2024. március 28. csütörtök
Ma Gedeon, Johanna névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Az ismeretlen, bár jól ismert fertőzés

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós
Az ismeretlen, bár jól ismert fertőzés
Fotó: Farkas Norbert /24.hu

Sok tekintetben nem értünk egyet különben sem az ellenzékkel. De legalább a parlamentarizmus és az antifasizmus kérdésében még voltak – bár halovány – reményeink. Nyilván sok ellenzéki egyetért velem ebben, de az „összefogás” és a választási siker álma, a rosszfajta pártfegyelem nem hagyja őket – tisztelet a kivételnek, például Kovács László volt külügyminiszternek, az MSZP korábbi elnökének – , hogy megtegyék a legegyszerűbb lépést: hagyják sorsára a jelöltet, vonják meg tőle a támogatásukat és erősítsék meg álláspontjukat a fajgyűlölettel, az antiszemitizmussal szemben. Ez távolról sem elég, de ez a minimum. Ha ez a minimum nincs meg, akkor ennek az egész magyar ellenzékiségnek nincs az égvilágon semmi értelme. Tamás Gáspár Miklós:

A fertőzés kórokozója szabad szemmel látható. Nem kell hozzá mikroszkóp. Mindenki ismeri. Majdnem mindenki azt hangoztatja, hogy védekezni kell ellene. Az ismeretes óvintézkedéseket és gyógymódokat mégse alkalmazzák, a járvány – történelmi mértékkel mérve rövid ideig tartó szünet után – ismét terjed.

Civilizációs betegség ez, a neve: fajgyűlölet.

Küzdeni ellene épp úgy kell, mint más fertőző betegségek ellen: a fertőzöttek elkülönítése, tisztaság, friss levegő, a gyógyszerek rendszeres szedése. Egészséges szellemi táplálék kell, a zsúfoltság – például a közösségi médiák – kerülése.

Ezek az egyszerű követelmények (amelyek betartása és betartatása az alkotmányos jó modor, a jogi kötelezettség és a honpolgári tisztesség része) nem érvényesülnek. Mint sokan tudják, Szerencsen és környékén időközi országgyűlési választás lesz, amelyen az ellenzéki pártok jelöltje notórius fajgyűlölő. Cigány- és zsidóellenes nézeteiről lett ismert, sőt: híres. Ez az ember azt állítja, hogy megbánta rasszista, antiszemita kijelentéseit. Lehetséges, hogy ezt őszintén mondja – ha fölmérte ennek a súlyát, akkor vissza kellene vonulnia a közéleti pályától, és semmiképpen nem lenne szabad arra törekednie, hogy törvényhozó legyen.

Nem lehet – legalábbis nem volna szabad – törvényt szabnia másoknak, ha ilyen rossz volt az ítélőképessége még két esztendővel ezelőtt is. Elvileg olyan embereket kellene törvényhozókul magunk fölé emelnünk, akiket közügyekben magunknál kiválóbbnak, feddhetetlennek, gondolkodó embernek tartunk. Ez az eszmény ritkán egyezik a valósággal, de azért ne essünk abba a túlzásba, hogy kisebb hibák gyakori elkövetése miatt szentesítjük a nagyobb bűnöket.

Ha már Bíró László jelöltnek nem volt annyi esze, hogy visszalépjen – amire az őszinte töredelem (megbánás)  kötelezte volna – , legalább az ellenzéki pártok kereshettek volna nála alkalmasabb, kevésbé fasiszta (vagy volt fasiszta) jelöltet, amire lett volna alkalmuk. Meg kellett volna vonniuk Bírótól a támogatásukat. Az ellenzéki pártokat ez a kérdés láthatólag nem nagyon izgatja.

S ha ez így van: akkor ugyan mivel jobbak az ellenzéki pártok a kormánypártoknál?

Az ellenzéki pártok avval hencegnek, hogy ők – szemben Orbán Viktor embereivel – a parlamentarizmus valódi hívei. Ha azok, akkor nem lehetne nekik mindegy, milyen szemléletű emberek ülnek a magyar Országgyűlésben az ő támogatásukkal, az ő színeikben.

A magyarországi ellenzéki pártok nem vagy alig mertek Orbán Viktorral és támogatóival szembeszállni a mai politikánkat meghatározó menekültkérdésben. Őket a kormánypárt avval vádolja, hogy „migránssimogatók”, ami sajnos nem igaz. Volt olyan magyarországi ellenzéki párt, amelynek a képviselői az Európai Parlamentben a bajba került menekültek kimentése ellen szavaztak. Köztudomású, hogy föllépésük a rettenetes helyzetben lévő cigányság problémakörében is fölöttébb lagymatag.

Az Orbán-rendszer sajtója – bár nem áll tőle távol a nyílt, de főleg az ügyesen burkolt faji uszítás – ebben az esetben joggal (bár aligha jóhiszeműen) vádolja az ellenzéki pártokat képmutatással vagy még rosszabbal. A Jobbikkal kötött taktikai szövetség lehetséges hátrányaira sokan figyelmeztettek, és íme, igazuk lett. Ha a Jobbik csakugyan annyira megváltozott volna, mint amennyire ezt hirdeti, akkor nem ezt az embert jelölte volna. A többiektől pedig még elkeserítőbb, hogy ezt annyiban hagyják.

