Ma Mária névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Az első félidő (2)
Újvidék – primo tempo
Bódis Gábor
A nyári szünet megszülte az első lépésemet az újságírás felé. Már pontosan nem emlékszem, hogy kitől jött az infó, de tény, hogy az akkor még csak alakulóban levő Újvidéki Televízió már jövendő munkatársakat toborzott. Ez annyit jelentett, hogy a két nyári hónapban az Újvidéki Rádióban kellett ismerkednem a szakmával. És ezért fizettek is. Régi szép idők. Az újságírás iránti határtalan vonzalmamat az is erősíthette, hogy későbbi feleségem, Zsuzsi és ikertestvére, Ildikó Újvidéken jártak már egyetemre. Nos, az Újvidéki Krónika rovatába kerültem, ahol Székely Marica vezetésével tanonctoborzás folyt. Nem sok akkori „riportom”-ra emlékszem, talán csak egyre. Valamilyen cipőüzletben készítettem, de hogy miről... Bódis Gábor:
Akkor (1969-ben kezdtünk járni a belgrádi Pszichológia tanszékre) kezdődött a barátságom Klein Péterrel, akit a felvételin még nem vettem észre, puskázás közben az ember nem szokott fölöslegesen vizslatni. Péterrel együtt koptattuk a belgrádi iskolapadot. Módjával. Viszont a napi két-három mozi elmaradhatatlan volt. Péter már kora reggel betoppant a Zetska utcában levő bérelt lakásunkba. A megboldogult Joó Gyulával és Kusulja Lajčóval osztoztunk itt jóban és rosszban. Rossz a pénztelenségvolt, meg a vizsgák, a többi jó volt. Nos, Péter a Politika hirdetési oldalával a kezében, a moziműsor rubrikában pedig a már kijelölt filmekkel, felébresztett, és elindultunk a napi rutinunkra.
Két mozizás között befejeztük az első évet. Júniusban letettem az összes vizsgám. Ennek egyetlenegy oka volt: azt hittem, így kell. Közben felvilágosítottak, hogy létezik szeptemberi, sőt későbbi vizsgaidőszak is, a legnagyobbak meg át is visznek bizonyos tantárgyakat a következő évre. Soha többé nem voltam ilyen meggondolatlan. Vizsgák terén.
A nyári szünet megszülte az első lépésemet az újságírás felé. Már pontosan nem emlékszem, hogy kitől jött az infó, de tény, hogy az akkor még csak alakulóban levő Újvidéki Televízió már jövendő munkatársakat toborzott. Ez annyit jelentett, hogy a két nyári hónapban az Újvidéki Rádióban kellett ismerkednem a szakmával. És ezért fizettek is. Régi szép idők. Az újságírás iránti határtalan vonzalmamat az is erősíthette, hogy későbbi feleségem, Zsuzsi és ikertestvére, Ildikó Újvidéken jártak már egyetemre.
Nos, az Újvidéki Krónika rovatába kerültem, ahol Székely Marica vezetésével tanonctoborzás folyt. Nem sok akkori „riportom”-ra emlékszem, talán csak egyre. Valamilyen cipőüzletben készítettem, de hogy miről...
Mindenesetre azon a hétvégén Szabadkán, mondanom sem kell, a majomplaccon, Klein Péterrel váltottuk meg a világot. És ő hallotta a remekművemet! Azt mondta, hogy sokkal több van bennem. Jólesett, de akkor még Freud bácsi utódainak képzeltük magunkat, és ebbe nem illett bele az újságírás. Sőt, ösztöndíjat is ajánlottak azzal a kikötéssel, hogy az egyetem után már az újvidéki tévébe várnak. Mit nekem az ösztöndíj, talán csak nem kötelezem le magam előre! Kitűnő üzleti érzékkel visszautasítottam. Életem folyamán ennél még sokkal jobb üzleteket is kötöttem. A vér néha vízzé válik.
Jöttek tehát a dolgos egyetemista évek, amelyek során betekintést nyerhettem a belgrádi újságírói elit életébe. Igaz, annak a lapzárta utáni részébe. Mert törzshelyük a Politika ház közvetlen közelében levő Šumatovac és a vele szemközti Pod Lipom kocsma volt. Történetesen Joó Gyulával mi is arrafelé laktunk, a Zetskában. Nem akárhogyan jutottunk az albérlethez. Miután az előző albérletünket nagy hirtelenséggel el kellett hagynunk a lakástulajdonos szlovén házaspár szigorú, vaskalapos erkölcsi normái miatt, az első kioszknál, tudatos anyagi megfontolásból (egy vasunk sem volt) egy Politikát olvasó férfitől kikönyörögtük a hirdetési oldalt. Gyula rábökött egy lakáshirdetésre: Én ismerem ezt az asszonyt!
