Ma Pál névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Az első félidő (2)
Újvidék – primo tempo
Bódis Gábor
A nyári szünet megszülte az első lépésemet az újságírás felé. Már pontosan nem emlékszem, hogy kitől jött az infó, de tény, hogy az akkor még csak alakulóban levő Újvidéki Televízió már jövendő munkatársakat toborzott. Ez annyit jelentett, hogy a két nyári hónapban az Újvidéki Rádióban kellett ismerkednem a szakmával. És ezért fizettek is. Régi szép idők. Az újságírás iránti határtalan vonzalmamat az is erősíthette, hogy későbbi feleségem, Zsuzsi és ikertestvére, Ildikó Újvidéken jártak már egyetemre. Nos, az Újvidéki Krónika rovatába kerültem, ahol Székely Marica vezetésével tanonctoborzás folyt. Nem sok akkori „riportom”-ra emlékszem, talán csak egyre. Valamilyen cipőüzletben készítettem, de hogy miről... Bódis Gábor:
Akkor (1969-ben kezdtünk járni a belgrádi Pszichológia tanszékre) kezdődött a barátságom Klein Péterrel, akit a felvételin még nem vettem észre, puskázás közben az ember nem szokott fölöslegesen vizslatni. Péterrel együtt koptattuk a belgrádi iskolapadot. Módjával. Viszont a napi két-három mozi elmaradhatatlan volt. Péter már kora reggel betoppant a Zetska utcában levő bérelt lakásunkba. A megboldogult Joó Gyulával és Kusulja Lajčóval osztoztunk itt jóban és rosszban. Rossz a pénztelenségvolt, meg a vizsgák, a többi jó volt. Nos, Péter a Politika hirdetési oldalával a kezében, a moziműsor rubrikában pedig a már kijelölt filmekkel, felébresztett, és elindultunk a napi rutinunkra.
Két mozizás között befejeztük az első évet. Júniusban letettem az összes vizsgám. Ennek egyetlenegy oka volt: azt hittem, így kell. Közben felvilágosítottak, hogy létezik szeptemberi, sőt későbbi vizsgaidőszak is, a legnagyobbak meg át is visznek bizonyos tantárgyakat a következő évre. Soha többé nem voltam ilyen meggondolatlan. Vizsgák terén.
A nyári szünet megszülte az első lépésemet az újságírás felé. Már pontosan nem emlékszem, hogy kitől jött az infó, de tény, hogy az akkor még csak alakulóban levő Újvidéki Televízió már jövendő munkatársakat toborzott. Ez annyit jelentett, hogy a két nyári hónapban az Újvidéki Rádióban kellett ismerkednem a szakmával. És ezért fizettek is. Régi szép idők. Az újságírás iránti határtalan vonzalmamat az is erősíthette, hogy későbbi feleségem, Zsuzsi és ikertestvére, Ildikó Újvidéken jártak már egyetemre.
Nos, az Újvidéki Krónika rovatába kerültem, ahol Székely Marica vezetésével tanonctoborzás folyt. Nem sok akkori „riportom”-ra emlékszem, talán csak egyre. Valamilyen cipőüzletben készítettem, de hogy miről...
Mindenesetre azon a hétvégén Szabadkán, mondanom sem kell, a majomplaccon, Klein Péterrel váltottuk meg a világot. És ő hallotta a remekművemet! Azt mondta, hogy sokkal több van bennem. Jólesett, de akkor még Freud bácsi utódainak képzeltük magunkat, és ebbe nem illett bele az újságírás. Sőt, ösztöndíjat is ajánlottak azzal a kikötéssel, hogy az egyetem után már az újvidéki tévébe várnak. Mit nekem az ösztöndíj, talán csak nem kötelezem le magam előre! Kitűnő üzleti érzékkel visszautasítottam. Életem folyamán ennél még sokkal jobb üzleteket is kötöttem. A vér néha vízzé válik.
Jöttek tehát a dolgos egyetemista évek, amelyek során betekintést nyerhettem a belgrádi újságírói elit életébe. Igaz, annak a lapzárta utáni részébe. Mert törzshelyük a Politika ház közvetlen közelében levő Šumatovac és a vele szemközti Pod Lipom kocsma volt. Történetesen Joó Gyulával mi is arrafelé laktunk, a Zetskában. Nem akárhogyan jutottunk az albérlethez. Miután az előző albérletünket nagy hirtelenséggel el kellett hagynunk a lakástulajdonos szlovén házaspár szigorú, vaskalapos erkölcsi normái miatt, az első kioszknál, tudatos anyagi megfontolásból (egy vasunk sem volt) egy Politikát olvasó férfitől kikönyörögtük a hirdetési oldalt. Gyula rábökött egy lakáshirdetésre: Én ismerem ezt az asszonyt!
