2023. február 5. vasárnap
Ma Ágota, Ingrid, Etelka, Léda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

A brutális közéleti nyelv

Végel László
Végel László
A brutális közéleti nyelv

Fasizmus, rasszizmus, nemzetáruló, külföldi bérenc, hallom minden oldalról. Lehet, hogy tévedek, de a jelenlegi szerbiai hatalmat én sem tartom fasisztának, de az ellenzéket sem, habár a rendszer peremén észlelhető, a fasizmusra emlékeztető, de nehezen megnevezhető „rozsdásodás”. Baljós autokratizmus terjed, amelyben az győz, aki a leghangosabb és a legdurvább. Végel László:

2021. január 29, péntek

Az Exterritóriummal kapcsolatban többen is faggattak, hogy miért nem írtam regényt a délszláv háborúról. A válasz egyszerű: Szerbiában nem volt háború!  Nem kívántam a boszniai és a horvátországi írók hiteles történeteinek nyomába lépni, mert úgy éreztem, hogy ha a háborúról van szó, akkor nincs helye semmiféle fikciónak. Átéltem azonban valami mást, amit vákuum-élménynek neveznék, amelyben a fikció álarcát a valóság vette fel. Erről írtam is a Wittgenstein szövőszéke címen megjelent naplójegyzet-kötetemben, amelynek utolsó fejezete novellaként szerepelt egy elbeszélés-antológiában. Abban a zárt térben, amelybe a kilencvenes évek elején bekényszerültem a jugoszláviai etnikai és a vallásháború árnyékában zajlott egy másik és másmilyen háború: a brutális diskurzusok háborúja, amelyben megsemmisült egy ország, semmivé vált a szocializmus ideológiája, megszületett a véres kapitalizmus és ezzel együtt Európában elsőnek fellángolt a nemzeti populizmus és a karizmatikus hatalom, amelyben Max Weber szerint a politika már-már vallási jelleget ölt. Megszűnt a múlt és a jövő, mindkettő feleslegessé vált, a jelen parttalan lett és kiüresedett. Csodák-csodájára Slobodan Milošević a volt kommunista pártelnökből vallási ikon lett. Ebben a légkörben született meg a többpártrendszer is, amely mind a mai napig nem tudott megszabadulni a napjainkban is érzékelhető az új karizmatikus vezér iránti nosztalgiától. Bekeményedett a levegő, az ablakomon figyeltem a támolygó árnyékokat és beismertem, hogy a felháborodással már magamat sem vagyok képes vigasztalni és igazolni. Az idő megszokott áramlása megszakadt. Az iszonyatos hangzavart minden átmenet nélkül időnként felváltotta a néma csönd, mintha az első puskalövésre vártunk volna. Vajúdott az ország és a lelkek háborújában született meg a múlt.

