2021. január 23. szombat
Ma Zelma, Rajmund, Emerencia, Emese névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A megbeszélt háború

A megbeszélt háború

Azokat a gaztetteket, amiket elkövettek a mi katonáink is, józan ésszel talán nem is lehetett volna véghezvinni. Láttam, mit műveltek, és azt is, hogy hogyan, milyen állapotban tették. Bevettek egyszerre 2-3 szem nyugtatót, leginkább Bensedint, és ittak rá 7-8 pelinkovácot. Utána már nem féltek senkitől és nem számított semmi. Szabó Angéla:

Az adai Bajusz Tibor 1992 áprilisától kereken 90 napot töltött tartalékos katonaként a baranyai Hercegszöllősön meg Kiskőszegen, és úgy foglalta össze egy mondatban az ott szerzett benyomásait, hogy: Amit ott láttam, az egy normális ember számára túl sok.

– Kezdem is rögtön a nehezével! – mondja. – Szemtanúja voltam annak az esetnek, amikor a horvátok elfogták a hadseregünk egyik felderítőjét, és mind a 10 ujját levágták. Pontosabban egytől-egyig pisztollyal lelövöldözték. Ehhez tudni kell, hogy az ilyen lövés azonnal be is forrassza az ereket, nem idéz elő látványos vérzést. Néhány olyan sebesültet is láttam, akiket a tűzvonalból mentettek ki, őket sem felejtem el, amíg élek.

– Félelmetes módon kezdett ismerkedni egészen közelről a háborúval… 

– Azokat a gaztetteket, amiket elkövettek a mi katonáink is, józan ésszel talán nem is lehetett volna véghezvinni. Láttam, mit műveltek, és azt is, hogy hogyan, milyen állapotban tették. Bevettek egyszerre 2-3 szem nyugtatót, leginkább Bensedint, és ittak rá 7-8 pelinkovácot. Utána már nem féltek senkitől és nem számított semmi.

– Hercegszöllős vegyes lakosságú, de nem nagy falu. Úgy tudom, ott nem voltak komolyabb harcok.

– Ott nem, de például a 20 kilométerre levő Eszéket, amikor én ott jártam, 6 teljes napon át lőtte a hadsereg. Megállás nélkül 6 nap és 5 éjjel. Utána azt mondták, hogy csak azért csinálták, hogy ne kelljen a lőszert visszahozni.

– Részt vett a támadásokban?

– Én csak azért mentem el a háborúba, hogy utána már békén hagyjanak, mert úgy vadásztak ránk, mint a kutyákra. Távírászként a harcokban nem kellett részt vennem. Hercegszöllősön, a sportközpontban voltunk elszállásolva, a terem egyik felében mi, a másikban meg a felderítőegység tagjai. Volt egy kamionunk, abban 2 rádió, azok mellett töltöttük az időt. Mindig két távírász. Adtuk-vettük az üzeneteket, ez volt a dolgunk.

– Gondolom, nagyjából azonos taktika szerint működtek, a hadseregnek ugyanazt a felszerelését használták mindkét oldalon, mert nemigen lehetett másféle, és hallgatták egymás üzeneteit… Magyar beszédet sikerült-e elcsípni?

– Az ellenfél csak horvátul kommunikált. A szerbeket csetnikeknek, čedónak nevezték, a mieink meg őket usztasának, vagyis ujónak.

– Félt-e bármikor is a 3 hónap alatt?

– Előfordult. Attól nem féltem, hogy elfognak vagy megkínoznak, azzal viszont tisztában voltam, hogy ha bemérnek bennünket, akkor úgy szétlőnek, mint a szart.

– Hercegszöllősön kapcsolatba került-e az ottani magyarokkal?

– Én nemigen elegyedtem szóba a helyi lakosokkal. Végeztem a munkámat, ha meg volt egy kis szabadidőm, akkor megittam egy kávét vagy egy sört a kocsmában. Olyan viszont volt, hogy a horvát területvédelmisek megszólítottak, megkérdezték, hogy lőttem-e már életemben pisztollyal. Miután azt feleltem, hogy még nem, a kezembe nyomtak egyet, hogy most kipróbálhatom, milyen is az. Amikor visszaadtam, egyikük a csizmám szárához szorította, és a lábam mellett belelőtt a földbe. Talán a lélekjelenlétemnek köszönhetem azt, hogy nem történt baj, elnevettem magam, úgy tettem, mintha az én számomra is ez csak egy jó kis hecc lett volna, és így nem provokáltak tovább, elmentek. Ha tudták volna, hogy egyből teleszaladt a gatyám, és mennyire remeg a lábam, nyilván nem úszom meg ilyen olcsón.

