Ma Bódog, Félix névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
A primitív törzsi nacionalizmus
Végel László
A miloševići „antibürokratikus forradalom” főként a külvárosokban és az elit kulturális intézményekben tobzódott. Nem véletlen, hogy a miloševići ideológia alapjait a Szerb Tudományos Akadémia által kinevezett bizottság „memoranduma”, tehát az elitértelmiség fogalmazta meg, de a külvárosi prolik vitték győzelemre. A jugoszláviai tapasztalatok arról szólnak, hogy a nacionalizmus legyőzte a szocializmust, miközben a kulturális szférában a liberális dendik azzal próbálkoztak, hogy saját érdeküket becsempésszék a nacionalista csomagba, remélve, hogy az a primitív törzsi nacionalizmus a modern világban csak ideig-óráig tart. Kiderült, hogy a jóslat nem vált be. Végel László:
2021. augusztus 5., csütörtök
Időről-időre felcsillan az új baloldal emléke. Igaz, nem a vajdasági magyar értelmiségi körökben, amin nem lepődöm meg. Az sem meglepő, hogy Magyarországon legfeljebb néhány elszigetelt értelmiségi tér vissza a témára, a szellemi élet fősodrában hiába keresem az újbaloldal szellemiséget, bár – ezt is el kell ismerni – Tamás Gáspár Miklós fiatal tanítványai körében egyre többen reflektálnak rá. Szerbiában viszont rebellis hagyományként tűnik fel, a fiatal nemzedék találkozik a nagyapákkal, ami érthető, hiszen 1968 Jugoszláviában sokkal fontosabb volt, mint Magyarországon. A nyugati országokban a fiatal nyugati baloldal képviselői egyre következetesebben hivatkoznak 1968 képviselőire. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy az új baloldal kudarca a II. világháború utáni Európa legnagyobb veresége volt, amelyből több mint fél évszázad után sem gyógyult ki. Nálunk ez a hagyomány lekerült a napirendről. Azokban az években meglehet még nem is ismertük fel, hogy mit vesztettünk. Az Új Symposion újbaloldali számát szerkesztve egyik cikkemben arról írtam, hogy a hagyományos baloldal szklerózisban szenved, csakis az új baloldal tudja megújítani. A számban megjelent szövegek összhangban voltak a hasonló orientációjú európai gondolatokkal. Emlékszem, mennyit kellett keresgélem ahhoz, hogy összeállítsam az 1921-es kronstadti matrózlázadásról szóló miniantológiát. A kronstadti matrózok a kiépülő államszocializmus elleni lázadásukkal szemben igazi szocializmust akartak. Közülük mintegy 1000 matrózt kivégeztetett a hatalom. Most látom, hogy fölösleges munka volt, ezt az értékrendet kiverték a köztudatból. Az általam szerkesztett belgrádi Književna reč hírhedt „magyar számának” első oldalán Tamás Gáspár Miklós írása szerepelt. A szám kálváriájáról az akkori főszerkesztő Gojko Tešić tudna tanúskodni. Az újbaloldali eszmék elsikkasztásának következménye, hogy „a munkásosztály – forradalmi hagyományaitól eltérve – egyre nacionalistább, nőellenesebb, etnicistább, rendpártibb lett…”, írja Tamás Gáspár Miklós. Ez biztosított szabad utat az autoritárius és a „kirekesztő” munkáspolitikának, amit manapság sikeresen aknáz ki a szélsőjobb. Előveszem a belgrádi Student vörös számát. Hogy vágyta a lázadó ifjúság a munkásság rokonszenvét. Hiába! A jugoszláv pártvezetőségben 1968 után irracionális ellenszenv született az újbaloldallal szemben. A Kommunista Szövetség sokkal jobban tartott az újbaloldaltól, mint a nacionalistáktól. Az újbaloldalinak minősítettek álladó gyanú alatt éltek, nem játszottak komolyabb szerepet a kulturális életben. Semmi politika – ez volt az új kultúrpolitikai jelszó. A párt hathatósan pártfogolta az apolitikus értelmiséget, a strukturalizmus félig-meddig hivatalos irodalomtudományi irányzat lett. Ennél még rosszabb volt a kommunista nomenklatúra cinkoskodása a nacionalizmussal. Időnként hangzatos kampányt