Ma István, Bernát névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Némi tisztázás, kurtán
Tamás Gáspár Miklós
Mivel nem érdemes tanácsokat osztogatnom – úgyse fogadná meg őket senki – , csak annyit mondok: remélem, nem kell rávennem olvasóimat, hogy poszt- és neofasisztákra ne szavazzanak. Azt hiszem, ez magától értetődik. Csak emlékeztetni akartam rá a magyarországi, „valóságosan létező” baloldalt, ha ki tudja, miért, megfeledkezett volna róla. Tamás Gáspár Miklós:
Az utóbbi időben telefonon nyaggat a Magyar Nemzet egyik – különben nyájas és jó modorú – munkatársa, hogy regéljem el, lehetőleg az ő lapjában, érezhető fönntartásaimat a magyarországi ellenzéki összefogással szemben. Arról, legmélyebb sajnálatomra, szó se lehet, hogy én a Magyar Nemzetnek nyilatkozzam (amit olykor – ritkán – megtettem a múltban), mert a jelenlegi Magyar Nemzet, habár mindenekelőtt nyomdai termék, nem tűri a nyomdafestéket.
Én ugyan bejelentettem, hogy politikai, különösen ún. napi politikai és magyarhoni vonzatú írásokat nem nagyon szeretnék közzétenni a jövőben (azt is elmondtam, hogy miért, de ez most nem tartozik ide szorosan), bár nem ítéltem magam némaságra.
A magyarországi, demokratikusnak hitt, vágyott, képzelt ellenzék minéműségéről se óhajtok értekezni.
Nem biztos, hogy nekünk, baloldaliaknak részt kell-e vennünk a 2022-i választásokon, ha a dolgok úgy mennek tovább, ahogy mennek. De még ennél is biztosabb, hogy a jelenlegi posztfasiszta államrendszer bukása közérdek, Orbán Viktornak és barátainak nem szabad többé a közügyek élén állniuk.
Az ellenzék sajnálatos minősége szemernyivel se javítja véleményünket a manipulációban ügyes, egyebekben katasztrofálisan irányító, minden közintézményt és jogszokást tönkrejuttató, az alkotmányosságot, a gazdaságot, a szociális és környezetvédelmi rendszert, a közigazgatást és a kultúrát, fölsőoktatást, tudományos kutatást szétromboló kormányzatról.
Ámde sajnos ez megfordítva is igaz: az uralkodó szélsőjobboldali kormányzat silánysága jottányit se javítja véleményünket a politikailag és intellektuálisan jelentéktelen ellenzékről. Az a viszonylagos tolerancia, amelyben az antiorbánista közvélemény és antiorbánista sajtó eddig részesítette (érdemtelenül) az ellenzéket, Orbán Viktornak köszönhető, nem neki magának.
Sokan elismerik, hogy mindenképpen változásra van szükség, ezért még a legrosszabb ellenzék is jobb, mint semmi, de ez nagyon gyönge érv.
A Magyar Nemzet munkatársának telefonhívása legutóbb arra vonatkozott, hogy az antiszemita és rasszista Bíró László jobbikos jelöltet a Jobbik az előválasztáson ismét indítja, sőt: legújabban neonáci jobbikos jelölt mellett állt ki az egyik vezető „balliberális” (most hagyjuk, hogy ez a címke értelmetlen) politikus. Ez a Tóth Péter nevű szegedi személy zsidózás, romaellenes rasszizmus, irredentizmus, sovinizmus, homofóbia stb. ismeretes kelet-európai újfasiszta (nem posztfasiszta, az más, habár csöppet se jobb) gondolatkincsét osztotta meg híveivel és reménybeli választóival. Bíró Lászlóra, Tóth Péterre (meg óvatosabb, kódolt, ravaszabb antiszemita, rasszista, soviniszta, heteroszexista jelöltekre) nyilvánvalóan nem lehet és szabad voksolni. De a dolog közben annyival bonyolódott, hogy a Jobbikot (eleinte: kényszerű, eseti szövetségest) egyre inkább elfogadja az ellenzéki, antiorbánista közvélemény. Jakab Péter képviselő, a Jobbik elnöke ma a legnépszerűbb ellenzéki miniszterelnök-jelölt, amit úgy ért el, hogy emelt hangon gorombaságokat mondott a kormányra az Országgyűlésben, amit nem ment a szélsőséges kormánypropaganda hangneme, amely egyedülálló. (Jakab képviselő más teljesítményéről nem tudni.)
Én soha nem voltam híve a Jobbikkal való összefogásnak, mindenekelőtt azért, mert ez sértés, tiszteletlenség roma honfitársainkkal szemben, ami nekem van olyan fontos, mint az ellenzék esetleges választási sikere. A roma (és újabban: a zsidó) szervezetek tiltakozásának minden eleme fényesen beigazolódott. A Jobbik – több más ellenzéki párt támogatásával – neonáci jelölteket indít (akik olykor azt susogják halkan, hogy „oppardon”) több helyen. Ha azt mondom, hogy ezekre a jelöltekre, talán a Jobbik egyetlen jelöltjére sem szabad szavazni, akkor persze ellentmondtam annak az igénynek, hogy az előválasztás vagy megegyezés eredményét fogadja el minden antiorbánista választó, tekintet nélkül az egységjelölt tulajdonságaira.
Ez nem megy. Nem lehetséges.
A választóknak – hiszen ezt jelenti a választás – disztingválniuk kell. Neonácikra, újfasisztákra nem szavazunk. Punktum.
Több kiváló és hírneves ellenzéki értelmiségi a netáni választási győzelem után békés, alkotmányos jogállami forradalmat tervez. Ebbe a vitába én nem szólok bele. Csak egy kérdés tartozik itt a szerény baloldali nyilvánosságra: komolyan gondolják-e az Orbán-ellenes tábor vezető elméi, hogy a bonyolult, végtelen tapintatot, bölcsességet, furfangot, nagy közjogi tudást, politikai, nemzetbiztonsági-katonai és diplomáciai szakértelmet – higgadt, elvszerű, a nép nyugalmára is ügyelő hazafiságot – igénylő föladatot a mai ellenzék evvel a személyzettel végre tudná hajtani?
Mivel nem érdemes tanácsokat osztogatnom – úgyse fogadná meg őket senki – , csak annyit mondok: remélem, nem kell rávennem olvasóimat, hogy poszt- és neofasisztákra ne szavazzanak. Azt hiszem, ez magától értetődik. Csak emlékeztetni akartam rá a magyarországi, „valóságosan létező” baloldalt, ha ki tudja, miért, megfeledkezett volna róla.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Ješić nyílt levélben Magyar Péterhez: Akadályozza meg, hogy Orbán bűnös mechanizmusai elfojtsák a szerbiai médiát
Azt kérte, hogy a magyar kormány utasítsa az SZTA állami alapot (Széchenyi Tőkealap-kezelő Zrt.) az Alpac >
Fizessük ki a busz árát!
Ha az utasok kitekintenek a robogó ingyen buszoktól megtekinthetik a sárguló kukoricásokat. A napfarforgófejek kétségbeesett integetnek >
Más pénzéből adakoznak
A Pásztor István Alapítvány nem kizárólag jótékonysági célokat szolgál, ahogyan azt a Pásztor-fivérek a média segítségével >
Aranyélet
Vonulunk, mi nyuggerek. Erős riporterek vannak a csoszogásunkra ráállítva. Az írásaik könnyedek: a nyitókép általában észrevesz >
Egypárti pódiumbeszélgetés Oromon
Az MNT továbbra sem tölti be azt az érdekképviseleti szerepet, amelyre a vajdasági magyar közösségnek szüksége >
Változott a szél iránya?
Pásztor Bálint politikai kommunikációjában most több olyan elem is megjelent, amely a korábbi álláspontokhoz képest jelentős >
Szó sem volt „komoly küzdelemről”
Ezekben a napokban számos kisebbségi vezető sejtelmesen saját érdemének tulajdonítja be a kisebbségi autonómia bevezetését. Igaz, >
VMDK a VMSZ-nek: azonnal és minden szinten lépjenek ki az SNS-szel kötött koalícióból!
Ha a VMSZ számára valóban nem a mindenáron való hatalomban maradás a cél, akkor lépjenek ki >
Másodjára sem sikerült
Nem világos, mi késztethette a VMP vezetőit arra, hogy megalázkodjanak és felhívást intézzenek a VMÚ-hoz a >
Kinek áll érdekében az esetleges halasztás?
Mint tudjuk, Szerbiában minden lehetséges – még az is, ami a törvény szerint nem lenne az >
Egy pillanatra feltűnt a baljós jövő
Bennem azonban ébredezett a gyanakvás, amit felerősített egy jelenet. A belgrádi tüntetésről hazaérkező tüntetők Újvidék főterén >
Érdekvédelem helyett lojalitás a haladóknak
Nem is volt reális elvárás, hogy a kormány megbukik, hiszen a Szerb Haladó Pártnak, a Szerbiai >