2020. szeptember 22. kedd
Ma Móric, Tamás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Index!

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós
Index!

Ezek a fiatalemberek – az Index szerkesztői, munkatársai – bebizonyították, hogy különösebb hangoskodás és hencegés és színfalhasogatás nélkül lehet gyakorolni a szabadságpárti ellenállás egyszerű, elemi gesztusait. Orbánnal nincs kompromisszum. Nem azért csak, mert megalkudni vele nem emberhez méltó, hanem azért is, mert kilátástalan. Az Index dolgozói nem forradalmárok. Kételkedő és habozó polgárok, akiknek van hozzá elég eszük, hogy belássák: itt nincs kivel beszélni. Tamás Gáspár Miklós:

Az Index 90 munkatársa közül eddig 80 ember mondott föl (s a maradék 10 is föl fog), mert a független szerkesztőség cselekvési szabadságát az Orbán-párti hirdetési cég által mozgatott tulajdonos korlátozni óhajtotta.

Mit se számít most, hogy az Index világlátása és ízlése, politikai és nyelvi stílusa távol áll az enyémtől.

Az Index szerkesztősége pontosan azt tette – szemben, mondjuk, a Magyar Tudományos Akadémiával –, amit a maga valódi természetét elhazudó tekintélyelvű féldiktatúrával szemben tenni kell.

Semmi nyámmogás, semmi sumák, semmi kivárás, semmi alkudozás, semmi kuncsorgás: ha már a lap önállóságát végképp nem lehetett megvédeni, ha már a depolitizáltság, a lifestyle és a bulvár felé totyogó apró lépések se bizonyultak elegendőnek, akkor föl kell állni és ki kell menni az ajtón.

Vannak a gesztusnak történelmi előzményei, és ez is sajtótörténeti – sőt: művelődéstörténeti – jelentőségű cselekedet.

Meg rendes, becsületes dolog.

Le a kalappal.

Így kellett ezt csinálni.

Hiába hazudnak összevissza a magyar sajtószabadság szélsőjobboldali ellenségei – maguk is hírlapírók! – , hogy ez „konfliktus a baloldalon belül” (nota bene az Index nem volt baloldali, hanem szkeptikus-liberális, az üdvös bizalmatlanság és irónia megtestesítője), miközben a kártyákat Vaszily Miklós, az Orbán-sajtó egyik irányítója, a profi médiapusztító kavarja (rossz hírű bűntársaival). Hiába viselkednek olyan kétértelműen némely független orgánumok, mint az írásaimat rendszeresen közlő hvg.hu.

A lap azt írja (bámulatosan mértéktartó tudósításai és Bodolai-interjúi után): „ha egy médiumnál nem tartalmat állítanak elő, hanem veszekednek és lövészárkokat építenek, akkor aggódunk”, miközben a frász se veszekszik a szerkesztőségben, „lövészárkokról” (?!) nem is szólva, hiszen a szerkesztőség teljes egységben lázadt föl az orbánista médiadiktátum ellen, és látva szép morális teljesítményét, nem „aggódni” kell, hanem tapsviharban kitörni.

Aggódni különben is késő: az európai mismásolástól fölbátorodott Orbán Viktor szétbarmoltatta az Indexet, ez már visszavonhatatlan tény. Az Indexnek kampec.

A szerkesztőség testületileg távozott, Orbán közvetett ítéletvégrehajtói – Bodolai és Szombathy – az ellenkező irányban sprintelnek a nagy semmi felé.

Miközben ezek a gazságok történnek – amelyeknél persze ezerszer fontosabb az Index szerkesztőségének helytállása, józansága és intelligenciája –, a magyar értelmiség színe-virága (beleértve a kommersz álkultúra álcsehovi tipródóit, popdíváit, divatos pletykaforgalmazóit és elegáns leánykereskedőit) amiatt fakad forró szilikonkönnyekre, hogy – úgymond – megosztottság van, istenkém, a magyar társadalomban ahelyett, hogy mindenki politikamentesen befogná a száját, nem pártoskodnék tovább, s avval foglalkoznék csupán, ami kitölti a nemzetét szerető művész (és tudós!) éjjelét és nappalát, azaz a pénzkereséssel.

Ezek a fiatalemberek – az Index szerkesztői, munkatársai – bebizonyították, hogy különösebb hangoskodás és hencegés és színfalhasogatás nélkül lehet gyakorolni a szabadságpárti ellenállás egyszerű, elemi gesztusait.

Orbánnal nincs kompromisszum. Nem azért csak, mert megalkudni vele nem emberhez méltó, hanem azért is, mert kilátástalan. Az Index dolgozói nem forradalmárok. Kételkedő és habozó polgárok, akiknek van hozzá elég eszük, hogy belássák: itt nincs kivel beszélni.

 

2020. július 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább

Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”

A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >

Tovább

Laudáció Márti néni tiszteletére

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >

Tovább

Mozaik vagy periféria?

A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >

Tovább