Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
„Szerencsésnek mondhatom magam”
Maga a tisztogatás úgy nézett ki, hogy megálltak a járművek kb. 20 kilométerre a falu előtt és heves aknatűz alá vették. Azokból a szerencsétlen fiatalokból, akik a tankokat vezették, így csináltak tömeggyilkost. Egyszerű gyerekek váltak gyilkossá. És nem tehettek ellene semmit… Mikor elcsendesedett, akkor bevonultak a faluba a rendőrök meg az önkéntes katonák. Mindig ők mentek elől. Minket, zöldfülűeket nemigen engedtek kiszállni sem. Vigyáztak ránk. De volt, amikor velük mehettünk. Olyankor betértünk valamelyik házba, néha ott maradtunk éjszakára is. Emlékszem rá, az egyik helyen ott volt az asztalon a frissen sült kalács. Még meleg volt. Ez azt jelentette, hogy nem sok idejük maradt a lakóknak arra, hogy elmeneküljenek. Szabó Angéla:
– Már huzamosabb ideje azt látom, azt tapasztalom, hogy elkényelmesedünk. Ahogy múlik az idő, egyre jobban. De egy pillanat alatt minden megváltozhat, az élet lehet másmilyen is, csakhogy arra nem vagyunk felkészülve – mondta a moholi Zagyi Ernő, amikor a napokban a katonáskodás idején szerzett élményeit, emlékeit idézte fel.
– Ezt akkor tapasztaltam először a saját bőrömön, amikor kiskatonaként a hadseregben szolgáltam. Fél évig az erdőben éltünk, és ott kénytelenek voltunk alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, sok mindent meg kellett tanulni, el kellett fogadni. Idővel az új életformához is hozzá lehet szokni. Amikor újra visszatértünk a laktanyába, olyan érzésem volt, mintha egy szállodába csöppentem volna, akkor tudtam csak igazán értékelni a laktanyai kényelmet.
Mit mondjak neked a katonáskodásról?! Fiatalok voltunk, 19 évesek, szinte még gyerekek. Utólag visszatekintve, azt hiszem, hogy sok szempontból szerencsésnek mondhatom magam.
1997 decemberében vonultam be, egy nagy prištinai kaszárnyába kerültem. Ott aztán kiderült, hogy a repülőtérre osztottak be, gyalogosnak egy páncélos járműbe. A szerencse már ekkor mellém szegődött, mert gyorsan bebizonyosodott, hogy jóval lazább volt ott az élet, mint bent a laktanyában, és minőségesebb volt az élelmezés is.
Koszovóban akkor már elég feszült volt a helyzet, rendszeresen zajlottak tüntetések, az eskütételünk után pedig azt vettük észre, hogy szinte egymást érik a szigorítások. Először azt vezették be, hogy tilos lett a szabadságolás, a katonák nem mehettek haza, utána pedig már a városba sem engedélyezték a kijárást.
Áprilisban elhagytuk a szálláshelyünket, kivonultunk a terepre, egy táborba. Azt mondták, ez legfeljebb egy hónapig fog tartani, és aztán megyünk vissza a kaszárnyába, de nem így történt. Gyorsan átláttuk a helyzetet. Az ottani szerb és albán lakosság szinte nem is érintkezett egymással. Teljesen elkülönülten éltek. Nagyon sok lerombolt házat láttunk már abban az időben is.
Ha például bementünk egy boltba, azt vehettünk el, amit akartunk. Mire indultunk vissza, a járgányunk megtelt édességgel.
Az én egységemben tankok és más páncélozott járművek is voltak. A BVP szállító- és harci jármű a gyalogság részére, kilenc-tíz ember tartozik egy-egy járgányhoz. Ilyenen szolgáltam. Egy napon bejelentették, hogy: „Most megyünk tisztogatni!”. Akkoriban még kevés fogalmunk volt arról, hogy ez mit jelent. Az ilyen helyzetekre nem készítettek fel bennünket, és egy vajdasági, sremska mitrovicai fiúnak éppen ez lett a veszte. Egy bizonyos távolság megtétele után engedélyt kaptunk arra, hogy kiszálljunk a járműből, és a magunk módján „feltérképezzük” a terepet, ez a srác kicsit távolabbra merészkedett. Mint kiderült, a közelben albánok rejtőzködtek, behúzódtak egy lövészárokba, és a katonánkat sikerült elfogniuk. (Arra felhívták a figyelmünket még a táborozás kezdetén, hogy az albánok között mesterlövészek is vannak.) Hallottuk is a kiáltását, a segélykérését: „Én vajdasági vagyok, ne bántsatok!” De többé nem láttuk, nem került elő. Nyilván megölték.
Maga a tisztogatás úgy nézett ki, hogy megálltak a járművek kb. 20 kilométerre a falu előtt és heves aknatűz alá vették. Azokból a szerencsétlen fiatalokból, akik a tankokat vezették, így csináltak tömeggyilkost. Egyszerű gyerekek váltak gyilkossá. És nem tehettek ellene semmit… Mikor elcsendesedett, akkor bevonultak a faluba a rendőrök meg az önkéntes katonák. Mindig ők mentek elől. Minket, zöldfülűeket nemigen engedtek kiszállni sem. Vigyáztak ránk. De volt, amikor velük mehettünk. Olyankor betértünk valamelyik házba, néha ott maradtunk éjszakára is. Emlékszem rá, az egyik helyen ott volt az asztalon a frissen sült kalács. Még meleg volt. Ez azt jelentette, hogy nem sok idejük maradt a lakóknak arra, hogy elmeneküljenek.
Elterjedt a hír, hogy októberben megkezdődik a bombázás, ezért nem térhetünk vissza a kaszárnyába. Szerencsére a bombázás elmaradt, és mi visszaköltözhettünk. Akkor már a számomra is hosszú volt a katonáskodás, ugyanis kilenc hónapig nem jöhettem haza. Novemberben végre elengedtek. Egy teljes hónapig itthon voltam, és már csak egyetlen napra kellett visszamennem.
Amikor megkezdődött a NATO-bombázás, én már biztonságban voltam. Behívót nem kaptam, nem kerestek. Ebben is szerencsés voltam, mások sokkal rosszabbul jártak.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >
A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL
A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >
Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni
Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >