Ma Endre, Elek, András névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
A demokráciának is vannak buktatói
Végel László
A totalitárius rendszerek mártírokat teremtettek, a hibrid demokrácia képviselői egyszerűen nem vesznek tudomást róluk. Ezt az aranyszabályt mindenki ismeri, de senki sem teszi szóvá. Az állami alkalmazásban levő kritikusok sehol sem említik a „hallgatólagosan megbélyegzetteket”, s el vannak ragadtatva az „apolitikus irodalommal”. Ha mégis megemlítik, akkor ők is a „szürke listára” kerülnek. Demokrácia van, mondják, joguk van rá. Ez viszont kétségbevonhatatlan. Végel László:
2020. szeptember 21., hétfő
Talán egyszer beköszönt az idő, amikor Márai regénye a San Gennaro vére nem számít „idegennek” a magyar irodalomban. Észrevettem, hogy a magyar író, ha netán Napóleonról ír, akkor is úgy gondolkodik, mintha a magyar világban játszódna le a regény cselekménye. A francia vagy a német hősökből is a külhoni álruhát magára öltő magyar lesz. Az irodalomban ez is lehet izgalmas vállalkozás, azonban mi legyen azokkal a szövegekkel, amelyekben nincs magyar álruhás szereplő. Újabban sok szó esik a magyarok szorongásáról az idegenektől, sokan vélik, hogy erős a politikai xenofóbia, de a szellemi xenofóbiáról alig esik szó. Engem azonban továbbra is nagyon érdekel az idegen – magyar álruha nélkül. Márai regényének „idegenségét” növeli az is, hogy a magyar világot nem „belülről”, hanem európai kontextusból érzékeli. Miért válik idegenné a magyar irodalomban Márai regényvilága? Ezen töprengek újra meg újra kezemben a San Gennaro vérével. Egy helyütt Márai a nem politizáló írókról írva azon töpreng, hogy miért rokonszenveznek az erőszakos rendszerek az apolitikus írókkal? A magyar kánon szerint ez az ellenállás egyik formája volt. És manapság is az. Mindez szépen hangzik, az sem kizárt, hogy őszinte szándékú, esetleg kiváló művekre is hivatkozhatunk, de érzékeljük-e, hogy ezek a kiváló művek összhangban vannak a rendszerrel, amely ezzel otthon is és a világnak is felmutat egy művészt, aki (látszólagos) szabadságban dolgozik, hasznára van a rendszernek és a művészetnek is. A „jó név” hasznos akkor is, ha a művész néha-néha ártatlanul felmordul a rendszerre, de műveiben tökéletesen semleges marad. A nácik üldözték az ellenállókat, de megtűrték az apolitikus írókat, a „tiszta irodalmat”. Ebből tanultak az államszocialista vezetők. Márai már az 1965-ben írt regényében megpendítette az elnyomás tökéletesedését, a gulyás-kommunizmus esztétikáját. A bársonyos elnyomás korában az erőszakos rendszerek vezetői többre becsülnek egy tudóst, egy írót, aki „a rendszer hatalmi körzetében marad, nem lép be a pártba és egyféle csendes, morgó, de mindenestől ártalmatlan világnézeti ellenzékben marad…”. Felismerték, hogy a talpnyaló írók vesztik hitelüket, szükség van olyan apolitikus értékekre, amelyeket könnyen kisajátítanak. Ezt a „stratégiát” tapasztaltam a néhai Jugoszláviában, amikor a kritikusok rádöbbentek arra, hogy létezik „szocialista esztétizmus”. Jugoszláviában a szocialista realizmus egy nap alatt lomtárba került. A párt új utakat keresett. Az írók egy része szép, tiszta hermetikus világot ábrázolt, regények és versek az örök emberi értékekkel bíbelődtek, csak úgy általában írtak a rossz közérzetről, de soha semmiféle vitát nem kavartak fel. A kritikusok nagy elismeréssel nyilatkoztak róluk, joggal, hiszen ezek a szövegek nem voltak fércművek. Ma is akadnak kritikusok, akik