Ma Konstantin, András névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Pásztor István & társainak reklámozása
Szombaton Szabadkán nem volt útzárlat, Zentán hídlezárás?
Bozóki Antal
A szenior Pásztor ebben is az általa „kedves Acónak” mondott Aleksandar Vučić szerb elnököt utánozza, akit Marko Vidojković, a Danas rovatvezetője Adolfnak nevez, mint sok minden másban, például a médiában való állandó szereplésben. Nagyon úgy néz ki azonban, hiábavaló az erőkifejtés, mivel – a fia (Bálint) szavaival – „egyszer minden mandátum lejár”. Még az övé(ké) is! De a szervilis főszerkesztőké és szerkesztőké is! Bozóki Antal:
A hétfői, december 13. szerb nyelvű napilapok az első oldalon, fő hírként a szombati tüntetésekkel és útlezárásokkal, valamint az események értékelésével foglalkoznak.
A Danas nevű belgrádi napilap a címoldalán arról ír, hogy „Szerbia szerte ezen a hétvégén is folytatódtak a tiltakozók útzárlatai, jelentős részvétellel”. A lap Aleksandra Popović Referendummal vagy választásokkal „megdönteni” a lítium kiaknázását című egész oldal terjedelmű írását is közli a 3. oldalon.
A Nova ugyancsak fővárosi lap a címoldalán számol be, hogy „mit mutattak meg a szombati, harmadik útblokádok”. Danilo Savić a 2. és a 3. oldalon fejtegeti, hogy „a Szerb Haladó Párt veresége az egyedüli garanciája a Rio Tinto távozásának”.
A Magyar Szó nevű (Pásztor Pista) lap a december 13-ai számának első oldalán fő hírként közli, hogy „kétszáz éves a ludasi templom”, hogy „turulszobrot avattak Hajdújáráson”, hogy Lehullott az idei első hó, és hogy Újraválasztották a Vajdasági Magyar Újságíró Egyesület (VMÚE) elnökét.
A ludasi templom jubileumáról készült íráshoz mellékelt fotón „Pásztor István a tartományi képviselőház elnöke, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, Jerasz Anikó, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke, dr. Pásztor Bálint, a szabadkai városi képviselő-testület elnöke (Pásztor István fia – B.A.) és Kern Imre, Szabadka alpolgármestere”, vagyis csupa véemeszes vezető ismerhető fel.
A hajdújárási turul szobrot a VMSZ elnöke és Sövény Rudolf, a helyi közösség tanácsának oszlopos véemeszes elnöke leplezték le.
A tüntetésekről a lap a 4. oldalon, csak úgy mellékesen ír, Tüntetnek, amíg a Rió Tintó nem távozik címmel. Az írás még fele akkora terjedelmű sem, mint amelyik Máriás Endrének, a Vajdasági Magyar Újságíró Szervezet elnökének újraválasztásáról szól, aki egyébként nem a sajtószabadságért való karakán kiállásáról, hanem – leginkább a Pásztor Istvánnal és brüsszeli „mentorával”, Deli Andorral készült kilométeres interjúkról lett ismert. Jelenleg a Magyar Szó főszerkesztő-helyettese (is).
Amíg a szerb lapok írásait a szerzők teljes névvel aláírják, a Magyar Szó nyomtatott változatában megjelent írásokat pasz, trk, H.Sz., csin, Hzs betűkkel jelölik.
Az újságírók nem merik vállalni a saját írásaikat, vagy szégyellik, hogy egy ilyen lapnak dolgoznak? Az is lehet, nem akarják, hogy nyoma maradjon annak, hogy valaha is a Magyar Szónak írtak? Abból a latin mondásból kiindulva, miszerint verba volant, scripta manent, vagyis a szó elrepül, az írás megmarad?
Nincsen azzal semmi gond, hogy a Magyar Szó a ludasi templom jubileumáról és a turul szobor hajdújárási avatásáról ír, hanem azzal, hol, hogyan és milyen módon teszi ezt, hogy – Pásztor Istvánt és (párt)társait reklámozza. Ellenben, a szombati (december 11-ei) szabadkai útlezárásokról és a bejelentett zentai hídlezárásról a lap egy árva szót nem közöl! Csak az jelenhet meg, ami Pásztor és Aleksandar Vučić szerb elnök érdekeinek megfelel, népszerűségét növeli?
Így, például, nem ír arról, hogy „Szerbiában novemberben 7,5 százalékos volt az éves infláció”, de arról sem, hogy „Vučićék kilenc hónap alatt hárommilliárd euróval növelték az államadósságunkat”.
A Magyar Szót a rendszerváltások előtt „a világ legjobb magyar nyelvű lapjaként” emlegették. Az egykori olvasók emlékeznek még arra, hogy a címoldalán a legfontosabb külpolitikai esemény és az időszerű társadalmi kérdéseket taglaló, állást foglaló vezércikk vagy kommentár is volt. Mostanára azonban annyira lezüllött, hogy a közszolgálatiságból és a pluralizmusból már semmit se találni a lapban!
Néhány hónap múlva választások lesznek, a lap fő feladata most az, hogy Pásztor Istvánt, a pártját és a holdudvarát népszerűsítse. Ezért nem kell csodálkozni, hogy a pártvezér minden „fellépését” bemutatja. Az adai Vadvirág Hagyományápoló Kör fennállásának harmincéves évfordulója sem múlhatott el a felszólalása nélkül. Erről a hétfői szám (az 5. oldalon) ugyancsak beszámol.
