2021. április 18. vasárnap
Ma Andrea, Ilma, Apolló, Aladár névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Az ismeretlen, bár jól ismert fertőzés

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós
Az ismeretlen, bár jól ismert fertőzés
Fotó: Farkas Norbert /24.hu

Sok tekintetben nem értünk egyet különben sem az ellenzékkel. De legalább a parlamentarizmus és az antifasizmus kérdésében még voltak – bár halovány – reményeink. Nyilván sok ellenzéki egyetért velem ebben, de az „összefogás” és a választási siker álma, a rosszfajta pártfegyelem nem hagyja őket – tisztelet a kivételnek, például Kovács László volt külügyminiszternek, az MSZP korábbi elnökének – , hogy megtegyék a legegyszerűbb lépést: hagyják sorsára a jelöltet, vonják meg tőle a támogatásukat és erősítsék meg álláspontjukat a fajgyűlölettel, az antiszemitizmussal szemben. Ez távolról sem elég, de ez a minimum. Ha ez a minimum nincs meg, akkor ennek az egész magyar ellenzékiségnek nincs az égvilágon semmi értelme. Tamás Gáspár Miklós:

A fertőzés kórokozója szabad szemmel látható. Nem kell hozzá mikroszkóp. Mindenki ismeri. Majdnem mindenki azt hangoztatja, hogy védekezni kell ellene. Az ismeretes óvintézkedéseket és gyógymódokat mégse alkalmazzák, a járvány – történelmi mértékkel mérve rövid ideig tartó szünet után – ismét terjed.

Civilizációs betegség ez, a neve: fajgyűlölet.

Küzdeni ellene épp úgy kell, mint más fertőző betegségek ellen: a fertőzöttek elkülönítése, tisztaság, friss levegő, a gyógyszerek rendszeres szedése. Egészséges szellemi táplálék kell, a zsúfoltság – például a közösségi médiák – kerülése.

Ezek az egyszerű követelmények (amelyek betartása és betartatása az alkotmányos jó modor, a jogi kötelezettség és a honpolgári tisztesség része) nem érvényesülnek. Mint sokan tudják, Szerencsen és környékén időközi országgyűlési választás lesz, amelyen az ellenzéki pártok jelöltje notórius fajgyűlölő. Cigány- és zsidóellenes nézeteiről lett ismert, sőt: híres. Ez az ember azt állítja, hogy megbánta rasszista, antiszemita kijelentéseit. Lehetséges, hogy ezt őszintén mondja – ha fölmérte ennek a súlyát, akkor vissza kellene vonulnia a közéleti pályától, és semmiképpen nem lenne szabad arra törekednie, hogy törvényhozó legyen.

Nem lehet – legalábbis nem volna szabad – törvényt szabnia másoknak, ha ilyen rossz volt az ítélőképessége még két esztendővel ezelőtt is. Elvileg olyan embereket kellene törvényhozókul magunk fölé emelnünk, akiket közügyekben magunknál kiválóbbnak, feddhetetlennek, gondolkodó embernek tartunk. Ez az eszmény ritkán egyezik a valósággal, de azért ne essünk abba a túlzásba, hogy kisebb hibák gyakori elkövetése miatt szentesítjük a nagyobb bűnöket.

Ha már Bíró László jelöltnek nem volt annyi esze, hogy visszalépjen – amire az őszinte töredelem (megbánás)  kötelezte volna – , legalább az ellenzéki pártok kereshettek volna nála alkalmasabb, kevésbé fasiszta (vagy volt fasiszta) jelöltet, amire lett volna alkalmuk. Meg kellett volna vonniuk Bírótól a támogatásukat. Az ellenzéki pártokat ez a kérdés láthatólag nem nagyon izgatja.

S ha ez így van: akkor ugyan mivel jobbak az ellenzéki pártok a kormánypártoknál?

Az ellenzéki pártok avval hencegnek, hogy ők – szemben Orbán Viktor embereivel – a parlamentarizmus valódi hívei. Ha azok, akkor nem lehetne nekik mindegy, milyen szemléletű emberek ülnek a magyar Országgyűlésben az ő támogatásukkal, az ő színeikben.

A magyarországi ellenzéki pártok nem vagy alig mertek Orbán Viktorral és támogatóival szembeszállni a mai politikánkat meghatározó menekültkérdésben. Őket a kormánypárt avval vádolja, hogy „migránssimogatók”, ami sajnos nem igaz. Volt olyan magyarországi ellenzéki párt, amelynek a képviselői az Európai Parlamentben a bajba került menekültek kimentése ellen szavaztak. Köztudomású, hogy föllépésük a rettenetes helyzetben lévő cigányság problémakörében is fölöttébb lagymatag.

Az Orbán-rendszer sajtója – bár nem áll tőle távol a nyílt, de főleg az ügyesen burkolt faji uszítás – ebben az esetben joggal (bár aligha jóhiszeműen) vádolja az ellenzéki pártokat képmutatással vagy még rosszabbal. A Jobbikkal kötött taktikai szövetség lehetséges hátrányaira sokan figyelmeztettek, és íme, igazuk lett. Ha a Jobbik csakugyan annyira megváltozott volna, mint amennyire ezt hirdeti, akkor nem ezt az embert jelölte volna. A többiektől pedig még elkeserítőbb, hogy ezt annyiban hagyják.

