Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

MiNapló Irodalmi Napló Itthon/Otthon KülNapló TegNapló Délvidékum BulvárNapló Tapló

Fiók

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Sok még, tehát a megválaszolatlan kérdés és a tennivaló, de a szerb oldalon hiányzik az őszinte szembenézés is a történelmi tényekkel, ami nélkül nem lehet teljes a két nép megbékélése. Bozóki Antal:

Annak ellenére, hogy – a magyar és a szerb hivatalos álláspont szerint „történelmi csúcson vannak a politikai kapcsolatok”, az október végi-november elejei, az 1944/45-ös ártatlan áldozatokra való emlékezéseken látszott, hogy Újvidéken, Járekon (Tiszaistvánfalván), és bizonyára más helységekben, még  mindig nincsenek méltó emlékművek.

A magyar Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságában november 10-én Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes éves meghallgatásán „több délvidéki magyarságot érintő téma is elhangzott, így például szó esett az 1944-45-ös vérengzésekről is, melyek kapcsán a mai napig egyetlen egy gyilkost sem neveztek meg, vagy helyeztek vád alá, illetve egyetlen egy tömegsírt sem exhumáltak”. Meddig kell erre még várni?

A miniszterelnök-helyettes elmondta, „fejet hajt a hideg napok előtt, de elvárja, hogy a magyar mészárlással kapcsolatban is fejet hajtsanak”. – Ha mindenki fejet hajt egymás áldozata előtt, akkor a történelmi viszonyok empatikusabbá vállnak – tette hozzá Semjén.

A fotón jó látható, hogy a hírhedt járeki (tiszaistvánfalvi) haláltábor emlékhelyén két kereszt van: Az egyik, a német, márvány, a másik a magyar, fából készült kereszt állít emléket az áldozatoknak.

A láger 1944. december 3-ától 1946. április 15-ig működött, ahol mintegy 6500 német és több száz (csúrogi, mozsori, zsablyai és más helységekből internált) magyar – akiknek a pontos számát ma sem tudni – vesztette ott életét embertelen körülmények között.

A 2017. május 6-án felavatott, a Duna menti svábok emlékművének (német, szerb és magyar) szövege, amelynek elkészültét a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) „politikai munkája előzte meg” – a községi önkormányzat és a Duna menti Svábok közötti eredeti megállapodással ellentétben – „nem tesz említést a magyar áldozatokról”, „emléküket mintha ki akarnák törölni a történelemből”.

Az avatáson a magyarokat csak olyan összefüggésben említették, hogy „a XX. Század elején 2127 német nemzetiségű, 47 magyar és 2 szerb polgár élt”.

– Amikor a német emlékmű idekerült, ellenezték azt, hogy arra felkerüljön – legalább egy szó erejéig is –, hogy itt magyarok is haltak meg. Magyar felirat ugyan van az emlékmű falán, de az az itt életüket vesztett Duna menti svábokra emlékeztet. Arra kényszerültünk, hogy egy kis fakeresztet állítsunk fel (2017. október 29-én B. A.) – elevenítette fel a történteket Gusztony András, a (VMDP) temerini körzeti szervezetének elnöke a 2019. november 3-ai megemlékezésen.

Máig se nincs válasz a kérdésre, miért nem lehetett közös emlékművet állítani a járeki haláltáborban elhunyt ártatlan áldozatoknak?

 Újvidéken, ahol a „elhallgatott razzia lezajlott, és ahol „1500-ra becsülhető az áldozatok száma, akik közül Matuska Márton könyvében 305 személyt név szerint is megnevezett”, mindmáig nem készült emlékmű. Még tömegsírok helye se ismert, mivel a „vonatkozó állambiztonsági iratok mindmáig nem kerültek elő”.

A 2014-ben elhunyt Papp Ferenc a Futaki úti temetőt találta „legalkalmasabbnak a megemlékezésre, az ő és az önkéntesei 31 évvel ezelőtt napokon át takarították a terepet”, majd 1990 novemberében „100 jeltelen fakeresztet állítottak fel a háborúkban elhunytak emlékére, az 1944–45-ös vérengzések magyar áldozatainak emlékére pedig egy nagy keresztet állítottak itt fel. Az első 100 keresztet a temetkezési vállalat dolgozói még aznap elvitték. Ezt követően többször is kihelyezték a 100 keresztet, de azokat rendre ismeretlen tettesek megrongálták és eltüntették”.

