Ma György, Fidél, Debóra névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Az új komolyság ideje
Végel László
Értjük-e azt a szigorú komolyságot, amellyel költészetébe vonta be a német klasszikus filozófia fogalmait? Koncz István nem űzte komoly arccal a „komolytalan” nyelvjátékot, hogy Tőzsér Árpádnak arra a kifejezésére utaljak, amelyet újabb naplójában olvashattam. Már jónéhány évtizede eljött az „új komolyság” ideje, úgyhogy érdemes lenne újra találkozni Koncz István költészetével. Végel László:
2021. május 2., vasárnap
„Én, Koncz István, ezerkilencszázharminchét/ augusztus huszadikán/ születtem, és/ azóta sem/ törődtem/ bele a világba” köszöntött ránk Koncz István az egyik versében (Én-vers, vagy líra). 1997 június 20-án 60 éves korában hunyt el. 24 év múlva egyre inkább gyötör a kérdés, hogy tudunk-e visszaköszönni neki. Merünk-e válaszolni? Beletörődtünk-e a világba? Ez jár az eszemben, miközben a másik én-versét (Fohászféle azért, hogy soha nem kelljen ölnöm) olvasom. „Zsidóház volt, ahol/ lakom, / valamikor, a tiszaeszlári és a/ Dreyfus-per idején, - / az apám keresztény és/ arra tanított, hogy a politika/ nem erkölcsös dolog; - / (idősebb Koncz István meghalt/ 1960. február 28-án, meggyőződését/ fenntartotta utolsó leheletéig, - / kívülim három tanú is van rá, - / hosszú élete során, amikor 1918-ban/ Lublinban fejlövését kezelték / vállalta, hogy bolsevik, pedig / nem is volt az, csak éppen megvetette / azokat, akik gyáván letagadták.” Sok-sok év után felvetődik bennem a kérdés, hogy értjük-e Koncz István bele nem törődését. Értjük-e azt a szigorú komolyságot, amellyel költészetébe vonta be a német klasszikus filozófia fogalmait? Koncz István nem űzte komoly arccal a „komolytalan” nyelvjátékot, hogy Tőzsér Árpádnak arra a kifejezésére utaljak, amelyet újabb naplójában olvashattam. Már jónéhány évtizede eljött az „új komolyság” ideje, úgyhogy érdemes lenne újra találkozni Koncz István költészetével.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >