2022. október 7. péntek
Ma Amália, Bekény névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Az ismeretlen, bár jól ismert fertőzés

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós
Az ismeretlen, bár jól ismert fertőzés
Fotó: Farkas Norbert /24.hu

Sok tekintetben nem értünk egyet különben sem az ellenzékkel. De legalább a parlamentarizmus és az antifasizmus kérdésében még voltak – bár halovány – reményeink. Nyilván sok ellenzéki egyetért velem ebben, de az „összefogás” és a választási siker álma, a rosszfajta pártfegyelem nem hagyja őket – tisztelet a kivételnek, például Kovács László volt külügyminiszternek, az MSZP korábbi elnökének – , hogy megtegyék a legegyszerűbb lépést: hagyják sorsára a jelöltet, vonják meg tőle a támogatásukat és erősítsék meg álláspontjukat a fajgyűlölettel, az antiszemitizmussal szemben. Ez távolról sem elég, de ez a minimum. Ha ez a minimum nincs meg, akkor ennek az egész magyar ellenzékiségnek nincs az égvilágon semmi értelme. Tamás Gáspár Miklós:

A fertőzés kórokozója szabad szemmel látható. Nem kell hozzá mikroszkóp. Mindenki ismeri. Majdnem mindenki azt hangoztatja, hogy védekezni kell ellene. Az ismeretes óvintézkedéseket és gyógymódokat mégse alkalmazzák, a járvány – történelmi mértékkel mérve rövid ideig tartó szünet után – ismét terjed.

Civilizációs betegség ez, a neve: fajgyűlölet.

Küzdeni ellene épp úgy kell, mint más fertőző betegségek ellen: a fertőzöttek elkülönítése, tisztaság, friss levegő, a gyógyszerek rendszeres szedése. Egészséges szellemi táplálék kell, a zsúfoltság – például a közösségi médiák – kerülése.

Ezek az egyszerű követelmények (amelyek betartása és betartatása az alkotmányos jó modor, a jogi kötelezettség és a honpolgári tisztesség része) nem érvényesülnek. Mint sokan tudják, Szerencsen és környékén időközi országgyűlési választás lesz, amelyen az ellenzéki pártok jelöltje notórius fajgyűlölő. Cigány- és zsidóellenes nézeteiről lett ismert, sőt: híres. Ez az ember azt állítja, hogy megbánta rasszista, antiszemita kijelentéseit. Lehetséges, hogy ezt őszintén mondja – ha fölmérte ennek a súlyát, akkor vissza kellene vonulnia a közéleti pályától, és semmiképpen nem lenne szabad arra törekednie, hogy törvényhozó legyen.

Nem lehet – legalábbis nem volna szabad – törvényt szabnia másoknak, ha ilyen rossz volt az ítélőképessége még két esztendővel ezelőtt is. Elvileg olyan embereket kellene törvényhozókul magunk fölé emelnünk, akiket közügyekben magunknál kiválóbbnak, feddhetetlennek, gondolkodó embernek tartunk. Ez az eszmény ritkán egyezik a valósággal, de azért ne essünk abba a túlzásba, hogy kisebb hibák gyakori elkövetése miatt szentesítjük a nagyobb bűnöket.

Ha már Bíró László jelöltnek nem volt annyi esze, hogy visszalépjen – amire az őszinte töredelem (megbánás)  kötelezte volna – , legalább az ellenzéki pártok kereshettek volna nála alkalmasabb, kevésbé fasiszta (vagy volt fasiszta) jelöltet, amire lett volna alkalmuk. Meg kellett volna vonniuk Bírótól a támogatásukat. Az ellenzéki pártokat ez a kérdés láthatólag nem nagyon izgatja.

S ha ez így van: akkor ugyan mivel jobbak az ellenzéki pártok a kormánypártoknál?

Az ellenzéki pártok avval hencegnek, hogy ők – szemben Orbán Viktor embereivel – a parlamentarizmus valódi hívei. Ha azok, akkor nem lehetne nekik mindegy, milyen szemléletű emberek ülnek a magyar Országgyűlésben az ő támogatásukkal, az ő színeikben.

A magyarországi ellenzéki pártok nem vagy alig mertek Orbán Viktorral és támogatóival szembeszállni a mai politikánkat meghatározó menekültkérdésben. Őket a kormánypárt avval vádolja, hogy „migránssimogatók”, ami sajnos nem igaz. Volt olyan magyarországi ellenzéki párt, amelynek a képviselői az Európai Parlamentben a bajba került menekültek kimentése ellen szavaztak. Köztudomású, hogy föllépésük a rettenetes helyzetben lévő cigányság problémakörében is fölöttébb lagymatag.

Az Orbán-rendszer sajtója – bár nem áll tőle távol a nyílt, de főleg az ügyesen burkolt faji uszítás – ebben az esetben joggal (bár aligha jóhiszeműen) vádolja az ellenzéki pártokat képmutatással vagy még rosszabbal. A Jobbikkal kötött taktikai szövetség lehetséges hátrányaira sokan figyelmeztettek, és íme, igazuk lett. Ha a Jobbik csakugyan annyira megváltozott volna, mint amennyire ezt hirdeti, akkor nem ezt az embert jelölte volna. A többiektől pedig még elkeserítőbb, hogy ezt annyiban hagyják.

