Ma Ákos, Bátor, Gábor névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Mi újság a posztkommunista mennyországban?
Végel László
Az írástudók jobbnál-jobb regényeket írnak a diktatúráról a kommunizmusban és az emberi lélek finom rezdüléseiről az új demokráciában, a poéták pedig rímbe szedik vagy szabadversbe öntik a létezés rejtelmeiről és misztikus tereiről szóló gondolataikat és érzéseiket. A kulturális élet vezetői petíciót írnak alá a senkitől sem veszélyeztetett szólásszabadság védelmében. Végel László:
2020. december 1., kedd
El tudom képzelni Jónást a mi kis Ninivénkben, ahol csodálatos rend, béke és nyugalom uralkodik. A nép szabadon választja meg a vezetőit, nem egy, hanem több választáson szavaz neki bizalmat. A vezetők nem győzik hangsúlyozni, hogy mennyire tisztelik a demokráciát és a jogállamot. A gazdagok mind gazdagabbak, a szegények mind szegényebbek, ami ellen nem tiltakoznak. Az írástudók jobbnál-jobb regényeket írnak a diktatúráról a kommunizmusban és az emberi lélek finom rezdüléseiről az új demokráciában, a poéták pedig rímbe szedik vagy szabadversbe öntik a létezés rejtelmeiről és misztikus tereiről szóló gondolataikat és érzéseiket. A kulturális élet vezetői petíciót írnak alá a senkitől sem veszélyeztetett szólásszabadság védelmében. Babits Istene elnémul a ninivei boldogság és elégedettség láttán. Mi jogon avatkozzon be, ha a nép elégedett, és az írástudók sem lázadoznak a posztkommunista menyországban? A valóság immár mellékes, az sem biztos, hogy létezik. Azok, akik elüldözték a kommunista diktátorokat, most elégedetten duruzsolnak a kiskirályok zsámolya előtt. Jónás mindezek után felesleges embernek érzi magát és ezúttal joggal menekül saját magányába, ahol elpanaszolja: „Mi közöm nekem a világ bűnéhez? / Az én lelkem csak nyugodalmat éhez. / Az Isten gondja és nem az enyém: / senki bajáért nem felelek én.” Nyilván a mai Jónás úgy érzi magát, mint ahogy a nagy költő versében írja: „mint egy holt próféta, kit már senki úgyse hall”.
Következő cikk: A szakítás előtt
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A tévedhetetlenekkel szemben
Furcsa állítás, de bevallom: nem hiszek azoknak az embereknek, akik életükben nem tévedtek jó néhányszor. Nem >
„Nesze semmi, fogd meg jól!”
Aki csak teheti, továbbra is tartson ki az elvett ingatlanok természetben való visszakövetelése mellett, ne fogadja >
A közéleti vákuum depresszív hatása
A covid19 befagyasztotta az állapotokat, ami nem jelenti azt, hogy a társadalmi feszültségek nem növekszenek. Ezt >
A harmincas évek újra meg újra felbukkanak
Az antifasiszta Európa kerekedett felül, az képviselte a többséget, és rossz érzéseim ellenére elégedett vagyok azzal, >
Haiku és kapitalizmus
Inkább azon csodálkoztam, hogy ezek az államkapitalista kommunista milliárdosok verseket írnak. Mégpedig haikukat! Környezetünkben ilyesmi nem >
Független sajtó
Aki saját eszmei értékrendjéhez ragaszkodik, legyen az akár szocialista, konzervatív vagy liberális, az Arthur Koestlerrel elmondhatja, >
Bűn
Lehet, hogy a legnagyobb bűn a bűnhődéstől való menekülés. Azokra gondolok, akik Pilátusként nem akartak hallani >
Kamberi: „Így még Milošević uralkodása idején sem volt”
A képviselők nem éltek/élnek az anyanyelv használatának jogával a szerb parlamenti felszólalásaik alkalmával. Kovács Elvira, a >
Ami az embert igazából feszíti, azzal kéne foglalkozni
„Hogy az irodalom csak irodalom. Ennek vége van. Ez nem azt jelenti, hogy vissza kellene fordulni, >
Pásztor Bálint és a szabadkaiak folyamatos átverése
Pásztor Bálintnak a hatalmi koalícióban ülve nem most kellene ellenzékit játszania utólag, hanem még a tervek >
Az Utolsó Vajdasági
Nem csak tőle, a most már halhatatlan énekes-költőtől búcsúzunk, hanem egy kicsit Vajdaságtól is. Attól a >
A demokrata jelszavakkal sáfárkodók
Továbbra is rejtély előttem, hogy azok, akik húsz-harminc évvel ezelőtt tisztességgel kiálltak a szabadság mellett, miért >