Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Eddig és nem tovább!
A sorkatonai szolgálatról – női szemmel
Összegezve: nincs terv, nincs stratégia, nincs pénz és (remélhetőleg) nincs ellenség sem, akivel szemben bevethetnék a hadsereget. Ami pedig minket illet, itt az északi végeken, mi, vajdasági magyarok hetedíziglen leszolgáltuk a magunk esztendejét. Berze Gizela:
A sorkatonai szolgálat bevezetésének ötlete az utóbbi időben nagyjából félévente – évente kerül terítékre Szerbiában. Minden alkalommal nagy hatással van a hír a közvéleményre: vannak, akik helyesnek tartják, s vannak, akik ellenzik. Mindenkinek megvannak a maga érvei, ám – ahogyan az tájainkon megszokott – a világ dolgait vagy feketének, vagy fehérnek látja az átlagpolgár.
A fiatalok kinevetik az ötletet, hiszen egy ilyen rendelet csak abban segíti őket, hogy meghozzák a végleges döntést arról, hogy elmennek innen – ha egyáltalán itt vannak még. Természetesen a legújabban beígért harmincezer dináros havi zsold akár még csábító is lehet a népesség egy bizonyos rétegének. Ennél kevesebbért is dolgoznak emberek, arról nem is beszélve, hogy ennél kevesebbért is a lelküket adták már jó néhányan a szavazóurnáknál.
A középkorosztálynak élénk tapasztalata van arról, hogy mit jelent katonának, szökevénynek, feleségnek lenni háborúban. A gyerekeik feláldozásáról, - eszement ötletekért - hallani sem akarnak. Azok, akik átélték a hadseregben a valódi harcokat, esetleg a halállal is volt alkalmuk szembenézni, nem látják olyan szépnek a katonaéletet.
Az idősebbek még nosztalgiáznak, azzal érvelnek, hogy belőlük a katonaságnál faragtak férfit, ott tanultak rendet és emlékeikben megszépülve elevenednek fel a seregben átélt események. A „megtanult rendről” persze inkább az asszonyok tudnának nyilatkozni hitelesen, de őket nemigen szokás kérdezni komoly, férfias dolgokról. A nők, asszonyok akkor hallatják a hangjukat, amikor egyszerre csak elég lesz a katonásdiból, háborúsdiból, a fiaik, férjeik besorozásából. Kimennek az útra és odaállnak a tankok elé, úgy, mint annak idején Oromhegyesen, és azt mondják:
-Eddig és nem tovább!
Elmondható, hogy szinte minden hadügyminiszterrel előfordult a mandátuma idején, hogy be akarta vezetni a sorkatonaságot, és az is, hogy éppen pont nem tartotta ezt lehetségesnek. A Google keresőben átolvasva a híreket, nyilatkozatokat a témáról, szép sorjában, váltakozva jönnek találatok a sorkatonai szolgálatról Szerbiában, pro, és kontra.
Amit nem találhatunk meg semmiféle keresővel, az a jól felépített stratégia arra vonatkozóan, hogy mégis miféle módon képzeli el a hatalom, vagy a politikai sergőforgóban éppen kinevezett hadügyminiszter ezt a hazafias cselekedetet végrehajtani? Mert az bizony valóban férfias, miniszterhez illő gondolat, hogy sorkatonaságot hozzon létre, hiszen…
(Csakhogy ez a mondat egyelőre nem folytatható, mert nincs hozzá argumentum.)
A hadsereg kötelezővé tételéhez ugyanis alkotmánymódosításra, törvények meghozatalára lenne szükség. Az is sokat lendítene a dolgon, ha Szerbia nem lenne körbevéve NATO tagállamokkal, akik még a szerb katonai gyakorlatokkal is úgy vannak, hogy „Nem szükséges az!”.
És akkor azt még nem is említettük, hogy honnan és miből finanszíroznák azt a sereget? Hol helyeznék el a katonákat? A határ melletti sávban nem lehet, beljebb meg miféle ellenséggel akarnak megküzdeni? Gondoljunk csak a szabadkai, üresen álló kaszárnyára, amelyik éppen most fogja megkapni új, meglehetősen stílusos funkcióját: köztemető lesz a helyén.
Összegezve: nincs terv, nincs stratégia, nincs pénz és (remélhetőleg) nincs ellenség sem, akivel szemben bevethetnék a hadsereget.
Ami pedig minket illet, itt az északi végeken, mi, vajdasági magyarok hetedíziglen leszolgáltuk a magunk esztendejét. Azt kell mondanunk:
-Eddig, és nem tovább!
A szerző a Magyar Mozgalom elnökségi tagja
Következő cikk: Többé nem léphetünk ki elegánsan a saját korunkból
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >
A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL
A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >
Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni
Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >