Ma Alajos, Leila névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Milyen is a vajdasági magyar valóság?
Szerbiában a magyarok „államalkotó tényezők”?
Bozóki Antal
Nem lehet hasznos, ha az anyaországi politikusok széles tárgyismeret nélkül értékelik az itteni magyar közösség jogállását, helyzetét. Ha csak a Szerb Haladó Párttal (SNS) szövetséges véemeszes politikusok elmondása alapján foglalnak állást. Ha nem tárgyalnak, nem veszik figyelembe a (párt)független szervezetek, intézmények, civil szervezetek és az ellenzéki politikusok véleményét, meglátásait is. Ha nincsen párbeszéd, hanem csak egyhangúság! Ez egyúttal a közösség szükségtelen, alaptalan, elfogadhatatlan és sértő megosztását is jelenti: véemeszesekre és a többiekre, mint alsóbb rendű polgárokra! Így nem lehet szót érteni, előre haladni! Ezen mielőbb változtatni kell! Bozóki Antal:
A Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ (VM4K) Csütörtök esték – másképp című rendezvényének vendége volt június 3-án dr. Szili Katalin (Barcs, 1956. május 13. –), 2015-től a határon túli autonómia ügyekért felelős miniszterelnöki megbízott, az Országgyűlés volt elnöke.
Neves, ismert politikust látott vendégül az egyébként a magyar kormány támogatásaiból 2017 végén alapított VM4K, melynek vezetője Lovas Ildikó, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) Elnökségének tagja, író-műfordító, Pásztor István élettársa és a vajdasági „kultúrairányítás szürke eminenciája”.
Az Így látom én – vajdasági magyar valóság nevet viselő beszélgetős műsor házigazdája pedig Máriás Endre, a Vajdasági Magyar Újságíró Egyesület VMÚE elnöke, a Magyar Szó főszerkesztő-helyettese volt, aki a Pásztor Istvánnal, a VMSZ elnökével készített egész oldalas, alákérdezős interjúkról ismert.
A műsort megelőzően, mint a Magyarországról ide látogató politikusok általában, dr. Szili Katalin is megbeszéléseket folytatott Pásztor Istvánnal, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökével, Fejsztámer Róberttel, a Szekeres László Alapítvány elnökével, Hajnal Jenővel, a Magyar Nemzeti Tanács elnökével és Jerasz Anikóval, az MNT Végrehajtó Bizottságának elnökével, vagyis csupa véemeszes tisztségviselővel. Sehol egy ellenzéki politikus, akivel találkozott, véleményt cserélt volna!
Nem meglepő ez egyáltalán, hiszen a hatalmi struktúrában részes magyar politikusok csak a véemeszt ismerik. Számunkra az ellenzékiek szinte nem is léteznek, azokat figyelembe sem veszik, magyarnak sem tekintik.
Ennek aztán számtalan politikai baklövés az eredménye, amit éppen a vezető magyar politikusok sorozatosan követnek el a délvidéki/vajdasági magyarság helyzetével kapcsolatosan, Orbán Viktortól kezdve, a Szent Vitus napja (Vidovdan/június 28.) alkalmából „a szerb zászló érdemrend első fokozatával” kitüntetett Szijjártó Péteren és Potápi Árpád Jánoson át, egészen Szili Katalin szabadkai szerepléséig.
A probléma ugyanis abból adódik, hogy ezek a politikusok, sajnos, nem ismerik eléggé az itteni magyarság valós helyzetét, megoldásra váró problémáit és elvárásait. Pontosabban az itteni magyar közösség iránti politikát arra alapozzák, amit Pásztor Istvántól & companytól hallanak. Ami, persze, nem mindig, de azt is lehetne mondani, hogy többnyire nem felel meg a valóságnak. Figyelembe/tekintetbe sem veszik, hogy a véemesz tagságán kívül itt más magyarok is élnek.
A miniszterelnöki megbízott, a véemeszes vezetőkkel tartott megbeszéléseket követően tartott sajtótájékoztató keretében a médiának nyilatkozva – egyebek mellett – elmondta:
– Itt megvalósult egy olyan kulturális vagy adminisztratív autonómia, amelyben a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) a maga stratégiái vonatkozásában kulturális, oktatási, médiaügyi és finanszírozási önállósággal rendelkezik. Fontosnak tartom kiemelni, hogy Magyarország mellett a szomszédos országok közül Szerbia az egyetlen, ahol alaptörvényében a nemzeti kisebbségeket államalkotó tényezőknek tekinti. Ezt fontos kiemelni, hisz ez biztosítja, hogy egyenlő jogokat kapjanak a népcsoportok – hangsúlyozta dr. Szili Katalin.
Szili Katalin részéről, tehát, elhangzott, hogy a Délvidéken/Vajdaságban nemzeti kisebbségi „kulturális vagy adminisztratív autonómia” van. A valós nemzeti kisebbségi autonómiától „olyan messze van (ez még), mint Makó Jeruzsálemtől”! Elismerést nyert, tehát, végre, hogy ez a jelenlegi nem nemzeti kisebbségi autonómia!
– Az autonómia megvalósulásáról csak akkor beszélhetünk, amikor az állam közhatalmi jogosítványokat ruház át a kisebbség tagjai által demokratikus úton megválasztott szervezetekre – írta Szili Katalin a Mit kell tudni az autonómiáról? c. kiadványban.
Köztudott, hogy az MNT ilyen jogosítványokkal nem rendelkezik. Ha voltak is, azokat megnyirbálta/visszavágta a szerb alkotmánybíróság. Magyarán, a délvidéki/vajdasági magyar közösség autonómiája valójában nem teljes kulturális önkormányzat. Még adminisztratívnak is alig nevezhető!
Szili mondataiban azonban legalább két tévesnek is nevezhető megállapítás található:
Az egyik az, hogy az MNT „finanszírozási önállósággal rendelkezik”.
Ismereteim szerint, az MNT-nek semmilyen pénzügyi önállósága nincsen. Működését a szerb költségvetésből pénzelik. A hivatalos nyelv- és íráshasználattal (amit Szili meg sem említett), a művelődéssel, az oktatással és a médiával kapcsolatos tevékenységét pedig csaknem teljes egészében az anyaországi pénzekből gyakorolja. Esetleg Szili a „finanszírozási önállóság” alatt arra gondolt, hogy az MNT az anyaországi pénzeket önállóan (illetve, ahogy a véemeszben megbeszélik) költi el?
A másik, talán súlyosabb tévedése, hogy „Magyarország mellett a szomszédos országok közül Szerbia az egyetlen, ahol alaptörvényében a nemzeti kisebbségeket államalkotó tényezőknek tekinti”.
Ha az alaptörvény alatt a szerb alkotmányt érti, annak az 1. szakaszában ez a rendelkezés található:
„A Szerb Köztársaság a szerb népnek és az itt élő valamennyi polgárnak a joguralmon és a szociális egyenlőségen, a polgári demokrácia elvein, az emberi és kisebbségi jogokon és szabadságon, valamint az európai elvekhez és értékekhez tartozáson alapuló állama.”
Ebből a fogalmazásból nem tudom, hogyan lehet egyáltalán arra a következtetésre jutni, hogy Szerbia „a nemzeti kisebbségeket államalkotó tényezőknek tekinti”? Az alkotmányban ugyanis nem azt írja, hogy a Szerb Köztársaság a szerb népnek és a nemzeti kisebbségeknek az állama! A szerb népen kívül az országban élő egyetlen más népet meg nem említ/nevez! A többiek csak „polgárok”. A szerb alkotmány a nemzeti kisebbségeket, ezek szerint, nem tekinti „államalkotó tényezőknek”. Mire alapozza Szili Katalin ezt a teljesen téves állítást?
Ezzel szemben, a szlovén alkotmány, például, tételesen kimondja, hogy „az olasz és a magyar nemzeti közösségnek és ezek tagjainak a Szlovén Köztársaság alkotmányában és a nemzetközi szerződésekben foglalt összes jog biztosított” (III/2 szakasz). Sőt, az is kimondja (az V/I cikkben), hogy Szlovénia „védi és biztosítja az őshonos olasz és magyar nemzeti közösség jogait”.
