen is van.

Időm volt, fizetésem is. Elugrottunk Évával Münchenbe a rokonaihoz, akik az Olimpia faluban laktak. A nagyapa bácsikájának Belgrád központjában, a mostani Köztársaság téren volt autókereskedése. 1920 körül. Nagyon szerette a német brandyt. Közben el-elrévedt tekintettel mesélt a régi szép időkről, amikor még saját maga vitte le a vadonatúj gépkocsit a montenegrói hercegnek Podgoricába.

-      Nagyon rossz utak voltak, emlékszel rá?

Nekem szegezte a kérdést és csak egyet tudtam érteni vele. Különben az idősíkok bonyolult szétszálazásába kezdhettünk volna.

Ingolstadtba is elmentünk, ahol a rokonok hívő reformátusok voltak. Az ebéd végén megfogtuk egymás kezét és fohászkodtunk, hogy Évával új munkahelyet találjon nekünk a Mindenható. A disszidensi állapotnak is vannak nehéz pillanatai.

De a müncheni küldetés igazi célja az Englischer Garten volt. Ott volt a Szabad Európa Rádió müncheni központja. Annak rendje és módja szerint bejelentkeztünk a portán, és elmondtuk, hogy a magyar szerkesztőség illetékesével szeretnénk beszélni. Le is jött értünk a titkárnő és felkisért bennünket egy szobába, ahol hamarosan csatlakozott hozzánk Ribánszky László, a Magyar Osztály igazgatója. Öt év múlva kiderült, hogy az utolsó igazgatója, hiszen 1993 októberében az amerikaiak megszüntették a magyar adást.

Ribánszky, akivel néhány évvel később rendszeresen teniszeztünk, majd utána apfelschorle-t (almalé szódával) ittunk, lévén, hogy még vissza kellett menni a szerkesztőségbe, kedvesen fogadott bennünket. De: nyugati útlevél nélkül nem lehetett bejutni a SZER-be és egyébként is létszámstop volt. Amit ajánlani tudott: töltsünk ki egy kérdőívet a portánál, és ha változik a helyzet, értesítenek bennünket. Gondolni sem mertem rá, hogy erre nem is kell sokáig várni. Milošević most nekem dolgozott: ahogy verte szét az országot, annál komolyabb témává vált Jugoszlávia.

 

X

 

Londonban a BBC-nél is próbálkoztam. Abból egyetlen egy haszon származott: Sándorov Péterrel jót söröztünk.

Itthon a hatalomátvétel után egy köztes megoldás született: a tartományi pártbizottság élére nem mindjárt az ultrák kerültek, hanem új arcok, de nem a Kertes Misi bandája. Az elnök a szabadkai Boško Kovačević lett, a titkár, vagyis a második ember pedig Bane Brkljač barátom. Bane alig fél évvel a joghurt forradalom előtt került huszonegynéhány évesen az Újvidéki RTV vezérigazgatóhelyettesi székébe. A kommunista káderképző kitűnő tanulója volt és a nyolcvanas évek közepén az országos Szocialista Ifjúsági Szövetség elnöke lett. Az ő nevéhez fűződik a „Tito halála után is Tito” morbid (de az ország összetartása szempontjából egy ideig hasznos) stratégia egyik legészakkoreaibb kinövésének, az ifjúsági stafétának a megszüntetése.

Ilyen előzmények után került az RTV-be és azonnal össze is haverkodtunk. Mi sem állt távolabb tőle, mint a dogmatikus gondolkodás. Ezt a későbbi munkássága is megerősítette: miután a politikából végleg kibukott, egykori szlovén ifjúsági elnökségi tagtársával egy menő vállalatot alapított és dúsgazdag lett. Természetesen Szlovéniába költözött.

De a mi történetünkben (1988 vége, 1989 eleje) Bane tartományi párttitkár lett! Életemben először jártam az épületben (leszámítva azt, amikor október 5.-én toporogtam joghurtosan a folyosón), amikor a kabinetjében meghívott. Egy whiskyre.

