Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Nemtörődömség vagy az empátia hiánya?
A kishomoki polgárok panaszai
Elköltöztem a környékről én is, ugyanis gyakorlatilag minden épeszű embert ellehetetlenítettek mind Kanizsa községben, mind az országban, akik tehettek volna valamit a közért, vagy ugyanezen emberek önmaguktól elmentek. Tehát nem fogok falugyűlésen részt venni. Az állapotokat viszont ismerem, meg a lehetőségeket is, bármennyire is fájóak azok. Szabó Angéla:
Meglehetősen lehangoló képet festett a Magyarkanizsa községben lévő Kishomokról, az aprócska faluban uralkodó állapotokról az egyik helybeli lakos, Fejsztámer Valéria. Ez a kicsinyke település a magyar országhatártól 10 kilométerre, Martonostól pedig 8 kilométerre van, és alig 100 lakos él a területén. Kishomoknak sem temploma, sem iskolája, sem boltja, sem kocsmája nincsen.
Valéria a közösségi médiában tette közzé az észrevételeit. A következőket írta: Ez a falu nem létezik, csak olyankor, amikor hangzatos kampánybeszédet kell mondani, amikor a helyi járulék bevezetését kell megszavaztatni, vagy épp választásra kell buzdítani az itteni lakosságot.
Véleménye szerint a község vezetői ilyen alkalmakkor rendre ígéretet tesznek a falucska fejlesztésére, a választások elmúltával viszont már meg is feledkeznek a felvázolt tervekről, és minden marad a régiben. (Azt hiszem, az általa felvázoltakat több vajdasági magyar település lakói is meg tudják erősíteni, másutt is hasonló a helyzet.)
– Évek óta kérjük a magyarkanizsai önkormányzatot, hogy falunk egyetlen utcáját aszfaltozza ki, évek óta követeljük, hogy gyermekeinknek építsenek buszmegállót, de mindhiába, mert csak süket fülekre és zárt ajtókra találunk – írja. Nem tudni az okát, Kishomok miért számít mostohagyereknek, az empátia hiánya vagy a nemtörődömség miatt hagyják a sorsára a község legparányibb települését, majd felidézi a legutóbbi választásokat megelőző napok történéseit:
– Ígéretekből nem volt hiány, pl. az utolsó választások előtt 2 nappal megjelentek a Vojput dolgozói Kishomokon, hordtak apró követ, elterítették, nagyjából ledöngölték, és utána, ahogy jöttek, úgy el is mentek. Örültünk, hogy végre mi is sorra kerültünk (még ha tudtuk is, hogy ez a cirkusz is a választás része), de bíztunk benne, hogy elindult valami jó, mi is rajta vagyunk a „térképen".
A kishomokiak örültek, örömünkben kávét főztek a munkásoknak, és valójában tőlük tudták meg, nem lesz ott semmiféle betonozás, semmiféle aszfaltozás, csupán az úttestet tarkító kátyúkat tüntetik el. És ez a fajta (politikai) kampányszerű toldozás-foltozás tulajdonképpen mindenkinek megfelel: kivitelezőnek megrendelést jelent, a vállalat dolgozóinak munkát ad, a megbízó (az önkormányzat) pedig általa megold egy problémát. Csak éppen a falu lakossága nem elégedett maradéktalanul, mert a kátyúzás nem jelent tartós megoldást, 2-3 év múlva a lyuktömést meg kell ismételni, és akkor megint lehet (vagy kénytelenek lesznek?) számlázni.
A helyiek másik szívfájdalma a fedett buszmegálló hiánya. Ezzel kapcsolatban az alábbiakat rója fel Fejsztámer Valéria:
– Nekünk nagyon fontosak a gyermekeink. Épp ezért minden (kora) reggel kísérjük őket a (nemlétező) buszállomásra. Hála az Istennek, eddig még nem történt tragédia! Ugyanis a gyülekezési pont egy forgalmas út mellett van, amit nem belátható kanyarok tarkítanak, ráadásul, ha megérkezik a jármű, gyermekeinknek át kell futniuk ezen az úttesten! Reggelente szakadó esőben, hóban, hidegben, sokszor 1 órát is várakozunk gyermekeinkkel! Egy tető, vagy védett hely sincs, ahová behúzódhatnánk, így állunk és várjuk, hogy megérkezzen a diákbusz. Gyermekeink elmennek az iskolába, mi pedig sietve távozunk, mert mindenkit vár otthon a munka. Délben a procedúra ugyanaz, ismét megyünk a gyermekeink elé, és hazakísérjük őket.
Évek óta próbálkozunk a magyarkanizsai önkormányzatnál, ahol merev elutasításban van részünk. Miránk nem bagózik senki, csak olyankor fedeznek fel bennünket, mikor választásokra kell menni és jönnek az aktivisták (házalnak). Áldatlan állapot, nekünk itt úgy tűnik, hogy kirekesztettek bennünket, hogy nem vagyunk fontosak. Kérjük az önkormányzat felelős tisztségviselőit, hallgassák meg a panaszainkat, hisz amit kérünk, nem teljesíthetetlen, és nem kérünk többet, mint ami jár minden polgárnak a 21. században.
A felvetett témához többen is hozzászóltak. Érdemes a kommentekből is idézni.
Konc Márta: Évtizedek óta ez megy. Sok gyerek, köztük a miénk is, ázva-fázva várta a buszt, senki nem törődik velünk, csak a pénzünk kell, meg csak szavazáskor tudják, hogy létezünk.
Ágoston Horváth Tímea: a kényelmes bőrfotelból nem lehet látni, ahogy reggelente a sárban és latyakban caplatunk a buszra. Azt sem lehet látni és érezni, hogy a gyerekeink a vizes ruhában, cipőben dideregnek az iskolában, mert átáztak, átfáztak az útszéli sárban, amíg a buszt várták!
Bogács Zoltán: Elköltöztem a környékről én is, ugyanis gyakorlatilag minden épeszű embert ellehetetlenítettek mind Kanizsa községben, mind az országban, akik tehettek volna valamit a közért, vagy ugyanezen emberek önmaguktól elmentek. Tehát nem fogok falugyűlésen részt venni. Az állapotokat viszont ismerem, meg a lehetőségeket is, bármennyire is fájóak azok. Ami pedig a választási kampányokat illeti, nem érdekelnek, semelyik párté, mert mind hazug, vagy betarthatatlan. Ezt mindenki tudja, aki a realitás talaján maradva gondolkodik. És még valami. Kanizsa község elnöke évek hosszú során át nem kanizsai ember volt, hanem horgosi, oromhegyesi, oromi. Emlékszünk még ezekre a nevekre? A jelenlegi városvezetéstől pedig, ismerve a személyeket és a tanácsadóikat, nem sok minden várható el.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >
A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL
A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >
Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni
Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >