Ma Mária névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
A primitív törzsi nacionalizmus
Végel László
A miloševići „antibürokratikus forradalom” főként a külvárosokban és az elit kulturális intézményekben tobzódott. Nem véletlen, hogy a miloševići ideológia alapjait a Szerb Tudományos Akadémia által kinevezett bizottság „memoranduma”, tehát az elitértelmiség fogalmazta meg, de a külvárosi prolik vitték győzelemre. A jugoszláviai tapasztalatok arról szólnak, hogy a nacionalizmus legyőzte a szocializmust, miközben a kulturális szférában a liberális dendik azzal próbálkoztak, hogy saját érdeküket becsempésszék a nacionalista csomagba, remélve, hogy az a primitív törzsi nacionalizmus a modern világban csak ideig-óráig tart. Kiderült, hogy a jóslat nem vált be. Végel László:
2021. augusztus 5., csütörtök
Időről-időre felcsillan az új baloldal emléke. Igaz, nem a vajdasági magyar értelmiségi körökben, amin nem lepődöm meg. Az sem meglepő, hogy Magyarországon legfeljebb néhány elszigetelt értelmiségi tér vissza a témára, a szellemi élet fősodrában hiába keresem az újbaloldal szellemiséget, bár – ezt is el kell ismerni – Tamás Gáspár Miklós fiatal tanítványai körében egyre többen reflektálnak rá. Szerbiában viszont rebellis hagyományként tűnik fel, a fiatal nemzedék találkozik a nagyapákkal, ami érthető, hiszen 1968 Jugoszláviában sokkal fontosabb volt, mint Magyarországon. A nyugati országokban a fiatal nyugati baloldal képviselői egyre következetesebben hivatkoznak 1968 képviselőire. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy az új baloldal kudarca a II. világháború utáni Európa legnagyobb veresége volt, amelyből több mint fél évszázad után sem gyógyult ki. Nálunk ez a hagyomány lekerült a napirendről. Azokban az években meglehet még nem is ismertük fel, hogy mit vesztettünk. Az Új Symposion újbaloldali számát szerkesztve egyik cikkemben arról írtam, hogy a hagyományos baloldal szklerózisban szenved, csakis az új baloldal tudja megújítani. A számban megjelent szövegek összhangban voltak a hasonló orientációjú európai gondolatokkal. Emlékszem, mennyit kellett keresgélem ahhoz, hogy összeállítsam az 1921-es kronstadti matrózlázadásról szóló miniantológiát. A kronstadti matrózok a kiépülő államszocializmus elleni lázadásukkal szemben igazi szocializmust akartak. Közülük mintegy 1000 matrózt kivégeztetett a hatalom. Most látom, hogy fölösleges munka volt, ezt az értékrendet kiverték a köztudatból. Az általam szerkesztett belgrádi Književna reč hírhedt „magyar számának” első oldalán Tamás Gáspár Miklós írása szerepelt. A szám kálváriájáról az akkori főszerkesztő Gojko Tešić tudna tanúskodni. Az újbaloldali eszmék elsikkasztásának következménye, hogy „a munkásosztály – forradalmi hagyományaitól eltérve – egyre nacionalistább, nőellenesebb, etnicistább, rendpártibb lett…”, írja Tamás Gáspár Miklós. Ez biztosított szabad utat az autoritárius és a „kirekesztő” munkáspolitikának, amit manapság sikeresen aknáz ki a szélsőjobb. Előveszem a belgrádi Student vörös számát. Hogy vágyta a lázadó ifjúság a munkásság rokonszenvét. Hiába! A jugoszláv pártvezetőségben 1968 után irracionális ellenszenv született az újbaloldallal szemben. A Kommunista Szövetség sokkal jobban tartott az újbaloldaltól, mint a nacionalistáktól. Az újbaloldalinak minősítettek álladó gyanú alatt éltek, nem játszottak komolyabb szerepet a kulturális életben. Semmi politika – ez volt az új kultúrpolitikai jelszó. A párt hathatósan pártfogolta az apolitikus értelmiséget, a strukturalizmus félig-meddig hivatalos irodalomtudományi irányzat lett. Ennél még rosszabb volt a kommunista nomenklatúra