Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A közgáz és a színiakadémia
Tamás Gáspár Miklós
A hivatalos Magyarország még színfalhasogatásra se képes, meg se leli a színfalat, a nem hivatalos Magyarország azonban mulatságos, megható, vonzó és művészi. Még szervezni is jobban tud. Beszélni, előadni, fogalmazni, énekelni, hegedülni – írni és olvasni – pláne. Ha hagynák, gyógyítani, főzni, környezetet védeni, szegénységet fölszámolni, munkát humanizálni, szeretni, gyereket szülni és kényeztetni is jobban tudna. Egyelőre annyit elért, hogy lejátszotta a színpadról a zsarnokságról ábrándozó szamarakat, s ez önmagában öröm. Tamás Gáspár Miklós:
Megmutatta a közgazdasági egyetem („Corvinus”) rektora, dr. Lánczi András – korábban kedves cimborám és kollégám – , hogy mire való az egyetemek (tévesen „privatizálásnak” nevezett) hiperállamosítása, pontosabban: mélyállamosítása, amelyet „alapítványi formának” is neveznek, ugyancsak jogilag tévesen (az alapítvány valami más). A közgazdasági egyetemet egyébként Anthony Radev bolgár, öö, üzletember vezeti ténylegesen, aki valaha itt volt diák, aztán a McKinsey & Co. igazgatója, s ami a legfontosabb, 2010-től a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökségi tagja, csúcsragadozó menedzser és titokzatos globális, hm, szereplő, vezető magyar, hogy is mondjam csak, államférfiak bizalmasa.
Ezen rektor nem engedélyezte (amire ugyan nincs joga), hogy a közgáz (Corvinus Egyetem) szenátusa megtárgyalhassa a színiakadémia (SZFE) ügyét; nem titok, hogy az egyébként gondosan megválogatott szenátus szolidaritási nyilatkozatot készült kibocsátani. Lánczi András politológus szerint azonban ennek az ügynek a vezetőség általi megbeszélése valamiképpen „politikai behatolási szándék” (?).
De ezen rektor meg is magyarázza az álláspontját: „...a magyar egyetemeknek végre kell hajtania [helyesen: végre kell hajtaniuk, művelt barátom] a maguk rendszerváltását [értsd: átállításukat az Orbán-vonalra], különben előbb vagy utóbb nem lesz rájuk szükség”.
Egyszóval: akár államosítás, akár privatizáció, ez mindenképpen ORBÁNOSÍTÁST jelent. (De a legnagyobb orbánosítás, a szélsőjobb utópiája a teljes fölsőoktatás és a tudományos kutatás, a magasabb művészet fölszámolása volna: de sajna, sajna, ezt még nem lehet.)
A színiakadémiáról szóló hírekben Vidnyánszky, Novák Emil (meg nem választott, el nem ismert, nem működő rektorhelyettes) és Szarka Gábor lövészezredes nevét minden esetben „Orbán Viktor”-ra kell átírni, a szegény Vidnyánszky lelkének etnopszichológiai elemzéseit ki lehet dobni a papírkosárba, ő kiszállt ebből az ügyből. Színházi ember, rosszul bírja a leégést, a kifütyülést – már ő is a kelet-európai liberális mantrát nyomja a tiszta művészetről és a piszkos politikáról.
Palkovics miniszter (az ő neve helyére is az „Orbán Viktor” nevet kell behelyettesíteni) nem tárgyal, kifárasztási taktikát alkalmaz (sikertelenül).
A színinövendékek népszerű, diadalmas és gyönyörű ellenállása mellett áll ma a teljes magyar diákság – lásd a hivatalos országos diákképviselet, a HÖOK újabb nyilatkozatait és fölhívásait és a többi egyetem diákságának testvéri akcióit – és majdnem a teljes magyar értelmiség meg a fél ország meg az európai színházi és egyetemi világ.
