2022. augusztus 12. péntek
Ma Klára, Hilária, Diána névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Négyszemközt Végellel

Bence Erika
Bence Erika
Négyszemközt Végellel

Végel László regényei, a Parainézis (2003), az Exterritórium (2000, 2016), a Neoplanta-trilógia, illetve a Temetetlen múltunk (2019) és, ezek német és szerb kiadásai jelentik azokat a narratívákat, amelyek írói munkásságának másik, jól kirajzolódó vonulatátának, naplóinak sorozatát kontextualizálják; képeznek velük összefüggő jelentéseket. A két vonulat azonban korántsem különül el egymástól sem keletkezéstörténeti, sem műfaji, sem olvasati szempontból olyan egyértelműen, miként az a fenti megállapításból kiindulva – első pillantásra – tűnhet. Bence Erika:

Peremvidéki élet című, 2000-ben (Forum, Újvidék) napvilágot látott esszékötete például esszéregényként is olvasható, Két tükör között – Időírás irodalommal (1991–2014) című 2016-os naplókötete (zEtna, Zenta) meg naplóregényként. És a fordítottja is igaz: Exterritórium – Ezredvégi jelenetek című művét regényként aposztrofálja a szerző, többek között a Két tükör között lapjain (Végel, 2016, 221), amelynek nyelve ugyanakkor az esszé eszköztárából építkezik.

Ha naplóinak sorát a regényektől függetlenül tekintjük át és vizsgáljuk, egy nagyformátumú olvasásnapló/-regénysorozat bontakozik ki előttünk, amely – a kiemelten fontos Márai-napló, a Négyszemközt Máraival (2014), a Danilo Kiš-, valamint számos klasszikus és kortárs olvasat mellett – az „önolvasás és -értelmezés” számos változatát és példáját tárja elénk: folyamatosan reflektál saját életművének recepciójára, méghozzá nem a kritika elutasításának igényével, hanem a kiegészítés, a hozzászólás gesztusaival.

A Két tükör között az 1991-től 2014-ig terjedő két és fél évtized feljegyzéseit tartalmazza, a Négyszemközt Máraival. Naplójegyzetek 1992–2014 (Noran Libro) is hozzávetőlegesen ezt az időszakot fogja be, míg a Peremvidéki palackposta 2020-ig terjeszti ki a naplóírás időszakát. Ez utóbbi közvetlen előzménye – legalábbis azoknak, akik szerb nyelven is követni tudják az életmű kiadásait – a naplósorozat 2018-ban, szerb nyelven megjelent darabja, a Vickó Árpád fordításában megjelent Novosadski dnevnik 1991–2016 (Akademska knjiga: Novi Sad), azaz az Újvidéki napló. Azon kívül, hogy négy évvel és négy fejezettel rövidebb időtartamot fog át, majdnem teljesen identikus a Peremvidéki palackpostával; a szerb nyelvű kiadás elenyésző számú pluszbekezdéssel rendelkezik, leginkább olyanokkal, amelyek a szerb olvasók által kevésbé ismert a  társadalmi és irodalmi közélet jelenségeire, összefüggéseire hívják fel a figyelmet. Például: lábjegyzetekkel látta el a szerző vagy a szerkesztő, amelyek megjegyzéseket, magyarázatokat és adatokat közvetítenek, míg a magyar olvasó számára ezek kontextuálisan, illetve kulturális tapasztalatok révén is értelmezhetők. Másrészt a szerb kiadásból kimaradtak egyes, az anyanyelvre, a nyelvi vagy a közösségi identitásra vonatkozó, egy másik közösség perspektívájából kevésbé jelentéses bejegyzések, így például az 1992-es válogatás esetében a magyar kiadás két, az anyanyelvre és a szülőföldélményre, hontalanságra vonatkozó feljegyzést is tartalmaz.

