Ma Zoltán, Szultána névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Gonosz demokrata álarcot vett fel
Végel László
A kilencvenes években a zúgolódókat elkergették a munkahelyükről, manapság a konformizmus könnyebben vállalható. A soft-autokrácia, a rendszer konszolidációja lehetővé teszi a hibrid ellenzékiséget. Az állami jászol mellől lehetséges enyhén bírálni a rendszert, de a radikális alternatívában tilos gondolkodni. Végel László:
2020. november 21., szombat
Jobb idők köszöntöttek ránk? Ezt nem írnám alá. Az idők nem jobbak, hanem mások. Albert Camus a 2. világháború után figyelmeztetett arra, hogy nem az irónia, hanem a harag ideje vár ránk. Vajon napjaink konszolidált abszurditásában indokolt-e a harag? A kilencvenes években Szerbia a diktatúra kis szigete volt, körülöttünk azonban (úgy tűnt) virágzik a demokrácia. Jelenleg azonban nem csak a fejünk fölött, hanem körülöttünk is csapkodnak a villámok. A Gonosz kiterjesztette a birodalmát és demokrata álarcot vett fel, ezért sokkal inkább lenne helye a kritikának. Természetesen más magyarázatok is akadnak, többek között az, hogy az elmúlt húsz esztendőben Szerbiában magától értetődő nemzedékváltás következett be. Az egykor lázadó nemzedék tagjai már nincsennek köztünk. Gondoljunk csak Radomir Konstantinovićra, aki mérték volt és iránytű. Vagy gondoljunk Mirko Kovačra, aki már a kilencvens években ostorozta az értelmiségi lojalitást. Mit mondana most, ha élne? El sem merem képzelni. Az egykori háborgó nemzedék másik része pedig visszavonulóban van, mi sem természetesebb, mint az, hogy az ellenállás fáklyáját a középnemzedék vegye át, hiszen az ő jövőjükről van szó. Annak a nemzedéknek a tagjai vették át az intézmények irányítását, amely nem élte át az egypártrendszert, de a Milošević rendszerben sem volt igazán a színen. Nem kapott sebeket. Konfliktus nélkül lépett be a közéletbe, legfeljebb kisebb incidenseket élt át. Nem zárom ki, hogy a különbékék korszakába léptünk, s a jövő nemzedékei egy napon az apák fejére olvassák Szabó Lőrinc versét: Minden szörnyűbb, mint hittem akkor. Fiatalon”. Ám maradjon ez az ő dilemmájuk, nem az én dolgom ítélkezni. Én már azzal is beérem, hogy a később születettek áldását érző középnemzedék nem éli át azokat a brutális időket, amelyeket átéltem. Emlékszem, 1992 decemberében megjelentem a munkahelyemen, felolvasták a nevemet, és bejelentették, hogy másnap már nem vagyok kívánatos a tévé épületében. Egyszerű dramaturg voltam, ettől kezdve az sem lehettem. A belgrádi sajtó beszámolt arról, hogy másnap néhányadmagammal személyes holminkért még a munkahelyünkre sem térhettünk be, mivel felfegyverzett portások őrködtek a bejáratnál. Vagy tíz év múlva kaptam vissza a könyveimet és a jegyzeteimet. A kilencvenes években a zúgolódókat elkergették a munkahelyükről, manapság a konformizmus könnyebben vállalható. A soft-autokrácia, a rendszer konszolidációja lehetővé teszi a hibrid ellenzékiséget. Az állami jászol mellől lehetséges enyhén bírálni a rendszert, de a radikális alternatívában tilos gondolkodni.
Következő cikk: Ellentmondásos jelek érkeznek Varsóból
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A forradalom jogossága
Csak az a gond. hogy minden forradalom, a legnemesebb is, ártatlan emberéleteket, tehát túlságosan magas árat >
Az intrika, mint uralkodó narratíva
A jelenlegi zűrzavaros évek, különösen kedveznek, az intrikusoknak. A posztigazság korában az intrika uralkodó narratíva lett, >
Új magyar érdekvédelmi szervezet szükséges!
Az országban folyó néplázadás nyomán, amit már „III. szerb felkelésnek” is neveznek – a Vajdasági Magyar >
Egy másik stratégia
A Kardos Andrással folytatott vitájában Bauernek van egy elejtett mondata az eddigi ellenzék felelősségéről: „önkényuralmi rendszerek >
„Én bízom a falu jövőjében”
A napokban került a kezembe egy régi könyv Szentlászlóról, arról az Árpád-kori kelet-szlavóniai kis faluról, amelyet >
Fremond Árpád „szája ízének” megfelelően
A jobb napokat is megélt Hét Nap – a Magyar Szóhoz, a Pannon RTV-hez és a >
A vitustánc folytatódik
Vučić azonban nem a két kisebb szerbiai településen aratott fényes győzelmet, hanem a Szerb Tudományos Akadémián, >
PÁSZTORMESE A MAGYAR KÉPVISELŐK FÓRUMÁNAK
A VMSZ „küldöttségének” a KMKF ülésén való részvételével kapcsolatban felvetődik az a kérdés is, hogy miért >
Hét hónappal később
Az összecsődült tömeg hangosan kommentálta a történteket, az emberek végtelenül dühösek voltajk, soha még nem láttam >
A vereség tudomásulvétele
Tizenhárom év egy a politikai garnitúra életében nagy idő. Amit tizenhárom év alatt nem tudott megoldani, >
Politikusok a csendőrök sorfala mögött
Kritikusan gondolkodtam a 2000 után hatalomra kerülő pártokkal szemben is. De van egy különbség a 2000-ben >
Tito immár nem közéleti, hanem magánéleti téma
Azt viszont egymással versengve bizonygatták, hogy Tito idejében az ember éjfél után nyugodtan indulhatott az ember >