2021. szeptember 20. hétfő
Ma Friderika névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Egyházi deszant Montenegróban

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György
Egyházi deszant Montenegróban

Amikor Orbán Viktor a minap arról beszélt, hogy az EU-nak nagyobb szüksége van Szerbiára, mint fordítva, mintha csak a térkép egy kicsiny szegletére nézett volna. A fentebb említett öt, EU-n kívüli balkáni ország ránézésre nemigen képes megvalósítani az állam és az egyház szétválasztásának alkotmányos elvét (már ha akarnák, illetve ha egyáltalán módjukban állna az egyházak befolyását csökkenteni). Éppen ellenkezőleg, Szerbia és részben Montenegró is a nemzeti és a vallási identitás összeboronálására törekszik. Hozzá kell tennünk, ebben nincs semmi új. Mintha ismét megélnénk a XX. század elejét. Szerbhorváth György:

Még az is kevésbé abszurd jelenet lenne, ha maga az amerikai elnök ma Kabulba látogatna, leszállna a reptéren, és GI Joe-k őriznék. Nemrég hihetetlen jelenetek zajlottak Montenegró szellemi fővárosában, Cetinjén: pravoszláv főpapok érkeztek helikopteren, tucatnyi kommandós kíséretében, akik leplekkel védték őket, nehogy mesterlövészek levadászhassák a küldöttséget a szentmise előtt, amelyen a Szerb Pravoszláv Egyház (SZPE) legújabb montenegrói helytartóját, II. Joanikije metropolitát (püspököt) avatták fel.

Cetinje a bérces, gyakorta szó szerint fekete hegyek közt avagy fölött fekszik, megközelítése már maga élmény volt régebben, a szakadékok mentén húzódó keskeny úton. Ha esik az eső, a felhő a fejünk fölött van. Fejedelmi székhely, főváros volt, míg szerepét át nem vette Podgorica (egy ideig Titograd). Tizennégyezren lakják a kulturális örökséggel szépen burkolt városkát. Amikor legutóbb arra jártam, a főutcácska pár kávézójában idősebb partizánok vagy csetnikek múlatták nyugdíjas napjaikat. Számunkra Cetinje azért lehetne fontos, mert Danilo Kiš, a szabadkai születésű zsidó-montenegrói író 1947-ben került ide tizenévesen, miután Magyarországon bujkálva élte túl a holokausztot. Az anyja montenegrói szépségkirálynő volt. A vallásilag botfülű család tagjai vélhetően tágra nyílt szemmel nézték volna a Centinjében történteket.

A szépség helyett itt azonban a gyűlöletről, a nemzeti és vallási megosztottságról kell szólnunk, noha a szerb és a Crna Gora-i (montenegrói) testvérnépként tartotta egymást számon, és egyformán keleti ortodox keresztények, azaz pravoszlávok. Bár mindez nehezen értelmezhető, hisz mind a mai napig erős a törzsi és klán-, sőt családi eredetű megoszlás – egykoron tizenkét vezetéknévre vezettek vissza mindent. Aki követi az ottani híreket, leginkább arról hallhat, hogy a tengerparti város, Kotor két maffiabandája miképpen öli egymást a drog miatt, bár a gyilkolászás egy része Belgrád aszfaltján zajlik, vagy akár ipari húsdarálókban (és ez nem költői túlzás). Jegyezzük meg azt is, hogy az egykori szerb uralkodó, Slobodan Milošević maga is montenegrói származású, noha számára ez semmit sem jelentett, és 1996-tól szakított a szintén egyeduralkodó podgoricai vezérrel, Milo Đukanovićtyal, egykori legjobb tanítványával.

Könnyű lenne hát az országot maffiaállamnak nevezni, de a minapi eset is arra utal, sokkal többről van szó – és éppen a maffiát érdeklik legkevésbé a nemzeti és vallási ügyek. Hogy a kormányzat miért nem tud leszámolni velük, már csak azért is kérdés, mert bő három évtized után tavaly megbukott a Đukanović-rezsim, igaz, ő maga még államfő maradt.

