Ma Alajos, Leila névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Vitatott szobor
Szabadkán a „felszabadító király”
Bozóki Antal
A VMSZ megalkuvó, a magyar közösséget több esetben is megalázó politikájának része, hogy az SNS-t mindenben támogatja, akármilyen káros javaslatát megszavazza, a hatalomban való részvétel és a vezetők tisztségének megőrzése, gazdagodásának folytatása érdekében. Nehezen képzelhető el, hogy I. Péter király szobrát, mit Bíró Károly szobrát – Pásztor Bálint szavaival – „a nemzeti hovatartozásuktól függetlenül elfogadják a szabadkaiak”, hogy – az apja, Pásztor István pártvezér fogalmazása szerint – „az egymásra való odafigyelés jelképe lesz”, és hogy hozzájárul az itt élő nemzetek közeledéshez. Nem-e éppen inkább az egymástól való (el)távolodásukat fokozza? Bozóki Antal:
I. Péter „felszabadító király” szabadkai emlékművét a város emelte, 2021. november 25-én – Bácskának, Bánságnak és Baranyának a Szerb Királysághoz csatolása napján
Monumentális, csaknem 10 méter magas szobrot avattak november 30-án Szabadkán I. Petar Karađorđević szerb királynak 21,4 millió dinárból, „akinek egyébként semmi köze nem volt Szabadkához, még csak nem is járt ott”.
A szoboravatás nem csak, hogy növelte a magyar közösség megosztottságát és a Vajdasági „Magyar” Szövetség (VMSZ) politikájával való elégedetlenséget, de rontotta a magyarok és a szerbek közötti viszonyokat is. Jó látható ez az eseményről készül írásokból és kommentekből is.
A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) „alapította” és VMSZ befolyása alatt megjelenő Magyar Szó nevű napilap a szoboravatásról szóló írásának elején ez olvasható:
– I. Petar Karađorđević rendkívül nagy népszerűségnek örvend a szerbség körében. A felszabadítóként és országegyesítőként számon tartott, 1921-ben elhunyt uralkodó hősiességéről, kitartásáról, műveltségéről és szerénységéről számos történet maradt fenn. A szerénysége miatt a szerbek Péter bácsiként (čika Pera) emlegetik. Az uralkodó szabadkai szobrának felállításáról még az előző összetételben döntött a városvezetés. A szoborállítás 21,4 millió dinárból valósult meg, amit a városi költségvetésből biztosítottak. A Zoran Ivanović szobrász által készített 4,2 méter magas, 1,3 tonna bronz szobor egy 5,6 méter magas talapzaton foglal helyet a Jadran épülete előtt – írja a napilap.
A Magyar Mozgalom (MM) a Facebook oldalán foglalt állás a szoboravatásról:
– Minden jóérzésű magyar embernek görcs áll a gyomrába, ha Szabadka központjában jár és látja az előkészületeket a Péter királyt ábrázoló megszállási emlékmű avatására. Ezzel a gigantikus szoborral a nacionalista szerb hatalom és annak szabadkai fiókintézete a VMSZ hathatós együttműködésével újra meggyaláz bennünket Trianon emlékével. A több mint 10 méter magas szobor, amely rátelepszik Szabadka központjára, minden pillanatban azt sugallja nekünk, hogy ez nem a mi földünk, nem a mi városunk, egyre kevésbé van itt keresnivalónk.
Szégyelljék magukat mindazok, akik ehhez tapsolnak. Reméljük a vajdasági magyarok áprilisban kétszer is meggondolják, hogy újra a magyarság érdekeit semmibe vevő, a nagyszerb ideológiát kiszolgáló családi vállalkozásra szavaznak vagy a változásra – véli az MM.