– A 90 nap alatt nem is engedték haza?

– De, 2 hónap után hazajöhettem hétvégére. Akkorra már visszavonultunk a batinai hídhoz, az utolsó hónapot ott húztam le. A legemlékezetesebb dolog, ami ott történt, és ami megmaradt bennem, az a hadi felszerelés, a harci járműveink kivonása volt. Éppen ügyeletre voltam beosztva. Délben jelentek meg az első tankok a hídnál, és 5 óráig egyfolytában csak jöttek. Az őrségem 4 óráig tartott, de még utána is ott maradtam, és csak bámultam a vonuló, dübörgő, végeláthatatlan tankoszlopot. Nem akartam hinni a szememnek: honnan van nekünk ennyi tankunk? Volt ott mindenféle: II. világháborús, német, orosz, hazai gyártmányú… És akkor jöttem rá valamire. A legfontosabb dolgot akkor értettem meg: ez egy megbeszélt háború volt. A politikusok a fehér asztalnál előre kitervelték, megtervezték, megegyeztek, megállapodtak, velünk meg élesben „eljátszatták”.

Nem vagyok rá büszke, de nem is tagadom le, egyike voltam azoknak, akik megalakították Adán a délszláv háborúkat megjárt katonák egyesületét. Két szerb nemzetiségű és 3 magyar, de nekünk, magyaroknak nem sok hasznunk származott belőle. Összesen 715 adai jelentkezett, ennyien vettek részt valamilyen formában, és rövidebb-hosszabb ideig ebben az előre eltervezett vérontásban.

 

2021. január 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Kovács-jelentés: „Van még mit tenni”!?

Mivel a jelentésben, amely egy fontos regionális nemzetközi szervezet elé kerül, a Szerbiában élő magyar közösségről >

Tovább

Fideszes/véemeszes vezetőkből nem lesz hiány…

Deli Andor asszisztensei között néhány ismerős név is van: Abel PASZTOR (Pásztor István fia?), Fanni TERNOVACZ >

Tovább

Nem lehetünk kisebbségi politikai rezervátumba bezárkózó indiánok

Könnyű azoknak a kisebbségben élőknek, akik kozmopolita buborékba menekülve elegáns gesztussal túlteszik magukat a trianoni történeten, >

Tovább

Újfajta vírus terjed köztünk: a fake news vírusa

A legkényelmesebb olyasmivel vádolni az embert, amire még álmában sem gondolt. Ezzel kapcsolatban jut eszembe egy >

Tovább

„Szerbia nem ért el felmutatható előrehaladást”!

Kit és mit képvisel Deli Andor? 1. A hatalom részét képező magyar párt dicstelen szerepet játszott >

Tovább

Bethlen Gábor a főtéren

Aki Marosvásárhelyre látogat, nézze meg feltétlenül Bernády György szobrát a Teleki-ház előtt és a Bethlen Gábor-szobrot >

Tovább

Az ironikus kontrapunkt

Az életébe több ilyen patetikus esemény játszódott le, vallotta be, de az említettek miatt, nem írt >

Tovább

A legnagyobb távozott

Kihalt a bosszú vágya, csak romlott kompromisszumok léteznek, magyarázta. A társadalom manapság megveti Elektrát, aki itt >

Tovább

Az ég dörög, de a zivatar elmarad

Anikóval a teraszon ácsorogva szkeptikusan bámultuk az újvidéki mesterséges boldogságot és fényáradatot. Szabó Lőrinc verssorát ismételgettem: >

Tovább

Biztosítani a médiaszabadságot!

Az MNT alapította médiák az adófizetők pénzéből valójában nem az anyanyelvű közszolgálati tájékoztatás, hanem a VMSZ >

Tovább

Hajnal Jenő ellenzi a sajtó függetlenségét!

Az MN elnöke szükségesnek tartotta, hogy külön kommentálja a szerbiai tájékoztatási stratégiát és ezzel kapcsolatosan kifejtse >

Tovább

Övék az ország, maguknak építik (by Kenedi János)

Mindannak, ami ma a kultúrában és az oktatásban történik, semmi köze az értékteremtéshez, a hagyományok ápolásához >

Tovább