Így aztán a vallási vezetők cetinjei „deszantja” csak tágabb kontextusban értelmezhető, nem csupán a montenegrói autokefál pravoszláv egyház és az SZPE viszonylatában. A szerb nacionalisták értelmezésében a montenegrói a szerb nép része, mondhatni, egy törzse, az igazi pravoszláv szerb pedig az SZPE tagja. Mindeközben a montenegrói lakosok mintegy harminc százaléka vallja magát szerbnek, a hatalomváltás pedig úgy sikerült a 2020-as választások után, hogy a szerbpártiak összefogtak az ellenzék egy részével és a kisebbségi pártokkal. A folyamatosan válságban lévő új kormányzat nehezen áll ellen egyfelől az „igazi” montenegrói blokknak, másfelől a Szerbia felől folyamatosan érkező nyomásnak. A szerbiai, Aleksandar Vučić vezette – nevezzük őket is így – maffiaállam ugyanis a szerbpárti kormányzat szövetségese (már amennyire). Sőt, a szerb földek újraegyesítésének új belgrádi ideológusa, az egykori honvédelmi, ma rendőrminiszter, Aleksandar Vulin – egykor szélsőbaloldali Che Guevara-hívő – már a határok megváltoztatását is belebegtette. Mármint hogy Montenegróból el kéne csatolni a szerb részeket. Ami azért is fura ötlet, mert a két ország közti határ déli, illetve északi részén, Szandzsákban a többség bosnyák muzulmán, akik hagyományosan ellenszenvet táplálnak mindkét pravoszláv egyház iránt, és amúgy sem zavartatják magukat az ortodoxok viszályaitól, mert a demográfia, a pozitív népszaporulat eleve mellettük szól.

Hogy végül utcai harcok zajlottak Cetinjén, Molotov-koktélokkal, útblokádokkal, ahol a „valódi” montenegróiak csaptak össze a rendőrséggel, hogy ne sikerüljön Joanikije montenegrói tengerparti metropolita beiktatása, abban már semmi csoda sincs. Persze egyháztörténeti kuriózum, hogy helikopteren szállítják őket a helyszínre, több száz állig felfegyverkezett kommandós védi a pátriárkát is – ekkora védelmet a pápa nem kap Budapesten...

Az identitásháborúnak belátható időn belül nem lesz vége, és átcsapott Bosznia-Hercegovinába is (vagy meg sem szűnt ott – részletkérdés). A szerb pátriárka, Porfirije nemrég először járt hivatalosan itt, és amúgy a megbékélés hívének tűnő főpap – aki korábban Zágrábban szolgált, sőt Szlovénia is az illetékességi körébe tartozott, s többnyire toleránsabb hangot üt meg – buzgón dolgozik a nemzet és az egyház egybemosásán: „Mi, szerbek jól tudjuk azt, hogy kik vagyunk, tudjuk, honnan jöttünk, és ami a legfontosabb, tudjuk a célunkat is. Tudjuk a származásunkat és a gyökereinket, kik voltak apáink és dédapáink... És tudjuk, hogy a mi nevünk a keresztény, hogy vezetéknevünk a pravoszláv. Szerb, pravoszláv keresztény – ez a teljes identitás.”

Az új montenegrói kormányzat eléggé instabil, erősen lebegtetik, hogy szakértői kormány kellene. Másrészt a püspökavatás képei, az erőszakos jelenetek, a papok kísérgetése teljes fegyverzetben – ami már-már a kabuli reptéri jeleneteket idézte – arra utal, hogy az erőszakos hatalomváltás sincs kizárva. Ez akár egy „lájtos” polgárháborút is jelenthetne, csak hát Montenegró NATO-tag, az EU-ba tartana, és a szomszédban ott van Koszovó és Albánia, illetve kissé keletebbre Macedónia. Úgyhogy ilyen konfliktus senkinek sem hiányzik.