Dr. Lánczi András, tudós kollégám annak a sokrétűen megszervezett államnak a képviselője (ma még), amely se a hagyományos, se az újabban kifejlődött autonómiáknak nem óhajt semminő teret engedni. Ez közismert, kár is rá szót vesztegetni.
Ez a törekvés azonban csak akkor nyertes, ha a szétvert autonómiák korábbi részvevői együttműködnek az autonómia helyett heteronómiát képviselő államhatalommal.
Ilyen együttműködés volt észlelhető a két világháború között, amikor a totális államot hatalomra juttató gigantikus, lelkes (értelemszerűen: totalitárius) mozgalmak mozgósították, harcra késztették az érintetteket, szabadság helyett erősen motiváló politikai közösséget nyújtva nekik.
Ám most ezt nem indulatos, izgató, érzelmi kielégülést nyújtó, kellemesen borzongató pozitív terrormozgalom keretében hajtja végre az orbáni mélyállam, hanem jéghideg, hivatalnoki, vagyis romantika, elkötelezettség és motiváció nélküli aktusokkal, amelyek teljesen negatívak.
Csak tilalmat, korlátozást, csonkítást, kényszert
tartalmaznak, azaz: csupa negatívumot.
Az ilyesmit mindenki utálja, beleértve a magyar jobboldal (értsd: Orbán Viktor) táborát, amely utálja ezt is, de a csepűrágó értelmiségieket még jobban; a jobboldal ma mindent és mindenkit utál, negatívabb ma, mint a folyton (és nem egészen jogtalanul) negativizmussal vádolt, közmondásos ballib.
Evvel áll szemben a színinövendékek és más egyetemisták pozitív, követelő és tartalmas, antihivatalnoki, forró szívű szabadságmozgalma. (És nemcsak az övék).
A kontraszt a dermesztő orbáni hideggel szemben – akárcsak a lengyel nők szabadságmozgalma a nőtlen, jéggé fagyott öregurak tilalmaival szemben – eltéveszthetetlen. És még a legyőzhetetlen művészet is a tiltakozók mellett áll. Ma már a szélsőjobb sajtó is műkritikával kísérletezik: egységesen bírálja Fullajtár Andrea művésznőt, mert a nagy sikerű október 23-i tüntetésen a szélsőjobb szerint valahogy nem mondta elég jól a „Nemzeti dal”-t. Így szólt az orbánsajtó a karzatról.
A színpadon a művészfiatalság van, igen, mint százötven éve mindig – forradalmi pillanatokban – a diákság, a huszonéves petrovicsok és a többi kasza-kapa-kerülők.
A szélsőjobb szerint a dolog mögött a Gyurcsányi rejtőzik, illetve a tudjukkik. Ekkora lóságot!
Meg kell nézni az ún. ellenzéket az ún. parlamentben, amint rikácsol, gorombáskodik, cöfözik, krumplizik – vagy a „terepen” indít képviselőválasztáson egy szerencsétlen exnácit Szerencsen vagy „intézi” a kispesti meg gödi zavaros ügyeit vagy bitcoinbányászattal múlatja az időt Erzsébetvárosban – , a legkezdetlegesebb stílusbírálat (vagy nézői ízlésítélet) is föltárja, hogy ez a két dolog nem ugyanaz. Színház az egész világ, no igen, de van jó színház meg pocsék színház.
A hivatalos Magyarország még színfalhasogatásra se képes, meg se leli a színfalat, a nem hivatalos Magyarország azonban mulatságos, megható, vonzó és művészi.
Még szervezni is jobban tud.
Beszélni, előadni, fogalmazni, énekelni, hegedülni – írni és olvasni – pláne. Ha hagynák, gyógyítani, főzni, környezetet védeni, szegénységet fölszámolni, munkát humanizálni, szeretni, gyereket szülni és kényeztetni is jobban tudna.
Egyelőre annyit elért, hogy lejátszotta a színpadról a zsarnokságról ábrándozó szamarakat, s ez önmagában öröm.
(444.hu)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >