2020. november 29. vasárnap
Ma Taksony, Ilma, Filoména névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Hivatásos optimisták

Hajnal Jenő: „Új magyar ébredés tapasztalható a délvidéki magyar szórványban”?

Bozóki Antal
Bozóki Antal
Hivatásos optimisták

Amíg nem készül alapos, tárgyilagos elemzés/térképezés a magyar közösség helyzetéről Szerbiában, beleértve a szórvány állapotát is – amire a vezető magyar tisztségviselők részéről mindeddig nem mutatkozott hajlandóság, és ami nélkül észszerű, megalapozott nemzeti közösségi politikát sem lehet folytatni – maradnak a vezetők optimista, többnyire megalapozatlan nyilatkozatai. Jól hangzanak, bátorítóak ugyan, csak éppen – amint az idézett írásokból is kitűnik – nem fedik a valóságot! Bozóki Antal:

November 15., a magyar szórvány napja alkalmából Németh Ernő újságíró, arról kérdezte Hajnal Jenőt, a Magyar Nemzeti Tanács elnökét és Sutus Áront, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnökét, hogy  „a délvidéki szórvány milyen állapotban van”?

 – Hajnal Jenő a pillanatnyi helyzet ellenére is bizakodó, hiszi azt, hogy megmarad a délvidéki magyar szórvány” – állapította meg az újságíró.

– Amikor egyebek között Szávaszentdemeterre, Bácspalánkára, Kúlára, Verbászra vagy a délbánsági Versecre küldtük az új, magyar nyelvű kifestőkönyveket, nagyon sok gyerek szeretne magyarul tanulni. Ilyenkor az ember azt érzi, hogy a helyzet nem annyira reménytelen. Akkor, amikor a 60-as és 70-es években megszűntek ezeken a településeken a magyar iskolai osztályok, utána nagyon gyorsan elindult az asszimiláció és a szerb nyelven való tanulás miatt az identitástudat is legyengült vagy megszűnt. Most mégis egy új magyar ébredést látunk, érzünk. Ha a nyelvet eddig nem is tudták, most újratanulják – nyilatkozta Hajnal Jenő.

Sutus Áron, a másik megkérdezett is „azt tapasztalja, hogy a szórványban élő magyar közösségek sem adták még fel a harcot a megmaradásukért”.

– A magyar szórvány- és szigetközösségekben nagy erő lakozik, iránytűként tudnak jövőt formálóan gondolkodni. Ebből mindannyian erőt tudunk meríteni. Ezekben a közösségekben művelődési egyesületek alakulnak, táncegyüttesek kelnek újból szárnyra… […] Egy hatalmas erőt képviselnek, de nemcsak a színpadon, hanem üzennek is a mának és a jövőnek is, hogy a nemzeti értékeinket megtartva milyen szép közösségi életet tudunk kialakítani magunknak és az utódainknak is – mondta Sutus.

A napokban a véemeszes beállítottságú Magyar Szó, s ez a javára legyen mondva, több információt is közölt arról, milyen is a szórványban élő magyar közösségek valós helyzete.

A bánáti Tóbán „az elmúlt harminc évben minden megváltozott”. A lakosok száma – az egykori ezerötszázból – mára már „nem éri el a négyszázat”.

– Mint minden bánáti faluban, itt is a munkalehetőség hiánya a legfőbb oka a fiatalok elvándorlásának. […] A megélhetés szempontjából egyedül azok a gazdák képeznek kivételt, akik nagyobb mennyiségű földet művelnek. A többi ember pedig máról-holnapra él. Talán enyhe túlzással azt lehet mondani, hogy a falu minden második háza üresen áll. Egy részük pedig már az enyészet martalékává lett, összedőlt, vagy lebontották. Az elvándorlás miatt a lakosság etnikai összetétele – a magyarság kárára – is változott. De a faluban élők háromnegyed része továbbra is Magyar – nyilatkozta Balázs Dezső a tanácselnök.

Tóbán, a kihelyezett tagozatban, „még vannak alsós tagozatok. A tanítás két nyelven folyik. A két kombinált magyar tagozatnak összesen nyolc tanulója van, a szerb osztályba öten járnak. Az idén tíz óvodásuk van, a velük való foglalkozás két nyelven folyik. […] Az idén három magyar ajkú gyerek indult első osztályba. Egy magyar családból, egy vegyes házasságból és egy roma család is magyar osztályba íratta a gyerekét” – számolt be Balázs Dezső.

A vajdasági műkedvelők körében a tóbai színjátszók munkájába „egyre nehezebb fiatalokat bevonni a munkába. Fogyatkozunk itt is… – mondta Szántó Tivadar, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület szervező-titkára.

– Az itthon maradt tóbai lakosságnak az egynegyede nyugdíjas. Sokan egyedül maradtak, mert a fiatalok elköltöztek. A faluban egy élelmiszerbolt van (a napokban csukott be a másik), buszjárat nincs, az orvos pedig hetente két alkalommal jön Magyarcsernyéről – derül ki az írásból.