Nem feledkezhetünk meg arról sem másfelől, hogy éppen a NATO-tagság miatt Montenegró szálka a Kreml szemében; az lenne meglepő, ha az nem akarná érvényesíteni érdekeit. Vučić köztudomásúlag kitűnő viszonyt ápol Oroszországgal, és az SZPE mindvégig hű marad a moszkvai patriarkátushoz, ami viszont az orosz állam meghosszabbított keze. 2020 elején feltűnést keltett, hogy az orosz támogatást élvező Onufrij kijevi (ellen-)metropolita, aki szembeszegült az újonnan autokefállá vált, egyesült Ukrán Pravoszláv Egyházzal, Montenegróba látogatván lelkesen képviselte a szerb egyház érdekeit a montenegróival szemben, és nyíltan az ukrajnaihoz hasonlította a kis balkáni ország egyházpolitikai helyzetét.

Amikor Orbán Viktor a minap arról beszélt, hogy az EU-nak nagyobb szüksége van Szerbiára, mint fordítva, mintha csak a térkép egy kicsiny szegletére nézett volna. A fentebb említett öt, EU-n kívüli balkáni ország ránézésre nemigen képes megvalósítani az állam és az egyház szétválasztásának alkotmányos elvét (már ha akarnák, illetve ha egyáltalán módjukban állna az egyházak befolyását csökkenteni). Éppen ellenkezőleg, Szerbia és részben Montenegró is a nemzeti és a vallási identitás összeboronálására törekszik. Hozzá kell tennünk, ebben nincs semmi új. Mintha ismét megélnénk a XX. század elejét.

(Élet és irodalom)

 

2021. szeptember 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A „Szerb Világ” alakítása

A törvény – nagyon furfangosan – úgy rendelkezik, hogy a Hivatalos Közlönyben való megjelenése utáni nyolcadik >

Tovább

Vukovári capriccio

Mégis, erősen nyálasan, érzelgősen, nem tehetek mást, mint a magam nevében bocsánatot kérek a vukováriaktól. Mi >

Tovább

„A VMSZ végzi a dolgát!” – de kinek a javára?

A törvény kétségtelenül a nemzeti homogenizálást szolgálja és a latin írásmód hivatalos használatának a végső száműzésére >

Tovább

Agónia

Most, utólag, az eseményekből arra is lehet következtetni, a baj az lehetett, hogy a Tanyaszínház nem >

Tovább

A „parttalan” kocsonyás holdudvar

A homlokzati demokrácia az autokrata rendszer fügefa levele lett, aminek köszönve az önkéntes szolgaság erkölcsi alibire >

Tovább

Egyházi deszant Montenegróban

Amikor Orbán Viktor a minap arról beszélt, hogy az EU-nak nagyobb szüksége van Szerbiára, mint fordítva, >

Tovább

Isten hozta Ferenc testvért

Ferenc pápa nagy formátumú, érdekes ember, aki ebben az egyszerre pokolian veszedelmes és kínzóan unalmas korszakban >

Tovább

Play Lovas!

Amennyiben a Magyar Nemzeti Tanács a következő ülésén nem tűzné napirendre „Hajnal Jenő diktátumát és határolódna >

Tovább

A primitív törzsi nacionalizmus

A miloševići „antibürokratikus forradalom” főként a külvárosokban és az elit kulturális intézményekben tobzódott. Nem véletlen, hogy >

Tovább

A Kis Bácskai Glóbusz a Nagy Magyar Glóbusz kicsinyített mása lett

Napjaink Európájában veszélyes, ha nem veszélyesebb szellemi kavargás tanúi vagyunk, mint a harmincas években, mi pedig >

Tovább

Semmi sem jött úgy, mint az istencsapás, még a Fidesz sem

A Fidesz ugyancsak a magyar szocializmus temetetlen múltjára építkezik. A középnemzedék nem zárta le a múltját, >

Tovább

BÚCSÚ ENDRÉTŐL

Sok minden történt eme „röpke” együtt töltött 45 évünk alatt, oldalakat lehetne írni a Dominóban eltöltött >

Tovább