lelkesen idézik a semmitmondó szép mondatokat. Idővel azonban a nevük jórészt feledésbe merült, s ma már maradandó értékeknek Mirko Kovač vagy Danilo Kiš, Filip David, Borislav Pekić, később pedig a „fekete hullám” képviselőinek művei számítanak, amelyekről annakidején számos elmarasztaló kritika jelent meg és sok támadás érte őket. A rendszerváltás után a „hatalom esztétikája” nem változott sokat, esetleg tovább finomodott. Manapság beköszöntött az apolitikus irodalom korszaka. A huszadik század elejének progresszív művészi irányzatai – írja Selyem Zsuzsa – egyre inkább belesimulnak a fogyasztói kultúrába. Abba, amelyet a tőkés piac szabályoz, s ez nem csupán a tömegkultúrára, hanem az elitre is érvényes. A hibrid rendszerek, a „homlokzati demokrácia” képviselői sokat tanultak a múltból. A totalitárius rendszerek mártírokat teremtettek, a hibrid demokrácia képviselői egyszerűen nem vesznek tudomást róluk. Ezt az aranyszabályt mindenki ismeri, de senki sem teszi szóvá. Az állami alkalmazásban levő kritikusok sehol sem említik a „hallgatólagosan megbélyegzetteket”, s el vannak ragadtatva az „apolitikus irodalommal”. Ha mégis megemlítik, akkor ők is a „szürke listára” kerülnek. Demokrácia van, mondják, joguk van rá. Ez viszont kétségbevonhatatlan. A demokráciának is vannak buktatói.
Következő cikk: Itt az idő megragadni Orbán és Kaczynski grabancát
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
VMDK: A párbeszédhez nem elég egy nyilatkozat – hitelesség is kell
Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke a Szabadkai Magyar Rádiónak adott nyilatkozatában a vajdasági magyar politikai szereplők >
A neheze csak ezután következik
Most új helyzet állt elő, amelyben mindenkinek meg kell találni a saját helyét. A kormánypártnak is, >
VMDK: A vajdasági magyarság támogatásáról közösen kell gondolkodni
A vajdasági magyarságnak szánt támogatások megőrzése, valamint azok átláthatóbbá, igazságosabbá és hatékonyabbá tétele közös ügy. Minél >
ROSSZ POLITIKAI ÜZENET
A magyar miniszterelnök és a miniszterek nyilatkozatai, illetve közösségi bejegyzései a kormány hivatalos álláspontját fejezik ki, >
Az ismétlődő közelmúlt
Nem tudom, hogy a vajdasági magyarok küldöttségét a vörössapkások biztosították-e, amikor a szocialistákkal és a radikálisokkal >
Pásztor Bálint, Kovács Elvira és társaik nem értik
Pásztor Bálint és Kovács Elvira és társaik túl rég óta megélhetési politikusok, akik belekényelmesedtek a hatalomba. >
Kisebbségi kerekasztalt!
A tennivaló nem egyszerű, nyilván a NER eddigi kedvezményezettjei ragaszkodnak a kiváltságokhoz, a bebetonozott régi gárda >
VMDK: VMSZ nem Szerbiát védi, hanem az SNS hatalmát
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) elfogadhatatlannak tartja Kovács Elvira Belgrádban tett kijelentéseit, amelyekben a demokratikus >
HATAN HÉTFELÉ
Mivel a jelenlegi politikai viszonyok érdemi változása a választásokig most már aligha várható, a VMSZ továbbra >
VMDK: Ne vegyék el a polgároktól az önvédelemhez való jogot!
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) a leghatározottabban elítéli a fegyverekről és lőszerekről szóló új törvényjavaslatot, >
SZERBIA SZEMBEN A NEMZETKÖZI JOGGAL
A község 2022-ben 26 228 lakost számlált. A korábbi évtizedekben nyilvántartásba vett 6326 menekült és belső >
A tőke legyőzte a kultúrát
A „talpra állunk – megmaradunk” jelszót pedig baljós elvándorlás váltotta fel. A szélsőjobbos nacionalista Šešelj pártja >