– Ha „Karađorđević Petar, a szerbek néhai (illegitim?) királya a más világról (gyehennából?) végignézi saját életpályáját, nem hisszük, hogy ő is találna benne csak egyetlen tettet is, amely érdemessé tenné arra, hogy szobrot emeljenek valahol is neki. Ha csak azt a véres drámát nem veszi alapnak, amellyel trónra jutott, vagy azt, hogy (agyon?)verte a feleségét, hogy 1912-ben csapatai kb. 120 ezer albánt lemészároltak, hogy a Fekete Kéz terrorszervezettel együtt terrorizálta a saját népét és 1914-ben az egész emberiséget belesodorta egy értelmetlen öldöklésbe, majd 1918-ban a Görögországból érkező csapatai (ahol a szerb hadsereg két évig „nyaralt”) – a francia hadsereg szárnyain – „berepültek”, megszállták Délmagyarországot és több mint 45 ezer magyart elüldöztek marhavagonokba zsúfolva. Mert mást igazán nem találhat.
Mégis nem akárhol, hanem a délvidéki magyarok és horvátok szellemi, kulturális és politikai központjában, Szabadkán, Darija Kisić-Tepavčević haladó párti szerb szociálpolitikai miniszter jelenlétében leleplezték a Délvidéket 103 éve megszálló, ám Szabadkát soha nem látó Karađorđević Petár szerb király egész alakos, 1,3 tonna súlyú köztéri szobrát.
Kétszeresen súlyos nekünk délvidéki magyaroknak ez a szobormonstrum, amit a szabadkai haladó-VMSZ-es rezsim ránk kényszerített, annál is inkább, mert mint „felszabadítót (lásd a feliratot a hatalmas márványtalapzaton!) ültetik a nyakunkba. […] Vajon kitől, mitől szabadította fel Szabadkát a véreskezű Petár? – kérdezi a DélHír portál.
„1921 és 1941 között majdnem minden községben szobrot állítottak Péter emlékének. Ezek a szobrok az elnyomás gyűlölt szimbólumai lettek”.
Újabban először Nagybecskerek központjában, a Szabadság Téren, 2006. január 17-én emeltek szobrot Péter királynak. Azon a helyen, ahol Kiss Ernő aradi vértanú, majd Žarko Zrenjanin néphős szobra állt, amelynek a helyére – miután áthelyezték – szökőkút került. Velebiten, az első világháború után betelepített szerb kolonista faluban, 2018. november 18-án Fejsztámer Róbert, Kanizsa véemeszes polgármestere avatta fel I. Péter szerb király emléktábláját. Újvidéken 2018. november 25-én, vagyis Bácskának, Bánságnak és Baranyának a Szerb Királysághoz való csatolásának századik évfordulóján, Aleksandar Vučić szerb elnök és Miloš Vučević, Újvidék polgármestere a Köztársaság téren (a város legszűkebb központjában) avatták fel I. Péter szerb király szobrát.
A szabadkai szoborállítás jól (bele)illeszkedik az Szerb Haladó Pártnak (SNP/SZHP) a „szerb világ” („srpski svet”) kialakítása néven elhíresült (nagy)szerb nemzeti egységesítési elképzelésébe, amit Aleksandar Vulin haladó párti belügyminiszter a magáénak vállalt.
A VMSZ, sajnos, ennek a pártnak a koalíciós partnere. Pásztor Bálint, a szabadkai városi képviselő-testület elnöke, a VMSZ köztársasági parlamenti frakciójának vezetője arra hivatkozik, hogy „az előző mandátumban döntött úgy a városi képviselő testület, hogy három szobrot fognak Szabadkán felállítani a három legszámosabb nemzet kérésére”.
Az ifj. Pásztor azt azonban már nem mondta, hogy a szabadkai városi képviselő-testület 2020. május 28-ai ülésén pártjának a Nágel János vezette képviselőcsoportja is megszavazta a határozatot, miszerint a város területén szobrot emelnek Petar I. Karađorđević szerb királynak, Bíró Károlynak, Szabadka egykori polgármesterének, és Ivan Antunović katolikus püspöknek.
A (vée)meszes képviselők nélkül aligha került volna sor ennek a szobornak a felállítására! A felelősség alól azonban Maglai Jenő Szabadka Polgári Mozgalmának képviselői sem menthetők fel, hiszen ők is rászavaztak.
