2022. május 19. csütörtök
Ma Ivó, Iván, Milán névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Nem hallgatunk el, nem adjuk fel!

Április 3-án Magyarország és Szerbia is veszített!

Bozóki Antal
Bozóki Antal
Nem hallgatunk el, nem adjuk fel!

A délvidéki/vajdasági magyar közösségnek az új összetételű szerb parlamentben sem lesz érdemi képviselete! Szinte elképzelhetetlen, hogy a most újraválasztott, politikailag elhasználódott, erkölcsileg lenullázódott (vée)meszes tisztségviselők négy évig tisztségben maradjanak! A társadalmi megnyugvás, a feszültségek csökkentése – Szerbiában és Magyarországon is – csak akkor lesz elérhető, ha megtörténik a hatalomváltás és olyan emberek kerülnek vezető pozícióba, akik szolgálni akarják a népet, nem pedig uralkodni felette! Nem hallgatunk el! A demokráciáért és a magyar közösség jogaiért folytatott küzdelmet nem adjuk fel! Bozóki Antal:

Elég, ha az emberek tudják, hogy voltak választások. Akik szavaztak, nem döntenek semmiről; akik a szavazatokat számlálják, azok döntenek mindenről.

Joszif Visszarionovics Sztálin

 

Április 3-án – az ellenzéki elvárások ellenére – nem lett hatalomváltás, se Magyarországon, se Szerbiában.

– A 2020-as bojkott után a 2022-es szerbiai választások pozitív fejleményeket mutattak, mivel a szavazópolgárok jelentős része szívesen vett részt választásokon. Szerbiának ismét többpárti és sokszínű parlamentje lesz. A szerbiai választások azonban nem voltak sem szabadok, sem tisztességesek – írta Twitter üzenetében Viola von Cramon-Taubadel, az Európai Parlament koszovói jelentéstevője.

Magyarországon, a Fidesz-KDNP újabb kétharmados győzelme után (egyelőre) marad tehát Orbán Viktor tizenkét, Szerbiában pedig az Aleksandar Vučič öt éve tartó önkényuralma.

A hatalomváltáshoz megvolt a kellő hangulat, de ez – a mindkét országban egy évtizede tartó agymosás után – mégsem következett be.

A hatalomváltásért, a demokratikusabb, jobb, igazságosabb, korrupciótól mentes országért és a sajtó szabadságáért folytatott küzdelem ezzel azonban nem ért véget.

A választási vereség csak arra ösztönöz(het)i az ellenzéket, hogy még jobban tömörítse sorait, hogy árgus szemekkel figyelje a hatalomtartók minden lépését és – az összes törvényes eszközt felhasználva, a polgári engedetlenséget is beleértve – megakadályozza a demokrácia további erózióját, a néptömegek elszegényedését és megalázását.

A választások után  a helyzet  a két országban többé nem lesz ugyanolyan.

A vezetők megijedtek a hatalomváltástól és az azt követő elszámoltatástól. Ez előbb-utóbb be is fog következni.

Magyarországon és Szerbiában mostantól még kevésbé lehetnek nyugodtak a hatalomtartók. Egyre nagyobb ugyanis, egyre jobban növekszik, közelíti a kritikus tömeget azoknak a száma, akik megelégelték a hatalom visszaéléseit, be nem váltott ígéreteit, hazugságait.

A társadalmat feszítő problémák nem oldódtak meg. Szerbiában csaknem mindennaposak a tiltakozások, a tüntetések. Van olyan nap, hogy több társadalmi réteg vagy csoport is az utcára vonul, a tanárok, a postások, a környezetvédelmi szervezetek…

A vajdasági magyarokat legfőképpen mégis az érdekli, hogy lesz-e és milyen érdekképviseletük a hatalmi, döntéshozó szervezetekben?

Pásztor István a Vajdasági „Magyar” Szövetség (VMSZ) nevű magyar–szerb vegyes párt elnökének a legfőbb szerbiai szövetségese, vagy – ahogy ő nevezi – a „barátja”, a VMSZ által is támogatott Aleksandar Vučić megnyerte ugyan az elnökválasztásokat (58,65 százalékkal), de a haladó pártja elveszítette a parlamenti többségét.

