2023. január 29. vasárnap
Ma Adél, Valér névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Akik rúgni csak lefelé mernek

Bence Erika
Bence Erika
Akik rúgni csak lefelé mernek

A populista, hatalommániás és humor nélküli rendszerek nem kedveznek a kritikai gondolkodásnak, a konfliktusokat bevállaló, a dehonesztáló igazságot megmutató, a nemzeti mítoszokat lebontó őszinteségnek, a humor önironikus változatainak. Jó példa erre a Tanyaszínház legutóbbi esete az MNT és a VMSZ elnökeivel (szürke eminenciásaival); az őket feltétlenül támogató, műveltségük, tájékozottságuk és íráskészségük szintjétől függetlenül (komment)csatasorba állítható beosztottakkal és pártkatonákkal, illetve a mindenkori lakájmagatartást megtestesíteni hajlandó színházi rendezőkkel, zenészekkel és teatralógusokkal. Bence Erika:

Többen elképzeltük, hogy – látva és tapasztalva azt az „öncélú közönségesség”-et és „parttalan ízléstelenség”-et, amit állami kultúraalkotó aktorok nemzeti ünnepünkön, az államalapítás napján, az Andrássy úti felvonuláson produkáltak – az MNT kultúrharcos elnöke, valamint az őt ízlésformáló szándékaiban feltétlenül támogató VMSZ-elnök is megszólal és tiltakozik.

Hiszen esztétikai és poétikai tudásuk, meggyőződésük (amit már számos alkalommal, például ünnepi felszólalásaik apropóján is kifejtettek és érvényesíteni próbáltak; legutóbb a Tanyaszínház idei produkcióját támadó nyilatkozataikban), valamint az ünnepélyességről és magasztosságról alkotott közmegegyezéses normák alapján is egyértelmű lehet számukra, hogy ez a megalomán erőfitogtatás, amit láthattunk, nem más, mint a műveletlenség és az igénytelenség (a „prasnyaság”) közízléssé avatása.

 

Gurulmadadár, skodaszarvas és egy trójai dodzsem

 

Legtöbben könnyesre röhögték magukat az állami cirkusz részletei, a védőfóliától rózsaszín, inkább varjúra hasonlító, később áttetszővé váló és guruló turul-, Darvasi László mesekönyvéből vett kifejezéssel élve:  a „gurulmadadár”, a harckocsi (vagy autó) és egy stilizált szarvas ötvözetéből létrejött – Köves István költő által „skodaszarvas”-nak nevezett –  „járgány”, illetve a diszkógömb-üvegből készült hatalmas, palástját egy dodzsemre borító király szobra láttán – ez utóbbi, az oldalán látható ajtónyílás miatt többeket az mitológiából ismert trójai falóra asszociált. (A magyar nyelv- és ízléstörténetben jártas kisebbségi érdekvédőknek nyilvánvalóan nincs szükségük magyarázatra, a kevésbé tájékozottak számára írom le: a „madadár” szó nem elírás a szövegben, Kazinczy Ferenc „emember”- [legkiválóbb ember-]képzetére utal.)

A gurulmadadarat húzó törökgatyás, háromszögvonalzó-ábrákkal megfestett, meztelen felsőtestű férfiak látványa viszont sokakat a büszkeségnapi felvonulásra, a pride-ra emlékeztetett, különösen, hogy üzenete: „nemzeti büszkeség napja” is párhuzamot vont a két rendezvény közé. Ha térségünkben létezne még a „véleményalkotás szabadsága” néven ismertté lett demokratikus társadalmi közmegegyezés – azt mondhatnánk, mindenki saját (a korrektség határaiig tiszteletben tartható) meggyőződése szerint értékelje az összevetést. Mivel azonban ezek a jogok már rég nem léteznek, illetve: kiforgatták és eltorzították jelentésüket, a jelenkori államvezetés üzenetét kénytelenek vagyunk direkt kinyilatkoztatásként értelmezni: ezek a kigyúrt, kopasz janicsárok „a nemzet csődörei”, a magyar politikai grémium által elismert és támogatott „férfieszmény” megtestesítői; jaj, neked, ha eltérsz, vagy nem felelsz meg neki! – kivéve, ha az eszményt megalkotó felsőbbrendűek közé, a testideálnak megfelelni maguk sem képes állami vezetői körökhöz tartozol.

