2022. május 19. csütörtök
Ma Ivó, Iván, Milán névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Az egyszólamúság uralma

Nincs magyar civil érdekvédelem!

Bozóki Antal
Bozóki Antal
Az egyszólamúság uralma
Az Európai Parlament küldöttsége az újvidéki civil szervezetek képviselőivel tárgyal (2005. január 30. ? az Árgus archívuma)

A közösség sorsát meghatározó kérdésekről egy központban, vagyis a VMSZ vezetőségében határoznak, pontosabban egy személy, Pásztor István elnök és közvetlen környezete dönt. Függetlenül attól, hogy jók azok, vagy rosszak a közösség számára. A „nemzetegyesítés” ürügye alapján eluralkodott az egypártiság, az egyszólamúság. A kommunista időkből jól ismert monolitizmus „dohos levegője”! Azokkal a vezetőkkel, akik ennek a helyzetnek a kialakulásában/kialakításában részesek, akik a hatalommal együttműködve helyrehozhatatlan károkat okoztak a közösségnek, nem fogadható el semmilyen választás előtti se utáni együttműködés, de még a párbeszéd „újraindítása” se. Bozóki Antal:

Szerb nyelvű sajtó január 27-én közölte 54 közéleti személyiségnek a demokratikus ellenzéki pártokhoz és koalíciókhoz címzett „Összehangolni a haladó rendszer elleni küzdelem elveit” c. felhívását.

Logikus a kérdés, hogy a délvidéki/vajdasági magyar független értelmiség miért nem foglal(t) állást, miért nem hangoztatja/hangoztatta véleményét a magyar közösség helyzetének, jogainak érvényesítésével kapcsolatosan, a szerbiai állapotok és az április választások függvényében?

Ennek több oka is lehet.

Az egyik bizonyára az, hogy az itteni független értelmiség számbelileg jelentősen megcsappant, az elköltözés és az elhalálozás miatt.

A másik, pedig – akiknek lenne mondanivalója –, kevés kivételével, a saját állásukat vagy a családjuk egzisztenciáját féltve, esetleg azért, nehogy valamilyen díjtól, előléptetéstől stb. elessenek, nem mernek megszólalni, a háttérben elégedetlenkednek, zúgolódnak.

A magyar közösségnek ma már, sajnos, nincsenek olyan tekintélyű független és elkötelezett értelmiségi vezetői, mint amilyen például dr. Ribár Béla (1930-2006) akadémikus volt, aki maga köré tudta gyűjteni a fiatalabb, a közösségért tenni akaró és tudó értelmiségieket is.

A tanár úr, ahogyan neveztük, – a Vajdasági Magyar Tudományos Társaság (VMTT) elnökeként – számos tudományos tanácskozást is tartott, amelyeken álláspontok megfogalmazására is sor került közösségünk fontos kérdéseiről. Ezeknek komoly társadalmi visszhangja is volt.

Ilyen tanácskozások voltak például A magyar tannyelvű oktatás helyzete, kulcskérdései és távlatai a Vajdaságban (2002), A vajdasági magyarság és az autonómia (2003), Rémuralom a Délvidéken (az 1944/45-ben Délvidéken lezajlott magyarellenes vérengzésről – 2004), Vagyon-visszaszármaztatás a rendszerváltó országokban (2005) stb.

Jelenleg nincsen olyan kiemelkedő személyiség, se szervezet, amely közösségi kérdésekben összefogná, megszervezné és mozgósítaná az értelmiségieket. Így, azok közös hangja sem hallatszik. Nagy baj ez!

Amióta Pásztor István a Vajdasági „Magyar” Szövetség (VMSZ) vezére, pontosabban 2007. május 5. óta (!!), a Délvidéken/Vajdaságban két különböző, merőben eltérő politikát, a magyar közösség érdekeinek képviselete iránti élesen elhatárolódó viszonyulást lehet(ett) világosan megkülönböztetni:

Az egyik, ellenzéki oldalon, a magyar civil szervezetek és (a VMSZ-en kívüli) politikai pártok együttes és határozott kiállását a közösség kollektív és egyéni jogainak érvényesítéséért, a nemzetközi és a belső jog normáival összhangban.