Az elhanyagolt, szemétlerakóként is használt egykori katonatetőben „fölállították az ugyancsak a szemét alól kibányászott központi emlékművet, a csonka turulszobrot. Az alapzata is töredékes volt, a felirata nem került elő, valamint a madár feje is hiányzott. Évekkel később Szőke Árpád társuk egy újvidéki szobrásszal fejet faragtatott, azt pedig a megemlékezések alatt a helyére illesztették, majd utána haza vitte. Az ő halála után a fej Matuskához került, és ugyanúgy használják a megemlékezések során, mint korábban”.

 Az 1990 óta éve tartó megemlékezések és a írásbeli kérelmek ellenére, a hatóságok mindeddig nem engedélyezték a Makovecz Imre (1935-2011) építész által megálmodott és tervezett csonka tornyú békekápolna megépítését a Futaki úti temetőben.

A kultúráért felelős újvidéki városi bizottság 2016. augusztus 30-án a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) városi bizottságának indítványozására úgy döntött, hogy emlékművet állítanak a Limán-4 városrészben az 1944/45-ös ártatlan áldozatok tiszteletére. A munkálatok, melyek költségeit Újvidék költségvetéséből finanszírozzák, „legkésőbb 2017 tavaszáig befejeződnek”, az emléktáblán pedig csak annyi állna, hogy „Az 1944/45-ös ártatlan áldozatoknak”, szerbül, magyarul, németül és még egy, Vajdaságban használatos nyelven, de hogy melyiken, erről a későbbiekben döntenek”.

Az emlékmű – mondani sem kell – napjainkig nem készült el. Kiss Gyula, a VMSZ újvidéki szervezetének vezetője a november 2-ai megemlékezésen elmondta, hogy „tegnap vált ismertté annak a közbeszerzési pályázatnak az eredménye, amelyet a 44/45-ös áldozatok emlékére készülő emlékművel kapcsolatban írt ki az önkormányzat”.

– Az emlékmű helyét a folyamőrség laktanyája közelében jelölték ki a helyét. Két-három kilométerre a város központjától, jól eldugva a forgalmas helyektől, hogy minél kevesebben láthassák. Ne legyen konkurense annak (a Duna-parton levő, Család nevet viselő, a szerb, zsidó és roma áldozatoknak emelt emlékműnek – B. A.), amelyiket meg kell látnia mindenkinek – írta a VMSZ javaslatáról Matuska Márton a Magyar mementó Újvidéken c. írásában.

A magyar pártok között nincsen egyetértés a készülő 1944/45-ös emlékmű helye és felirata körül. A VMSZ-el köztársasági és tartományi szinten is koalícióban lévő Szerbiai Szocialista Párt (SPS) követelte az emlékmű elkészítésének a leállítását, mert „a beterjesztett ártatlan áldozatok listáján számos olyan bíróság által elítélt személy szerepel, akik „közvetve vagy közvetlenül a fasiszta hatalmat szolgálták.” Đurađ Jakšić, a Szerb Radikális Párt (SRP) képviselője pedig az emlékmű felállítását „alattomos és durva provokációnak nevezte”.

Kis Gyula a megemlékezésen elmondta, csodálkozik, hogy 75 év után is ekkora ellenállásba ütközik az emlékmű, de reméli, hogy a jövő év első felében megtörténik a felavatása. Arról azonban nem szólt, elfogadják-e, a magukénak tartják-e majd az áldozatok leszármazottai a VMSZ által javasolt emlékművet, vagy tovább küzdenek a csak magyar jellegű emlékműért? Ez viszont azt is jelentheti, hogy még sokáig nem valósul meg. Úgy járunk ezzel is, mint Járekon, a Duna menti sváb áldozatoknak emelt emlékművel, amelynek még csak az táblája sem jelzi a magyar áldozatokat? Hogyan viszonyulnak majd az emlékműhöz a szerb szélsőségesek? Nem-e állandó gyűlölködő grafittok díszítik majd? Folytatódnak-e a Futaki úti temetőben a megemlékezések, felépül-e valaha is a Makovecz által tervezett emléktorony?

Sok még, tehát a megválaszolatlan kérdés és a tennivaló, de a szerb oldalon hiányzik az őszinte szembenézés is a történelmi tényekkel, ami nélkül nem lehet teljes a két nép megbékélése. 

 

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

Folytatódik a kis bácskai sárdobálás

Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >

RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA

A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >

Ismét

Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >

Mikor tévesztettünk utat és miért?

Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >

SZEREPZAVARBAN

Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >

Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat

Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >

A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL

A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >

Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni

Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >

1990-2009 © Napló. | Impresszum | Tartalomjegyzék | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Kapcsolat |