Ma Jácint, Réka, Hetény névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Az új komolyság ideje
Végel László
Értjük-e azt a szigorú komolyságot, amellyel költészetébe vonta be a német klasszikus filozófia fogalmait? Koncz István nem űzte komoly arccal a „komolytalan” nyelvjátékot, hogy Tőzsér Árpádnak arra a kifejezésére utaljak, amelyet újabb naplójában olvashattam. Már jónéhány évtizede eljött az „új komolyság” ideje, úgyhogy érdemes lenne újra találkozni Koncz István költészetével. Végel László:
2021. május 2., vasárnap
„Én, Koncz István, ezerkilencszázharminchét/ augusztus huszadikán/ születtem, és/ azóta sem/ törődtem/ bele a világba” köszöntött ránk Koncz István az egyik versében (Én-vers, vagy líra). 1997 június 20-án 60 éves korában hunyt el. 24 év múlva egyre inkább gyötör a kérdés, hogy tudunk-e visszaköszönni neki. Merünk-e válaszolni? Beletörődtünk-e a világba? Ez jár az eszemben, miközben a másik én-versét (Fohászféle azért, hogy soha nem kelljen ölnöm) olvasom. „Zsidóház volt, ahol/ lakom, / valamikor, a tiszaeszlári és a/ Dreyfus-per idején, - / az apám keresztény és/ arra tanított, hogy a politika/ nem erkölcsös dolog; - / (idősebb Koncz István meghalt/ 1960. február 28-án, meggyőződését/ fenntartotta utolsó leheletéig, - / kívülim három tanú is van rá, - / hosszú élete során, amikor 1918-ban/ Lublinban fejlövését kezelték / vállalta, hogy bolsevik, pedig / nem is volt az, csak éppen megvetette / azokat, akik gyáván letagadták.” Sok-sok év után felvetődik bennem a kérdés, hogy értjük-e Koncz István bele nem törődését. Értjük-e azt a szigorú komolyságot, amellyel költészetébe vonta be a német klasszikus filozófia fogalmait? Koncz István nem űzte komoly arccal a „komolytalan” nyelvjátékot, hogy Tőzsér Árpádnak arra a kifejezésére utaljak, amelyet újabb naplójában olvashattam. Már jónéhány évtizede eljött az „új komolyság” ideje, úgyhogy érdemes lenne újra találkozni Koncz István költészetével.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Fizessük ki a busz árát!
Ha az utasok kitekintenek a robogó ingyen buszoktól megtekinthetik a sárguló kukoricásokat. A napfarforgófejek kétségbeesett integetnek >
Más pénzéből adakoznak
A Pásztor István Alapítvány nem kizárólag jótékonysági célokat szolgál, ahogyan azt a Pásztor-fivérek a média segítségével >
Aranyélet
Vonulunk, mi nyuggerek. Erős riporterek vannak a csoszogásunkra ráállítva. Az írásaik könnyedek: a nyitókép általában észrevesz >
Egypárti pódiumbeszélgetés Oromon
Az MNT továbbra sem tölti be azt az érdekképviseleti szerepet, amelyre a vajdasági magyar közösségnek szüksége >
Változott a szél iránya?
Pásztor Bálint politikai kommunikációjában most több olyan elem is megjelent, amely a korábbi álláspontokhoz képest jelentős >
Szó sem volt „komoly küzdelemről”
Ezekben a napokban számos kisebbségi vezető sejtelmesen saját érdemének tulajdonítja be a kisebbségi autonómia bevezetését. Igaz, >
VMDK a VMSZ-nek: azonnal és minden szinten lépjenek ki az SNS-szel kötött koalícióból!
Ha a VMSZ számára valóban nem a mindenáron való hatalomban maradás a cél, akkor lépjenek ki >
Másodjára sem sikerült
Nem világos, mi késztethette a VMP vezetőit arra, hogy megalázkodjanak és felhívást intézzenek a VMÚ-hoz a >
Kinek áll érdekében az esetleges halasztás?
Mint tudjuk, Szerbiában minden lehetséges – még az is, ami a törvény szerint nem lenne az >
Egy pillanatra feltűnt a baljós jövő
Bennem azonban ébredezett a gyanakvás, amit felerősített egy jelenet. A belgrádi tüntetésről hazaérkező tüntetők Újvidék főterén >
Érdekvédelem helyett lojalitás a haladóknak
Nem is volt reális elvárás, hogy a kormány megbukik, hiszen a Szerb Haladó Pártnak, a Szerbiai >
A VMSZ pszeudo-damaszkuszi útja
A VMSZ politikusainak retorikájában és a sajtóban ugyan érzékelhető némi elővigyázatos lazulás, de olyképpen mintha előzőleg >