2024. március 19. kedd
Ma József, Bánk névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Kihalófélben levő kentaur

Végel László
Végel László
Kihalófélben levő kentaur

Jugoszlávia nincs többé, ám a „jugoszféra” kulturális tere ma is izgalmas, bár nyilvánvaló, hogy ez a kettős kötődés lassanként elhalványul, ami nemcsak a vajdasági magyar irodalomról alkotott kép módosulását jelenti, hanem a magyar irodalomból is eltüntet egy szint, hiszen most már mindenki magától értetődőnek találja, hogy csakis a magyarországi irodalom szempontjai szerint gondolkodjon. Esetleg akad még néhány kóbor és magányos kivétel. Kihalófélben levő kentaur. Végel László:

2021. november 5., péntek

Magyarországon és Szerbiában egyre baljósabb a covid-helyzet. Úgy tűnik újabb vészes napok következnek.  Délután Filip Daviddal derűs hangnemben telefonon arról beszélgettünk, hogy megtettük, amit megtehettünk, amit esetleg még hozzáteszünk, az legyen szerény ráadás. Vagy ajándék. Ahogy lenni szokott, érkeznek az új nemzedékek, most rajtuk a sor. Vagy egy tucat dedikált könyv között válogatok, mert tartom magam a régi szokásomhoz, hogy a dedikált könyveket okvetlenül sorra veszem. Megengedem magamnak a fényűzést, amit a kritikusok nem: kivárok. Kivárom, hogy elcsituljanak a vele vagy az ellene szóló hangok és kezdik felejteni a könyvet. A magam módján így viaskodok korunk betegségének számító gyors felejtés ellen. Ezzel a tudattal olvasom Krusovszky Dénes Akik már nem leszünk sosem című regényét. Talán nem tévedek, ha azt gondolom, hogy Krusevszky megírta nemzedéke közérzeti regényét.

Néha érdemes elővenni régi újságokat vagy a régen olvasott könyveket, amelyek akkoriban az éppen adott helyzetre reflektálnak. Ilyen a Keleti golf-áram (1976) is, amelyben a fiatal magyarországi írók és kritikusok számolnak be a közép- és kelet-európai élményeikről, ismereteikről. Észre kellett vennem, hogy ezekben az időkben a fiatal magyar értelmiségiek sokkal nyitottabbak voltak Kelet-Közép-Európa felé, mint a maiak. Létezett valamiféle hivatástudat – az urbánusoknál és a népieknél is. Igaz, akkor még egymást is jobban értették. Rokonszenvvel olvastam az említett kiadványt, hiszen arról a nyitottságról tanúskodik, amely akkoriban élénkült fel a magyar kultúrában. Csak sajnálni tudom, hogy manapság nem születik ilyen könyv, nem is születhetik, hiszen a magyar kultúra valahogy lemondott a közép-kelet-európai távlatokról. A fiatal nemzedéket csak az angol, esetleg a francia és a német világ érdekli, de az is egyre kevésbé. A magyarázatot abban látom, hogy a magyar értelmiségieket annyira lefoglalják a mai magyar ellentmondások és árkok, a magyar „Kulturkampf”, hogy az egyik oldalon és a másikon is beszűkíti a magyar horizontokat. Spiró úti esszéjének eszményített Jugoszlávia képét könnyű lenne ironizálni, de elismerem, hogy jó érzékkel észlelte azokat a szimptómákat, amelyek később tragikussá váltak. Felróható-e neki, hogy kizártnak tartotta Jugoszlávia széthullását? Az vesse rám az első követ, aki 1976-ban előre látta ezt. Legfeljebb sejtések léteztek, melyek alig voltak határozottabbak, mint Spiróé. Más szempontból is komoly dokumentumértéke van Spiró szövegének. Többször is utaltam a magyarországi értelmiségiekkel folytatott beszélgetéseimre, amelyekben szóvá tettem azokat a sebeket, amelyeket a jugó-hatalom ejtett. Fejcsóválva és bizonytalankodva fogadták. Velünk is megértették egymást, de aztán tisztelgő látogatást tettek a szocialista hatalom kitüntetett íróinál, funkcionáriusainál. A saját „cenzorainknál”. Nem tettek nagy különbséget. Utólag igazat adok nekik. Magyarországhoz viszonyítva az ő szemükben Jugoszlávia Nyugat volt. Igaz, a kádárizmus is puhulni kezdett, majdnem ugyanakkor, mikor a titóizmus bekeményített. Jugoszlávia 1971 után nem volt ugyanaz, mint ami 1971 előtt volt. Teret kapott a brezsnyevizáló autokrata rendszer, amely 1989-ben összeroppant. Ettől függetlenül az eszményített Jugoszlávia tovább élt a magyar köztudatban. Az urbánus és a népi értelmiségiek között is. A népiek és az urbánusok akkoriban többet foglalkoztak az erdélyi és a szlovákiai magyarok elnyomásával. Ceaușescu volt a rettegett személyiség és nem Tito. Mi voltunk az „Amerika”, ahol farmernadrágot lehetett venni. Trockij könyvek díszelegtek a könyvkereskedésekben, a heideggeriánus filozófus Vanja Sutlić a párt eszmei politikai bizottságában fogalt helyet, a pártitkárok feje fölött absztrakt festmények díszelegtek, a pártvezérek pedig avantgárd költészeti szeánszokra jártak. Van azonban a fiatal Spiró-esszében egy fejezet a vajdasági magyar irodalomról, amelyhez érdemes időnként visszatérni. Abból a tényből indul ki, hogy az írók a gondolkodásmódjukat meghatározó „saját világból” indulnak ki, ebből arra a következtetésre jut, hogy a vajdasági magyar irodalom inkább tartozik a jugoszláv irodalmi körbe, mint a magyarba. Nyilván, hogy ezt ma már nem ugyanígy fogalmazná meg, de kiindulópontja azért meggondolandó, hiszen végül a jelenség lényegére tapint. „Mi itthon csak a magyar - vagyis a magyarországi – irodalom szempontjai szerint gondolkozhatunk, a vajdasági magyarok azonban két szempontot kapnak, és legalább annyi, ha nem több közük van a szerb-horvát irodalom jelenségeihez, mint a mai magyar irodalomhoz.” Ez a pontosítás ma sem mellékes. Jugoszlávia nincs többé, ám a „jugoszféra” kulturális tere ma is izgalmas, bár nyilvánvaló, hogy ez a kettős kötődés lassanként elhalványul, ami nemcsak a vajdasági magyar irodalomról alkotott kép módosulását jelenti, hanem a magyar irodalomból is eltüntet egy szint, hiszen most már mindenki magától értetődőnek találja, hogy csakis a magyarországi irodalom szempontjai szerint gondolkodjon. Esetleg akad még néhány kóbor és magányos kivétel. Kihalófélben levő kentaur.

