Ma Angéla, Petronella névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A közgáz és a színiakadémia
Tamás Gáspár Miklós
A hivatalos Magyarország még színfalhasogatásra se képes, meg se leli a színfalat, a nem hivatalos Magyarország azonban mulatságos, megható, vonzó és művészi. Még szervezni is jobban tud. Beszélni, előadni, fogalmazni, énekelni, hegedülni – írni és olvasni – pláne. Ha hagynák, gyógyítani, főzni, környezetet védeni, szegénységet fölszámolni, munkát humanizálni, szeretni, gyereket szülni és kényeztetni is jobban tudna. Egyelőre annyit elért, hogy lejátszotta a színpadról a zsarnokságról ábrándozó szamarakat, s ez önmagában öröm. Tamás Gáspár Miklós:
Megmutatta a közgazdasági egyetem („Corvinus”) rektora, dr. Lánczi András – korábban kedves cimborám és kollégám – , hogy mire való az egyetemek (tévesen „privatizálásnak” nevezett) hiperállamosítása, pontosabban: mélyállamosítása, amelyet „alapítványi formának” is neveznek, ugyancsak jogilag tévesen (az alapítvány valami más). A közgazdasági egyetemet egyébként Anthony Radev bolgár, öö, üzletember vezeti ténylegesen, aki valaha itt volt diák, aztán a McKinsey & Co. igazgatója, s ami a legfontosabb, 2010-től a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökségi tagja, csúcsragadozó menedzser és titokzatos globális, hm, szereplő, vezető magyar, hogy is mondjam csak, államférfiak bizalmasa.
Ezen rektor nem engedélyezte (amire ugyan nincs joga), hogy a közgáz (Corvinus Egyetem) szenátusa megtárgyalhassa a színiakadémia (SZFE) ügyét; nem titok, hogy az egyébként gondosan megválogatott szenátus szolidaritási nyilatkozatot készült kibocsátani. Lánczi András politológus szerint azonban ennek az ügynek a vezetőség általi megbeszélése valamiképpen „politikai behatolási szándék” (?).
De ezen rektor meg is magyarázza az álláspontját: „...a magyar egyetemeknek végre kell hajtania [helyesen: végre kell hajtaniuk, művelt barátom] a maguk rendszerváltását [értsd: átállításukat az Orbán-vonalra], különben előbb vagy utóbb nem lesz rájuk szükség”.
Egyszóval: akár államosítás, akár privatizáció, ez mindenképpen ORBÁNOSÍTÁST jelent. (De a legnagyobb orbánosítás, a szélsőjobb utópiája a teljes fölsőoktatás és a tudományos kutatás, a magasabb művészet fölszámolása volna: de sajna, sajna, ezt még nem lehet.)
A színiakadémiáról szóló hírekben Vidnyánszky, Novák Emil (meg nem választott, el nem ismert, nem működő rektorhelyettes) és Szarka Gábor lövészezredes nevét minden esetben „Orbán Viktor”-ra kell átírni, a szegény Vidnyánszky lelkének etnopszichológiai elemzéseit ki lehet dobni a papírkosárba, ő kiszállt ebből az ügyből. Színházi ember, rosszul bírja a leégést, a kifütyülést – már ő is a kelet-európai liberális mantrát nyomja a tiszta művészetről és a piszkos politikáról.
Palkovics miniszter (az ő neve helyére is az „Orbán Viktor” nevet kell behelyettesíteni) nem tárgyal, kifárasztási taktikát alkalmaz (sikertelenül).
A színinövendékek népszerű, diadalmas és gyönyörű ellenállása mellett áll ma a teljes magyar diákság – lásd a hivatalos országos diákképviselet, a HÖOK újabb nyilatkozatait és fölhívásait és a többi egyetem diákságának testvéri akcióit – és majdnem a teljes magyar értelmiség meg a fél ország meg az európai színházi és egyetemi világ.
Dr. Lánczi András, tudós kollégám annak a sokrétűen megszervezett államnak a képviselője (ma még), amely se a hagyományos, se az újabban kifejlődött autonómiáknak nem óhajt semminő teret engedni. Ez közismert, kár is rá szót vesztegetni.
Ez a törekvés azonban csak akkor nyertes, ha a szétvert autonómiák korábbi részvevői együttműködnek az autonómia helyett heteronómiát képviselő államhatalommal.
Ilyen együttműködés volt észlelhető a két világháború között, amikor a totális államot hatalomra juttató gigantikus, lelkes (értelemszerűen: totalitárius) mozgalmak mozgósították, harcra késztették az érintetteket, szabadság helyett erősen motiváló politikai közösséget nyújtva nekik.
Ám most ezt nem indulatos, izgató, érzelmi kielégülést nyújtó, kellemesen borzongató pozitív terrormozgalom keretében hajtja végre az orbáni mélyállam, hanem jéghideg, hivatalnoki, vagyis romantika, elkötelezettség és motiváció nélküli aktusokkal, amelyek teljesen negatívak.
