Ma Pongrác névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
A csalhatatlanokról és a tévedhetetlenekről
Végel László
Megtanultam, hogy legjobban a csalhatatlan értelmiségiektől tartsak, hiszen ezek a tévedhetetlenek veszélyesek azok számára, akik szüntelenül botladozva keresik az igazságot. Az éles szemű kritikusok jól észlelték, hogy az Exterritóriumban majd a Temetetlen múltunkban megírtam saját botladozásom krónikáját is az esendő korunkban, amelyben egyre nehezebb feltárni az igazságot. Végel László:
2020. december 22., kedd
Felettébb érzékeny kérdést feszeget Mészáros Tibor a Van-e két Márai című tanulmányában (Forrás, 2020. december). Behódolt-e a harmincas években Márai a keresztény-kurzusnak azzal, hogy Horthy Miklósról irt lelkes sorokat? Tagadhatatlan, hogy ezeket megírta, s ahogy én látom, az elvesztett területek visszanyerése alkalmából. Mit is mondjak? A cikkek megjelentek, nem lehet letagadni őket. Nem igazolásként teszem hozzá, hogy ezek a cikkek a trianoni békekötésekre adott – sajnos – rossz válaszok voltak. Ám az is igaz, hogy kevés magyar értelmiségi tudott azokban az időkben jó választ megfogalmazni. Márai sem. Mészáros Tibor azonban idéz egy sokatmondó passzust Márai egyik 1937-ben megjelent cikkéből (A német négyes, Pesti Hírlap). „A párt, amely azonosítja magát a nemzettel, természetesen kiüti az író kezéből a tollat, a festő kezéből az ecsetet, ha nem úgy ír és ábrázol, ahogy egy zavaros és nevetséges túlzásokra önműködően hajlamos szűkkeblű és alacsony homlokú pártirodai terror szeretné és elképzeli”. Márai tévedését nem igazolja, da másféle kontextusba helyezi, hogy nem egy pártiroda sugallatára írt, hanem személyes meggyőződésből. Meggyőződésből utasította el a nemzet szerepében tetszelgő pártot és rövid időre meggyőződésből állt ki Horthy mellett. A saját bőrét vitte a vásárra. Tévedett, de az is igaz, hogy nem vallotta tévedhetetlennek magát. Az Akadémia és Európa nagy világnézeti harca című cikkében (Egyedül vagyunk, 1942. január 3.) elismeri, hogy: „sokban tévedtem én is, bizonyos az is, hogy életem hátralevő szakaszában sem leszek csalhatatlan. De életem munkájának egésze nem volt más, mint nyilvános és az igazság megismerésének szüntelen, néha reménytelen kísérlete”. Az 1944/45-es naplójegyzeteiben és később a Hallgatni akartamban azonban szembenézett saját tévedéseivel, az írástudó részéről nagyobb hőstettet ennél nem tudok elképzelni, főleg manapság, amikor tévedhetetlenekkel van tele a világ. Számukra az igazság a legkényelmesebb páholy, onnan ítélkeznek élők és holtak felett, ami nem is lenne baj, ha nem feledkeznének meg saját tévedéseikről. Még a nyolcvanas évek végén a Levél a szerb barátomhoz című esszémben (Pismo srpskom prijatelju Književnost 1989.9.) emlékeztettem arra, hogy megérkeztünk a gladiátorok korába, s úgy látom, azóta sem mozdultunk ki abból. Manapság a főfoglalkozású gladiátorok szórakoztatják a főpáholyban üldögélő autokratákat. Megtanultam, hogy legjobban a csalhatatlan értelmiségiektől tartsak, hiszen ezek a tévedhetetlenek veszélyesek azok számára, akik szüntelenül botladozva keresik az igazságot. Az éles szemű kritikusok jól észlelték, hogy az Exterritóriumban majd a Temetetlen múltunkban megírtam saját botladozásom krónikáját is az esendő korunkban, amelyben egyre nehezebb feltárni az igazságot.
Következő cikk: „Én magyar vagyok!”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Joga van-e a fiamnak a kórházi kezelésre?”
Elkeseredésemben már Vučić elnöknek is írtam. Kétszer is. Az Egészségügyi Minisztériumhoz utasított. Onnan az egészségügyi felügyelőséghez >
Mit tartalmaz a „Kovács-jelentés”?
A jegyzetből is látható, hogy „Szerbia legdrágább képviselőjének” jelentése a nemzeti kisebbségek európai védelmével kapcsolatosan szinte >
Ariszteidész és a cserépdarab
Egy írástudatlan görög polgár nem tudva, hogy kiről van szó, Ariszteidészhez lépett és megkérte: írja fel >
Határszabászat a Balkánon
Noha bő két hét alatt végül a legtöbb érintett megszólalt az elhíresült balkáni non-paper kapcsán, és >
A nagy poszttranziciós szexuális forradalom
Úgy látszik, ezek a szexskandalumok egyre inkább lábra kapnak az új poszttranziciós elitben. A győri polgármester >
A vírus politikai fegyver lett
„Azok az értelmiségiek, akik csak titokban cinkoskodtak a diktatúrával, főleg azzal, hogy bölcsen hallgattak a színe >
Levél a Klubrádiónak
Az ATV vezetőinek joguk van megváltoztatni politikai nézeteiket, elkötelezettségüket, szövetségeseiket. Ez csak rájuk tartozik. De együttműködni >
„Búcsú előtt”
Olyan (IPA és egyéb) projektumokkal kellene pályázni (a falunapi ünnepségek és különböző eszem-iszom fesztiválok helyett), amelyek >
A gyomorforgató antikommunizmus
Milyen nemzet az, amelynek csak egy disszidense akad, kérdezte, majd előrelátóan – 1971-ben történt az eset >
Az elit játszmája
Késve kapom kézbe a Magyar Hangot, a postás csak ma kézbesítette, átböngészem és egy nagyon fontos >
A vírus leple alatt a nagytőke készül a háborúra
A médiában folyik a gyalázkodás, a közéletben egyre hangosabbak az Új Messiások, akik arra esküsznek, hogy >
A vírus leple alatt a nagytőke készül a háborúra
A médiában folyik a gyalázkodás, a közéletben egyre hangosabbak az Új Messiások, akik arra esküsznek, hogy >