Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló
„Nincs értékelhető irodalmi teljesítménye”
Bozóki Antal
Lovas Ildikó idén szeptemberben Szabadka város Pro Urbe díjában részesült, „a város fejlődéséhez való hathatós hozzájárulásáért”. Melyik díj lesz a következő? Értem én az irodalmi és a politikai ambíciókat, a törtetést, de azért valami mértéknek mégiscsak nem kellene, hogy legyen? Az egyszólamúság oda vezet(ett), hogy az egypárt kegyeltjei kapják a különböző, egyre jobban devalválódó irodalmi és művészeti díjakat, az állami kitüntetéseket. Lassan már nem is lesz kinek érdemszerűen odaítélni azokat, de kinek zsűrizni sem... Bozóki Antal:
Október 23-30.
„Félmillió ember él mélyszegénységben”
– Magyarország Kormánya támogatásával Vajdaságban 25 templomot restaurálnak. Bánátban hét szentély újul meg.
Az állványozással gyakorlatilag elkezdődtek a munkálatok a verseci Szent Gellért-templomon is, Vajdaság egyik legnagyobb katolikus templomán. A volt Jugoszlávia területén csak a zágrábi székesegyház volt nagyobb nála – közli a Magyar Szó nevű (pásztor Pista) napilap.
Az írásból nem tűnik ki, hogy a 25 templom felújítása mekkora összegbe kerül. Az sem, hogy a Szent Gellért-templom munkálataira mennyit költenek. Azt is csak egy fél mondatban közli a szerző (K.I.), hogy a munkálatokra „a szerbiai Művelődési Minisztériumtól is kaptak egy nagyobb összeget a projektum kidolgozására”. Hogy ez „nagyobb összeg” mit jelent, azt sem tudjuk. Nem a nyilvánosságra tartozik?
A lap ugyanabban a számában egész oldal terjedelmű írást közöl arról, hogy „felújítják a sziváci református templomot” (is), miután „a tartományi kormány megerősítette, hogy támogatja az adaptálását”. Az illetékesek „reménye” szerint, „Magyarország is támogatja bizonyos összeggel az erőfeszítéseket”. Ebből az írásból sem derül ki, hogy mennyit is költenek majd a munkálatokra.
Nem azzal van a gondom, hogy felújítják a templomokat. Fel kell természetesen újítani mindent, ami arra érdemes. Vannak azonban kérdéseim és dilemmáim: Telik-e minderre? Van-e ebben – a megalománián kívül – valami tervszerűség? Miért kell egyszerre 25 templomot felújítani? Nem lehetett volna valami ütemtervet, valamiféle időbeli beosztás készíteni, hogy „jusson is meg maradjon is”?
Aztán ide kívánkozik a kérdés, hogy miért kell szinte mindent, a nyílászáróktól a templomkerítésekig, stadionokig, stb. a magyarországi adófizetők pénzéből finanszírozni? A szavazatszerzés mindent felülír? Mit gondolnak erről az anyaország polgárai?
Az utóbbi időben szinte alig van a Délvidéken/Vajdaságban valamilyen építkezés, ami nem magyarországi pénzekből történik. A legújabb példa erre augusztus végén megnyitott Szabadkai Vackor Magyar Iskoláskor Előtti Nevelő és Gyakorlóintézmény, amely „a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program részeként, az anyaország támogatásával, a Magyar Nemzeti Tanács közreműködésével épült fel. A beruházás 884 millió forint összértékű.”
Vannak olyan vélemények is, hogy az anyaország támogatása nélkül az itteni magyar intézmények már beomlottak volna. Mindez minősíti a szerb nemzeti kisebbségi politikát is. Mintha a magyarok nem Szerbia adófizető polgárai lennének!
Szerbiában a becslések szerint „félmillió ember él mélyszegénységben”- A júliusi nettó átlagbér mindössze 64.731 dinár volt. A magyar közösség tagjai közül is sokan külföldön keresnek munkalehetőséget, vagy a jobb élet(feltételek) reményében oda is költöznek.