 

X

 

Jó magaviseletem fejében, 1989 júniusában (már megint) a munkástanács feloldotta a letiltásomat és ezentúl ismét dolgozhattam újságíróként. Igaz, csak külpolitikával foglalkozhattam. Mintha addig nem ezt csináltam volna. Dereng, hogy nemcsak a magaviseletemnek köszönhetem a gesztust.

„Alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez

Belgrádban megkezdte munkáját az el nem kötelezett országok állam-, Illetve kormányfőinek 9. értekezlete — A százegy tagország, hetven megfigyelő és vendég küldöttségét a mozgalom eddigi elnöklője, Robert Mugabe és Janez Drnovšek, az új elnöklő üdvözölte — Az ENSZ nevében Perez de Cuellar főtitkár köszöntötte a csúcsértekezlet résztvevőit”

(1989. szeptember 5.)

Varga István külpolitikai szerkesztővel levonultunk Belgrádba és belevágtunk a munkába. Jugoszlávia robbanás előtt, a berlini fal repedezett, a hidegháború az utolsókat rúgta (átmenetileg). Mi meg Khadafin röhögtünk, aki belgrádi rezidenciáján tevéket legeltetett, magát meg félmeztelen amazonokkal vette körül.

Mindezt leírtam a zárójegyzetemben és ismét letiltottak a munkáról.

Ideje volt valami másba belefogni.

 

 

2022. május 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az egyház közösségteremtő esélye

Ahhoz azonban, hogy az egyház hatékony lehessen, új dimenziókkal kell gazdagodnia, ezt újabban éppen Ferenc pápa >

Tovább

Az EP üzenete Szerbiának: „Szankciók Oroszországnak, csak aztán az európai pénzek”

Deli és Kovács nem azt mondják, hogy Szerbiának teljesíteni kell az Európai Unióba való tagfelvételi követelményeket >

Tovább

Novemberi tézisek

A magyar állam egészét, intézményeit és szabályrendszerét behálózzák a hatalmon lévők magánérdekei és érdekeltségei. Mivel az >

Tovább

Öreg Anna közleményben nyilvános televíziós vitára hívta Pásztor Bálintot ·

„Sorolhatnám még, mindazokat a szégyenteljes technikákat, amelyekkel próbálja félrevezetni a nyilvánosságot. Látom, úgy gondolja, hogy senkinek >

Tovább

Az EU nem akarja látni, hogy egyfolytában a bolondját járatják velük

Szóval, ha az EU látni akarná, hogy ezek a törvények még alig születtek meg és máris >

Tovább

Ez nem az a Magyar Nemzeti Tanács!

Nem fogadható el az egypárti, demokráciaellenes szavazáson létrehozott nemzeti tanács, mivel Pásztor István önkényuralmának lesz alárendelve. >

Tovább

A listára fel sem kerülhettek volna!

A választási gyakorlat szerint az lista 1. számú jelöltje Fremond Árpád lehet az MNT új elnöke. >

Tovább

A „győztes” Pásztor/Lovas-lista (2.)

Akármilyen határozatot is hoz a Köztársasági Választási Bizottság, a 2022. évi Magyar Nemzeti Tanácsi választásokat az >

Tovább

„Győzött” a Pásztor/Lovas-lista

Ami a nemzeti tanácsi választással történik az most egy időre meghatározhatja a közösség helyzetének alakulásét, fejlődését, >

Tovább

Kompromisszumok egyszeri használatra

Az idei parlamenti választásokon a szélsőjobb pártok hirtelen megerősödtek és a jussukat követelik, viszont Vučić pártja, >

Tovább

Pásztor Bálint: „A VMSZ nem kért magának túl sokat”

A VMSZ, tehát, „nem kért magának túl sokat”, a közösségnek pedig éppen semmit. A Szerb Haladó >

Tovább

Ljubomir Simonović: „Az államot mindenható dilettánsok irányítják”!

Mit tettek Vajdaság AT szervei „a nemzeti kisebbségek – nemzeti közösségek hivatalos nyelv és íráshasználatának törvénnyel >

Tovább