2021. október 15. péntek
Ma Teréz, Aranka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Mi lesz, ha egyszer az árvák összefognak?

Végel László
Végel László
Mi lesz, ha egyszer az árvák összefognak?

Nem kell messzire mennem a példákért, a jelenlegi vajdmagyar jobboldali  nomenklatúra ugyanolyan gyatra, mint amilyen gyatra volt a szocializmus idején a baloldali nomenklatúra. Környezetemben nem a baloldali veszélyt érzékelem, nincs baloldali párt, baloldali értékrendet valló médium vagy civilszervezet. Akad néhány rokonszenves baloldali értelmiségi, velük együtt én is a baloldal árvái közé tartozom, aki időnként arra eszmél rá, hogy vannak jobboldali árvák is. Mi lesz, ha egyszer az árvák összefognak? Végel László:

 

Mi lesz, ha egyszer az árvák összefognak?
Nem kell messzire mennem a példákért, a jelenlegi vajdmagyar jobboldali  nomenklatúra ugyanolyan gyatra, mint amilyen gyatra volt a szocializmus idején a baloldali nomenklatúra. Környezetemben nem a baloldali veszélyt érzékelem, nincs baloldali párt, baloldali értékrendet valló médium vagy civilszervezet. Akad néhány rokonszenves baloldali értelmiségi, velük együtt én is a baloldal árvái közé tartozom, aki időnként arra eszmél rá, hogy vannak jobboldali árvák is. Mi lesz, ha egyszer az árvák összefognak? Végel László:
2021. augusztus 19., csütörtök
Csak sejtem, hogy a filozófusok és az eszmetörténészek között mekkora vitát fog kelteni Mihályi Péter és Szelényi Iván tanulmánya (Harminc év után) a Mozgó Világ új számában. A rendszerváltás utáni magyarországi liberális demokrácia harminc éves történetét mérlegelve a szerzőpáros megállapítja, hogy számos hiányossága ellenére sikeres volt. Magyarország sokat változott és fejlődött. A liberális demokrácia sikerét azonban kemény támadások érik. A radikális jobboldal vezetői „egy kívánatosnak gondolt, etnikailag homogén, szuverén nemzetállam nevében bírálják a világ globalizációs, multikulturalizmusra törekvő tendenciáját”, de ugyanakkor feltámadt a már halottnak gondolt radikális baloldali tradíció is, amely „bajaink minden forrását, a kapitalizmust akarja megszüntetni”. A radikális jobboldal idealizálja a múltat, Magyarországon a Horthy rendszert, a radikális baloldal, viszont „az igazi szocializmusért” való küzdelmet tűzi ki célul. „Proletár világforradalom, vagy etnonacionalista internacionálé?”’ teszik fel a kérdést a szerzők. Kíváncsi vagyok a vitára, engem azonban jobban érdekel, hogy merre fordul a világ. Nem a radikális baloldal győzelmeinek, hanem az illiberális demokrácia terjedésének vagyok a tanúja. Még a Milošević-korszakban írtam, hogy apokrif baloldali vagyok. Volt ebben némi dac is, de meggyőződés is. Dac, mert láttam, hogyan mondanak a baloldalnak búcsút azok, akik egykor velem szemben oly harciasan és durván védelmezték a baloldali hatalmat. Igaz, nemcsak dacból, hanem meggyőződésből is baloldalinak vallottam magam, mivel tanúja voltam a sötét időkbe vezető embertelen kapitalizmus születésének. Jól megjegyeztem magamnak, hogy az illiberális, autokrata rendszerbe vezető út, snájdig antikommunizmussal van szegélyezve. Manapság a baloldal tömeges gyalázása idején nem vagyok hajlandó ebbe a kórusba tartozni. Nem kell messzire mennem a példákért, a jelenlegi vajdmagyar jobboldali  nomenklatúra ugyanolyan gyatra, mint amilyen gyatra volt a szocializmus idején a baloldali nomenklatúra. Környezetemben nem a baloldali veszélyt érzékelem, nincs baloldali párt, baloldali értékrendet valló médium vagy civilszervezet. Akad néhány rokonszenves baloldali értelmiségi, velük együtt én is a baloldal árvái közé tartozom, aki időnként arra eszmél rá, hogy vannak jobboldali árvák is. Mi lesz, ha egyszer az árvák összefognak? Erre gondolok Mihályi Péter és Szelényi Iván tanulmányának olvasása után.
2021. augusztus 19., csütörtök
Csak sejtem, hogy a filozófusok és az eszmetörténészek között mekkora vitát fog kelteni Mihályi Péter és Szelényi Iván tanulmánya (Harminc év után) a Mozgó Világ új számában. A rendszerváltás utáni magyarországi liberális demokrácia harminc éves történetét mérlegelve a szerzőpáros megállapítja, hogy számos hiányossága ellenére sikeres volt. Magyarország sokat változott és fejlődött. A liberális demokrácia sikerét azonban kemény támadások érik. A radikális jobboldal vezetői „egy kívánatosnak gondolt, etnikailag homogén, szuverén nemzetállam nevében bírálják a világ globalizációs, multikulturalizmusra törekvő tendenciáját”, de ugyanakkor feltámadt a már halottnak gondolt radikális baloldali tradíció is, amely „bajaink minden forrását, a kapitalizmust akarja megszüntetni”. A radikális jobboldal idealizálja a múltat, Magyarországon a Horthy rendszert, a radikális baloldal, viszont „az igazi szocializmusért” való küzdelmet tűzi ki célul. „Proletár világforradalom, vagy etnonacionalista internacionálé?”’ teszik fel a kérdést a szerzők. Kíváncsi vagyok a vitára, engem azonban jobban érdekel, hogy merre fordul a világ. Nem a radikális baloldal győzelmeinek, hanem az illiberális demokrácia terjedésének vagyok a tanúja. Még a Milošević-korszakban írtam, hogy apokrif baloldali vagyok. Volt ebben némi dac is, de meggyőződés is. Dac, mert láttam, hogyan mondanak a baloldalnak búcsút azok, akik egykor velem szemben oly harciasan és durván védelmezték a baloldali hatalmat. Igaz, nemcsak dacból, hanem meggyőződésből is baloldalinak vallottam magam, mivel tanúja voltam a sötét időkbe vezető embertelen kapitalizmus születésének. Jól megjegyeztem magamnak, hogy az illiberális, autokrata rendszerbe vezető út, snájdig antikommunizmussal van szegélyezve. Manapság a baloldal tömeges gyalázása idején nem vagyok hajlandó ebbe a kórusba tartozni. Nem kell messzire mennem a példákért, a jelenlegi vajdmagyar jobboldali  nomenklatúra ugyanolyan gyatra, mint amilyen gyatra volt a szocializmus idején a baloldali nomenklatúra. Környezetemben nem a baloldali veszélyt érzékelem, nincs baloldali párt, baloldali értékrendet valló médium vagy civilszervezet. Akad néhány rokonszenves baloldali értelmiségi, velük együtt én is a baloldal árvái közé tartozom, aki időnként arra eszmél rá, hogy vannak jobboldali árvák is. Mi lesz, ha egyszer az árvák összefognak? Erre gondolok Mihályi Péter és Szelényi Iván tanulmányának olvasása után.