A Szerb Haladó Párt (SNS) koalíciós listája, amelyhez a VMSZ is tartozott, a 2020-as választásokon 188 mandátumot szerezett (a 250-ből), és nemcsak egyedül tudott kormányt alakítani, hanem önállóan megváltoztathatta az Alkotmányt. 2022-ben – az előzetes adatok szerint – viszont csak 120 mandátumot szerzett és nem tud egyedül kormányt alakítani.

A Magyar Haladó Pártnak is nevezett véemesz elnöke a szavazás napján nyilatkozta, hogy „a korábban megszerzett legitimitás szintjét szeretnék megőrizni. […] Az szeretnénk, ha nagyjából annyi szavazatot szereznénk, mint 2020 júniusában, ez valamivel több, mint 70 ezer”.

Pásztornak ez a kívánsága „nem jött be”.

A Vajdasági Magyar Szövetség két éve 71 893 szavazatot szerzett, ami akkor kilenc képviselői helyre volt elegendő. A 2022. április 3-ai választásokon a VMSZ 58 714 szavazatot gyűjtött be, vagyis 13 179-el kevesebbet, ami – a Köztársasági Választási Bizottság előzetes számításai szerint – csak hat képviselői helyet biztosít. A VMSZ, tehát legalább három parlamenti képviselői mandátumot veszít.

Ennek ellenére, Pásztor – a budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézetben – próbálta magát (és a közönséget) azzal áltatni, hogy „a hat képviselői hely hihetetlen mértékben felértékelődött, mivel önállóan egyetlen politikai erő sem képes kormányt alakítani”.

A DélHír portál szerint is azonban a szavazatvesztés „jókora politikai pofon Pásztorék orcáján”.

A 2011-es évi népszámlálás adatai szerint a Délvidéken 251 136 magyar polgárt élt. – Ha az elvándorlás következtében a nemzettársaink száma az elmúlt időszakban 15-20 százalékkal csökkent, a VMSZ akkor is – a számára legjobb esetben – a délvidéki magyarság maximum 20-25 százalékának a bizalmát élvezi”. A Magyar Nemzeti Tanács „alapította” összes médiának a szolgálatába állításával és a töméntelen magyarországi  pénzek szórásával.

Csonka Áron, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének (VMDK) elnöke ezt így kommentálta: 65 milliárd forint = 58000 szavazat. Vranje elpártolt.

– Ilyen katasztrofális eredmény után minden normális pártnál komoly felelősségre vonás, lemondások, tisztogatás következne. A VMSZ-nél nem fog.

A legkevesebb, amit ezek után elvárhatnánk a VMSZ-től, az, hogy soha, de soha többé ne beszéljen a délvidéki magyarság nevében – írja a Délhír.

A szabadeuropa.hu információi szerint, „a VMSZ hatvanezer szavazatot, azaz 87,6 százalékos győzelmet ígért a Fidesznek”.

– A 78,4 százaléka a levélszavazatoknak visszakerült a szabadkai Magyar Főkonzulátusra – mondta Pásztor A választások Szerbiában – magyar vonatkozások című konferencián. Azt azonban „elfelejtette” említeni, hogy ez számokban kifejezve mennyi, és a levélszavazást teljesen beárnyékoló botrányt sem említette.

– Gyalázat, az, amit egyesek csináltak ezzel az üggyel, a fizetsége egyértelmű lett, legyen ez egyszer végre tanulság a számukra – mondta Pásztor. Ezzel is el akarva terelni a figyelmet az „igencsak nagy botrányról”, ami abból kerekedett, hogy „Vajdaságban a VMSZ aktivistái vitték ki a szavazási levélcsomagokat és ők is gyűjtötték be azokat”.

Nem csak a véemesz „legitimitásával” és választási programjával van azonban probléma, hanem azokkal a személyekkel is, akik a pártot képviselik. Nem a vajdasági magyar közösséget képviselik, tehát, hanem csak azokat, akinek a szavazatát megvásárolták, akiket megzsaroltak, kényszerítettek, vagy akik épen az agymosás miatti tudatlanságból, tájékozatlanságból rájuk szavaztak.

