Ma Endre, Elek, András névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Búcsúvacsora
Végel László
Csoportosan érkeztek az ismeretlen vendégeim, akik majd kimondják a verdiktet felettem. Ítélőbíróim szótlanul lépnek be a szobámba, valójában nem is ismernek, nem is törekszenek arra, hogy megismerjenek, velük együtt sorakoznak fel a tanúk, akik előtt ugyancsak ismeretlen maradok. Jönnek mennek az ítélkezők, tetőtől-talpig végig mérnek, aztán távoznak, utánuk újak érkeznek. A tárgyalásnak nincs semmi jelentősége. Meglehet, hogy már régen kimondták az ítéletet, amelyről nem értesítettek, én pedig nem tehetek mást, minthogy elmossam a Messiásnak szánt tányért, amely tiszta maradt, mert a Messiás nem érkezett meg. Végel László:
2020. október 11. vasárnap
Az 1992- telén irt naplójegyzeteimmel (Wittgenstein szövőszéke, Budapest, T-Twins Kidó, 1995) téli hóhullásban vettem búcsút Jugoszláviától. (…) Szemem előtt omlott össze nemcsak egy ország, hanem több nemzedék személyes múltja is. A romok között a vezetők és az íródeákok új múltat fabrikáltak a népeknek. Az újvidéki lakásom ablakából szemléltem a Vukovár felé vonuló harckocsikat és a harckocsikra rózsacsokrokat dobáló bankkisasszonyokat. Behajtottam az ablakot és arra gondoltam, hogy ha harckocsikkal kell megőrizni az országot, akkor sajnálattal bele kell nyugodnom, hogy inkább tűnjön el. Harckocsikkal érkezett az új múlt.
Nincs semmiféle nosztalgiám, habár úgy vélem, hogy mindent elvesztettem. A szobámban szemlélődve könyvek kihulló könyvek észrevétlenül eltűnnek. Ötven éves koromban búcsúvacsorát rendeztem, mivel a történelem arra ítélt, hogy újrakezdjem az életet, hiszen bűnnek számít tisztességesen emlékezni a múltra, mivel éber tekintetek figyelnek, nehogy titokban vagy gyanús metaforák segítségével idézzem meg a tömegesen meggyalázott történelmet.
Kikészítettem a tányérokat, az evőeszközöket, megterítettem és azon töprengtem, hány vendég érkezik majd. Valaki a nevemet emlegeti. Sejtettem, hogy sokan lesznek, és mindannyian ítélkezni fognak felettem. Számba veszik tévelygéseimet, naiv illúzióimat, patikamérlegre helyezik patriotizmusomat, nemzeti érzelmeimet. Valamiféle kafkai bíróság elé kerülök, az ítélettől nem menekülök. Végül úgy döntöttem, hogy egy tányérral többet helyezek az asztalra, hátha megérkezik a Messiás.
Csoportosan érkeztek az ismeretlen vendégeim, akik majd kimondják a verdiktet felettem. Ítélőbíróim szótlanul lépnek be a szobámba, valójában nem is ismernek, nem is törekszenek arra, hogy megismerjenek, velük együtt sorakoznak fel a tanúk, akik előtt ugyancsak ismeretlen maradok. Jönnek mennek az ítélkezők, tetőtől-talpig végig mérnek, aztán távoznak, utánuk újak érkeznek. A tárgyalásnak nincs semmi jelentősége. Meglehet, hogy már régen kimondták az ítéletet, amelyről nem értesítettek, én pedig nem tehetek mást, minthogy elmossam a Messiásnak szánt tányért, amely tiszta maradt, mert a Messiás nem érkezett meg.
Az emlékezés nem szül bennem emlékeket. Csak emlékezek, de emlékeimet kifosztották. Regényeimben próbálom megőrizni, mindazt, amit még lehet. A maradék jövőre emlékezek, hogy megmentek belőle legalább egy szeletkét.
Hosszú útra kényszerültem, amelynek nem ismertem sem a célját, sem a hosszát. Felemeltem a bőröndömet, amely azelőtt olyan súlyos volt, hogy nem bírtam felemelni, az út előtt azonban az is kiüresedett. Üres bőrönddel indultam Jugoszlávia mindmáig tartó temetésére.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
VMDK: A párbeszédhez nem elég egy nyilatkozat – hitelesség is kell
Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke a Szabadkai Magyar Rádiónak adott nyilatkozatában a vajdasági magyar politikai szereplők >
A neheze csak ezután következik
Most új helyzet állt elő, amelyben mindenkinek meg kell találni a saját helyét. A kormánypártnak is, >
VMDK: A vajdasági magyarság támogatásáról közösen kell gondolkodni
A vajdasági magyarságnak szánt támogatások megőrzése, valamint azok átláthatóbbá, igazságosabbá és hatékonyabbá tétele közös ügy. Minél >
ROSSZ POLITIKAI ÜZENET
A magyar miniszterelnök és a miniszterek nyilatkozatai, illetve közösségi bejegyzései a kormány hivatalos álláspontját fejezik ki, >
Az ismétlődő közelmúlt
Nem tudom, hogy a vajdasági magyarok küldöttségét a vörössapkások biztosították-e, amikor a szocialistákkal és a radikálisokkal >
Pásztor Bálint, Kovács Elvira és társaik nem értik
Pásztor Bálint és Kovács Elvira és társaik túl rég óta megélhetési politikusok, akik belekényelmesedtek a hatalomba. >
Kisebbségi kerekasztalt!
A tennivaló nem egyszerű, nyilván a NER eddigi kedvezményezettjei ragaszkodnak a kiváltságokhoz, a bebetonozott régi gárda >
VMDK: VMSZ nem Szerbiát védi, hanem az SNS hatalmát
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) elfogadhatatlannak tartja Kovács Elvira Belgrádban tett kijelentéseit, amelyekben a demokratikus >
HATAN HÉTFELÉ
Mivel a jelenlegi politikai viszonyok érdemi változása a választásokig most már aligha várható, a VMSZ továbbra >
VMDK: Ne vegyék el a polgároktól az önvédelemhez való jogot!
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) a leghatározottabban elítéli a fegyverekről és lőszerekről szóló új törvényjavaslatot, >
SZERBIA SZEMBEN A NEMZETKÖZI JOGGAL
A község 2022-ben 26 228 lakost számlált. A korábbi évtizedekben nyilvántartásba vett 6326 menekült és belső >
A tőke legyőzte a kultúrát
A „talpra állunk – megmaradunk” jelszót pedig baljós elvándorlás váltotta fel. A szélsőjobbos nacionalista Šešelj pártja >