(Nem szeretnénk azt állítani, hogy a jobbikos Bíró László az Országgyűlés hátsó padsorában kártékonyabb, mint Kövér László az elnöki székben, de amit Kövér képviselőtől nem várunk el, azt elvárjuk az ellenzéktől, amely azt állítja magáról, hogy gátja a fasizálódásnak; az orbánista pártra ma a választók 49 százaléka, az ellenzékre 48 százaléka szavazna, tehát ez égető, aktuális, napi politikai kérdés.)

A szerencsi körzet ellenzéki választóitól azt kérjük többen, hogy maradjanak otthon, ne szavazzanak – vagy ha már teljesíteni akarják a választási részvétel hazafias kötelességét, akkor szavazzanak a nem éppen tökéletes független jelöltre. Ez, ugye, avval a kockázattal jár, hogy a választást megnyeri a Fidesz-KDNP képviselőjelöltje.

Sokkal kisebb kárt okoz még egy kormánypárti mandátum, amely nem oszt, nem szoroz (a választókerületből eddig is jobboldali képviselőt küldtek az Országházba, a Fidesz kétharmada pedig a Jobbikból kivált ultrafasiszták szavazataival mindenképp megvan), mint az ellenzék (politikusok, aktivisták, párttagok és választók) immár közös erkölcstelenségét képviselő jobbikos sikere.

Az ellenzék akkor bukik meg igazán, ha nyer.

Ha az ellenzék választói távolmaradással érik el, nehogy a nemrég még ilyen (azaz fajüldöző, szélsőjobboldali) nézeteket hirdető jelölt meg nem érdemelt győzelmet arasson, akkor egy ember megbukott, de az ellenzék becsülete, bár elveszett, talán még helyreállítható. Talán.

Sok tekintetben nem értünk egyet különben sem az ellenzékkel. De legalább a parlamentarizmus és az antifasizmus kérdésében még voltak – bár halovány – reményeink. Nyilván sok ellenzéki egyetért velem ebben, de az „összefogás” és a választási siker álma, a rosszfajta pártfegyelem nem hagyja őket – tisztelet a kivételnek, például Kovács László volt külügyminiszternek, az MSZP korábbi elnökének – , hogy megtegyék a legegyszerűbb lépést: hagyják sorsára a jelöltet, vonják meg tőle a támogatásukat és erősítsék meg álláspontjukat a fajgyűlölettel, az antiszemitizmussal szemben. Ez távolról sem elég, de ez a minimum.

Ha ez a minimum nincs meg, akkor ennek az egész magyar ellenzékiségnek nincs az égvilágon semmi értelme.

(24.hu)

 

 

 

2020. október 6.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Hármas osztályzat az MNT négy évére”? (2.)

Az Autonómia portálon elhangzott beszélgetés részvevői a Magyar Nemzeti Tanácson munkáját  „közepes eredménnyel”, mondhatni ajándékjeggyel értékelték.  >

Tovább

Holt lelkek kifosztása, avagy apámat visszahozta a sírból a bank

Oké, mindenkinek van valami hasonló esete a bürokráciával, az örökösödés kapcsán is biztosan. Hogy ez kell, >

Tovább

„Hármas osztályzat az MNT négy évére”?

Az MNT működésére rányomta bélyegét a Pásztor István által meghirdetett nemzeti kisebbségi politika, amit a „konfrontáció >

Tovább

Putyin totális háborúja

Oroszországban ugyanaz az egydimenziós nacionalista világszemlélet működik, mint a száz évvel korábbi Szovjetunióban, globális felelősségről, józan >

Tovább

Az államnak fizetni kell a migránsok okozta károkért!

A Hangadó Szerda műsorában elhangzott hírt, miszerint a szerb államnak kárpótlást kell fizetni a migránsok által >

Tovább

Legitim lesz-e az egypárti MNT?

Amennyiben csak egy magyar lista indul a november 13-ai választásokon, felállhat egy csupán Véemeszes és a >

Tovább

Szabadságra ítéltek

Azóta sem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy akit az állam kebelére emel, attól ellenszolgáltatásokat követel. >

Tovább

Az apa, a fia és a szentlélek

Az ilyen szintű fogadás a VMSZ részéről nem meglepetés, hiszen az MCC-t az Orbán „kormány egyik >

Tovább

Ezt akartam? Ezt vártuk a rendszerváltástól?

Egykor a Párt volt az elnyomó, ma pedig a szabadságra esküvő új bűnös osztály. Egykor még >

Tovább

A sajtószabadság kicsúfolása

A lapból – annak ellenére, hogy a fejléce alatt megtévesztő módon hirdeti, hogy „a vajdasági magyarság >

Tovább

A folytonosság jelképe tapintatosan a modernizáció őrének számított

Ahol túlburjánzik a hatalom, ott elmélyülnek a nemzeten belüli szakadékok, amelyeknek manapság főleg a posztkommunista országok >

Tovább

Ajándékcsere

Pintér Attila 8 évet töltött nagykövetként Belgrádban. Szemtanúja és tevékeny részese volt a szerb magyar/magyar-szerb kapcsolatok >

Tovább