(Nem szeretnénk azt állítani, hogy a jobbikos Bíró László az Országgyűlés hátsó padsorában kártékonyabb, mint Kövér László az elnöki székben, de amit Kövér képviselőtől nem várunk el, azt elvárjuk az ellenzéktől, amely azt állítja magáról, hogy gátja a fasizálódásnak; az orbánista pártra ma a választók 49 százaléka, az ellenzékre 48 százaléka szavazna, tehát ez égető, aktuális, napi politikai kérdés.)

A szerencsi körzet ellenzéki választóitól azt kérjük többen, hogy maradjanak otthon, ne szavazzanak – vagy ha már teljesíteni akarják a választási részvétel hazafias kötelességét, akkor szavazzanak a nem éppen tökéletes független jelöltre. Ez, ugye, avval a kockázattal jár, hogy a választást megnyeri a Fidesz-KDNP képviselőjelöltje.

Sokkal kisebb kárt okoz még egy kormánypárti mandátum, amely nem oszt, nem szoroz (a választókerületből eddig is jobboldali képviselőt küldtek az Országházba, a Fidesz kétharmada pedig a Jobbikból kivált ultrafasiszták szavazataival mindenképp megvan), mint az ellenzék (politikusok, aktivisták, párttagok és választók) immár közös erkölcstelenségét képviselő jobbikos sikere.

Az ellenzék akkor bukik meg igazán, ha nyer.

Ha az ellenzék választói távolmaradással érik el, nehogy a nemrég még ilyen (azaz fajüldöző, szélsőjobboldali) nézeteket hirdető jelölt meg nem érdemelt győzelmet arasson, akkor egy ember megbukott, de az ellenzék becsülete, bár elveszett, talán még helyreállítható. Talán.

Sok tekintetben nem értünk egyet különben sem az ellenzékkel. De legalább a parlamentarizmus és az antifasizmus kérdésében még voltak – bár halovány – reményeink. Nyilván sok ellenzéki egyetért velem ebben, de az „összefogás” és a választási siker álma, a rosszfajta pártfegyelem nem hagyja őket – tisztelet a kivételnek, például Kovács László volt külügyminiszternek, az MSZP korábbi elnökének – , hogy megtegyék a legegyszerűbb lépést: hagyják sorsára a jelöltet, vonják meg tőle a támogatásukat és erősítsék meg álláspontjukat a fajgyűlölettel, az antiszemitizmussal szemben. Ez távolról sem elég, de ez a minimum.

Ha ez a minimum nincs meg, akkor ennek az egész magyar ellenzékiségnek nincs az égvilágon semmi értelme.

(24.hu)

 

 

 

2020. október 6.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A Szelevényi-csárda lerombolása: veszélyes „precedens”

Nem felelnek meg, tehát, a valóságnak Pásztor Bálint szavai, miszerint a csárda lerombolása ügyében az eljárás >

Tovább

A nemzetállam a kisebbségek csapdája

Félő, hogy a belső ellentmondásoktól szenvedő Európai Unió rossz lelkiismerettel feláldozza a nemzeti kisebbségeket a mohó >

Tovább

Beszélni kellene a franciával...

Az utóbbi években egy új problémám is akadt. A sokszor használt zsiliprendszerem eldugult. Én ugyanis 1989 >

Tovább

A mai Sorelnek nincs bűntudata

„Gyönyörűség volt kilépni a szabad levegőre, úgy érezte magát, mint a tengerész, aki hosszú hajóút után >

Tovább

Egyeztetni, egyeztetni!

A magyar szervezetek vezetőinek tisztában kell lenni azzal, hogy nincs fontosabb érdek, a közösség érdekénél! A >

Tovább

A legrosszabb kapitalizmus is jobb, mint a legjobb szocializmus?

Sokak szerint nem is nevezhető igazi szocializmusnak, azonban nem tagadhatom le, hogy voltak olyan szociális dimenziói, >

Tovább

Lehet, hogy már csak a 80-on felülieknek áll jogában reménykedni

Akkor is tervezgettünk, de a járvány keresztülhúzta terveinket.  A járvány tombolása idején töltöttük be a 80. >

Tovább

Rossz állapotban a demokrácia és a joguralom

Az említett tekintélyes nemzetközi szervezetek és intézmények éves/kétéves jelentései „a demokrácia és a joguralom rossz állapotáról >

Tovább

Távol Európától

A VMSZ tehát nemzetközi szinten is teljes mellhosszal kiállt Vučić politikája mellett. A Szabad Magyar Szó >

Tovább

Közeleg az idő, amikor a politikai elit szobrot emel Slobodan Miloševićnak

A bársonyos forradalmak vakvágányán tépelődöm, nincs más, ezt is túl kell élnem, mint ahogy a szocialista >

Tovább

„A hatalomnak fontosabbak az EU-alapok, mint a csatlakozás”!

Csonka Áron interjújának elhallgatása csak a legújabb példája, hogy a más, a vémesz hivatalos álláspontjától eltérő >

Tovább

Koča és a szerb nacionalizmus

A szerb nacionalizmusról Koča Popovićnak lesújtó volt a véleménye. Sajnálatos, hogy a szerbek azon a civilizációs >

Tovább