2024. április 25. csütörtök
Ma Márk, Ányos névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Mi lesz, ha egyszer az árvák összefognak?

Végel László
Végel László
Mi lesz, ha egyszer az árvák összefognak?

Nem kell messzire mennem a példákért, a jelenlegi vajdmagyar jobboldali  nomenklatúra ugyanolyan gyatra, mint amilyen gyatra volt a szocializmus idején a baloldali nomenklatúra. Környezetemben nem a baloldali veszélyt érzékelem, nincs baloldali párt, baloldali értékrendet valló médium vagy civilszervezet. Akad néhány rokonszenves baloldali értelmiségi, velük együtt én is a baloldal árvái közé tartozom, aki időnként arra eszmél rá, hogy vannak jobboldali árvák is. Mi lesz, ha egyszer az árvák összefognak? Végel László:

 

Mi lesz, ha egyszer az árvák összefognak?
Nem kell messzire mennem a példákért, a jelenlegi vajdmagyar jobboldali  nomenklatúra ugyanolyan gyatra, mint amilyen gyatra volt a szocializmus idején a baloldali nomenklatúra. Környezetemben nem a baloldali veszélyt érzékelem, nincs baloldali párt, baloldali értékrendet valló médium vagy civilszervezet. Akad néhány rokonszenves baloldali értelmiségi, velük együtt én is a baloldal árvái közé tartozom, aki időnként arra eszmél rá, hogy vannak jobboldali árvák is. Mi lesz, ha egyszer az árvák összefognak? Végel László:
2021. augusztus 19., csütörtök
Csak sejtem, hogy a filozófusok és az eszmetörténészek között mekkora vitát fog kelteni Mihályi Péter és Szelényi Iván tanulmánya (Harminc év után) a Mozgó Világ új számában. A rendszerváltás utáni magyarországi liberális demokrácia harminc éves történetét mérlegelve a szerzőpáros megállapítja, hogy számos hiányossága ellenére sikeres volt. Magyarország sokat változott és fejlődött. A liberális demokrácia sikerét azonban kemény támadások érik. A radikális jobboldal vezetői „egy kívánatosnak gondolt, etnikailag homogén, szuverén nemzetállam nevében bírálják a világ globalizációs, multikulturalizmusra törekvő tendenciáját”, de ugyanakkor feltámadt a már halottnak gondolt radikális baloldali tradíció is, amely „bajaink minden forrását, a kapitalizmust akarja megszüntetni”. A radikális jobboldal idealizálja a múltat, Magyarországon a Horthy rendszert, a radikális baloldal, viszont „az igazi szocializmusért” való küzdelmet tűzi ki célul. „Proletár világforradalom, vagy etnonacionalista internacionálé?”’ teszik fel a kérdést a szerzők. Kíváncsi vagyok a vitára, engem azonban jobban érdekel, hogy merre fordul a világ. Nem a radikális baloldal győzelmeinek, hanem az illiberális demokrácia terjedésének vagyok a tanúja. Még a Milošević-korszakban írtam, hogy apokrif baloldali vagyok. Volt ebben némi dac is, de meggyőződés is. Dac, mert láttam, hogyan mondanak a baloldalnak búcsút azok, akik egykor velem szemben oly harciasan és durván védelmezték a baloldali hatalmat. Igaz, nemcsak dacból, hanem meggyőződésből is baloldalinak vallottam magam, mivel tanúja voltam a sötét időkbe vezető embertelen kapitalizmus születésének. Jól megjegyeztem magamnak, hogy az illiberális, autokrata rendszerbe vezető út, snájdig antikommunizmussal van szegélyezve. Manapság a baloldal tömeges gyalázása idején nem vagyok hajlandó ebbe a kórusba tartozni. Nem kell messzire mennem a példákért, a jelenlegi vajdmagyar jobboldali  nomenklatúra ugyanolyan gyatra, mint amilyen gyatra volt a szocializmus idején a baloldali nomenklatúra. Környezetemben nem a baloldali veszélyt érzékelem, nincs baloldali párt, baloldali értékrendet valló médium vagy civilszervezet. Akad néhány rokonszenves baloldali értelmiségi, velük együtt én is a baloldal árvái közé tartozom, aki időnként arra eszmél rá, hogy vannak jobboldali árvák is. Mi lesz, ha egyszer az árvák összefognak? Erre gondolok Mihályi Péter és Szelényi Iván tanulmányának olvasása után.