Horvátország alkotmánya (az I. részben) még tovább megy: „... a Horvát Köztársaság, mint a horvát nép nemzeti állama és az őshonos nemzeti kisebbségek, a szerbek, csehek, szlovákok, olaszok, magyarok zsidók, németek, osztrákok, ukránok, ruszinok és mások, akiknek a horvát nemzetiségű állampolgárokkal együtt biztosított az egyenjogúság és nemzeti jogaik megvalósulása, az ENSZ és a szabad világ országainak demokratikus elveivel összhangban…”
Horvátországban, tehát, a felsorolt nemzeti kisebbségek („és mások”) is államalkotó tényezők!
Szerbia a magyar nemzeti közösségnek még az őshonos nemzeti közösség státusát sem ismeri el! Az alkotmány egyetlen szóval nem említi ugyanis, hogy ebben az országban létezik egy őshonos magyar közösség is! Azt meg végképp nem, hogy államalkotó is!
Nem lehet hasznos, ha az anyaországi politikusok széles tárgyismeret nélkül értékelik az itteni magyar közösség jogállását, helyzetét. Ha csak a Szerb Haladó Párttal (SNS) szövetséges véemeszes politikusok elmondása alapján foglalnak állást. Ha nem tárgyalnak, nem veszik figyelembe a (párt)független szervezetek, intézmények, civil szervezetek és az ellenzéki politikusok véleményét, meglátásait is. Ha nincsen párbeszéd, hanem csak egyhangúság! Ez egyúttal a közösség szükségtelen, alaptalan, elfogadhatatlan és sértő megosztását is jelenti: véemeszesekre és a többiekre, mint alsóbb rendű polgárokra! Így nem lehet szót érteni, előre haladni! Ezen mielőbb változtatni kell!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy másik stratégia
A Kardos Andrással folytatott vitájában Bauernek van egy elejtett mondata az eddigi ellenzék felelősségéről: „önkényuralmi rendszerek >
„Én bízom a falu jövőjében”
A napokban került a kezembe egy régi könyv Szentlászlóról, arról az Árpád-kori kelet-szlavóniai kis faluról, amelyet >
Fremond Árpád „szája ízének” megfelelően
A jobb napokat is megélt Hét Nap – a Magyar Szóhoz, a Pannon RTV-hez és a >
A vitustánc folytatódik
Vučić azonban nem a két kisebb szerbiai településen aratott fényes győzelmet, hanem a Szerb Tudományos Akadémián, >
PÁSZTORMESE A MAGYAR KÉPVISELŐK FÓRUMÁNAK
A VMSZ „küldöttségének” a KMKF ülésén való részvételével kapcsolatban felvetődik az a kérdés is, hogy miért >
Hét hónappal később
Az összecsődült tömeg hangosan kommentálta a történteket, az emberek végtelenül dühösek voltajk, soha még nem láttam >
A vereség tudomásulvétele
Tizenhárom év egy a politikai garnitúra életében nagy idő. Amit tizenhárom év alatt nem tudott megoldani, >
Politikusok a csendőrök sorfala mögött
Kritikusan gondolkodtam a 2000 után hatalomra kerülő pártokkal szemben is. De van egy különbség a 2000-ben >
Tito immár nem közéleti, hanem magánéleti téma
Azt viszont egymással versengve bizonygatták, hogy Tito idejében az ember éjfél után nyugodtan indulhatott az ember >
A kelet-közép-európai nacionalizmusok és a nemzeti kisebbségek
Orbán egy rugalmas eszmére gondol, így például a kisebbségi ”többlet-jogosítványokra” utal, de ide sorolható a kisebbségi >
A Magyar Nemzeti Tanács a VMSZ fiókszervezete
Pásztor-Fremond „elmélete” a közösség megosztását jelenti „jó” és „rossz” magyarokra. A rosszemlékű, „egy közösség, egy párt, >
Szerbia májusban
Nem tudom, ehhez képest aggasztó-e az EU hallgatása, akár a jogsértések esetén is, hisz különösebben nem >