 

2021. október 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az utolsó percig nem hittük, hogy ebből háború lesz

És most, amikor hazamegyek, fáj a szívem, mert nem azt a falut látom, ahonnan annak idején >

Tovább

„Úgy hullottak szét a családok, mint Jugoszlávia”

A békéről szeretnék írni, mivel sokat írtam már a háborúról. Most azt szeretném körüljárni, milyen az, >

Tovább

Civilizációs válság

Megbicsaklott a társadalmi önbecsülés és méltóságérzet, megszűnt a szolidaritás. Lepusztult és barbarizálódott a közélet, elhatalmasodott a >

Tovább

„Tűnés, míg a Dunába nem lőlek benneteket!”

Amikor a hídhoz értünk, megköszönte a fuvart, kiszállt a kocsiból, de abban a pillanatban érkezett meg >

Tovább

„БОЛДОГ СЗУЛИНАПОТ МЕГКЕСВЕ КИВАН НЕНА”

Már eddig is, de hat hónap múlva – vagyis éppen a választások után, amikor a törvény >

Tovább

Végtelenül sajnálatos a szabadkai politikusok mosakodása

Remélem, hogy előzőleg legalább a sajtóból értesültek és gondosan áttanulmányozták Dragan kapitány több évtizedes „humanitárius” tevékenységét. >

Tovább

Dvostruka zavisnost medija na mađarskom jeziku

Mediji na mađarskom jeziku se nalaze u dvostruko zavisnom položaju, s jedne strane, zavise od novčane >

Tovább

Bekezdések az előválasztásról

Az első forduló 2. és 3. helyén végzett személyek próbáltak trükközni? Inkább aludjanak? Hát persze hogy >

Tovább

Szembenézni a tényekkel!

Ha valamiben „konszenzus van”, akkor abban, hogy „a kulturális autonómiának becézett Magyar Nemzeti Tanács (MNT) nem >

Tovább

A vörös vonal

Nem kis erőfeszítésembe került, hogy ne lépjem át a „vörös vonalat” és ne váljak nacionalistává, mert >

Tovább

Az üdvös más

Tolnai Ottó: Szeméremékszerek 2. – Az úr pantallója. Jelenkor Kiadó, 2021. Tolnai rendkívül eleven dialógust folytat folyton >

Tovább

Mi lesz, ha egyszer az árvák összefognak?

Nem kell messzire mennem a példákért, a jelenlegi vajdmagyar jobboldali  nomenklatúra ugyanolyan gyatra, mint amilyen gyatra >

Tovább