A másik, hatalmi oldalon, a VMSZ-nek – anyaországi támogatással – a magyar érdekvédelem feláldozását, a Szerb Haladó Párttal minden áron, nem ritkán a közösség kárára történő együttműködését. Pásztor, valamint közeli (párt)társai hatalmának a megőrzése érdekében.

A VMSZ-nek a Szerb Haladó Párttal (SNS) való 2016. augusztus 14-ei hatalmi szövetkezése óta úgyszólván meg is szűnt a hatékony magyar érdekvédelem.

Az ilyen helyzet kialakulásához valószínűleg az is hozzájárul, hogy az itteni magyar közösségnek már (jó)néhány éve csak egyetlen működő független érdekvédelmi szervezete van – a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete (VMPE). Ezt a szakmai szervezetet azonban még a (véemesz vezérlésű) Magyar Nemzeti Tanács (MNT) sem méltányolja.

A 2000. októberi 5-ei hatalomváltás után a Délvidéken/Vajdaságban erőteljes és – nemzetközi szinten is – elismert és hatékony civil szervezeti együttműködés a közösségi jogokért való kiállás alakult ki, amelyben részt vettek a magyar pártok és mozgalmak is – a véemeszen kívül, amelyik rendre elutasította a felkéréseket.

A civil szervezetek és a pártok közös tevékenysége 2017 közepétől – habár később is volt még együttes kiállásuk – fokozatosan csökkent, majd (2018-tól) teljesen megszűnt.

Ennek okai leginkább az újvidéki civil szervezetek vezetőinek kiöregedésében, előbb dr. Gaál György (2006) majd Papp Ferenc (2014) elhalálozásában, a szabadkai Magyar Remény Mozgalom (MRM) politikai tevékenységének 2014. szeptember 25-ei „felfüggesztésében”, az újvidéki Árgus kisebbségjogi szervezet 2018. március 22-ei megszűnésében, a szenttamási Emberi Jogi Központ tevékenységnek ugyanabban az évben való leállásában, a Vajdasági Magyar Demokrata Pártnak (VMDP) és a Magyar Egység Pártnak (MEP) a  VMSZ-be való beolvasztásban/„bedarálásában”, valamint az utóbbinak a Szerb Haladó Párttal (SNS) való szövetkezése miatti párbeszéd iránti érdektelenségében is kereshetők.

Voltak/vannak, persze, olyanok is, akik a nagyobb fizetés miatt, az előléptetés érdekében, vagy mert a VMSZ „kilóra megvette” őket, elhagyták a közösségi jogokért folytatott küzdelem terét.

Ezt a folyamatot a civil szervezeteknek az anyaországi hivatalos szervek részéről elmaradt erkölcsi és anyagi támogatása, valamint az Európai Parlament és az Európa Tanács magyar képviselőinek összetételében történt változások csak serkentették.

Az újonnan alakult civil szervezetek vezetőségeibe, mint például a Vajdasági Magyar Jogász Egylet (VMJE), befészkelte magát a VMSZ (Nyilas Mihály az elnök, a párt elnökségének tagja, Szakállas Zsolt a titkár). Csakúgy, mint a tudományba, az egyetemre, a sajtóba és számos művelődési egyesült vezetőségébe is.

A Magyar Nemzeti Tanács „alapította”, de közpénzekből működő és közszolgálati tájékoztatási kötelezettséggel rendelkező Magyar Szó, Hét Nap, Pannon RTV, Szabadkai Magyar Rádió a VMSZ közvetlen vagy közvetett (az MNT által) való irányítás alá került.

Az újvidéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központ elnöke a városi képviselő-testület véemeszes tagja stb.

A délvidéki/vajdasági civil szervezetek és pártok tevékenységének ignorálása, mellőzése, semmibe vétele nagy (politikai) hiba volt az anyaországi hivatalos szervek részéről is! Ezt a tevékenységet és kapcsolatot mielőbb újra kellene éleszteni, mert könnyen megtörténhet, hogy a magyar közösség jogainak érvényesítése továbbra is egy párt alkujának tárgya lesz.

