2021. november 29. hétfő
Ma Taksony, Ilma, Filoména névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Nem végzi a munkáját!

A Tartományi Ombudsman 2020. évi jelentése

Bozóki Antal
Bozóki Antal
Nem végzi a munkáját!

Mindebből az következik, hogy az ombudsman nem teljesíti a tartományi rendelettel meghatározott számos feladatát, nem végzi a munkáját, ami miatt a 2020 évi jelentése sem készülhetett el ennek a jogszabálynak megfelelően. A Tartományi Ombudsmannak és a Képviselőháznak – közös erővel – sikerül fokozatosan leépíteni, leértékelni az emberi és a nemzeti kisebbségi jogok érvényesítésének egyik fontos intézményét (is). Bozóki Antal:

Az ombudsman figyelemmel kíséri a tartományi előírások meghozatalának folyamatát, valamint a hatályban lévők módosítását és kiegészítését az emberi jogok érvényesítésének valamennyi területét érintően.

Az ombudsman folyamatosan ellenőrzi és figyelemmel kíséri az emberi jogok területén a nemzetközi szerződések, szabványok és jogszabályok alkalmazását, és a begyűjtött információk alapján intézkedéseket javasol az emberi jogok védelme és fejlesztése állapotának javítására.

Az ombudsman rendes évi jelentést tesz a Képviselőháznak az előző évi tevékenységeiről, a közigazgatási szervek munkájában észlelt fogyatékosságokra vonatkozó adatokról, általános értékelést ad a közigazgatási szervek munkájáról a jogszabályok alkalmazásának szempontjából, valamint javaslatokat tesz a polgárok közigazgatási szervekhez viszonyított helyzetének a javítására.

A nemzeti kisebbségi jogok védelmével megbízott ombudsman-helyettes védi a nemzeti kisebbségek jogait és jogosult, hogy ellenőrizze a közigazgatási szervek munkáját a nemzeti kisebbségek jogai érvényesítésének és fejlesztésének területein.

 

A tartományi polgári jogvédőről – ombudsmanról szóló tartományi képviselőházi rendelet

 

A tartományi ombudsman (polgári jogvédő) 2020. évi jelentése is az intézmény honlapján található és a 2021. március 31-ei dátumot viseli, ami azt jelenti, hogy az elkészítési határidő utolsó napján került a nyilvánosság elé.

A legújabb éves jelentés az intézmény honalapján csak szerb nyelven és csak cirill betűs írással található, ami jól mutatja, hogy még ez – a nemzeti egyenjogúság felett őrködni hivatott – intézmény sem tartja be a tartomány alapszabálya 24/1 szakaszának rendelkezését. Vajdaság AT szerveiben és szervezeteiben ugyanis „a szerb nyelv és a cirill betűs írásmód mellett, a magyar, a szlovák, a horvát, a román és a ruszin nyelv és írás is hivatalos használatban van, a törvénnyel összhangban”.

Nem kell ezen csodálkozni, hiszen 2011 óta még nem volt olyan éves jelentés, amelyik nemzeti kisebbségi nyelven is olvasható lett volna, vagy lefordították volna ilyen nyelvre. Az intézmény internetes oldala is csak szerb és angol (!) nyelven érhető el.

A 73 oldal terjedelmű beszámolóban „A nemzeti kisebbségi jogok védelmének területe” a bevezető és a „Tevékenységek” c. fejezet után kapott helyet (13-23 oldalak).A bevezetőjében az ombudsman kifejti: „2020-ban a teljes tevékenysége, így a nemzeti kisebbségek j

ogai védelmének területén is nagymértékben a rendkívüli körülményektől függött”, vagyis a Covid-19 járvány okozta nehézségektől. Ennek ellenére „nem intéztek hozzá egyetlen panaszt sem megkülönböztetés, vagy valamely nemzeti kisebbségi jog sérelme miatt”.

A rövid bevezető után következik a nemzeti kisebbségi jogok megvalósításának ismertetése az oktatásban, a művelődésben, a tájékoztatásban és a hivatalos nyelv- és íráshasználat területén.

 Az oktatási helyzet áttekintése érdekében, az ombudsman 2020 végén online konferenciát szervezett „A nemzeti kisebbségi nyelvű oktatás a világjárvány feltételei között” címmel.

Ez a rész valójában annak az átmesélése, hogy az egyes nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsainak képviselői mit mondtak a konferencián.

– A nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsainak képviselői rámutattak az anyanyelv a nemzeti kultúrának elemeivel, mint választott tantárgy tanításának a problémájára, mivel ezeket az órákat nem felvételezték, vagy kevés volt a felvételezett anyag, ami a tanulók jelentős kimaradáshoz vezetett – írja a jelentésben.

Beszámol itt még két pályázat kiírásáról is: „a tanárok nyelvi kompetenciájának fejlesztési programokkal”, valamint „a nemzeti kisebbségi nyelvű tesztek és feladatlapok előkészítésének és kidolgozásának támogatásával” kapcsolatban.

Arról, hogy az oktatás területén az ombudsman felfigyelt-e valamilyen más, a nemzeti egyenrangúság megvalósítása szempontjából fontos eseményre, problémára stb., a jelentésben nem esik szó.

A kultúra területén is többnyire annak a felsorolásával foglalkozik, hogy a járvány miatt az egyes nemzeti közösségek milyen művelődési eseményt, programot mondtak le. Továbbá arról számol be, hogy ezen a területen három pályázatot írtak ki, éspedig „a nemzeti kisebbségek művelődése és művészete szempontjából fontos programok társfinanszírozására”, „a nemzeti kisebbségek jogainak fejlesztésére vonatkozó projektumok társpénzelésére”, valamint „a multikulturalizmus és a nemzeti tolerancia megőrzése, valamint gondozása programok és projektumok közös pénzelésére”.

Talány, hogy mi volt ebben az ombudsman szerepe, és hogyan alakult a nemzeti kisebbségi jogok érvényesülése a művelődés területén?

A tájékoztatási részben az ombudsman (2021. március 31-én) arról ír, hogy 2020 elején „elemezte, hogyan tájékoztatott a sajtó a vajdasági nemzeti kisebbségekről az előző (vagyis a 2019-es – B. A.) évben”! Mennyire időszerű ez egyáltalán?

– A mennyiségi elemzés eredményei azt mutatták, hogy a Dnevnik, a Danas, a Politika és a Večernje novosti (napilapok – B. A.) internetes kiadásában a témával kapcsolatosan összesen 82 írás jelent meg. A legtöbb írást, 55-öt a Dnevnik közölte, a Danas 12-őt, a Politika 9-et, a Večernje novosti pedig 6-ot.

Az ombudsman szerint, az affirmatív és a negatív írások aránya a vajdasági nemzeti kisebbségekről 72-12 (Danas 8-4, Dnevnik 52-3, Politika 7-2 és Večernje novosti 5-1). (A Dnevnik napilap Újvidéken jelenik meg, a többi három pedig Belgrádban – B. A.)

A jelentés a továbbiakban nem részletezi, hogy ezek az írások egyáltalán miről szóltak, és főleg, hogy mit tartalmaztak „a negatív írások”, miért „negatívok”?

Emellett, arról sem szól, hogy a nemzeti kisebbségi lapokban milyen írások jelentek meg, hogyan értékelték ezek a nemzeti kisebbségi jogok érvényesülését. Az Ombudsmannak – úgy tűnik – erre már nem volt/nincsen kapacitása.

A nemzeti kisebbségi sajtó helyzetével sem foglalkozik – azon kívül, hogy felsorolja, melyik nemzeti kisebbségi lap milyen összegű szubvencióban részesült –, de az anyanyelvű tájékoztatás közszolgálatiságával, szakmaiságával sem.

A hivatalos nyelv- és íráshasználattal foglalkozó részből (is) megtudjuk, hogy „2020-ban gyakori volt a (többnyelvű – B. A.) helységnévtáblák rongálása, éspedig a nemzeti kisebbségi feliratok átfirkálása vagy átfestése”. Az ombudsman ezekről (is) „a közszolgálati tájékoztatási eszközökből értesült”.

– Az ombudsman, a nemzeti kisebbségek jogainak megvalósításával és fejlesztésével kapcsolatos illetékességeivel összhangban, levéllel fordult Magyarkanizsa, Antalfalva, Törökbecse és Topolya község közigazgatásához, hogy nyilatkozzanak a foganatosított vagy tervezett intézkedésekről az észlelt szabálytalanságok (sic!) tekintetében. Dicséretes, hogy a községi szervek nyilatkozatai rövid időn belül megérkeztek, amelyekből arra lehet következtetni, hogy az illetékes szervek elhárították az észlelt szabálytalanságokat” (sic!) – áll a jelentésben.

