Ma Gábor, Karina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Őrizzétek meg a függetlenséget!
Harminc éves a Családi Kör
Bozóki Antal
A Családi Kör vidékünkön az első privatizált újság. Példaképül a Napló nevű szabadelvű hetilap szolgált, amelyik az év májusában, eredetileg is magántulajdonú újságként indult. Hetilapunk első száma 1990 karácsonyára jelent meg. Emlékszem, ahogy Purger Tiborral, az első főszerkesztővel és Fazekas Andrással, aki egy időben ugyancsak a lap főszerkesztője volt, ott álltunk a Forum nyomdában és megilletődve vettük a kezünkbe az első példányokat. Bozóki Antal:
A mai napon, pontosan harminc évvel ezelőtt, 1990. december 20-án Újvidéken indult, indítottuk útjára a Családi Kör hetilapot.
A szerkesztőség szombaton online élőújsággal ünnepelt, amelyen részt vettek a lap régi és új vezetői, munkatársai. A teljes műsor – várhatóan rövidesen – felkerül az internetre.
A lap egyik alapítója és első igazgatójaként meghívást kaptam az ünnepségre. Az alábbi írás szerkesztett és bővített változata amit a műsorban elmondtam.
Köszönöm a meghívást, szeretettel üdvözlök mindenkit.
Először is gratulálok a jubileumhoz!
Szinte a csodával egyenlő, hogy a lap, és mi is vele együtt, megértük ezt az időt.
Harminc év nem kevés az ember, hát még egy nemzeti közösségi lap életében. Különösen nem az ilyen turbulens társadalmi körülmények között, amelyekben most is élünk.
Most sem, de harminc évvel ezelőtt sem volt kevésbé veszélytelen az újságírás, a független lapkiadás, és természetesen a felelősség sem volt kisebb. Ehhez azonban ismerni kell az akkori társadalmi és politikai eseményeket, viszonyokat is, amelyek már a délszláv háborúk kezdetét jelezték.
A Családi Kör vidékünkön az első privatizált újság. Példaképül a Napló nevű Szabadelvű hetilap szolgált, amelyik az év májusában, eredetileg is magántulajdonú újságként indult.
Hetilapunk első száma 1990 karácsonyára jelent meg. Emlékszem, ahogy Purger Tiborral, az első főszerkesztővel és Fazekas Andrással, aki egy időben ugyancsak a lap főszerkesztője volt, ott álltunk a Forum nyomdában és megilletődve vettük a kezünkbe az első példányokat.
A fedőlapra Kossuth Tivadar, a 90-es években Magyarországra költözött, időközben világszerte ismertté vált festőművész AT THE CROSSRODS című festménye került, amit ajándékként a lap minden példányához mellékeltünk. A lap egy körülvágatlan, fűzetlen példányát, ma is őrzöm.
Még három hónapja se volt, hogy a Forum vezérigazgatója lettem, amikor a Családi Kör megjelent. Mindennek, persze, viharos elő- és utótörténete is van, amit lehetetlen röviden összefoglalni.
A Forum keretében akkor létezett a Hetilapok részleg (TMASZ), amelyik kiadta a Dolgozók nevű szakszervezeti újságot, amelyiknek már nem volt keletje, egyszerűen nem vásárolták meg, így megszűnt.
Az új hetilap indításának kettős célja volt: Az egyik, hogy a dolgozók ne maradjanak munka nélkül, a másik pedig egy független, korszerű családi hetilap beindítása. Mindkettőt sikerült megvalósítani.
A lap függetlenségét egész idő alatt sikerült megőrizni és most is ott áll a címlapon, hogy „független vajdasági hetilap”. A megtett út nem volt nehézségek és problémák nélkül. Különösen ez első, a háborús évtized volt nehéz. Ma is csodálkozok, hogy nem szüntettek meg bennünket.
