2020. szeptember 21. hétfő
Ma Máté, Mirella, Jónás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A Nyugat és Takaró Mihály

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós
A Nyugat és Takaró Mihály

Tehát ha azt halljuk: „zsidó, zsidó”, úgy értsük: „amit az elégedetlen magyar gondol” („Protestáló hit s küldetéses vétó:/Eb ura fakó, Ugocsa non coronat”). Mert az antiszemiták erre a gondolatra gondolnak, nem a zsidókra (a zsidóknak csak a halálát kívánják, de ez nem gondolat). Tamás Gáspár Miklós:

Külön cikket szentelt neki a 444.hu, hogy Takaró Mihály tanár azt mondta állítólag: a Nyugat „zsidó szennylap” volt; az mindenesetre tény, hogy korábban úgy nyilatkozott: „a Nyugat jelentéktelen zsidó lapocska”

Senki ne izgassa föl magát.

Az antiszemitizmus úgyszólván állandó jelenség: ez az antiszemiták szerint azt bizonyítja, hogy a zsidók állandóan elviselhetetlenek.

Erről nem fogok velük vitatkozni. Az antiszemitizmus folytonossága azonban elegendő ok rá, hogy ne idegeskedjünk minduntalan.

Szóval higgadtan: a 112 esztendeje alapított Nyugat még mindig izgatja a magyar nép esküdt ellenségeinek fantáziáját. A Huszadik Századdal együtt, amely 120 éve indult, a Nyugat a két legjelentősebb magyar folyóirat egyike, fönntartásában, szerkesztésében, működtetésében, megírásában csakugyan sok zsidó vett részt. Akit az ilyesmi zavar vagy sikításra késztet, szintén nyugodjék meg: a modern magyar kultúra történetéből nem iktathatók ki a zsidók. Az életből ki lehetett iktatni félmillió zsidót, a történelemből nem lehet.

A 444.hu cikke szerint a zsidózás megengedhetetlen.

Dehogy megengedhetetlen.

Se törvény nem tiltja, se szokás.

Ma már, noha elterjedt, kisebbségi nézet. Sokkal nagyobb és sokkal nyíltabb volt a zsidógyűlölet, amikor a Nyugat (és a Huszadik Század) elindult. Ma kisebb és enyhébb az antiszemitizmus, még sincsenek olyan csodálatos jelenségek, mint Ady, Ignotus, Osvát, Babits, Móricz, Jászi folyóiratai. Ők nem féltek a zsidózástól. Volt, aki nem törődött vele, volt, aki megvetően és szellemesen és keményen elutasította, mint Ady. A rágalom harsonái az antiszemiták, a reakciósok és a tudatlanok kezében voltak, s fújták is őket derekasan. A kutya se emlékszik már rájuk. Még a legjobb antiszemiták – mint Szabó Dezső vagy Szabó Lőrinc – is a Nyugat neveltjei voltak.

A „zsidó” a mai magyar antiszemiták ajkán két dolgot jelent: az egyik az, hogy kiváló, a másik az, hogy elmúlt.

Mai zsidó befolyásról csak azok ábrándoznak, akik nem ismerik a valóságot. Elmúlt. Ezt az antiszemiták tudják jobban.

Kiváló? Ezt ilyen egyetemlegesen állítani csak akkor lehet, ha föltételezzük, hogy a magyarság sorsa a nyugatosság és a modernség. Ez más kultúrákban nincs így: a nyugati kultúrák nem nyugatosak (csak a mostani Európában, amely nem biztos önmagában, de ez új és dekadens jelenség). De Kelet-Európában se volt mindenütt és mindig így. Magyarország végzete, hogy itt nyugatos és modernista, baloldali kultúra működött nyugatellenes és konzervatív közegben. A magyar kultúra mindig azt mondta Magyarországnak: NEM!

Ezt a régi – még a XVIII. századból származó – szembenállást nehéz megmagyarázni (még Németh László se tudott igent mondani a magyarra, csak az általa költött mélymagyarra), a legegyszerűbb magyarázat az, hogy a magyar kultúra nem magyar, hanem más: legtöbbször azt mondják, zsidó.

Tehát ha azt halljuk: „zsidó, zsidó”, úgy értsük: „amit az elégedetlen magyar gondol” („Protestáló hit s küldetéses vétó:/Eb ura fakó, Ugocsa non coronat”). Mert az antiszemiták erre a gondolatra gondolnak, nem a zsidókra (a zsidóknak csak a halálát kívánják, de ez nem gondolat).

Úgyhogy Takaró Mihály is hagyományos, ismerős, mondhatni: meghitt jelenség, akár az, hogy 6 év alatt 23 évet késtek a magyar államvasutak. Hozzánk tartozik. Az örök horgerantal. Megnyugtató. Annak a jele, hogy megint van modernista baloldal. Ilyenkor szoktak zsidózni.

 

2020. szeptember 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább

Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”

A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >

Tovább

Laudáció Márti néni tiszteletére

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >

Tovább

Mozaik vagy periféria?

A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >

Tovább