A 21,4 millió dinárt éppen okosabb célokra is elkölthették volna! Vannak, akik „nagyon remélik, hogy megérjük azt a napot, amikor a város végre meghaladja a nemzeti frusztrációt és a központ összes ízléstelen szobrát a bajai temető mögötti pusztába száműzi”.
Az egykori Jugoszláviában a nemzeti viszonyok íratlan elve volt, hogy „nem kell a másik (nép) orra alá borsot törni/tormát tenni”. Ez a gyakorlatban azt jelentette, kerülni kell az olyan intézkedéseket, amelyek más nemzeti közösséget, vagy annak tagjait ingerlik, történelmi sebeket nyitnak meg, vagyis örülni annak, ami másoknak tragédia. A SHP hatalom alatt – nem csak Szabadka esetében és nem csak szoborállítással – ennek éppen az ellenkezője történik.
A VMSZ megalkuvó, a magyar közösséget több esetben is megalázó politikájának része, hogy az SNS-t mindenben támogatja, akármilyen káros javaslatát megszavazza, a hatalomban való részvétel és a vezetők tisztségének megőrzése, gazdagodásának folytatása érdekében.
Nehezen képzelhető el, hogy I. Péter király szobrát, mit Bíró Károly szobrát – Pásztor Bálint szavaival – „a nemzeti hovatartozásuktól függetlenül elfogadják a szabadkaiak”, hogy – az apja, Pásztor István pártvezér fogalmazása szerint – „az egymásra való odafigyelés jelképe lesz”, és hogy hozzájárul az itt élő nemzetek közeledéshez. Nem-e éppen inkább az egymástól való (el)távolodásukat fokozza?
Következő cikk: Méretes pofont kapott a magyar és a lengyel kormány
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy másik stratégia
A Kardos Andrással folytatott vitájában Bauernek van egy elejtett mondata az eddigi ellenzék felelősségéről: „önkényuralmi rendszerek >
„Én bízom a falu jövőjében”
A napokban került a kezembe egy régi könyv Szentlászlóról, arról az Árpád-kori kelet-szlavóniai kis faluról, amelyet >
Fremond Árpád „szája ízének” megfelelően
A jobb napokat is megélt Hét Nap – a Magyar Szóhoz, a Pannon RTV-hez és a >
A vitustánc folytatódik
Vučić azonban nem a két kisebb szerbiai településen aratott fényes győzelmet, hanem a Szerb Tudományos Akadémián, >
PÁSZTORMESE A MAGYAR KÉPVISELŐK FÓRUMÁNAK
A VMSZ „küldöttségének” a KMKF ülésén való részvételével kapcsolatban felvetődik az a kérdés is, hogy miért >
Hét hónappal később
Az összecsődült tömeg hangosan kommentálta a történteket, az emberek végtelenül dühösek voltajk, soha még nem láttam >
A vereség tudomásulvétele
Tizenhárom év egy a politikai garnitúra életében nagy idő. Amit tizenhárom év alatt nem tudott megoldani, >
Politikusok a csendőrök sorfala mögött
Kritikusan gondolkodtam a 2000 után hatalomra kerülő pártokkal szemben is. De van egy különbség a 2000-ben >
Tito immár nem közéleti, hanem magánéleti téma
Azt viszont egymással versengve bizonygatták, hogy Tito idejében az ember éjfél után nyugodtan indulhatott az ember >
A kelet-közép-európai nacionalizmusok és a nemzeti kisebbségek
Orbán egy rugalmas eszmére gondol, így például a kisebbségi ”többlet-jogosítványokra” utal, de ide sorolható a kisebbségi >
A Magyar Nemzeti Tanács a VMSZ fiókszervezete
Pásztor-Fremond „elmélete” a közösség megosztását jelenti „jó” és „rossz” magyarokra. A rosszemlékű, „egy közösség, egy párt, >
Szerbia májusban
Nem tudom, ehhez képest aggasztó-e az EU hallgatása, akár a jogsértések esetén is, hisz különösebben nem >