cinkoskodása a nacionalizmussal. Időnként hangzatos kampányt indított ellene, de 1971-után a mértéktartóknak nevezett a nacionalisták rendre elfoglalták a kulturális intézményeket. Ekkor kezdődött nacionalisták hosszú menetelése az intézményeken át. A nyolcvanas évek végén, a nacionalizmus egycsapásra hivatalos militáns ideológia lett. 1968 után a másik fő ellenség a liberalizmus volt, vagy ahogy a jugoszláv pártelit nevezte: az „anarcholiberalizmus”. Ekkor tetőzött a munkásosztály etnicizálása. A következmények ismeretesek. A miloševići „antibürokratikus forradalom” főként a külvárosokban és az elit kulturális intézményekben tobzódott. Nem véletlen, hogy a miloševići ideológia alapjait a Szerb Tudományos Akadémia által kinevezett bizottság „memoranduma”, tehát az elitértelmiség fogalmazta meg, de a külvárosi prolik vitték győzelemre. A jugoszláviai tapasztalatok arról szólnak, hogy a nacionalizmus legyőzte a szocializmust, miközben a kulturális szférában a liberális dendik azzal próbálkoztak, hogy saját érdeküket becsempésszék a nacionalista csomagba, remélve, hogy az a primitív törzsi nacionalizmus a modern világban csak ideig-óráig tart. Kiderült, hogy a jóslat nem vált be. Aztán abban reménykedtek, hogy megosszák az érdekszférát: legyen a kultúra a liberálisoké, a politika pedig a nacionalistáké. A nacionalizmus a liberális elit és a munkásrétegek asszisztálásával megbuktatta a „bűnös baloldalt”, igaz, nem a bűnös komiszárok kerültek horogra, hiszen azoknak nagyobbik része gyorsan átevezett a „nemzeti oldalra”, ahol szükség volt a tapasztalataikra. A kisebbik része pedig a liberális táborban keresett búvóhelyet. Ezt követte a máig is tartó második forduló, amelyben a nacionalisták a liberálisokkal számolnak le.
Következő cikk: Polexit?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Más pénzéből adakoznak
A Pásztor István Alapítvány nem kizárólag jótékonysági célokat szolgál, ahogyan azt a Pásztor-fivérek a média segítségével >
Aranyélet
Vonulunk, mi nyuggerek. Erős riporterek vannak a csoszogásunkra ráállítva. Az írásaik könnyedek: a nyitókép általában észrevesz >
Egypárti pódiumbeszélgetés Oromon
Az MNT továbbra sem tölti be azt az érdekképviseleti szerepet, amelyre a vajdasági magyar közösségnek szüksége >
Változott a szél iránya?
Pásztor Bálint politikai kommunikációjában most több olyan elem is megjelent, amely a korábbi álláspontokhoz képest jelentős >
Szó sem volt „komoly küzdelemről”
Ezekben a napokban számos kisebbségi vezető sejtelmesen saját érdemének tulajdonítja be a kisebbségi autonómia bevezetését. Igaz, >
VMDK a VMSZ-nek: azonnal és minden szinten lépjenek ki az SNS-szel kötött koalícióból!
Ha a VMSZ számára valóban nem a mindenáron való hatalomban maradás a cél, akkor lépjenek ki >
Másodjára sem sikerült
Nem világos, mi késztethette a VMP vezetőit arra, hogy megalázkodjanak és felhívást intézzenek a VMÚ-hoz a >
Kinek áll érdekében az esetleges halasztás?
Mint tudjuk, Szerbiában minden lehetséges – még az is, ami a törvény szerint nem lenne az >
Egy pillanatra feltűnt a baljós jövő
Bennem azonban ébredezett a gyanakvás, amit felerősített egy jelenet. A belgrádi tüntetésről hazaérkező tüntetők Újvidék főterén >
Érdekvédelem helyett lojalitás a haladóknak
Nem is volt reális elvárás, hogy a kormány megbukik, hiszen a Szerb Haladó Pártnak, a Szerbiai >
A VMSZ pszeudo-damaszkuszi útja
A VMSZ politikusainak retorikájában és a sajtóban ugyan érzékelhető némi elővigyázatos lazulás, de olyképpen mintha előzőleg >
Nincsenek új szellemi mozgalmak
Nem csupán másokkal, hanem önmagammal is vitatkoztam miközben korom dilemmáival vergődtem és vergődőm ma is. Úgy >