A helyzetet csak súlyosbítja, hogy a soknemzetiségű tartományban egyetlen független intézmény se nincsen, amelyik a nemzeti kisebbségi közösségek helyzetével, jogainak érvényesülésével foglalkozna!  A politikusok a kényükre-kedvükre értékelhetik a nemzetek közötti és egyéb viszonyokat!

A délvidéki/vajdasági magyar közösségben ma már egyáltalán nincsenek tudományos és szakmai konferenciák és intézményi állásfoglalások, nem folyik semmilyen párbeszéd.

Csernik Árpád, a Magyar Mozgalom (MM) képviselőjelöltje az április 3-ai választásokon, az utóbbit így fogalmazta meg: „A véleménykülönbség szitokszóvá vált”.

A közösség sorsát meghatározó kérdésekről egy központban, vagyis a VMSZ vezetőségében határoznak, pontosabban egy személy, Pásztor István elnök és közvetlen környezete dönt. Függetlenül attól, hogy jók azok, vagy rosszak a közösség számára. A „nemzetegyesítés” ürügye alapján eluralkodott az egypártiság, az egyszólamúság. A kommunista időkből jól ismert monolitizmus „dohos levegője”!

Azokkal a vezetőkkel, akik ennek a helyzetnek a kialakulásában/kialakításában részesek, akik a hatalommal együttműködve helyrehozhatatlan károkat okoztak a közösségnek, nem fogadható el semmilyen választás előtti se utáni együttműködés, de még a párbeszéd „újraindítása” se.

Az április 3-ai szavazás erről is szól!

2022. január 30.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A kígyóbőr táska és a DB

Ekkor jött a „rossz rendőr” duma, hogy maga egy magas posztot tölt be (főszerkesztő voltam az >

Tovább

Az enyhüléstől az elhűlésig

Irány egy mélyített tér egyik szegletében levő nagy önkiszolgáló bolt. Illedelmesen megkérdeztem a kasszást, hogy van-e >

Tovább

Egy görög dráma színésznővel

A sajtóigazolványunkkal simán bejutottunk. Az első, akibe beléptünkkor belebotlottunk, Melina Mercouri világhírű görög színésznő volt. Lelkendezve >

Tovább

Brezsnyev utolsó kongresszusa

Az utolsó Brezsnyev-kongresszus közben volt alkalmam kicsit körülnézni Moszkvában: Vörös tér, Lenin Mauzóleum stb. Az egyik >

Tovább

A tudósító

Később letiltattam a hitelkártyámat, majd elmentünk a jugoszláv nagykövetségre, ahol éppen egy vajdasági volt a nagykövet >

Tovább

Tanjug-huszár vígan diktál

Az igazi Dominó tulajdonosának a képe ugyanott lóg, ahol eredetileg is lógott, a söntés felett, de >

Tovább

Időközben Újvidéken: a TV aranykora

Ez volt a magyar szerkesztőség aranykora, és ezt azért merem ilyen szerénytelenül kijelenteni, mert a többiek >

Tovább

Újvidékre kéne menni

Persze mai szerény nézetem szerint a belpolitikai újságírás az Újságírás, csakhogy abban az időben számomra érthetetlen >

Tovább

Újvidék – primo tempo

A nyári szünet megszülte az első lépésemet az újságírás felé. Már pontosan nem emlékszem, hogy kitől >

Tovább

Az első félidő

Történelmi dilemma marad, hogy le kellett-e bombázni az Újvidéki Tv-t? Ha azt vesszük figyelembe, hogy a >

Tovább

Magyar egyetem nincs – csak egyetlen önálló magyar nyelvű felsőoktatási intézmény

Jellemző az is, hogy az Újvidéki Egyetem honlapja is csak szerb, angol és kínai nyelvű, ami >

Tovább

„Forradalom: megváltás!”

Száműztük emlékeinkből és a szótárunkból a forradalmat is, a megváltást is. Következett a bársonyos forradalom, de >

Tovább