Ma Kármen, Anita, Péter, Marcellinusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Ágoston és a nyárspolgári ellenzéki
Végel László
A prózaíró Ágostonnal a Húzd a himnuszt, ne káromkodj című kisregényével találkoztam először. Naplójegyzetem tanúsága szerint a közösség nélkül maradásról szóló kisregény valóságos remekmű, amely a sok divatos regény között titokzatos módon elsikkadt. Nincs rá magyarázat. Tamás Gáspár Miklós telibe talált, amikor a következő megjegyzést tette: „Ágoston Vilmos írónak a viszonylagos ismeretlensége az állambiztonsági szolgálat posztumusz diadala”. Ágoston Vilmost a nyárspolgári ellenzéki szeretné mielőbb kitörülni emlékezetünkből. Végel László:
(...)
Anikó megmutatta Ágoston Vilmos feleségének, Gabriellának a levelét. Ma reggel San Antonioban (Texas) elhunyt Ágoston Vilmos, erdélyi magyar író. Írói pályafutását börtönnel kezdte és a senkiföldjén fejezte be. Kevesen vették tudomásul, hogy a karakteres közéleti imaginációjú írót valójában kitaszították a közéletből. Lehet, hogy éppen azért, mert szigorú volt másokhoz, de főleg saját magához. Méltósága nem engedte, hogy tőkésítse szenvedéstörténetét, pedig a meghurcoltatásban neki aztán bőven volt része. Életrajzát olvasva, kénytelen vagyok elismerni, hogy Ceausescu rendszere tényleg létezett, nem afféle irodalmi kitalálmány. Letartóztatták, kizárták az egyetemről, újságot és folyóiratot szerkesztett, volt patkány- és rovarirtó segédmunkás és vállalati sofőr. 1986-ban áttelepül Magyarországra, ahol újabb kiábrándulás éri. Természetesen ott is elveszti munkahelyét, mert nem volt képes alkalmazkodni. Életének ez a szakasza jól példázza a kelet-közép-európai rendszerváltás szomorú történetét. Nyugdíjaztatása után 2014-ban követi a lányát és a feleségével együtt áttelepül Amerikába. A Texas állambeli San Antonioban sem találja helyét. Örök hontalan maradt. Először Budapesten találkoztunk, gyorsan megértettük egymást, Anikó még írásokat küldött a Respublika című rövid életű újságba, amelynek Ágoston Vilmos volt az egyik szerkesztője. Az újság megszűnt, de mi tartottuk a kapcsolatot. Amerikába kerülve felgyorsult a levélváltásunk. Anikónak és nekem irt több levelében leírja kálváriáját. Amerikában a trumpizmus várta be, szerencsére megérte annak bukását. Amerikában úgy távozott az élők sorából, mint Márai: szellemileg magányosan és elárultan. Utolsó levelét olvasgatom: „Se enni, se inni. Se írni”. A prózaíró Ágostonnal a Húzd a himnuszt, ne káromkodj című kisregényével találkoztam először. Naplójegyzetem tanúsága szerint a közösség nélkül maradásról szóló kisregény valóságos remekmű, amely a sok divatos regény között titokzatos módon elsikkadt. Nincs rá magyarázat. Tamás Gáspár Miklós telibe talált, amikor a következő megjegyzést tette: „Ágoston Vilmos írónak a viszonylagos ismeretlensége az állambiztonsági szolgálat posztumusz diadala”. Ágoston Vilmost a nyárspolgári ellenzéki szeretné mielőbb kitörülni emlékezetünkből. Hogy milyen a nyárspolgári ellenzékiség arra is Tamás Gáspár Miklós adta meg a legjobb választ. „A nyárspolgár gondolatmenete a következő: ha én, aki derék ember vagyok, s utálom a zsarnokságot, nem lázadok s nem keveredem bajba, akkor, hogy jön hozzá ő, hogy bajba keveredjék, mert lázadni mert mégis. Hisz én csak azért nem lázadok, mert lázadni lehetetlen. Ha pedig egyszer lázadni lehetetlen, akkor mit jelentsen az ő lázadása? Gyanús, nagyon gyanús.” Ma is tele vagyunk ilyen nyárspolgári ellenzékiekkel, akik „gyűlölik a zsarnokságot”.
Következő cikk: A szerb és a magyar erős ember
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Milyen országban élünk? (4.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Milyen országban élünk? (3.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Ilyen hangulatban lépkedtem az Akadémia lépcsőjén
Nyugalmas délelőtt, nem érdekelnek a hírek. Ébredezik bennem a politikai csömör. Attól tartok, hogy a jelenlegi >
Milyen országban élünk? (2.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Mi is elpilledtünk
A bűnösökre lehet felfelé mutogatni, de sokkal nehezebb lenne arról a mélységében rejtezkedő kollektív eszmékről szólni, >
Milyen országban élünk? (1.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Egy nagy játszma névtelen szereplői lettünk
Ez a közérzet túlvan a szokásos politikai vitákon, nem nevezhető szimpla Orbán-ellenességnek, sokkal inkább a rendszerváltási >
Hol a Lovas? Itt a Lovas!
Családi ügyek címmel közölt terjedelmes írást a Magyar Narancs legújabb számában Krusovszky Dénes a hetilap állandó >
Pásztor István: „Büszkén vagyunk őrkutyák”
A „tisztújítás” abból áll, hogy Pásztor Bálint nevű fia maradt a párt második számú alelnöke, és >
Gyenge biztosítékok – téves cím(ké)zés
Balla Lajos, a Szabad Magyar Szó (SZMSZ) oldalán szólt hozzá a blogomon közölt „utolsó (??) két >
Minden egyes fogalom bumeráng lett
Sinkó dilemmák - ma. Megbuktatható-e az autokrácia parlamentáris úton vagy pedig csak erőszakkal? Választásokkal? Forradalommal? Nem >
NEM „ŐRKUTYÁK”, HANEM TÁNYÉRNYALÓ PINCSIK
Varjú Márta főszerkesztő és Máriás Endre főszerkesztő-helyettes irányításával a Magyar Szó nem az itteni magyar közösséget, >