Elindultunk a Skadarlijára (Tri šešira, Ima dana és ezekhez hasonló kocsmák fémjelezte macskaköves utca, mai fejjel mondhatnánk azt is, a belgrádi bulinegyed) merőleges Zetska utcába. Felmásztunk a harmadik emeletre, illedelmesen bekopogtunk, majd még illedelmesebben vártunk. Résnyire kinyílt az ajtó, és egy torzonborz öregasszony dugta ki rajta a fejét. Gyula a legszelídebb hangon megszólalt: „Ágnes néni, vajdasági magyar egyetemisták vagyunk, és olvastuk, hogy kiadó a lakása.” Az ajtó mozdulatlan maradt, nem nyílt tovább, két szúrós szem végigmért bennünket tetőtől talpig. El kell árulnom, hogy Gyulának egy kicsit hosszabb volt a haja, olyan bitliszes.
- „Kiadó, de ilyen huligánoknak, mint ti, nem!”
Leforrázva baktattunk lefelé a lépcsőn. Az első szintnél jártunk, amikor föntről jött a rekedtes hang:
- „Hé, ti kurafiak! Gyertek vissza!”
Szezám, nyílj ki! És feltárult előttünk Ágnes néni szentélye, ami egy nagy szobából meg konyhából állt, egy kis folyosó pedig egy még kisebb szobába vezetett. Ez volt kiadó. Nem gondoltuk volna, hogy egyetemista éveink végéig itt maradunk.
Ágnes, ahogy az egy tisztes háziasszonyhoz illik, a nagyszobába invitált bennünket, kitett egy piszkos zöld üveget, benne hamisítatlan műpálinka.
- Igyatok a Centrálból!
Nagyon sokszor mentem a következő hónapokban egy szintén zöld és piszkos keszával (anyaországiaknak szatyor) a sarki fűszereshez, aki szó nélkül adta a következő üveg travaricát. Az Ágnesnek renoméja volt a környéken.
Következő cikk: Újvidékre kéne menni
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Más pénzéből adakoznak
A Pásztor István Alapítvány nem kizárólag jótékonysági célokat szolgál, ahogyan azt a Pásztor-fivérek a média segítségével >
Aranyélet
Vonulunk, mi nyuggerek. Erős riporterek vannak a csoszogásunkra ráállítva. Az írásaik könnyedek: a nyitókép általában észrevesz >
Egypárti pódiumbeszélgetés Oromon
Az MNT továbbra sem tölti be azt az érdekképviseleti szerepet, amelyre a vajdasági magyar közösségnek szüksége >
Változott a szél iránya?
Pásztor Bálint politikai kommunikációjában most több olyan elem is megjelent, amely a korábbi álláspontokhoz képest jelentős >
Szó sem volt „komoly küzdelemről”
Ezekben a napokban számos kisebbségi vezető sejtelmesen saját érdemének tulajdonítja be a kisebbségi autonómia bevezetését. Igaz, >
VMDK a VMSZ-nek: azonnal és minden szinten lépjenek ki az SNS-szel kötött koalícióból!
Ha a VMSZ számára valóban nem a mindenáron való hatalomban maradás a cél, akkor lépjenek ki >
Másodjára sem sikerült
Nem világos, mi késztethette a VMP vezetőit arra, hogy megalázkodjanak és felhívást intézzenek a VMÚ-hoz a >
Kinek áll érdekében az esetleges halasztás?
Mint tudjuk, Szerbiában minden lehetséges – még az is, ami a törvény szerint nem lenne az >
Egy pillanatra feltűnt a baljós jövő
Bennem azonban ébredezett a gyanakvás, amit felerősített egy jelenet. A belgrádi tüntetésről hazaérkező tüntetők Újvidék főterén >
Érdekvédelem helyett lojalitás a haladóknak
Nem is volt reális elvárás, hogy a kormány megbukik, hiszen a Szerb Haladó Pártnak, a Szerbiai >
A VMSZ pszeudo-damaszkuszi útja
A VMSZ politikusainak retorikájában és a sajtóban ugyan érzékelhető némi elővigyázatos lazulás, de olyképpen mintha előzőleg >
Nincsenek új szellemi mozgalmak
Nem csupán másokkal, hanem önmagammal is vitatkoztam miközben korom dilemmáival vergődtem és vergődőm ma is. Úgy >