Elindultunk a Skadarlijára (Tri šešira, Ima dana és ezekhez hasonló kocsmák fémjelezte macskaköves utca, mai fejjel mondhatnánk azt is, a belgrádi bulinegyed) merőleges Zetska utcába. Felmásztunk a harmadik emeletre, illedelmesen bekopogtunk, majd még illedelmesebben vártunk. Résnyire kinyílt az ajtó, és egy torzonborz öregasszony dugta ki rajta a fejét. Gyula a legszelídebb hangon megszólalt: „Ágnes néni, vajdasági magyar egyetemisták vagyunk, és olvastuk, hogy kiadó a lakása.” Az ajtó mozdulatlan maradt, nem nyílt tovább, két szúrós szem végigmért bennünket tetőtől talpig. El kell árulnom, hogy Gyulának egy kicsit hosszabb volt a haja, olyan bitliszes.
- „Kiadó, de ilyen huligánoknak, mint ti, nem!”
Leforrázva baktattunk lefelé a lépcsőn. Az első szintnél jártunk, amikor föntről jött a rekedtes hang:
- „Hé, ti kurafiak! Gyertek vissza!”
Szezám, nyílj ki! És feltárult előttünk Ágnes néni szentélye, ami egy nagy szobából meg konyhából állt, egy kis folyosó pedig egy még kisebb szobába vezetett. Ez volt kiadó. Nem gondoltuk volna, hogy egyetemista éveink végéig itt maradunk.
Ágnes, ahogy az egy tisztes háziasszonyhoz illik, a nagyszobába invitált bennünket, kitett egy piszkos zöld üveget, benne hamisítatlan műpálinka.
- Igyatok a Centrálból!
Nagyon sokszor mentem a következő hónapokban egy szintén zöld és piszkos keszával (anyaországiaknak szatyor) a sarki fűszereshez, aki szó nélkül adta a következő üveg travaricát. Az Ágnesnek renoméja volt a környéken.
Következő cikk: Újvidékre kéne menni
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Legalább nem kell ámítani magunkat a holnappal
Felejtsük el néhány évre a jövőt, és ne gondoljunk arra, hogy a vírusunk megint a holnap >
Siker a semmittevésben!
Ezt sem voltak képesek, mint sok más egyéb problémát, az országon belül megoldani! Kinek, minek fizetik >
A „budapesti buborék”
Németországban Berlinen kívül is van élet. A németekkel ellentétben a változatos magyar világot biztosítják az államhatárokon >
Titoról álmodott…
Azzal a Titóval, akivel együtt vívta az antifasiszta harcot, aki őt börtönbe vetette, s aki – >
Szerbia: Se parlament, se kormány
Ha (és amikor) Veliki Trnovacban véget ér a választás, még 30 napig lehet halogatni a parlament >
Oroszország menti meg a katolikus híveket?
Csakhogy most nem a proletár internacionalizmus, hanem a liberális demokráciából kiábrándult, nemzeti identitását veszélyeztetettnek vélő polgárnak >
Vajon milyen jövő vár egy ilyen városra?
A folyamat lassú, mert sokan a saját becsületük kérdésének tartják mindenek ellenére is kitartani. Orvosok, tanárok, >
Ez is az én Európám!
Európa messze volt, a szerb álkatonai egységek közel. Újvidék tele volt terepszínű egyenruhás patriótával. Akadtak csinos >
Lesz-e kihívója a VMSZ-nek?
Félő, hogy – amennyiben a VMSZ-nek nem lesz ellenzéki alternatívája – az októberi nemzeti tanácsi választásokon >
A Dagi
A nyolcvanas évek első felében volt két riportutam, mindkettőre elkísért Horváth Laci (a Dagi) operatőr barátom >
Kérdezni mert – menesztették!
A sajtóhírekből azt a benyomást lehet szerezni, hogy Szabó Dékány Zsófia esetében olyan személyt váltottak le, >
Szerbia: egyre távolabb az EU-tagságtól
A nyilatkozat egészen logikus és értelmes lenne, ha nem tudnánk, hogy Kovács a Vajdasági Magyar Szövetség >