Csak tilalmat, korlátozást, csonkítást, kényszert
tartalmaznak, azaz: csupa negatívumot.
Az ilyesmit mindenki utálja, beleértve a magyar jobboldal (értsd: Orbán Viktor) táborát, amely utálja ezt is, de a csepűrágó értelmiségieket még jobban; a jobboldal ma mindent és mindenkit utál, negatívabb ma, mint a folyton (és nem egészen jogtalanul) negativizmussal vádolt, közmondásos ballib.
Evvel áll szemben a színinövendékek és más egyetemisták pozitív, követelő és tartalmas, antihivatalnoki, forró szívű szabadságmozgalma. (És nemcsak az övék).
A kontraszt a dermesztő orbáni hideggel szemben – akárcsak a lengyel nők szabadságmozgalma a nőtlen, jéggé fagyott öregurak tilalmaival szemben – eltéveszthetetlen. És még a legyőzhetetlen művészet is a tiltakozók mellett áll. Ma már a szélsőjobb sajtó is műkritikával kísérletezik: egységesen bírálja Fullajtár Andrea művésznőt, mert a nagy sikerű október 23-i tüntetésen a szélsőjobb szerint valahogy nem mondta elég jól a „Nemzeti dal”-t. Így szólt az orbánsajtó a karzatról.
A színpadon a művészfiatalság van, igen, mint százötven éve mindig – forradalmi pillanatokban – a diákság, a huszonéves petrovicsok és a többi kasza-kapa-kerülők.
A szélsőjobb szerint a dolog mögött a Gyurcsányi rejtőzik, illetve a tudjukkik. Ekkora lóságot!
Meg kell nézni az ún. ellenzéket az ún. parlamentben, amint rikácsol, gorombáskodik, cöfözik, krumplizik – vagy a „terepen” indít képviselőválasztáson egy szerencsétlen exnácit Szerencsen vagy „intézi” a kispesti meg gödi zavaros ügyeit vagy bitcoinbányászattal múlatja az időt Erzsébetvárosban – , a legkezdetlegesebb stílusbírálat (vagy nézői ízlésítélet) is föltárja, hogy ez a két dolog nem ugyanaz. Színház az egész világ, no igen, de van jó színház meg pocsék színház.
A hivatalos Magyarország még színfalhasogatásra se képes, meg se leli a színfalat, a nem hivatalos Magyarország azonban mulatságos, megható, vonzó és művészi.
Még szervezni is jobban tud.
Beszélni, előadni, fogalmazni, énekelni, hegedülni – írni és olvasni – pláne. Ha hagynák, gyógyítani, főzni, környezetet védeni, szegénységet fölszámolni, munkát humanizálni, szeretni, gyereket szülni és kényeztetni is jobban tudna.
Egyelőre annyit elért, hogy lejátszotta a színpadról a zsarnokságról ábrándozó szamarakat, s ez önmagában öröm.
(444.hu)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Ilyen hangulatban lépkedtem az Akadémia lépcsőjén
Nyugalmas délelőtt, nem érdekelnek a hírek. Ébredezik bennem a politikai csömör. Attól tartok, hogy a jelenlegi >
Milyen országban élünk? (2.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Mi is elpilledtünk
A bűnösökre lehet felfelé mutogatni, de sokkal nehezebb lenne arról a mélységében rejtezkedő kollektív eszmékről szólni, >
Milyen országban élünk? (1.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Egy nagy játszma névtelen szereplői lettünk
Ez a közérzet túlvan a szokásos politikai vitákon, nem nevezhető szimpla Orbán-ellenességnek, sokkal inkább a rendszerváltási >
Hol a Lovas? Itt a Lovas!
Családi ügyek címmel közölt terjedelmes írást a Magyar Narancs legújabb számában Krusovszky Dénes a hetilap állandó >
Pásztor István: „Büszkén vagyunk őrkutyák”
A „tisztújítás” abból áll, hogy Pásztor Bálint nevű fia maradt a párt második számú alelnöke, és >
Gyenge biztosítékok – téves cím(ké)zés
Balla Lajos, a Szabad Magyar Szó (SZMSZ) oldalán szólt hozzá a blogomon közölt „utolsó (??) két >
Minden egyes fogalom bumeráng lett
Sinkó dilemmák - ma. Megbuktatható-e az autokrácia parlamentáris úton vagy pedig csak erőszakkal? Választásokkal? Forradalommal? Nem >
NEM „ŐRKUTYÁK”, HANEM TÁNYÉRNYALÓ PINCSIK
Varjú Márta főszerkesztő és Máriás Endre főszerkesztő-helyettes irányításával a Magyar Szó nem az itteni magyar közösséget, >
Talán ma sejtik, hogy rosszabbul élünk
Feltételezem, hogy egymás megismerése valójában a különbségek feltárásával is jár. Jelenleg egymás ismerete egyoldalú. Hála a >
„Az erő nem fogyott el” – csak a közösség!
– Nem a lelkek száma határozza meg a teljesítményt, hanem a lelkek nagysága – mondja a >