2020. november 27. péntek
Ma Virgil, Virgínia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Index!

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós
Index!

Ezek a fiatalemberek – az Index szerkesztői, munkatársai – bebizonyították, hogy különösebb hangoskodás és hencegés és színfalhasogatás nélkül lehet gyakorolni a szabadságpárti ellenállás egyszerű, elemi gesztusait. Orbánnal nincs kompromisszum. Nem azért csak, mert megalkudni vele nem emberhez méltó, hanem azért is, mert kilátástalan. Az Index dolgozói nem forradalmárok. Kételkedő és habozó polgárok, akiknek van hozzá elég eszük, hogy belássák: itt nincs kivel beszélni. Tamás Gáspár Miklós:

Az Index 90 munkatársa közül eddig 80 ember mondott föl (s a maradék 10 is föl fog), mert a független szerkesztőség cselekvési szabadságát az Orbán-párti hirdetési cég által mozgatott tulajdonos korlátozni óhajtotta.

Mit se számít most, hogy az Index világlátása és ízlése, politikai és nyelvi stílusa távol áll az enyémtől.

Az Index szerkesztősége pontosan azt tette – szemben, mondjuk, a Magyar Tudományos Akadémiával –, amit a maga valódi természetét elhazudó tekintélyelvű féldiktatúrával szemben tenni kell.

Semmi nyámmogás, semmi sumák, semmi kivárás, semmi alkudozás, semmi kuncsorgás: ha már a lap önállóságát végképp nem lehetett megvédeni, ha már a depolitizáltság, a lifestyle és a bulvár felé totyogó apró lépések se bizonyultak elegendőnek, akkor föl kell állni és ki kell menni az ajtón.

Vannak a gesztusnak történelmi előzményei, és ez is sajtótörténeti – sőt: művelődéstörténeti – jelentőségű cselekedet.

Meg rendes, becsületes dolog.

Le a kalappal.

Így kellett ezt csinálni.

Hiába hazudnak összevissza a magyar sajtószabadság szélsőjobboldali ellenségei – maguk is hírlapírók! – , hogy ez „konfliktus a baloldalon belül” (nota bene az Index nem volt baloldali, hanem szkeptikus-liberális, az üdvös bizalmatlanság és irónia megtestesítője), miközben a kártyákat Vaszily Miklós, az Orbán-sajtó egyik irányítója, a profi médiapusztító kavarja (rossz hírű bűntársaival). Hiába viselkednek olyan kétértelműen némely független orgánumok, mint az írásaimat rendszeresen közlő hvg.hu.

A lap azt írja (bámulatosan mértéktartó tudósításai és Bodolai-interjúi után): „ha egy médiumnál nem tartalmat állítanak elő, hanem veszekednek és lövészárkokat építenek, akkor aggódunk”, miközben a frász se veszekszik a szerkesztőségben, „lövészárkokról” (?!) nem is szólva, hiszen a szerkesztőség teljes egységben lázadt föl az orbánista médiadiktátum ellen, és látva szép morális teljesítményét, nem „aggódni” kell, hanem tapsviharban kitörni.

Aggódni különben is késő: az európai mismásolástól fölbátorodott Orbán Viktor szétbarmoltatta az Indexet, ez már visszavonhatatlan tény. Az Indexnek kampec.

A szerkesztőség testületileg távozott, Orbán közvetett ítéletvégrehajtói – Bodolai és Szombathy – az ellenkező irányban sprintelnek a nagy semmi felé.

Miközben ezek a gazságok történnek – amelyeknél persze ezerszer fontosabb az Index szerkesztőségének helytállása, józansága és intelligenciája –, a magyar értelmiség színe-virága (beleértve a kommersz álkultúra álcsehovi tipródóit, popdíváit, divatos pletykaforgalmazóit és elegáns leánykereskedőit) amiatt fakad forró szilikonkönnyekre, hogy – úgymond – megosztottság van, istenkém, a magyar társadalomban ahelyett, hogy mindenki politikamentesen befogná a száját, nem pártoskodnék tovább, s avval foglalkoznék csupán, ami kitölti a nemzetét szerető művész (és tudós!) éjjelét és nappalát, azaz a pénzkereséssel.

Ezek a fiatalemberek – az Index szerkesztői, munkatársai – bebizonyították, hogy különösebb hangoskodás és hencegés és színfalhasogatás nélkül lehet gyakorolni a szabadságpárti ellenállás egyszerű, elemi gesztusait.

Orbánnal nincs kompromisszum. Nem azért csak, mert megalkudni vele nem emberhez méltó, hanem azért is, mert kilátástalan. Az Index dolgozói nem forradalmárok. Kételkedő és habozó polgárok, akiknek van hozzá elég eszük, hogy belássák: itt nincs kivel beszélni.

 

2020. július 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Hiányzik a meghökkentető eredeti eretnekség. A szeszélyes kaland. A melléfogás varázslata

A szocializmusban az apolitikus értelmiségi volt az eszménykép, a posztszocializmusban pedig a valóságból menekülő szűzi pártszimpatizáns. >

Tovább

Kirakat szerződés

A VMSZ és a SNS szerződése csak megerősíti (önkormányzati, tartományi és köztársasági szinten) a két párt, >

Tovább

Erkölcsi kontextus

Természetesen a bíróság dolga kimondani az ítéletet. Feltételezem azonban, hogy ennek a jogi normának van erkölcs >

Tovább

Moslékkoalíció

Napjainkban a forradalmi hitbe vetett remény ugyanúgy elsorvadt, miként a hagyományos hitbe vetett bizalom. Miért? Lehet, >

Tovább

Nemzeti kisebbségpolitikai pálfordulás?

Amikor, tehát, AV a „kisebbségek jelenlétének fokozásáról” beszél „a köztársasági és a tartományi kormányban”, emögött Szerbia >

Tovább

Ami elválaszt és ami összeköt

Az interneten Szőcs Gézát búcsúztatják. Jól esett olvasni Ara-Kovács Attila az intellektuális párbeszédre példát mutató mondatát. >

Tovább

Civil jogvédelem

Nem a Caritas vezetőinek kellett volna átvenni a főkonzul asszonytól az ajándékot? Nem, mert akkor Pásztor >

Tovább

Szőcs Géza halála

Politikusként próbálta gyógyítani aztokat a sebeket, amelyeket előzőleg értelmiségiként és költőként elszenvedett. Ízig-vérig modern költő nem >

Tovább

Czeslaw Milos: „Azt mondom, XX. század és libabőrös leszek tőle”

Mit fognak mondani a XXI. századról? Nemcsak Czeslaw Milos esszéit, hanem a verseit is kedvelem. A >

Tovább

Az egyetemi tanárok és az iszlám

Tudomásul veszem, én is azzal vigasztalódok, hogy a barbárság csatát nyerhet, de háborút nem. Előfordulhat-e azonban >

Tovább

Hivatásos optimisták

Amíg nem készül alapos, tárgyilagos elemzés/térképezés a magyar közösség helyzetéről Szerbiában, beleértve a szórvány állapotát is >

Tovább

Manapság kocsonyás lett a szellemi élet

Csakhogy a komp immár nem pusztán Magyarország, hanem az egész kelet-közép-európai régió. Az értelmiség nagy része >

Tovább