indított ellene, de 1971-után a mértéktartóknak nevezett a nacionalisták rendre elfoglalták a kulturális intézményeket. Ekkor kezdődött nacionalisták hosszú menetelése az intézményeken át. A nyolcvanas évek végén, a nacionalizmus egycsapásra hivatalos militáns ideológia lett. 1968 után a másik fő ellenség a liberalizmus volt, vagy ahogy a jugoszláv pártelit nevezte: az „anarcholiberalizmus”. Ekkor tetőzött a munkásosztály etnicizálása. A következmények ismeretesek. A miloševići „antibürokratikus forradalom” főként a külvárosokban és az elit kulturális intézményekben tobzódott. Nem véletlen, hogy a miloševići ideológia alapjait a Szerb Tudományos Akadémia által kinevezett bizottság „memoranduma”, tehát az elitértelmiség fogalmazta meg, de a külvárosi prolik vitték győzelemre. A jugoszláviai tapasztalatok arról szólnak, hogy a nacionalizmus legyőzte a szocializmust, miközben a kulturális szférában a liberális dendik azzal próbálkoztak, hogy saját érdeküket becsempésszék a nacionalista csomagba, remélve, hogy az a primitív törzsi nacionalizmus a modern világban csak ideig-óráig tart. Kiderült, hogy a jóslat nem vált be. Aztán abban reménykedtek, hogy megosszák az érdekszférát: legyen a kultúra a liberálisoké, a politika pedig a nacionalistáké. A nacionalizmus a liberális elit és a munkásrétegek asszisztálásával megbuktatta a „bűnös baloldalt”, igaz, nem a bűnös komiszárok kerültek horogra, hiszen azoknak nagyobbik része gyorsan átevezett a „nemzeti oldalra”, ahol szükség volt a tapasztalataikra. A kisebbik része pedig a liberális táborban keresett búvóhelyet. Ezt követte a máig is tartó második forduló, amelyben a nacionalisták a liberálisokkal számolnak le.
Következő cikk: Polexit?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az egyetemisták nagy erkölcsi győzelme
Engem különösen felháborított, hogy mindeközben vagy párszáz méterre levő Köztársaság téren Belgrád városa ünnepi újévvárást rendezett, >
Már nem az én városaim
De akárcsak 1968-ban és 1996-ban Belgrádban, az egyetemisták tiltakozó hulláma vált mára jelentőssé, azoké, akik elhatárolódnak >
„A rezsimnek vége van”!
A magyar közösségben – az egyetemi hallgatók lázadásával párhuzamosan – át kell(ene) gondolni a nemzeti közösségi >
Az inga kileng a szélsőjobb fele
Attól tartok, hogy a társadalom egy része kiábrándult a bársonyos forradalomból, a politikai szabadságjogokon, a jogállamiságon, >
A 2024-es év vajdasági magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (3.)
A közösségi hálón több összeállítás is készült arról, hogy 2024-ben melyek voltak a magyar közösséget érintő >
A 2024-es év vajdasági magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (2.)
A közösségi hálón több összeállítás is készült arról, hogy 2024-ben melyek voltak a magyar közösséget érintő >
Remény és félelem
Ezekben a zűrzavaros napokban kéz a kézben jár a remény és a félelem. Az egyik nap >
A 2024-es év magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (1.)
Ilyenkor, év elején szokásos számot vetni az elmúlt év eseményeivel, értékelni azokat és megfogalmazni az újévtől >
Leleplezték az eltitkolt félelmet
Az értelmiségiek nem győzték hangoztatni, hogy őket nem érdekli a politika. Most pedig az egyetemisták kimondták >
Mintha nem is ugyanabban az országban élnénk
Valamiképpen így volt ez 1968-ban is, az egyetemista tüntetések idején. Csakhogy akkor akadt egy Bosnyák István, >
Hihetetlen, de élmény
Szirupos most a lelkem, kicsit meg van nyugodva; volt, ami volt és lesz, ami lesz. Jó >
A nagyapák lázadó szelleme ébredezik a fiatal nemzedékben
Bárhogyan is végződjék komoly szellemi felfrissülés kezdetét jelzi. Természetesen a hatalom minden létező eszközt felhasznál ellenük, >