Számos más, többségében magyarlakta helységből is hasonló helyzetről adtak számot.

– Végigbarangolva a szülőfalum utcáin a magány borzalmas érzése kerít hatalmába. Az egykor nyüzsgő falu ma szellemváros. Lépteim magányosan visszhangzanak az utcán. Aki tehette, a jobb megélhetés érdekében Ausztriába, Németországba költözött, de van aki csak elfáradt. Fiatalok, munkaerős középkorúak, de még nyugdíjra hajlóak is fogták a batyujukat. Ismerős példa mindannyiunk számára. Mintha egy láthatatlan kor támadta volna meg gyökereinket – írja Diósi Árpád a bezdáni helyzetről.

A kisebbségkutatással is foglalkozó nagybecskereki dr. Tóth-Glemba Klára feltételes módban nyilatkozott, miszerint „hinni szeretné, hogy van esélye a megmaradásunknak”.

– Az utóbbi években észlelhetőek azok a tevékenységek, mozgolódások, amelyek a mezőgazdaság, a kisvállalkozások, a civil egyesületek projektfinanszírozásában mutatkoznak meg, amely egy fajta felzárkóztatási, otthonmaradási céllal segíti a bánáti magyarságot, de ez mellett még számos olyan tényező van kihatással az itteni létre, amely igaz nemcsak a magyarság megmaradását érinti, hanem az egész társadalmat egészében.

A XXI. század követelménye pedig a szórványban hatványozottan hiánycikknek bizonyult: a víz (ivóvíz) és a szennyvíz elvezetése, a megfelelő feszültségű áram, a gyors internet. Az infrastruktúra szerves része természetesen az utak járhatósága (megjegyzem: Vajdaság-szerte rossz minőségű utak, járdák vannak). Ami a bánátiakat továbbra is érzékenyen érint, és osztoznak a többség sorsán, különösen itt Közép-Bánátban hatalmas probléma az ivóvíz hiánya, a levegő szennyezettsége, az elviselhetetlen bűz a közeli állati tetemeket feldolgozó gyárból, a szemétégetés füstje a közvállalat által „karbantartott” szeméttelepről, ezek mind olyan dolgok, amelyek már évek óta megkeserítik az emberek mindennapjait. Olyan komoly és nagy tételekről van szó, amelyek hatalmas társadalmi és állami összefogást igényelnek ahhoz, hogy minden érintett település élhető településsé váljon.

Aggasztó azonban továbbra is, hogy távol a magyar nyelvű kulturális intézményrendszertől, a kulturális szükséglet kielégítése szorul háttérbe. Továbbra sincs olyan könyvesbolt, amely magyar nyelvű könyvet is árulna, eltűntek a magyar nyelvű lokális rádiók, a magyarlakta települések szinte állandó orvos/fogorvoshiánnyal küzdenek, és sűrűn már nem is fontos, hogy tudjon magyarul, csak legyen, de a mindennapi, vagy a heti magyar nyelvű sajtótermék se jut el a szórványba, vagy ha eljut, akkor késve, vagy pedig kevés példányszámban. Mind több olyan település van, ahol még kisbolt, vegyesárubolt sem létezik – nyilatkozta dr. Tóth-Glemba Klára.

– Egyetlen egy néptáncos sem maradt Nagybecskereken, szétszéledtek, kivándoroltak külföldre, családot alapítottak és máshol élik a mindennapjaikat. A jövőképről nem lehet következtetések alapján képet alkotni. Jóslásokba pedig hálátlanság bocsátkozni. Mindig optimista voltam, most is az vagyok, nagyon szeretném azt hinni és látni is, hogy megmaradásunknak van esélye – tette hozzá.

A szórvány helyzetében természetesen kivételek is vannak. Berta Zoltán, a Magyar Szó Lapkiadó Kft. nyomdaigazgatója, aki „maga is a szerémségi szórványmagyarságot erősíti”, „a szórvány helyzetét pozitívan látja” és úgy gondolja, hogy „a mostani politika mellett és az anyaország támogatásával fenn tud maradni a magyar kultúra”.

Szerémségben „csupán 3000-3500 ember vallja magát magyarnak, de már kevésbé beszélnek magyarul”, „16 településen még nagyobb számban élnek magyarok”, de „a teljes populáció nem egész másfél százalékát teszi ki a körzetben”.

– 2015-ben, nagy elszántság, sok próbálkozás és kitartó munka után Maradékon sikerült újraindítani a magyar nyelvű oktatást, azaz megnyitni egy összevont tagozatot a maradéki általános iskolában. Ezáltal Maradék egy kitűnő példa arra, hogy sose szabad feladni a küzdelmet. A településen beindult az iskolabuszprogram is, melynek keretében a maradéki felsősök mindennap el tudnak jutni az újvidéki iskolába, ahol anyanyelvükön tanulhatnak. A legkisebbeknek pedig a körzet legmodernebb magyar óvodája épül. […] A Petőfi Sándor-program szintén nagy segítséget jelent a szerémségi szervezeteknek. A programon keresztül Magyarország ösztöndíjasokat küld a szórványterületekre, azzal a céllal, hogy segítsék a közösség munkáját, és erősítsék az anyaországhoz való kötődésüket – mondta Berta.