(Nem szeretnénk azt állítani, hogy a jobbikos Bíró László az Országgyűlés hátsó padsorában kártékonyabb, mint Kövér László az elnöki székben, de amit Kövér képviselőtől nem várunk el, azt elvárjuk az ellenzéktől, amely azt állítja magáról, hogy gátja a fasizálódásnak; az orbánista pártra ma a választók 49 százaléka, az ellenzékre 48 százaléka szavazna, tehát ez égető, aktuális, napi politikai kérdés.)

A szerencsi körzet ellenzéki választóitól azt kérjük többen, hogy maradjanak otthon, ne szavazzanak – vagy ha már teljesíteni akarják a választási részvétel hazafias kötelességét, akkor szavazzanak a nem éppen tökéletes független jelöltre. Ez, ugye, avval a kockázattal jár, hogy a választást megnyeri a Fidesz-KDNP képviselőjelöltje.

Sokkal kisebb kárt okoz még egy kormánypárti mandátum, amely nem oszt, nem szoroz (a választókerületből eddig is jobboldali képviselőt küldtek az Országházba, a Fidesz kétharmada pedig a Jobbikból kivált ultrafasiszták szavazataival mindenképp megvan), mint az ellenzék (politikusok, aktivisták, párttagok és választók) immár közös erkölcstelenségét képviselő jobbikos sikere.

Az ellenzék akkor bukik meg igazán, ha nyer.

Ha az ellenzék választói távolmaradással érik el, nehogy a nemrég még ilyen (azaz fajüldöző, szélsőjobboldali) nézeteket hirdető jelölt meg nem érdemelt győzelmet arasson, akkor egy ember megbukott, de az ellenzék becsülete, bár elveszett, talán még helyreállítható. Talán.

Sok tekintetben nem értünk egyet különben sem az ellenzékkel. De legalább a parlamentarizmus és az antifasizmus kérdésében még voltak – bár halovány – reményeink. Nyilván sok ellenzéki egyetért velem ebben, de az „összefogás” és a választási siker álma, a rosszfajta pártfegyelem nem hagyja őket – tisztelet a kivételnek, például Kovács László volt külügyminiszternek, az MSZP korábbi elnökének – , hogy megtegyék a legegyszerűbb lépést: hagyják sorsára a jelöltet, vonják meg tőle a támogatásukat és erősítsék meg álláspontjukat a fajgyűlölettel, az antiszemitizmussal szemben. Ez távolról sem elég, de ez a minimum.

Ha ez a minimum nincs meg, akkor ennek az egész magyar ellenzékiségnek nincs az égvilágon semmi értelme.

(24.hu)

 

 

 

2020. október 6.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni

Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >

Tovább

Deli Andor, a megtollasodott pártkatona

Már most el lehet mondani, hogy Deli Andor vajdasági fideszes/vémeszes EP képviselő tíz évig ott volt >

Tovább

Mindenütt átutazó

Felidéztem egyik régi írását, amelyben arról számolt be, hogy Budapesten sem érzi magát se jobban, sem >

Tovább

Pásztor-kultusz építés

Pásztor István kitalált és érdemtelen személyi kultuszának építése, emlékművek emelése, kirakatünnepségek rendezése, alapítvány alapítása és díjosztogatás >

Tovább

Amikor jön a vonat

Ebből a történetből persze senki nem fog jól kijönni. Nem fogják megszólaltatni az olyan, Lovas és >

Tovább

Mindenki feleljen a saját tetteiért!

A fotón (Nyilas) mögött jól látszik,  a KJI molinója piros betűkkel hirdeti (az intézmény közösségi oldalán a >

Tovább

Hátha nem lesz csendes

Nem tehetek róla, az utóbbi időben nem a lúdtoll, nem is a kard jut eszembe, ha >

Tovább

Magyar alkotók szerepe a szerb avantgárdban

Annak ellenére, hogy a magyar avantgárd egyik vidéki centruma lehetett Újvidék és azon belül is az >

Tovább

Vigyázz, jön a vonat!

De kedvet kap-e egyetlen komoly ember is az újabb vezér személyi kultuszának az építésére, egy irányvesztett >

Tovább

Hátha!

Valójában a közép-európai fuvallatok egyre gyengébbek, az északról érkező orosz sztyeppe vonzereje egyre inkább elhatalmasodik. A >

Tovább

Pásztort választott magának a VMSZ nyája!

Pásztor Bálint a tisztújító közgyűlésen egyetlen szóval nem mondta, hogy számára a magyar közösség érdeke a >

Tovább

Szerbiában 10 éve csorbítják a politikai jogokat és a polgári szabadságjogokat!

A Freedom House szakértője azt is mondta, hogy „most Szerbiában fennáll a valós félelem attól, hogy  valamiféle >

Tovább