Az olvasónak már-már az az érzése támad, hogy Pásztor Istvánból több is van/több is lehet, hiszen hol itt, hol ott bukkan fel! Mint a nyúl meg a sün versenyfutásáról szóló Grimm-mesében a sün! Belgrádtól Budapestig, a i šire (szélesebb körben is)” minden eseményen megjelenik, ahol valamit ünnepelni kell és tömeg van, ahol fel lehet szólalni. A disznóvágástól a templomi ünnepségig (miközben „a saját fiát sem keresztelte meg”).
Önmagát és a pártját végül is reklámozni kell, hiszen minden szavazat számít! Lehetőleg más pénzén! Gyakran Hajnal Jenő, az Magyar Nemzeti Tanács elnökének a kíséretében jelenik meg, mintha legalábbis ikrek lennének.
Többnyire üres, szólamokkal terhes beszédeket tartanak a „nemzeti egységről” és a „nemzetépítő munkáról”, miközben a saját karrierjüket és gazdagodásukat egyengetik. „Díjakra javasolnak vagy díjakat adnak”, „más(ok) pénzét osztják”. Közpénzen „ünnepeltetik magukat”, ahelyett, hogy mindketten nyugdíjba vonultak volna már!
Megtiltani ezt Pásztornak nem lehet ugyan, de alkalomszerűen a Tartományi Képviselőházban, vagy máshol, valaki egyszer (mégis)csak/talán felveti a kérést: Rendjén van-e az, hogy a Tisztelt Ház elnöke kettős tisztségben futkározik az országon belül és kívül is? Egyszer, mint képviselőházi elnök, másszor, mint a VMSZ elnöke, vagy éppen mindkét tisztségben egyszerre. Mikor, hol és mi felel meg jobban. És azt is, hogy mennyibe kerül ez az adófizetőknek? Közpénzekből nem-e pártpropaganda célokra utazgat? Képviselőházi elnökként nincs más dolga?
Ezt a két tisztséget sürgősen szét kell választani, akárcsak Aleksandar Vučić esetében, a köztársasági elnök tisztségét a Szerb Haladó Párt (СНС) elnöki funkciójától, mivel különböző visszaélésekre is okot ad(hat).
A szenior Pásztor ebben is az általa „kedves Acónak” mondott Aleksandar Vučić szerb elnököt utánozza, akit Marko Vidojković, a Danas rovatvezetője Adolfnak nevez, mint sok minden másban, például a médiában való állandó szereplésben. Nagyon úgy néz ki azonban, hiábavaló az erőkifejtés, mivel – a fia (Bálint) szavaival – „egyszer minden mandátum lejár”. Még az övé(ké) is! De a szervilis főszerkesztőké és szerkesztőké is!
Következő cikk: A boszniai mizéria az EU tétovázásának a következménye
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
12 PONT AZ ÚJRAKEZDÉSÉRT
„A jelenlegi szerbiai társadalomban válságos közállapotok uralkodnak. Az intézmények nem működnek megfelelően, a jogállamiság ismérvei hiányoznak, >
VMDK: Pontosítások a vajdasági magyar közéleti vitához
A vita valódi tétje nem az, hogy ki milyen címkével írja le a másikat, hanem az, >
A patrióta kitűző ellen
Thomas Mann Goethét idézi, aki szerint: „A patriotizmus teszi tönkre az emberiség történelmét”. Csak sajnálni tudom, >
Ugyan mit gondol ezek után az MNT a pluralizmusról?
Hiányoznak a kisebbségi jogvédő szervezetek, egészen pontosan azoknak a jelentései. Létezett valamikor az Argus, az egyetlen >
(Média)mosakodás
Az MNT által fenntartott magyar nyelvű sajtó problémájának megoldása nem képzelhető el hiteles önvizsgálat nélkül. Nem >
VMDK: Vicsek Annamária és a két szék közé esett VMSZ-politika
Vicsek többé nem ülhet három széken egyszerre! Aki a VMSZ alelnökeként, fideszes színekben, de a belgrádi >
Újra inog lábunk alatt a talaj
Újra számba kell vennem több nemzedék göcsörtös történelmi útját, amelyen az egyik sokkhatást követte a másik, >
VMDK: Adófegyelem csak a kicsiknek, miközben a milliárdok észrevétlenül áramlanak
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) komoly aggodalmát fejezi ki a #Radar #Media által megjelentetett „Magyar >
VMDK: Nincs felmentés, a politikai médiaépítésnek neve van, és az nem kompromisszum
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) szerint Bodzsoni István legutóbbi nyilatkozata, miszerint „időnként kompromisszumot kellett kötni >
... és itt mi lesz?
A gond majd most kezdődik, mert a pénzek, legalábbis olyan formában, mint eddig, nem fognak jönni. >
A szembenézésre való intelmek
Nem lehet a szembenézésre való intelmeket olyképpen megfogadni, hogy egy kis rést hagyunk az ajtón, de >
„Újra kell gombolni a mellényt”
Attól tartok, hogy a soron levő választások után le kell nyelnünk a keserű pirulát. Hogyan lehetne >