Gimnazista koromban újságíró (is) szerettem volna lenni. A körülmények azonban úgy hozták, hogy soha sem lettem hivatásos újságíró. (Most már tudom azt is, hogy miért: Egyetlen rendszernek sem feleltem volna meg, amelyik nem tartja tiszteletben a sajtószabadságot!) Ez azonban nem akadályozott abban, hogy számos újságban írjak és publikáljak.
A Családi Körben 2004-ig voltam jelen az írásaimmal, amikor egy saját hetilapot indítottam Heti Újság címmel, de ez már egy másik történet. Most már csak kívülről szemlélem a sajtót és a blogomnak írok.
A jelenlegi körülmények között, amikor a magyar közéletben és a médiában is eluralkodott az egypárti, ezúttal véemeszes monopólium, az egyszólamúság, amikor a politikusokat „zavarja” a független sajtó, amikor veszélyben van a véleménynyilvánítás és a szólás szabadsága, amikor „egyetlen kritikai hang se jelenhet meg”, a Családi Kör maradt az egyetlen független magyar lap a Délvidéken/Vajdaságban.
Ez, persze, nem jelenti azt, hogy nem lehet jobb, nyitottabb az olvasók és az újságírók fiatalabb nemzedéke felé, társadalmilag elemzőbb, bírálóbb. Ez azonban már a mindenkori szerkesztőség felelőssége.
Nagyon büszkék lehetünk erre a jubileumra!
A lap függetlenségét mindenképpen meg kell tartani/őrizni. Ez a legnagyobb értéke, mert független sajtó nélkül nincs demokrácia, ami nélkül pedig nincs társadalmi párbeszéd, de haladás/fejlődés se!
Kívánok mindenkinek jó egészséget, erőt és bátorságot, békés, boldog ünnepeket!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
KORMÁNYVÁLTÁS SZERBIÁBAN
Az országot most egy olyan személy tartja „sakkban” (sokkban?), akit – Gordana Čomić, előbb a Demokrata >
Szolidaritás és katarzis?
A magyarázat lehetséges kulcsszava tehát a szolidaritás, annak itt s másutt nemigen látott formái, amelyek sosem >
Ha létezne egy igazi államférfi
Míg az előző 30-50 körüli nemzedék nagy része – sokan közülük rossz lelkiismerettel - pragmatikusan alkalmazkodott >
Hősök emlékét ünneplik a gyávák
Gyáva népnek nincs hazája, a 177 évvel ezelőtti hősökre mutogató VMSZ-magyarkák a 48-as szabadságharc megszégyenítésének iskolapéldái. Mit >
A jelenlegi politikai elitnek le kell mondani az önzésről
A jelenleg uralkodó politikai elit nagy része három évtizede politikai üvegbúra alatt él, azzal a szent >
Mi veszélyezteti a vajdasági magyarok megmaradását?
A vajdasági magyar közösségnek joga van tudni, hogy mit is mondod Fremond Árpád, az MNT VMSZ >
A nagyhatalmak újra kezdik az érdekövezetek felosztását
A tömegek a válságos helyzetben olyan Vezért keresnek, akiben feltétlenül megbíznak. Az autokrata rendszerek tehát kimondottan >
Így fogadjuk el az autokratákat: kiskanállal
Még arra is bátorkodott utalni, hogy a parlament csak a demokratikus rendszer egyik eleme és nem >
A VMSZ SZÉGYENPÁRT
A junior pártelnök nem a magyar közösség, hanem csak a saját és pártja szűk elitjének az >
Barbárság vagy demokrácia?
„Donald Trump – írta Fukuyama - legutóbbi lépései Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatban letaglózóak voltak. A nyugati >
A VMSZ is engedelmesen tűrte, hogy a „puccsisták” közé sorolják
Ebben a zűrzavaros helyzetben külön figyelmet érdemel David Atlagić kormánypárti képviselő felszólalása. Kitért az 2000 október >
Egy országot elveszejteni
A megszabadulás tőle régóta elsőrendű erkölcsi és nemzeti egzisztenciális kérdés volt, a friss fejlemények fényében pedig >