 

2021. november 28.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Mindenki feleljen a saját tetteiért!

A fotón (Nyilas) mögött jól látszik,  a KJI molinója piros betűkkel hirdeti (az intézmény közösségi oldalán a >

Tovább

Hátha nem lesz csendes

Nem tehetek róla, az utóbbi időben nem a lúdtoll, nem is a kard jut eszembe, ha >

Tovább

Magyar alkotók szerepe a szerb avantgárdban

Annak ellenére, hogy a magyar avantgárd egyik vidéki centruma lehetett Újvidék és azon belül is az >

Tovább

Vigyázz, jön a vonat!

De kedvet kap-e egyetlen komoly ember is az újabb vezér személyi kultuszának az építésére, egy irányvesztett >

Tovább

Hátha!

Valójában a közép-európai fuvallatok egyre gyengébbek, az északról érkező orosz sztyeppe vonzereje egyre inkább elhatalmasodik. A >

Tovább

Pásztort választott magának a VMSZ nyája!

Pásztor Bálint a tisztújító közgyűlésen egyetlen szóval nem mondta, hogy számára a magyar közösség érdeke a >

Tovább

Szerbiában 10 éve csorbítják a politikai jogokat és a polgári szabadságjogokat!

A Freedom House szakértője azt is mondta, hogy „most Szerbiában fennáll a valós félelem attól, hogy  valamiféle >

Tovább

Sonja Biserko: „Szerbia állandó feszültségben él”

“Szerbia soha nem volt távolabb az európai értékektől. A decemberi választásokon a rezsim megmutatta igazi arcát >

Tovább

„Rendtevés” vagy megúszni vágyás?

Sokba került a vajdasági magyaroknak Pásztor, Lovas és a VMSZ felsőoktatási ámokfutása. A számonkérhetőség a néhai >

Tovább

Lovas Ildikó “bukása” kapcsán

Ez a poszt főleg a vajdasági magyar barátaimat érinti, bár összmagyar politikai vonatkozása is van. Mit >

Tovább

Válaszút előtt a VMSZ: a közösségi érdek vagy a családi Kft.?

Alapos elemzés és felelősség-megállapítás nélkül a párt nem léphet tovább. Ezt minden rendes pártban el szokták >

Tovább

„Hallatni a másik oldal hangját”?!

A Magyar Szó nevű napilap kiadója, a Magyar Szó Kft., amely totális pártirányítás alatt működik. A >

Tovább