Egyre inkább képtelen vagyok gondolni a jelenlegi brutális közéleti nyelvre. Egyszerűen nem találok rá szavakat. Azt sem tudom, hogy mi inspirálja? A szenzációnalizmus? Az ideológiai fundamentalizmus? A feltűnésvágy? A karrierizmus?  Vagy ahogy a múltkoriban írtam a herosztráteszi szenvedély? Fasizmus, rasszizmus, nemzetáruló, külföldi bérenc, hallom minden oldalról. Lehet, hogy tévedek, de a jelenlegi szerbiai hatalmat én sem tartom fasisztának, de az ellenzéket sem, habár a rendszer peremén észlelhető, a fasizmusra emlékeztető, de nehezen megnevezhető „rozsdásodás”. Baljós autokratizmus terjed, amelyben az győz, aki a leghangosabb és a legdurvább. Nem véletlenül idéztem pár évvel ezelőtt Szabó Lőrincet: „a jövő / azé lesz, aki bestiább”.  Érdekes, hogy az utóbbi időben főleg a hatalom emberei minősítik ezekkel a jelzőkkel az ellenfeleiket. Örvendetes, hogy a belgrádi elsőfokú bíróság 300 ezer dináros pénzbüntetésre ítélte Goran Vesićet Belgrád polgármesterhelyettesét, mert többször is fasisztának nevezte Duško Obradovićot a Dveri pártelnökét. Cseppet sem rokonszenvezek Obradović nacionalista eszméivel, főleg azokkal nem, amelyeket pár évvel ezelőtt hirdetett, viszont úgy vélem, hogy a súlyos veszélyeket rejtő jelzőt csak indokolt esetekben kellene használni, mert különben banalizálódik, hitelét veszti, ha egy napon a bizonyítható fasizmus leselkedik a küszöbünkön. Vesićen is túltesz Ana Brnabić, aki egy karikatúristát, Dušan Petričićet egyszerűen rasszistának minősítette, az egyik a NIN-ben megjelent karikatúrája miatt. Aki látta a karikatúrát és legalább egy kicsit is ismeri Petričić munkásságát, az tudja, hogy ennek a karikatúristának eszébe sem jutott ilyesmi. Évekkel ezelőtt vele együtt érdemeltem ki a Hivatás Lovagja nevű civil elismerést, amelyet a belgrádi Nemzeti Színházban telt ház előtt vettem át. Halk szavú, szerény embert ismertem meg. Barátaim közül ott volt Filip Dávid, író is, aki előttem érdemelte ki ugyanezt a díjat.

 

2021. február 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Menekülés a politikamentes irodalomba

A kisebbségi író nyelve állandó kettős tükörben létezik, világa ettől lesz hiteles. Ez egyszerre a szegénység >

Tovább

Deli Andor nem támogatta, hogy bíróság vizsgálja ki az orosz háborús bűnöket

A Péterrévéről elszakadt fiatal képviselő, Deli Andor azóta több alkalommal is bizonyította, hogy nem a vajdasági >

Tovább

A Csillag

Manapság túl sok a tévedhetetlen, aki büszkén hirdeti, hogy a nyílegyenes nemzeti úton birtokolja az igazságot. >

Tovább

Nincsenek új megbotránkoztatók

Ritkul körülöttünk a levegő, emlékeztet Anikó. Arra gondolok, hogy az elmúlt egy-két évben sok közeli barátom >

Tovább

„Úgy lesz jó, ahogy lesz”?

Pásztor rádiónyilatkozata két csődöt jelentett be egyszerre: az egyik a szerbiai nemzeti kisebbségi politika csődje, hiszen >

Tovább

Mindig Nyugatra menj...

Nem vagyok Nyugat-imádó, de bevallom: jelenleg sajnos nincs más út, bármennyire is álmodozok arról, hogy legyen. >

Tovább

Senkit nem szabad kényszeríteni más nemzeti és vallási ünnepének ünneplésére, se a vallási szertartásokon való részvételre!

Senki nem vonja kétségbe, nem kérdőjelezi meg, hogy a vallásukat gyakorló pravoszláv szerbek megünnepeljék Szent Száva >

Tovább

„Tordán elégedettek”?

Cikkírónk általában nem veszi magának a fáradtságot, hogy körülnézzen a faluban és elbeszélgessen az emberekkel arról, >

Tovább

A népszámlálási eredményekre várva

Nincs válasz a legfontosabb kérdésre: van-e ellenzéki program? Van-e baloldali vagy liberális alternatíva? Vagy pedig arról >

Tovább

Összeborulás vagy elszámoltatás?

Amennyiben a vajdasági magyar közösség helyzetének megvitatására irányuló párbeszédre, vagy változásra  a VMSZ vezetésében és politikájában >

Tovább

„A kézfogás csodája”

Az MNT „alapította” Magyar Szó napilap is a pásztorvilág építésének az egyik tartópillére. Erdődi Edvinát a >

Tovább

Ez lenne Lovas tandíja?

A „példamutató beruházással” kapcsolatban felvetődik az is, hogy Pásztor Istvánnak miért éppen a Szabadkai Városi Könyvtár >

Tovább