Arról, hogy a „gyakori” helységnévtábla rongálások miatt bárki ellen is indult volna szabálysértési vagy netán bűnvádi eljárás, az ombudsman jelentésében említés sem történik. Feltűnő az is, hogy a táblarongálásokat „szabálytalanságoknak” [nepravilnosti] tekinti, ami elég furcsa egy ilyen intézmény részéről.

Azt, hogy hogyan tekintenek a nemzeti kisebbségi nyelvek hivatalos használatára a bírósági perekben egy felperes képviselőjének az ombudsmanhoz intézett panasza illusztrálja, miszerint a köztársasági vagyonjogi ügyész a felperes kérését, hogy az újvidéki alapfokú bírósági eljárás magyar nyelven folyjék „megkülönböztetőnek, törvénytelennek és alkotmányellenesnek értékelte”.

Az ombudsman a felperes képviselőjét arról értesítette, hogy „az ügyben nem járhat el, mivel a sérelmet nem a tartományi szervek követték el, forduljon, tehát, az illetékes szervekhez, amit az meg is tett”. Hogy milyen eredménnyel, azt csak találgathatjuk, mivel a jelentés erre már nem tér ki.

– Minden dicséretet megérdemelnek Újvidék város lépései az eddig gyakorlat megszakítása terén, miszerint a város utcáit csak szerb nyelvű táblákkal jelzik. Azokban a városrészekben ugyanis, amelyekben nagyobb számban élnek magyarok, az egyes utcákban, amelyek neves magyar személyekről lettek elnevezve, mindkét nyelven kiírt táblákat helyeztek el – írja a jelentésben.

A jogvédő azonban szem elől téveszti, vagy nem ismeri Újvidék Város alapszabályának 6. szakaszát, miszerint „a város területén hivatalos használatban van a szerb nyelv és a cirill írásmód”, de „a városban hivatalos használatban van a magyar, a szlovák és a ruszin nyelv és írás is”.

Stricto iure, vagyis „a szorosan vett jog szerint”, Újvidéken minden utca nevét ki kellene írni magyarul, szlovákul és ruszinul is!

Ugyancsak lényegi megjegyzés az ombudsman-jelentéssel kapcsolatosan, hogy egy szóval nem említi a tartományi közigazgatásban dolgozók nemzeti összetételének alakulását, illetve a részarányos foglalkoztatásra vonatkozó határozatok megvalósítását!

Az erre vonatkozó adatokat legutóbb az ombudsman 2017. évi jelentésben lehet találni, miszerint a magyarok a tartományi közigazgatásban mindössze 5,05 százalékba voltak jelen a foglalkoztatottak között (a lakosságban való 13 százalékkal szemben!) Most ugyan mennyien lehetnek? Az ombudsman nem tartotta azt sem szükségesnek, hogy erről beszámoljon!

A nemzeti kisebbségi jogok védelmére vonatkozó résznek a végén az ombudsman arról ír, hogy milyen szervezetek tartottak „konferenciát, kerekasztalt és hasonló összejövetelt” a nemzeti kisebbségi jogok témájában. Ezek némelyikén részt vett a helyettese is.

Kiemeli továbbá, hogy negyedéveként jelentéseket küldött a nemzeti kisebbségi és emberi jogi kormányhivatalnak a nemzeti kisebbségi akcióterv megvalósításával kapcsolatban. Ezekről a jelentésekről, illetve a felmerült problémákról azonban a jelentésben nincs szó. Vannak-e/voltak-e ilyenek? Miért nem tájékoztatta a közvéleményt és a Tartományi Képviselőházat is?

 A jelentés 70. oldalán levő táblázatból kitűnik, hogy a nemzeti kisebbségi jogok területén az ombudsman 20 ügyben járt el, amelyek közül 15-ben a saját kezdeményezésére, ötben pedig a polgárok panasza alapján. Azt azonban, hogy ezek az ügyek mit fednek/mire vonatkoztak, megoldódtak-e és, ha igen, milyen eredménnyel, a jelentésből nem tudjuk meg.

Az ombudsman 2020. évi tevékenysége 38.302.291,10 dinárjába került az adófizető polgároknak (73. oldal).

 

***

 

Ha összehasonlítjuk az ombudsman 2020. évi jelentését az intézményre vonatkozó tartományi képviselőházi rendelettel, könnyen megállapítható, hogy számos vonatkozásban nem tesz eleget a követelményeknek, mint ahogy az előző (2019. évi) sem. A jelentés ugyanis nem a rendeletbe foglaltaknak megfelelően készült el!

Nem foglalkozik például azzal, hogy a tartományi előírások mennyire segítik, illetve akadályozzák a nemzeti kisebbségi jogok érvényesítését és fejlesztését, hogyan valósulnak meg, illetve a nemzeti kisebbségi jogok területén mi akadályozza „a nemzetközi szerződések, szabványok és jogszabályok alkalmazását”, hogy Szerbia és a tartomány hogyan teljesítik, vagy miért nem tesznek eleget az ezekből eredő egyes kötelezettségeknek.

A jelentésből úgyszintén hiányzik nem csak a nemzeti kisebbségi jogok érvényesülésére vonatkozó „általános értékelés” és a közigazgatási szervek munkájában észlelt fogyatékosságokra való utalás, de „a polgárok közigazgatási szervekhez viszonyított helyzetének” és „az emberi jogok védelme és fejlesztése állapotának javítására” vonatkozó javaslatok/ajánlások is stb.

Mindebből az következik, hogy az ombudsman nem teljesíti a tartományi rendelettel meghatározott számos feladatát, nem végzi a munkáját, ami miatt a 2020 évi jelentése sem készülhetett el ennek a jogszabálynak megfelelően.

A Tartományi Ombudsmannak és a Képviselőháznak – közös erővel – sikerül fokozatosan leépíteni, leértékelni az emberi és a nemzeti kisebbségi jogok érvényesítésének egyik fontos intézményét (is).

 

2021. július 14.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Kihalófélben levő kentaur

Jugoszlávia nincs többé, ám a „jugoszféra” kulturális tere ma is izgalmas, bár nyilvánvaló, hogy ez a >

Tovább

Nincs részarányos foglalkoztatás!

Ökrész Rozália parlementi felszólalása egyenesen botrányos. Nem, hogy számon kérte volna az illetékesektől, hogy a foglalkoztatásban >

Tovább

Sajtószabadság-akadályozók (2.)

A KJI konferenciájáról szóló riport közlése a Vajdasági RTV Napjaink c. november 22-ei műsorának végén nem >

Tovább

A mi papunk

 „Itt nyugszik a cigány Matyi” – ez volt a sírfelirat. Ez a nagyapám sírkövére köpött szöveg >

Tovább

Sajtószabadság-akadályozók

Hajnal Jenő és az MNT Tájékoztatási Bizottsága 2019. február 28-án el is utasította az új szerbiai >

Tovább

Méregből kábítószer

Az unoka útja annak a partizán komisszárnak a lányához vezet, aki a nagyapa kínszenvedéseit is okozza. >

Tovább

A Magyar Mozgalom azonnali tájékoztatást követel

A sajtót és a lakosokat sem hívta meg Pásztor Bálint a NIS-szel szervezett értekezletre a palicsi >

Tovább

Aki a-t mond, mondjon b-t is

Olyan vajdasági magyar közösséget kell teremteni, ahonnan a fiatalok nem elmenekülnek, hanem ahol elégedettek, lehetőségeket látnak >

Tovább

A bebetonozott rendszer

Amikor az egyik vagy a másik kisebbségi párton belül szakadás történt, akkor is a személyes túlhatalom >

Tovább

Topolyai hétköznapok

Szóval sz@r itt minden úgy ahogy van. Kibaszott középkori gondolkodás, ahol az újat, a modernet, a >

Tovább

Szerbia hivatalosan is autokrata állam lesz?

A most elfogadásra kerülő törvény lehetővé teszi, hogy a választópolgárok bármilyen alacsony részvétele is döntsön az >

Tovább

A múltjával vívódó kihaló nemzedék

Tényleg hitt a jövőben, talán emiatt kell bűnhődnie miután átadta helyét annak a középnemzedéknek, amely nem >

Tovább