2021. augusztus 19., csütörtök
Csak sejtem, hogy a filozófusok és az eszmetörténészek között mekkora vitát fog kelteni Mihályi Péter és Szelényi Iván tanulmánya (Harminc év után) a Mozgó Világ új számában. A rendszerváltás utáni magyarországi liberális demokrácia harminc éves történetét mérlegelve a szerzőpáros megállapítja, hogy számos hiányossága ellenére sikeres volt. Magyarország sokat változott és fejlődött. A liberális demokrácia sikerét azonban kemény támadások érik. A radikális jobboldal vezetői „egy kívánatosnak gondolt, etnikailag homogén, szuverén nemzetállam nevében bírálják a világ globalizációs, multikulturalizmusra törekvő tendenciáját”, de ugyanakkor feltámadt a már halottnak gondolt radikális baloldali tradíció is, amely „bajaink minden forrását, a kapitalizmust akarja megszüntetni”. A radikális jobboldal idealizálja a múltat, Magyarországon a Horthy rendszert, a radikális baloldal, viszont „az igazi szocializmusért” való küzdelmet tűzi ki célul. „Proletár világforradalom, vagy etnonacionalista internacionálé?”’ teszik fel a kérdést a szerzők. Kíváncsi vagyok a vitára, engem azonban jobban érdekel, hogy merre fordul a világ. Nem a radikális baloldal győzelmeinek, hanem az illiberális demokrácia terjedésének vagyok a tanúja. Még a Milošević-korszakban írtam, hogy apokrif baloldali vagyok. Volt ebben némi dac is, de meggyőződés is. Dac, mert láttam, hogyan mondanak a baloldalnak búcsút azok, akik egykor velem szemben oly harciasan és durván védelmezték a baloldali hatalmat. Igaz, nemcsak dacból, hanem meggyőződésből is baloldalinak vallottam magam, mivel tanúja voltam a sötét időkbe vezető embertelen kapitalizmus születésének. Jól megjegyeztem magamnak, hogy az illiberális, autokrata rendszerbe vezető út, snájdig antikommunizmussal van szegélyezve. Manapság a baloldal tömeges gyalázása idején nem vagyok hajlandó ebbe a kórusba tartozni. Nem kell messzire mennem a példákért, a jelenlegi vajdmagyar jobboldali  nomenklatúra ugyanolyan gyatra, mint amilyen gyatra volt a szocializmus idején a baloldali nomenklatúra. Környezetemben nem a baloldali veszélyt érzékelem, nincs baloldali párt, baloldali értékrendet valló médium vagy civilszervezet. Akad néhány rokonszenves baloldali értelmiségi, velük együtt én is a baloldal árvái közé tartozom, aki időnként arra eszmél rá, hogy vannak jobboldali árvák is. Mi lesz, ha egyszer az árvák összefognak? Erre gondolok Mihályi Péter és Szelényi Iván tanulmányának olvasása után.

 

2021. október 1.
Küldje tovább ezt a cikket.
Megosztás

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Legitim parlamenti képviselet nélkül

Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >

Tovább

Együtt

Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >

Tovább

(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”

Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >

Tovább

Fake news és post-truth!

Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >

Tovább

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

Tovább

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

Tovább

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Tovább

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

Tovább

Folytatódik a kis bácskai sárdobálás

Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >

Tovább

RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA

A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >

Tovább

Ismét

Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >

Tovább

Mikor tévesztettünk utat és miért?

Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >

Tovább