2024. december 6. péntek
Ma Miklós, Csinszka, Gyopár, Gyopárka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Az első félidő (16)

Disszidensnek lenni jó

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Disszidensnek lenni jó

Le is jött értünk a titkárnő és felkisért bennünket egy szobába, ahol hamarosan csatlakozott hozzánk Ribánszky László, a Magyar Osztály igazgatója. Öt év múlva kiderült, hogy az utolsó igazgatója, hiszen 1993 októberében az amerikaiak megszüntették a magyar adást. Ribánszky, akivel néhány évvel később rendszeresen teniszeztünk, majd utána apfelschorle-t (almalé szódával) ittunk, lévén, hogy még vissza kellett menni a szerkesztőségbe, kedvesen fogadott bennünket. De: nyugati útlevél nélkül nem lehetett bejutni a SZER-be és egyébként is létszámstop volt. Amit ajánlani tudott: töltsünk ki egy kérdőívet a portánál, és ha változik a helyzet, értesítenek bennünket. Gondolni sem mertem rá, hogy erre nem is kell sokáig várni. Milošević most nekem dolgozott: ahogy verte szét az országot, annál komolyabb témává vált Jugoszlávia. Bódis Gábor:

Nagyon kényelmesen indult a disszidensi korszakom. Miután hivatalosan leváltottak, minden indoklás nélkül, ami azért nem lepett meg, az egyik helyettesemet Korpa Bécit bízták meg a főszerkesztéssel. A Munkástanács döntése alapján nem foglalkozhattam újságírással, de kaptam fizetést és bemehettem a napilapokért. A tévé parkolóját lezáró sorompónál volt egy büfé, kis terasszal, itt töltöttem néhány sorstársammal a munkaidőmet. Nem mindenki örült nekünk.

Jelentkeztem Biacsi Antalnál, aki Szabadkán a Hét Nap főszerkesztője volt és megbeszéltük, hogy lesz egy külpolitikai rovatom. Bátor lépés volt ez akkor a Tónitól. Decembertől rendszeresen írtam kizárólag külpolitikáról. Egy befolyásos magyar politikus, aki az autonómisták idején esett ki a pikszisből nem átallott elmenni a Hét Nap szerkesztőségébe és tiltakozni, hogy egy bukott autonómista ír a lapba. Nagy csalódás volt, főleg a szüleimnek. Évekkel később, amikor a Naplóval élőújságot (író-olvasó találkozót) tartottunk Szabadkán, nagy lelkesedéssel fogadta ugyanő a csapatot. Ilyen is van.

Időm volt, fizetésem is. Elugrottunk Évával Münchenbe a rokonaihoz, akik az Olimpia faluban laktak. A nagyapa bácsikájának Belgrád központjában, a mostani Köztársaság téren volt autókereskedése. 1920 körül. Nagyon szerette a német brandyt. Közben el-elrévedt tekintettel mesélt a régi szép időkről, amikor még saját maga vitte le a vadonatúj gépkocsit a montenegrói hercegnek Podgoricába.

-      Nagyon rossz utak voltak, emlékszel rá?

Nekem szegezte a kérdést és csak egyet tudtam érteni vele. Különben az idősíkok bonyolult szétszálazásába kezdhettünk volna.

Ingolstadtba is elmentünk, ahol a rokonok hívő reformátusok voltak. Az ebéd végén megfogtuk egymás kezét és fohászkodtunk, hogy Évával új munkahelyet találjon nekünk a Mindenható. A disszidensi állapotnak is vannak nehéz pillanatai.

De a müncheni küldetés igazi célja az Englischer Garten volt. Ott volt a Szabad Európa Rádió müncheni központja. Annak rendje és módja szerint bejelentkeztünk a portán, és elmondtuk, hogy a magyar szerkesztőség illetékesével szeretnénk beszélni. Le is jött értünk a titkárnő és felkisért bennünket egy szobába, ahol hamarosan csatlakozott hozzánk Ribánszky László, a Magyar Osztály igazgatója. Öt év múlva kiderült, hogy az utolsó igazgatója, hiszen 1993 októberében az amerikaiak megszüntették a magyar adást.

Ribánszky, akivel néhány évvel később rendszeresen teniszeztünk, majd utána apfelschorle-t (almalé szódával) ittunk, lévén, hogy még vissza kellett menni a szerkesztőségbe, kedvesen fogadott bennünket. De: nyugati útlevél nélkül nem lehetett bejutni a SZER-be és egyébként is létszámstop volt. Amit ajánlani tudott: töltsünk ki egy kérdőívet a portánál, és ha változik a helyzet, értesítenek bennünket. Gondolni sem mertem rá, hogy erre nem is kell sokáig várni. Milošević most nekem dolgozott: ahogy verte szét az országot, annál komolyabb témává vált Jugoszlávia.

 

X

 

Londonban a BBC-nél is próbálkoztam. Abból egyetlen egy haszon származott: Sándorov Péterrel jót söröztünk.