Szociológusok és politológusok figyelmeztettek ugyanakkor a jelenség végsőkig nihilisztikus „haláltánc” jellegére, azon állapot jeleire, amikor egy entitás vagy csoport az önpusztító dekadencia, a meghasonlottság és a jövőtlenség katasztrófájának határára sodródik. 

 

Amikor a valódi tudásnak nincs értéke

 

Nevetnünk azonban csak igen keserű szájízzel lehet.  A független médiát és a legismertebb közösségi tereket (például: a Facebookot) is bejárták az 1937-es müncheni és a most lezajlott augusztus 20-ai, budapesti felvonulás motívumazonosságait tükröző, azokat párhuzamba állító képek. De a korábbi évszázadok történelmében is volt példa ilyen, önimádatba torzult, saját hatalmi nagyságukba bódult diktátorok irányította nemzeti kulturális fenoménre. Irodalomtörténeti paradigma, hogy más nyugati országokhoz képest Franciaországban azért késett néhány évtizedet a minden művészeti ágra kiterjedő romantika, mert a monumentális formákat a saját hatalmával azonosító Bonaparte Napóleon állami művészeti stílusirányzattá tette a klasszicizmust.

Valódi tartalmakat közvetítő látványossággá – hamis és üres spektákulum helyett – egy, a hiteles kutatásokon alapuló történelmi emlékezet elemeit és motívumait érvényesítő rendezői koncepció és koreográfusi látásmód emelhette volna ezt a rendezvényt. Még akkor is, ha tudjuk, hogy a történelmi Szent Istvánról alig rendelkezik a tudomány hiteles forrásokkal: a ma élő és kultivált legenda több száz évvel később élt szerzők munkássága révén és újabb korok szülte uralkodói és nemzeti ideálok mentén jött létre. 

S ha vannak ilyen kutatások és ezeknek felmutatható eredményei, akkor mégis miért ez a – még a  kultusz tartalmainak is ellentmondó – pogánykori mítoszokból építkező, a tömeg- és a celebidentitást célzó és kifejező „hungarofuturista” (egy újságcikkben olvastam ezt a minősítést!) látványkép érvényesült? Hol voltak azok a szakemberek, akik tehetségük, ismereteik és a történelmi alakulásokat átfogó tudásuk révén egy korrekt, hiteles, méltóságteljes, ugyanakkor népszerű valóságmodellt és nemzetképet állíthattak volna az államiságát ünneplő közönség („a nép”) elé?

Elhallgattatták őket. Vagy hallgatnak. (Többen kivonulásukat, gyávasággal felérő konformizmukat igazoló magyarázat keresésével, ezoterikus elméletek felállításával vannak elfoglalva.)

A populista, hatalommániás és humor nélküli rendszerek nem kedveznek a kritikai gondolkodásnak, a konfliktusokat bevállaló, a dehonesztáló igazságot megmutató, a nemzeti mítoszokat lebontó őszinteségnek, a humor önironikus változatainak. Jó példa erre a Tanyaszínház legutóbbi esete az MNT és a VMSZ elnökeivel (szürke eminenciásaival); az őket feltétlenül támogató, műveltségük, tájékozottságuk és íráskészségük szintjétől függetlenül (komment)csatasorba állítható beosztottakkal és pártkatonákkal, illetve a mindenkori lakájmagatartást megtestesíteni hajlandó színházi rendezőkkel, zenészekkel és teatralógusokkal.

 

Történelmi kitüntetések -- feketelevesek

 

A történelmi anekdota szerint a 15. században regnáló Borgiák (köztük VI. Sándor pápa) vacsorameghívottjának lenni és oda el is menni nem volt nagy kitüntetés, annál nagyobb dicsőséget és elismertséget jelentett onnan (élve) távozni.

Meredek párhuzam, nyilvánvalóan.

A Tanyaszínház és a vajdasági magyar színházi kultúra – mesterségesen generált – problémáira „kerekasztal-megbeszélés”-sel választ kereső VMSZ-elnök a magyar  államalapítás napján rangos  kitüntetést vett át. A saját hatalmi területén mindenhatónak mutatkozó elnök – enyhén szólva – alázatosan áll a magyar állam legfőbb közjogi méltóságai előtt. Pedig nem előttük, vagy nem elsősorban előttük kellene fejet hajtania.

A fiatalok világalkotó törekvéseit, másféle gondolkodását, kritikáját, korukból és természetükből következő hibáit, tévedéseiket kellene megérteni, tolerálni. Irányított asztaltársaságok kreálása helyett hagyni kellene őket szabadon élni, gondolkodni, tevékenykedni és saját ízlésrendjük  szerint alkotni.

Szólni, rendreutasítani, követelni, rúgni csakis „felfelé” merész cselekedet!

(Családi Kör)

 

2021. szeptember 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Tordán elégedettek”?

Cikkírónk általában nem veszi magának a fáradtságot, hogy körülnézzen a faluban és elbeszélgessen az emberekkel arról, >

Tovább

A népszámlálási eredményekre várva

Nincs válasz a legfontosabb kérdésre: van-e ellenzéki program? Van-e baloldali vagy liberális alternatíva? Vagy pedig arról >

Tovább

Összeborulás vagy elszámoltatás?

Amennyiben a vajdasági magyar közösség helyzetének megvitatására irányuló párbeszédre, vagy változásra  a VMSZ vezetésében és politikájában >

Tovább

„A kézfogás csodája”

Az MNT „alapította” Magyar Szó napilap is a pásztorvilág építésének az egyik tartópillére. Erdődi Edvinát a >

Tovább

Ez lenne Lovas tandíja?

A „példamutató beruházással” kapcsolatban felvetődik az is, hogy Pásztor Istvánnak miért éppen a Szabadkai Városi Könyvtár >

Tovább

Ezt az alkalmat (is) bűn lenne elszalasztani!

Vajdaság Autonóm Tartomány 2023–2030-ig terjedő fejlesztési terve tervezetének a „közszemlére” bocsátása jó alkalom, hogy az MNT >

Tovább

Kovács Vučić szerb elnök magyar hangja

A VMSZ üdvöskéje, Kovács Elvira a szerbiai uniós csatlakozási folyamatért felelős személyek egyike. Ért-e ehhez egyáltalán? >

Tovább

Vučić és Orbán szövetsége: a zsák a foltját megtalálja

A demokrácia hiányával és a túlzott korrupcióval jellemezhető „orosz típusú” kormányzás lényegében mindkét autokratának megfelel – >

Tovább

Szerződésbontás

A junior Pásztor nem említette a háborús bűnösök törlésének szükségét a listáról. Miért? Nem akarja, vagy >

Tovább

Losoncz Márk nyílt leveléről

Párbeszéd lesz, de nem a VMSZ mostani vezetőségével. Sajnálatos, hogy Losoncz Márk gondolatvilága megrekedt a VMSZ-nél, >

Tovább

„Becsicskultak/ becsicskultunk”!

Amit igazán nem értettem, sem a MM-nél, sem VMDK-nál és sok vajdasági magyar ellenzékinél, hogyan lehet >

Tovább

Ellentmondásos, hiteltelen „filozófus”

Feltűnő, egyrészről, „a VMSZ munkájának dicsérete”, másrészről pedig a párt bírálata, ami szinte szakaszonként váltakozik. A >

Tovább