Legmarkánsabb különbség a két kötet eltérő címe. Miért Novosadski dnevnik, vagyis egyszerűen csak Újvidéki napló, míg a magyar kiadás címe Peremvidéki palackposta és csak az alcíme az Újvidéki napló. A magyar cím többszörös jelentésátvitelt, metaforát rejt magában. A négy évvel tágabb időkeret egyszerű keletkezéstörténeti, nem pedig szemantikai aspektus: nincs különösebb jelentésformáló ereje. Sokkalta inkább a kisebbségi nemzeti közösség és irodalmi reprezentáció önmeghatározását jelenti: a peremvidékiség létformájára és önreprezentációjának elszigetelt, kívülálló jellegére, a megszólalás és az üzenethordozás palackposta-formává degradálódására mutat. A „peremvidéki” és a „hontalan lokálpatrióta”-lét tehát erőteljesen kisebbségi toposzok: jól kivehetővé, összefüggéseiben láthatóvá először Végel Peremvidéki élet című, említett esszékötetében vált, illetve definiálódott számunkra, hontalanok és peremvidéki palackposta-olvasók számára: „A hontalanság tehát kettős bűntudattal, de ugyanakkor kettős kizárással is járt. A nemzeti hovatartozásban a másság bűntudatként tárulkozott fel, az állami hovatartozásban pedig örökös hátrányt képviselt. Kizárás ez, mert az a világos felismerés következik belőle, hogy még a legjobb körülmények és feltételek között sem lehet egyenrangú” (Végel, 2000, 13). Ugyanez a problémakör a Peremvidéki palackposta lapjain: „Ott születtem, ahol haldoklik az anyanyelvem. Vele együtt játszódik le az én agóniám is. Most értem csak, milyen önpazarló erő gyülemlett fel abban a zsidó értelmiségiben, aki a nemzetállamból kitaszítva, puszta dacból az emberiséget akarta megváltani. De mi legyen azzal, aki a kisebbségben is kisebbségi, aki nem lehet zsidó sem, és semmi más, aminek köszönve a megnevezés jelentéstöbblettel ajándékozza meg. Aki akkor lép be a Jeremiás kertjébe, amikor mindenki elhagyta azt” (Végel, 2021, 22).

Az értelmező olvasó számára legérdekesebbek azok a részletek Végel naplóiban, így a Peremvidéki palackpostában is, amelyek reflektálnak a saját írói életművének darabjaira: ön- és újraértelmeznek, kontextualizálnak, rávilágítanak a napló-/esszéíró és regényalkotó munkásságának elválaszthatatlan együtthatására, betekintést nyújtanak egy-egy szöveg létrejöttének körülményeibe vagy folyamatába, műfaji argumentumokat tárnak fel, a színpadi adaptációkat értékelik, vagy a művekről íródott kritikákhoz fűznek kommentárokat. Ilyen bejegyzések bőségesen előfordulnak valamennyi naplókiadásban, a legutóbbiban is. Figyelmesen követve őket levonhatjuk azt a konzekvenciát, hogy az önreflexió és a recepció teremtette „kettős tükör”-ben a történő életmű virtuális magaslatán a Peremvidéki élet című esszékötet, illetve a Neoplanta, avagy az Ígéret Földje című regény, a kettő termékeny átbeszélése, összefüggése áll. A 2000-ben napvilágot látott esszéfolyam, aminek másfél évtizeddel később egy trilógia (regényfolyam) lett a kimenetele: középső darabja a Neoplanta. Épp ezért érdemes hosszabban idézni a Peremvidéki palackposta vonatkozó részletét a 2016-os feljegyzések sorából: „A kisebbségi kultúrák a peremre szorultak, kis skanzenekké váltak. Újvidékből, az egykori példaértékű városból, amelyben a művelt középrétegű polgárság három nyelven: németül, szerbül és magyarul társalgott, egynyelvű város lett; a megapoliszokhoz viszonyítva ellentétes útra kényszerült. Pályám második részében ennek az alkonynak lettem az írója. A nyolcvanas évek végén megjelent Peremvidéki élet című esszékötetem [Život na rubu címmel jelent meg Vickó Árpád fordításában 1992-ben – B. E. megj.] nagy felháborodást keltett, noha végül is az említett állapotot ábrázolja. A Neoplanta, avagy az Ígéret Földje című regényem az örökös migrációról szól, az ígéret földjéről, a migrációval járó nemzeti konfliktusokról. A regény épp az alkony ábrázolásának céljából több helyen is magyar, szerb és német nyelvű anyaggal építkezik” (Végel, 2021, 210).