– Szerbia területén a megvizsgált ivóvízhálózatok és vízgyárak közül 15 városban volt a víz mikrobiológiailag kifogásolható, 21 vízhálózatban pedig találtak társult, vagyis mikrobiológiai, illetve fizikai-kémiai szennyeződést – tette közzé a Dr. Milan Jovanović Batut Szerbiai Közegészségügyi Intézet a 2020-ra vonatkozó éves jelentésében.
Közben a szerb pénzügyminiszter azzal dicsekszik, hogy az év első kilenc hónapjában a költségvetés „183 milliárd dinárral nagyobb jövedelmet valósított meg”.
Ebből az összegből javítani lehetne a polgárok életfeltételein, munkahelyeket lehetne nyitni, jut(hat)na a műemlékvédelemre és a közösségi jogok érvényesítésére is! Ha a szerb kormányt ez egyáltalán érdekelné!
Október 25.
„Nincs értékelhető irodalmi teljesítménye”
A Híd Irodalmi Díj bírálóbizottsága – Antalovics Péter, Bordás Győző (elnök), Góli Kornélia, Lódi Gabriella és Verebes Ernő összetételben – október 25-én megtartott záróértekezletén mérlegelve a vajdasági magyar könyvkiadás 2020. évi produkcióit, egyhangúlag úgy döntött, hogy a 2020. évre szóló Híd Irodalmi Díjat Lovas Ildikónak ítéli oda Amikor Isten hasba rúg című, az újvidéki Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában megjelent regényéért.
– A zsűri értékelése szerint Lovas Ildikó regénye nyomán egy eddig ismeretlen Csáth Géza portré rajzolódik ki, méghozzá három hozzá legközelebb álló nő: a polihisztor édesanya, a tragikus sorsú feleség és lányuk prizmáján keresztül. A gyermek, fiú majd apa történeteit is mindvégig a dokumentumok és a fikció mentén mutatja be. Szinte drámai erővel érzékelteti az írónő a modern magyar irodalom leginkább ellentmondásosnak tartott alakjának életét és tragikus sorsát. A regény műfaji változatosságot is tükröz, hiszen benne próza, dráma és vers ötvöződik – áll a bírálóbizottság közleményében.
Lovas Ildikó nemcsak a délvidéki/vajdasági, de a magyarországi közéletben is – többek szerint – a vitatott irodalmi és politikai ambícióiról is ismert.
Dr. Bence Erika, az Újvidéki Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének tanára, a Tanyaszínház „tájolásának” Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke által való nyári leállításával és az ezzel összefüggő, „a VMSZ elnöke által moderált, állítólag a vajdasági színházkultúra stratégiáját célzó (a színházigazgatókkal tartott – B.A.) két eddigi megbeszéléssel kapcsolatos – október 27-ei, vagyis a döntés előtti napon közölt – írásában ez is olvasható: „Nem tudom, hogy a megbeszélések eredményeképp vagy ettől teljesen függetlenül-e, az egyik társulat műsorra tűzi Lovas Ildikó új regényének színpadi adaptációját.”
– Nem olvastam még a regényt. A politikai közszereplővé avanzsált író korábbi teljes opusát viszont igen, s nem politikai, nem ideológiai, hanem poétikai és esztétikai mércék nyomán gondolom úgy, hogy a Spanyol menyasszony című regénye (2008. évi – B.A.) megjelenése óta Lovasnak nincs értékelhető irodalmi teljesítménye. S bár lehet, s legyen úgy, hogy utóbbi regénye színpadra kívánkozó remekmű – a színházi botránnyal összefüggésbe hozható, ezért kompromittáló egyidejűség miatt talán neki magának kellene kérnie az említett színház művészeti vezetőjét, rendezőjét, igazgatóját vagy a legfőbb politikai tótumfaktum befolyását, hogy ne tegyék. Hogy tekintsenek el a bemutatásától. Ha tényleg jelentős és mindenképp a széles befogadóközönség elé kívánkozó mű, akkor majd megtalálja egy másik, semleges, a jelölt befolyás és anyagi függés vonzatkörébe nem tartozó társulat – írja Bence.