A VMSZ köztársasági képviselői (a negyedik helyen szereplő Újvári Zsomboron kívül) ugyan azok lesznek, akik ez előző ciklus(ok)ban is voltak (csak éppen kevesebben):

1. Pásztor Bálint (1979, Szabadka), a jogtudományok doktora, 2007. február 14-től (!!) köztársasági parlamenti képviselő, frakcióvezető, aki elsősorban arról ismeretes, hogy a pártelnök elsőszülött fia, a VMSZ elnöki posztjának várományosa (most alelnöke), akinek a nevéhez kötik a rehabilitálási, vagyon-visszaszolgáltatási és egyéb, a délvidéki/vajdasági magyar közösségre hátrányos törvények meghozatalát, Szabadka város Községi-képviselő-testületének az elnöke, az újvidéki Gazdasági Akadémia Univerzitás Gazdasági és Igazságügyi Jogi Karán előadó, az Újvidéki Egyetem Tanácsának tagja, stb.

2. Kovács Elvira (1982, Nagybecskerek), okleveles közgazdász, a szerb parlament „legdrágább” képviselője, a VMSZ fikusza, aki „valamiért” nem vette még fel férje, Voislav Milosavljević nevét.

3. Fremond Árpád (1981, Pacsér), mesterszakos osztálytanító, a párt (névlegesen első) alelnöke, aki eddigi politikai tevékenysége során semmit nem bizonyított.

4. Újvári Zsombor (1982, Magyarkanizsa), okleveles IT mérnök, master, a magyarkanizsai a Komunalac Közvállalat káderügyi előadója és informatikusa, akinek az eddigi közösségi munkájáról szinte semmit nem tudni.

5. Ökrész (Kremenović?) Rozália (1958, Temerin), okleveles közgazdász, aki – Kovács Elvirához hasonlóan –, valamilyen okból nem vette fel a fia apjának a nevét. Vele kapcsolatban felvetődött az összeférhetetlenség kérdése is, mivel a Magyar Szó Lapkiadó Kft. igazgatói tisztsége sokak szerint összeegyezhetetlen a pártképviselői tisztséggel. A nyugdíjkorú Ökrész képviselői kinevezése „a párt (pontosabban Pásztor István – B.A.) ajándéka” lehet, „a jól elvégzett munkáért, ami elsősorban az volt, hogy az ellenőrzése alatt vezényelték le azt az úgy nevezett tisztogatást (a Magyar Szóban – B.A.), amikor azok, akiknek voltak saját gondolataik, és azokat közölni is merték, és akik úgy szerették volna végezni a munkájukat, hogy utána nyugodtan aludhassanak, önként távoztak a laptól, vagy az átszervezés mögé bújva erőszakkal eltávolították őket”.

6. Újhelyi Ákos (1977, Szabadka), magiszter közgazdász, akiről a képviselősége során (de egyébként is) szinte alig lehetett hallani.

Az április 6-i késő esti, „az adatok 98,8 százalékos feldolgozottságánál a Köztársasági Választási Bizottság honlapján az áll, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség csak öt képviselőt küldhet majd a parlamentbe”. Ha ez így marad – és az előtte levők közül valaki nem mond le a mandátumáról – Újhelyi Ákos is kipottyan a képviselőségből.

 Ezek voltak azok a személyek, akik (Újvári kivételével) az előző ciklusban a SNS minden javaslatát megszavazták, beleértve azokat a törvényeket is, amelyek az Aleksandar Vulin (jelenleg) belügyminiszter nevéhez kötött „szerb világ” kialakítását segítik. (A képviselőségből kibukott Pék Zoltán, dr. Úri Emese, Kiss Nándor és Gyivánovity Dániel sem hívta fel tevékenységével a közvélemény figyelmét.)

Ahhoz, hogy valaki ilyen erkölcsi teherrel képviselő legyen, bizony nem akármilyen jellem és erkölcs szükséges!

A magyar közösség érdekképviseletét ezektől elvárni nem kell, és nem is lehet. Mindenben Pásztor „kedves Ácójának” a politikáját fogják követni!

Az érdemi magyar érdekképviseletet hiányát súlyosbítja, hogy a VMDK, de a Magyar Mozgalom nem jutott képviselői mandátumhoz. Csonka Áronnak, a VMDK képviselői jelöltjének az Együtt Szerbia Győzelméért [Ujedinjeni za pobedu Srbije] koalíció listájának 59. helyén és Csernik Árpádnak a Moramo koalíció listájának 22. helyén elméletileg sem volt esélye, hogy bejusson a parlamentbe.

A jó szándékú figyelmeztetések, hogy a két szervezetnek közös listát kell állítani – nem pedig a belgrádi szerb pártokkal indulni a választásokon – nem találtak meghallgatásra.