S nemcsak azért rendkívül fontosak számunkra ezek a kitételek, mert ennél konkrétabb és pontosabb – léthelyzetünkre kérdező – alkotói önértelmező eszmefuttatásokat kívánni sem lehetne, miközben a legjobban működtethető olvasási modelleket nyújtja számunkra, hanem mert saját és mindannyiunk „tanúszerepére” is rávilágít. Egyrészt, amikor a „kisebbségi alkony” írójaként határozza meg magát, másrészt amikor regényhősei, például Lazo Pavletić fiákeres, a Neoplanta egyik mesélője (a másik az író-elbeszélő), vagy Slemil örökös (külső és belső) emigráns léthelyzetét ábrázolja. Érdekessége ezeknek, hogy noha valamennyiük társadalmi helyzete a „történelem alattiság” állapotát jelenti (nem tudnak akaratlagosan beleszólni a történelem alakulásmenetébe), ugyanakkor nemcsak elszenvedői a rendszerek és ideológiák váltakozásának, háborúk térségi pusztításának, hanem a külső szemlélő tanú-magatartását is képesek bemutatni. Nem véletlenül jutott sokunk eszébe a Neoplanta kapcsán épp Pelikán József alakja, akit, mint Slemilt, a Balkáni szépség (a trilógia harmadik darabja) főhősét, minden hatalom fel akar használni, majd ki akar végeztetni.

A Peremvidéki palackposta nyelve a regények világából otthonosan ismerős: szellemes, keserű, ironikus. Ez sem marad reflektálatlan a feljegyzések között: „A Zmaj utcába tartva lelassítottam. Újvidék utcáin megjelentek az ünnepi fiákerek! Mintha csak a Neoplanta, avagy az Ígéret Földjének regényvilága játszódott volna velem. Lehet, hogy a várost irányító Szerb Haladó Pártban felébredt némi nosztalgia. Valaki ironizált is: bizonyára a városatyák olvasták a Neoplanta, avagy az Ígéret Földjét” (Végel, 2021, 224).

 

Végel László: Peremvidéki palackposta. Újvidéki napló 1991–2020. Noran Libro, Budapest, 2021, 279 oldal, 3590 Ft.

(Litera)

2021. december 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Húsz milliárdos kerítésmagasítás, közben Magyarország „déli határa gyakorlatilag ostrom alatt áll”?

A szerb hatalom nem biztosítja a polgárok személyi biztonságát, sérthetetlenségét, a tulajdon és egyéb jogainak békés >

Tovább

Tántorgunk az emberarcú szolgalelkűségbe

A jelek szerint a hatalom készül a személyes szabadság további megnyirbálására. Nem kell hozzá durva erőszak, >

Tovább

Bálványosi akármi

Ha elemeznénk, hogy akkor mit is mondott Pásztor Pista, akkor – az első benyomás alapján – >

Tovább

Csetepaté a szakadék szélén?

Egyre inkább kiélesedik a vita Orbán Viktor a Tusványoson előadott a fajkeveredésről szóló nézetéről.  Nem hiszem, >

Tovább

Kishegyesi Bálványos

A fiatal és tapasztalatlan parlamenti államtitkár nem először mond valótlanságokat a vajdasági magyar közösséggel kapcsolatban. Annyira >

Tovább

A gyanús európai szellemiség

Még a jugoszlávságába is beszivárgott ez a történelmi emlék. Horvát volt, jugoszláv aurával. Miért ne lehetne >

Tovább

A hatalom szolgálatában

A Titói korszaktól a mostani Vučić-Pásztor éráig vezető beosztásban dogozott a tájékoztatásban. Neki, tehát, már csak >

Tovább

Putyinlelkű város lettünk

Mihal Ramač író és újságíró, a Danas volt főszerkesztője a Danasban (2022.07.25.) elkeseredetten kérdezi, hogy miért >

Tovább

Mára alaposan megváltozott a Magyarország-kép

Az utcán többen is megállítanak. Mi történt Magyarországgal? Mindeddig respektálták ezt a megszenvedett országot és nemzetet. >

Tovább

Nincs többé kocsonyás középút

Biztosra vehető, hogy Orbán Viktor mai tusványosi beszéde óriási felháborodást kelt majd. Nem vagyok véleményvezér, csak >

Tovább

Ilonka tánti angyalkái

Egy effajta megállapítás például: „Magyarokná olyan szar a pálinka”, és a kommentár hozzá: „Én nemtom nem >

Tovább

Náci beszéd vagy náci rendszer?

Hiszen a fasiszta energia ma a legnagyobb, az igazi történeti újdonság. Sokan várnak újdonságra, diadalra, sikerre, >

Tovább