Itthon a hatalomátvétel után egy köztes megoldás született: a tartományi pártbizottság élére nem mindjárt az ultrák kerültek, hanem új arcok, de nem a Kertes Misi bandája. Az elnök a szabadkai Boško Kovačević lett, a titkár, vagyis a második ember pedig Bane Brkljač barátom. Bane alig fél évvel a joghurt forradalom előtt került huszonegynéhány évesen az Újvidéki RTV vezérigazgatóhelyettesi székébe. A kommunista káderképző kitűnő tanulója volt és a nyolcvanas évek közepén az országos Szocialista Ifjúsági Szövetség elnöke lett. Az ő nevéhez fűződik a „Tito halála után is Tito” morbid (de az ország összetartása szempontjából egy ideig hasznos) stratégia egyik legészakkoreaibb kinövésének, az ifjúsági stafétának a megszüntetése.

Ilyen előzmények után került az RTV-be és azonnal össze is haverkodtunk. Mi sem állt távolabb tőle, mint a dogmatikus gondolkodás. Ezt a későbbi munkássága is megerősítette: miután a politikából végleg kibukott, egykori szlovén ifjúsági elnökségi tagtársával egy menő vállalatot alapított és dúsgazdag lett. Természetesen Szlovéniába költözött.

De a mi történetünkben (1988 vége, 1989 eleje) Bane tartományi párttitkár lett! Életemben először jártam az épületben (leszámítva azt, amikor október 5.-én toporogtam joghurtosan a folyosón), amikor a kabinetjében meghívott. Egy whiskyre.

 

X

 

Jó magaviseletem fejében, 1989 júniusában (már megint) a munkástanács feloldotta a letiltásomat és ezentúl ismét dolgozhattam újságíróként. Igaz, csak külpolitikával foglalkozhattam. Mintha addig nem ezt csináltam volna. Dereng, hogy nemcsak a magaviseletemnek köszönhetem a gesztust.

„Alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez

Belgrádban megkezdte munkáját az el nem kötelezett országok állam-, Illetve kormányfőinek 9. értekezlete — A százegy tagország, hetven megfigyelő és vendég küldöttségét a mozgalom eddigi elnöklője, Robert Mugabe és Janez Drnovšek, az új elnöklő üdvözölte — Az ENSZ nevében Perez de Cuellar főtitkár köszöntötte a csúcsértekezlet résztvevőit”

(1989. szeptember 5.)

Varga István külpolitikai szerkesztővel levonultunk Belgrádba és belevágtunk a munkába. Jugoszlávia robbanás előtt, a berlini fal repedezett, a hidegháború az utolsókat rúgta (átmenetileg). Mi meg Khadafin röhögtünk, aki belgrádi rezidenciáján tevéket legeltetett, magát meg félmeztelen amazonokkal vette körül.

Mindezt leírtam a zárójegyzetemben és ismét letiltottak a munkáról.

Ideje volt valami másba belefogni.

 

 

2022. május 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Erkölcs(telenség)

A vajdasági magyar közösség szemében bizony bizarr volt az is, hogy a pártelnök posztban gyászolja Dragan >

Tovább

Erkölcs(telenség)

A Vajdasági „Magyar” Szövetség vezetői számos, politikailag és erkölcsileg téves döntést hoztak, a magyar közösséget „képviselve” >

Tovább

Događa li se čudo u Mađarskoj?

Od februara do novembra ove godine mađarska politička scena se potpuno promenila: mada valadajuća stranka Fides >

Tovább

Hatalomváltás előtti forrongások

Szerbiában fokozódni látszanak az ellentétek és a feszültségek, egyre jobban eluralkodik a káosz. Az intézmények nem >

Tovább

Vučić szava felülírja a törvényt?!

Mindeközben a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) és a Vajdasági „Magyar” Szövetség (VMSZ), amelyek állandóan azt hangoztatják, >

Tovább

VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”

A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem >

Tovább

Szili Katalin eltörölné azt, ami nincs!

A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és >

Tovább

Megérdemelt díj

Varjú Márta jóvátehetetlen kárt okozott a közösségnek, alkotmánysértő módon megfosztotta a vajdasági magyarságot a széleskörű, sokoldalú >

Tovább

Sajtótájékoztató után - harcolni és túlélni

Magyar Péter olyan nyomás alatt áll, amibe mindenki más már beleőrült, belerokkant volna. Ő egyelőre bírja, >

Tovább

Határeset

Ami megszokhatatlan, az inkább a határ nehéz átjárhatósága. A hatósága. A hatóság hatósága. Az egyenruha oldalán >

Tovább

A SZHP/VMSZ hatalom 100 napja

A szabadkai és a zentai „számadás” arra utal, hogy a VMSZ és a SZHP – a >

Tovább

Csantavéren galoppol a bűnözés!

Mindez – csodával határos módon – a falu vezetőségét nem irritálja. Az ő szemüket ez nem >

Tovább