A Magyar Narancs Exportált orbánizmus 2.: Bevált receptek c. Tavalyi írásában Lovas Ildikóval kapcsolatosan ezt írja:
– Vajdasági beszélgetéseink során rendre előjött Lovas Ildikó neve, az író-műfordító az utóbbi években már inkább kultúrpolitikusként dolgozik. Előbb Szabadka művelődési tanácsosa volt, jelenleg tagja a VMSZ-nek (a párt elnökségének is – B. A.), és ő a Magyar Nemzeti Tanács művelődési tanácsosa is. Nem mellesleg Pásztor István élettársa és a vajdasági „kultúrairányítás szürke eminenciása”. Forrásaink szerint ő tartja a kapcsolatot a szerkesztőségekkel a politika részéről, rajta keresztül intézik a „kéréseket”. A Magyar Mozgalom alapítói közül többen is említették, hogy az ő konfliktuskereső magatartása és az általa gerjesztett ellentétek is nagyban hozzájárultak a (mozgalomnak a véémesszel való – B. A.) szakításhoz.
Lovas lett a vezetője a magyar kormány támogatásaiból 2017 végén alapított Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központnak (VM4K) is, amely a Szekeres László Alapítványon keresztül gyakorlatilag az MNT kezében van. A VM4K azonnal kapott 400 millió forintot a Szabadka központjában lévő műemlék Donát Mór-ház megvásárlására és felújítására. Hogy azóta mennyi jutott a VM4K-nak Magyarországról, nem tudni, mert a pénzek nagy része az MNT-n keresztül érkezik.
A VM4K szervez képzéseket, gyerekprogramokat, vannak koncertek és közéleti előadások, valamint kutatásokat is végez a vajdasági magyarság körében (például hogy képet kapjanak a helyi magyarság „gondolkodásáról, irányultságáról, kulturális fogyasztásáról”). Ahogy a vajdasági kulturális életet ismerő forrásunk fogalmazott, az intézmény valódi feladata, hogy „a pénzeket meg a gondolkodást megfelelő irányba terelje. Oda csak a Fidesz-elkötelezettségű embereket engedik be – írta hetilap.
Lovas Ildikót szoros összefüggésbe hozzák Pásztor Istvánnal, a Vajdasági „Magyar” Szövetség (VMSZ/ВМС) elnökével, vagyis annak a pártnak a vezetőjével, amelyik elnökségének a díjazott is a tagja, de a Tanyaszínház nyári turnéjának a leállításával is.
Emellett, a Magyar Szó Lapkiadó Kft. székházában – amelyiknek az igazgatója a VMSZ szerbiai parlamenti képviselője, s ahova a helyzet ismerője szerint Pásztor „úgy jár, mint a saját birtokára”, ahol „párgyűléseket tart” –, működik a Forum Könyvkiadó Intézet is, amelyik Lovas regényét megjelentette. Ennek az igazgatóját pedig a Magyar Nemzeti Tanács támogatásával nevezték ki, amelyiknek Lovas a „művelődési tanácsosa”.
Mindez minimum kételyeket és fenntartásokat is kelt a bírálóbizottság döntésével kapcsolatosan. A Tanyaszínházzal kapcsolatos botrány függvényében is talán bölcsebb lett volna az időre bízni az irodalmi babérok begyűjtését! Beárnyékolja azt Pásztor és a politika. Ez azonban sem a zsűrit, sem a díjazottat nem zavarta. [„A díj rangja mindenkor a bíráló bizottság összetételének kompetenciájával (is – B.A.) összefüggésben van.”]
Lovas Ildikó idén szeptemberben Szabadka város Pro Urbe díjában részesült, „a város fejlődéséhez való hathatós hozzájárulásáért”. Melyik díj lesz a következő?
Értem én az irodalmi és a politikai ambíciókat, a törtetést, de azért valami mértéknek mégiscsak nem kellene, hogy legyen?
Az egyszólamúság oda vezet(ett), hogy az egypárt kegyeltjei kapják a különböző, egyre jobban devalválódó irodalmi és művészeti díjakat, az állami kitüntetéseket. Lassan már nem is lesz kinek érdemszerűen odaítélni azokat, de kinek zsűrizni sem...
Következő cikk: Merkel valószínűleg legnagyobb tévedése
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >