Ma Koppány, Benedikta névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Sötét(ebb) idők jönnek:
Visszatér a pártállam?
Bozóki Antal
Most már, tehát, nem a Tanyaszínházról van szó, mint kezdetben, hanem – a meghívólevél szerint – „stratégiai megbeszélésről a vajdasági magyar színházak jövőjéről”. Ha már erről lesz szó, miért nem hívta meg Pásztor a „megbeszélésre”, például, a tartományi oktatási, jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségi-nemzeti közösségi titkárság véemeszes vezetőjét, valamint a köztársasági kisebbségügyi és művelődési minisztérium képviselőit, a színházi kritikusokat, szakembereket és a Szabadságot a Tanyaszínháznak! c. petíció kezdeményezőit? Vagy ezeknek éppen semmilyen közük nincs a vajdasági magyar művelődéshez, színjátszáshoz? Bozóki Antal:
Az önmagát politikusnak nevező Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) és a Tartományi Képviselőház elnöke, „noszai ménesgazda”, stb., a honlapján jelentette be, hogy „a jövő hétfőre, szeptember 6-ra hívta meg a bejelentett, a jövőt körvonalazandó egyeztetések megkezdését hivatott beszélgetésre a Népszínház magyar társulatának művészeti vezetőjét, az Újvidéki Színház, a Zentai Magyar Kamaraszínház és a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház igazgatóit, a Tanyaszínház civil szervezet vezetőjét és természetesen a Magyar Nemzeti Tanács elnökét”.
A pártvezér – „mivel közérdeklődésre számot tartó kérdésekről van szó” – közzétette a meghívólevele szövegét is, amelyben kifejti, hogy „az elmúlt másfél évtizedben több alkalommal kezdeményezett olyan találkozókat, megbeszéléseket, irányított olyan szakmai munkacsoportokat, amelyek a vajdasági magyar közösséget érintő legkülönbözőbb területekhez kapcsolódtak”.
– A Vajdasági Magyar Szövetség elnökeként azért kezdeményezem a vajdasági magyar színházak jövőjéről szóló, a működésüket és koncepciójukat érintő stratégiai megbeszélést, mert úgy vélem, ez a kérdés ugyanannyira tartozik a művészet, az alkotótevékenység, a kultúra területéhez, amennyire a közösség kondícióját is érinti, aminek megtartása pedig már a választói legitimitással rendelkező politikai erő feladata – írja meghívó levelében Pásztor.
Az esetlegességet a stratégiák váltották fel c., a hétvégi Magyar Szóban közölt, több mint egy egész oldalas interjúban – amelynek apropója az volt, hogy Pásztor augusztus 20-án a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal tüntették ki – a pártelnök kifejtette a találkozóval és a Tanyaszínházzal kapcsolatos elképzeléseit is.
– Nem beszéltük végig a dolgainkat a színházak vonatkozásában, a könyvkiadás, a közművelődés, a könyvtárak, közgyűjtemények, rendezvények stb. vonatkozásában. Ez csak a művelődés területe. Azért nem kerültek végigbeszélésre, mert így kényelmesebb volt, ugyanis ennek hiányában nincs konfliktus. De konfliktus nélkül csak ilyen nagy konfliktusok vannak a végén, mint most a Tanyaszínház esetében – fogalmazott Pásztor.
A „megbeszélés” helyéül Pásztor a VMSZ székházát határozta meg. Ez azt a gondolatot kelti, hogy magához/a párt székházába rendelte a vajdasági magyar színházak vezetőit!
A találkozóra, amelyre „felkínálta, hogy moderátora lesz”, tehát, nem valamelyik művelődési intézetben, vagy éppen színház épületében kerülhet sor, hanem a „legnagyobb magyar párt” székházában!
Nem emlékszem, hogy a bolsevista/kommunista, agitpropos idő óta ilyesmire lett volna példa! Pásztor azonban az ilyen „apróságokra” már nem ad.
Az sem világos, hogyan akar „moderátor” lenni, hiszen világosan állást foglalt Hajnal Jenő MNT elnök közleménye mellett, amellyel leállította, valójában megakadályozta Tanyaszínház idei körútját? „Kedves Jenő! Jól döntöttél!” – írta Pásztor a Hajnalnak címzett nyílt levelében?
A pártvezető cirkalmas mondataiból jól kivehető a koncepció/az elképzelés, amely szerint a kultúra/a művelődés minden területét a párt, vagyis a saját befolyása alá kívánja rendelni. Vagyis irányítani szeretné. Ahogyan ez már megtörtént a sajtóval és az oktatással is – az MNT elnökének készséges segítségével, akit Pásztor (kesztyű)bábjának is tartanak. Jól körvonalazható ezeken a területeken a pártállam visszatérése, amelyről már azt hittük, hogy a történelmi múlt része.
Mindez a magyarországi/Fideszes mintára emlékezetet, amely Budapesten – a tiltakozások és tüntetések ellenére – a Közép-európai Egyetem (CEU) megszűnéséhez, valamint a Színház- és Filmművészeti Egyetem autonómiájának megvonásához is vezetett.
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége közleményben hívta fel a figyelmet, hogy „Pásztor István nem párbeszédre, hanem behódolásra hív. Ne adjanak legitimitást autokratának, ne tegyenek eleget meghívásának! – szólított fel a VMDK.
Jelentkeztek persze támogatói is Pásztor (Orbán?) elképzeléseinek.
Vencel Valentin, az Újvidéki Színház igazgatója, például, szükségesnek tartja „a Tanyaszínház arculatát, helyét, szerepét illetően a belső vitát”, mint ahogy „minden vajdasági magyar színház szerepét illetően” is.
– Miért tartjuk aggályosnak, ha a kultúrában a politikus kifejti a véleményét? Hiszen, ha a politikus más szakpolitika (pl. gazdaság, egészségügy, szociálpolitika…) területén véleményt alkot, nem ütközik a szakmának ekkora elutasításában, mint a kultúrában. Úgy tűnik, hogy csak a kultúrával kapcsolatosan nem nyilatkozhat a politikus. Miért van ez így? – kérdezi Vencel.
Nem arról van itt szó, hogy a politikus nem mondhatja el a véleményét bármilyen kérdésben, akár a Tanyaszínházzal kapcsolatosan is, hanem arról, hogy ne döntse el, kinek mi tetsszen, vagy éppen ne tetsszen! És főleg ne akarjon másokat irányítani, „másoknak dirigálni”!
Az viszont elképzelhető, hogy a színházi szakemberek időnként megtárgyalják a vajdasági magyar színjátszás helyzetét, problémáit, megfogalmazzák álláspontjaikat és azt megküldik az illetékes szerveknek, a magyar önkormányzatoknak és a (véemeszes) MNT-nek. (Szükséges lenne ez, természetesen, más területeken is. Ha viszont ez megtörténik, az MNT nem vesz ezekről tudomást, mint például a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete által készített szokásos évi Oktatási helyzetképről.)
Pásztor – ezzel szemben – úgy tartja, hogy „a művészet, az alkotótevékenység, a kultúra területének […] megtartása pedig már a választói legitimitással rendelkező politikai erő feladata”. Ez pedig a VMSZ, vagyis ő maga!
Ebből a megfogalmazásból is „kilóg a lóláb”, vagyis Pásztor hajlamossága, hogy mindenben „megmondható” akar lenni. Ennek pedig a demokráciához semmi köze.
Most már, tehát, nem a Tanyaszínházról van szó, mint kezdetben, hanem – a meghívólevél szerint – „stratégiai megbeszélésről a vajdasági magyar színházak jövőjéről”. Ha már erről lesz szó, miért nem hívta meg Pásztor a „megbeszélésre”, például, a tartományi oktatási, jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségi-nemzeti közösségi titkárság véemeszes vezetőjét, valamint a köztársasági kisebbségügyi és művelődési minisztérium képviselőit, a színházi kritikusokat, szakembereket és a Szabadságot a Tanyaszínháznak! c. petíció kezdeményezőit? Vagy ezeknek éppen semmilyen közük nincs a vajdasági magyar művelődéshez, színjátszáshoz?
Azt is jó lenne tudni, hogy a meghívottak közül mennyien tagjai a véemesznek és kiket nevezett ki közülük az MNT az igazgatói posztra? Nincs itt valami érdekütközés?
A Szabadságot a Tanyaszínháznak! petíciót, amelyet vajdasági írók, művészek, értelmiségiek indítottak útnak – ennek az írásnak a befejezésig – 1238-an írták alá.
A tiltakozók kifejtik, hogy „autonómia nélkül nem lehet kultúrát teremteni, tudományos munkásságot vagy művészeti tevékenységet folytatni”. Pásztor „szótértése” viszont nem az autonómiáról, hanem a pártálamról szól!
Amennyiben a petíciónak nem lesz foganatja, még sötétebb idők következ(het)nek. Kísért a pártállam!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Miféle felelősséggel tartoznak a diktatúra polgárai?
Ők felmenthetők, amennyiben nincs semmiféle funkciójuk és nincs semmiféle befolyásuk a közéletre. Azonban ugyanez a válasz >
A 3-as lista lehet a VMSZ sírásója
Történelmi jelentőségű lehetne, ha évtizedek után ismét létrejöhetne egy pluralista vajdasági magyar politikai képviselet, amelyben nem >
A VMSZ „politikai prostituáltak gyülekezete”, vagy „elvszerű, gerinces emberek sokasága”?
Az október 25-i választások a VMSZ sorsát is megpecsételhetik. Amennyiben az egyetemisták listája győzne a választásokon, >
VMDK: Pásztorék ismét ködöt árulnak a Tisza-menti szavazóknak
A Tisza-menti régió lakói – akiknek a mindennapi életben, a kórházi ellátásban és a hivatalos ügyintézésben >
Létezik alternatíva
Ahogy látom, új arcok, új nevek tűnnek fel, ami nyilván komoly közéleti frissülést jelez. És ez >
Távoli, és mégis élő
Az a nehéz, hogy én most pont ugyanannyit éltem itt, Magyarországon, mint amennyit otthon. Nagyon érdekes >
A diákok küldetése Vučić megbuktatása
Ha a Szerb Haladó Párt csalásokkal és erőszakkal hatalmon maradna, az teljessé tenné Szerbia autoriter pályáját, >
Most ki lesz az oka?
Ki fog győzni, és ki lesz ennek az oka? Mit lehet tudni. Végső fokon ki elég >
A VMSZ haladó képviselője
Kovács Elvirának, Fremond Árpádnak, a Magyar Nemzeti Tanács elnökének és Demo Beriša ügyvezető kisebbségügyi miniszternek egyebek >
Lehetséges-e ezt befejezni szép, tiszta fehérkesztyűs kézzel?
Nem számolnak azzal a tömeges számonkérő indulattal, amellyel Budapesten szembesültem. Nem lebecsülendő a veszély, hogy az >
Vajon az új nemzedékek értik-e Pančićot és Eörsit?
Erre a kérdésfelvetésre az is ösztönzött, hogy a magyarországi rendszerváltást valójában a fiatalok döntötték el. Az >
A hatalom bűvöletében
A bűvölet szó meghatározása szerint „egy varázslatos állapot vagy érzés, amely elragadja az embert, gyakran egyvalami >