A VMDK az utóbbi időben rendre az elvárásokkal ellentétben és eredménytelenül szerepel. A 2018. évi nemzeti tanácsi választásokat és a 2020. évi általános választásokat  bojkottálta, aminek az lett az eredménye, hogy képviselő nélkül maradt.

Mindkét szervezetben most sürgősen elemezni kell a választásokon való részvételt és levonni a politikai következményeket! A továbbiakban a szervezetek építésére, a tagság létszámának növelésére kellene helyezni a hangsúlyt, a magyar nyelvű sajtót pedig minden törvényes eszközzel arra kényszeríteni, hogy az alkotmányos és törvényes rendelkezésekkel összhangban tájékoztasson.

Már most el kell kezdeni az előkészületeket az őszre esedékes nemzeti tanácsi választásokra. A két szervezetnek összefogva kell fellépni a VMSZ ellenében! A magyar közösség nem maradhat érdemi képviselet nélkül!

Amennyiben erre nem lesznek képesek, akkor a tagságnak fel kell oszlatni mindkét szervezetet!

Április 3-án Magyarország és Szerbia is veszített!

A délvidéki/vajdasági magyar közösségnek az új összetételű szerb parlamentben sem lesz érdemi képviselete!

Szinte elképzelhetetlen, hogy a most újraválasztott, politikailag elhasználódott, erkölcsileg lenullázódott (vée)meszes tisztségviselők négy évig tisztségben maradjanak!

A társadalmi megnyugvás, a feszültségek csökkentése – Szerbiában és Magyarországon is – csak akkor lesz elérhető, ha megtörténik a hatalomváltás és olyan emberek kerülnek vezető pozícióba, akik szolgálni akarják a népet, nem pedig uralkodni felette!

Nem hallgatunk el! A demokráciáért és a magyar közösség jogaiért folytatott küzdelmet nem adjuk fel!

 

 

2022. április 6.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A kígyóbőr táska és a DB

Ekkor jött a „rossz rendőr” duma, hogy maga egy magas posztot tölt be (főszerkesztő voltam az >

Tovább

Az enyhüléstől az elhűlésig

Irány egy mélyített tér egyik szegletében levő nagy önkiszolgáló bolt. Illedelmesen megkérdeztem a kasszást, hogy van-e >

Tovább

Egy görög dráma színésznővel

A sajtóigazolványunkkal simán bejutottunk. Az első, akibe beléptünkkor belebotlottunk, Melina Mercouri világhírű görög színésznő volt. Lelkendezve >

Tovább

Brezsnyev utolsó kongresszusa

Az utolsó Brezsnyev-kongresszus közben volt alkalmam kicsit körülnézni Moszkvában: Vörös tér, Lenin Mauzóleum stb. Az egyik >

Tovább

A tudósító

Később letiltattam a hitelkártyámat, majd elmentünk a jugoszláv nagykövetségre, ahol éppen egy vajdasági volt a nagykövet >

Tovább

Tanjug-huszár vígan diktál

Az igazi Dominó tulajdonosának a képe ugyanott lóg, ahol eredetileg is lógott, a söntés felett, de >

Tovább

Időközben Újvidéken: a TV aranykora

Ez volt a magyar szerkesztőség aranykora, és ezt azért merem ilyen szerénytelenül kijelenteni, mert a többiek >

Tovább

Újvidékre kéne menni

Persze mai szerény nézetem szerint a belpolitikai újságírás az Újságírás, csakhogy abban az időben számomra érthetetlen >

Tovább

Újvidék – primo tempo

A nyári szünet megszülte az első lépésemet az újságírás felé. Már pontosan nem emlékszem, hogy kitől >

Tovább

Az első félidő

Történelmi dilemma marad, hogy le kellett-e bombázni az Újvidéki Tv-t? Ha azt vesszük figyelembe, hogy a >

Tovább

Magyar egyetem nincs – csak egyetlen önálló magyar nyelvű felsőoktatási intézmény

Jellemző az is, hogy az Újvidéki Egyetem honlapja is csak szerb, angol és kínai nyelvű, ami >

Tovább

„Forradalom: megváltás!”

Száműztük emlékeinkből és a szótárunkból a forradalmat is, a megváltást is. Következett a bársonyos forradalom, de >

Tovább