– A művelődési élet az utóbbi tizenöt-húsz évben éledt újjá a körzetben. Első lépésként megalakultak a művelődési egyesületek, ami azért fontos, mert a hagyományt ápoló egyesületeknek fontos szerepe van a megmaradásban, és az asszimiláció lelassításában – értékelte.   

A délvidéki/vajdasági magyarság helyzetét illetően, a szórvány helyzete (enyhén fogalmazva) „nem irigylésre méltó”, a szórványban élők ugyanis „kétszeres kisebbségben vannak: nem csak a többségi nemzethez viszonyítva, hanem a vajdasági magyarság (tömbmagyarság) viszonyításában is”.

Hajnal és Sutus vagy nem ismeri eléggé a szórvány magyarok valós helyzettét, vagy nem akar tudomást venni arról.

Természetesen hasznos és fontos „az új, magyar nyelvű kifestőkönyvek” adományozása (ez is bizonyára anyaországi pénzekből történik), a „művelődési egyesületek és táncegyüttesek alakulása”, de mindez közelről sem elegendő a megmaradáshoz, vagyis „édeskevés” – mondanák a szórványban.

A két tisztségviselő meg sem említette, hogy a szórványban élő magyar közösségek fennmaradása/megmaradása elsősorban az életkörülmények javításától, a munkalehetőségek teremtésétől és a lakosság elköltözésének megállítástól függ. Számos helységünk ugyanis egyre élhetetlenebbé válik, ami a lakosságot – előbb utóbb – vándorútra kényszeríti. Az „új magyar ébredés” így csak puszta álom, távoli délibáb marad.

Amíg nem készül alapos, tárgyilagos elemzés/térképezés a magyar közösség helyzetéről Szerbiában, beleértve a szórvány állapotát is – amire a vezető magyar tisztségviselők részéről mindeddig nem mutatkozott hajlandóság, és ami nélkül észszerű, megalapozott nemzeti közösségi politikát sem lehet folytatni – maradnak a vezetők optimista, többnyire megalapozatlan nyilatkozatai. Jól hangzanak, bátorítóak ugyan, csak éppen – amint az idézett írásokból is kitűnik – nem fedik a valóságot!

 

 

 

2020. november 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Nyírő Józsefet olvasva

Kiváló részleteket olvastam, egy megrendült és megtört ember életéről, aki nincs tisztában a saját bűneivel. De >

Tovább

„Tizennyolc hónapig voltam katonaruhában”

Csonoplya vegyes lakosú falu. A háború kitörése előtt nem nagyon foglalkoztunk azzal, hogy ki milyen nemzetiségűnek >

Tovább

„Ich habe alles geprüft und erwogen”

Nem tudom eldönteni, nem is szeretném, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök mai rádiós interjúját a sötét >

Tovább

„Úgy halok meg, hogy nem is láthatom a fiamat…”

Eddig mindig hazaengedték, amikor kértem, pár napra, ha valamilyen ünnep közeledett, vagy ha nagyon szerettem volna >

Tovább

Hiányzik a meghökkentető eredeti eretnekség. A szeszélyes kaland. A melléfogás varázslata

A szocializmusban az apolitikus értelmiségi volt az eszménykép, a posztszocializmusban pedig a valóságból menekülő szűzi pártszimpatizáns. >

Tovább

Kirakat szerződés

A VMSZ és a SNS szerződése csak megerősíti (önkormányzati, tartományi és köztársasági szinten) a két párt, >

Tovább

Erkölcsi kontextus

Természetesen a bíróság dolga kimondani az ítéletet. Feltételezem azonban, hogy ennek a jogi normának van erkölcs >

Tovább

Moslékkoalíció

Napjainkban a forradalmi hitbe vetett remény ugyanúgy elsorvadt, miként a hagyományos hitbe vetett bizalom. Miért? Lehet, >

Tovább

Nemzeti kisebbségpolitikai pálfordulás?

Amikor, tehát, AV a „kisebbségek jelenlétének fokozásáról” beszél „a köztársasági és a tartományi kormányban”, emögött Szerbia >

Tovább

Ami elválaszt és ami összeköt

Az interneten Szőcs Gézát búcsúztatják. Jól esett olvasni Ara-Kovács Attila az intellektuális párbeszédre példát mutató mondatát. >

Tovább

Civil jogvédelem

Nem a Caritas vezetőinek kellett volna átvenni a főkonzul asszonytól az ajándékot? Nem, mert akkor Pásztor >

Tovább

Szőcs Géza halála

Politikusként próbálta gyógyítani aztokat a sebeket, amelyeket előzőleg értelmiségiként és költőként elszenvedett. Ízig-vérig modern költő nem >

Tovább