2020. június 3. Szerda
Ma Klotild, Cecília, Károly névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

A Kúria a cigánygyerekeknek igazságot szolgáltatott

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós
A Kúria a cigánygyerekeknek igazságot szolgáltatott

Végre örömhír Magyarországról. Ütközetet vesztett a fajüldöző, fajgyűlölő politika. Már régóta nem veszített. Legfőbb ideje volt. Tisztelet a Kúriának. Tamás Gáspár Miklós:

Az emlékezetes gyöngyöspatai ügyben a korábbi ítélet pénzbeli kártérítést ítélt meg azoknak a roma gyerekeknek (vagy a családjuknak), akiket a faluban – törvényellenesen – fajilag szegregált oktatásban részesített a helyi iskola.

Ez amúgy se nagyon tetszett volna a fajgyűlölőknek, de a dologba ráadásul beleszólt Orbán Viktor magyar miniszterelnök, aki a legnagyobb nyilvánosság előtt kijelentette (alkotmány- és törvénysértő módon, ám látható élvezettel), hogy a magyar kormány (illetve alárendelt állama) nem fog fizetni, a magyar bíróság által megítélt kártérítés pedig munkakerülő pernahajdereknek jutna, amiről szó se lehet, miközben dolgos fehér népünk megszakad a munkában, ezek a ripők, lusta színesek meg csak dőzsölnek.

A magyar állam képviseletében a hatvani tankerületi igazgatóság megföllebbezte az ítéletet. Amíg a bíróság tanakodott és iratokat tanulmányozott, a kormányzati propagandatörzs által mozgatott portyázó egységek megtalálték a felelőst no kicsoda, Soros György személyében, akinek a (még senki által nem látott) hálózata úgymond pénzt óhajt kicsikarni az óhazából.

Az esetről két cikket is írtam korábbi állításaimat nem fogom megismételni.

A megdöbbentő arányú, intenzitású és hangerejű kormányzati, kormánypolitikai és – ami nálunk nagyjából ugyanezt jelenti – médianyomás ellenére az ország legfölsőbb bírósága, a Kúria most a kormány ellen döntött, méghozzá úgy, hogy a kártárítést az állami szerveknek készpénzben kell kifizetniük, nincs tréfa. A bírói hatalomnak még mindig vannak független szegmentumai, s ha holnap diadalmasan kérdezi az igazságügy-miniszter, hogy akkor hogy is van ez, nincs itt jogállam…? – akkor azt felelhetjük: de igen, asszonyom, itt-ott, hébe-hóba, szíre-szóra akad a környéken jogállamiság.

Ez az ítélet egyben azt is jelenti, hogy a Kúria a magyar alkotmányos állam (vagy ami maradt belőle) nevében elítéli a faji megkülönböztetést, a faji elkülönítést és óriási nyaklevest kevert le mindazoknak, akik jogerős bírói ítéletek megszegésére hívnak föl, noha jórészt hivatalos személyek.

(Cselekményük közigazgatási jogi és büntetőjogi súlyának megítélése egyelőre jogi vita tárgya.)

Viszont röviden szemügyre kell vennünk azt, hogy miként alakult ki az új cigányellenesség, amely arra sarkallta az egyik európai tagállam vezetőjét, hogy a faji megkülönböztetés népszerűségére sandítva ne átallja megtagadni bírói ítélet végrehajtását, szembeszállva az ország jogrendjével, amelynek a jóvoltából az ország vezetője.

1989-ben Kelet-Európában létrejött a „liberális-demokratikus” kapitalizmus, kompetitív-pluralista képviseleti kormányzattal, amelynek kezdettől fogva, a XVIII. század óta velejárója a nacionalizmus. A nacionalizmus, az etnicizmus és a rasszizmus robbanékony elegye a „reálszocialista” gazdaság összeomlásával egy időben ripityára verte Kelet-Európát.

1989 „a jogállami fordulat” ellenére óriási etnicista hullámot is kiváltott, amelynek legfélelmetesebb példája a jugoszláviai és a csecsenföldi meg az azeri-örmény háború. Következményei máig érezhetők. Az etnikumok vagy nemzetek fölötti, föderatív államalakulatok (a Szovjetunió, Csehszlovákia, Jugoszlávia) fölbomlottak és némely maradványaik továbbra is föloszlóban vannak; Nyugaton se szűnik a katalóniai és a skóciai konfliktus.

A második – még veszedelmesebb – etnicista hullám, amely az egész európai politikát fölborította (és új politikai identitást nyújtott több országnak, mindenekelőtt Magyarországnak, amelynek az elsődleges nemzeti identitását ma „bevándorlásellenesként” jellemzik sokan), az ún. menekülthullám volt, amely legitimálta az etnikai megkülönböztetést és fajgyűlölő pártok tucatjait juttatta különféle parlamentekbe (nem szólva régebbi pártokról, amelyek igen nagy számban váltak idegengyűlölővé és rasszistává).

A menekültellenes, etnicista, xenofób őrjöngés, amely különböző mértékben ugyan, de egész Európát hatalmába kerítette, az addigi készlethez – mészárlás, elűzés, éheztetés, kitelepítés, tömeges nemi erőszak – hozzáadta a „meghalni hagyni” nem új (gondoljunk a második világháború alatt az indiai éhínségre és a zsidóknak nyújtandó segítség elmulasztására), de mostanáig nem nyilvános elemét. A világ tengerein ma is kóvályognak szerencsétlen menekültekkel teli hajók, amelyek kényszerű utasaira a hullámsír vagy a szomjhalál/hőhalál vár; különféle határállomásokon kis területre zsúfolt, elhanyagolt, nélkülöző áldozatok várják a kaszást. A koronavírus-válság alatt nyíltan bevallott egészségpolitikai alapelvvé vált az idős betegeket meghalni hagyni, hiszen az ő életük gazdaságilag értéktelen. Mindezek tünetek: annak a tünetei, hogy a kései kapitalizmus már nem képes, nem is hajlandó fönntartani a polgári moralitásnak akárcsak a puszta elveit se.

Tévednek mindazok, akik azt képzelik, hogy a privatizációval és piacosítással radikalizált (amúgy a maga államkapitalista alakjában addig is megvolt) önzés különbözik az ugyanakkor kirobbant etnikai (csoportos) önzéstől. Az én cégem, az én röplabdacsapatom, az én nemzetem (néptörzsem, fajtám, szülőfalum) nyerjen, a másik (a többi) menjen csődbe, pusztuljon el – ez az érzület kerekedett fölül azonnal. Hiszen még a bős-nagymarosi erőmű elleni tüntetéseknek is volt szlovákellenes élük (hajjaj), habár rájuk mint protozöld, „civildemokratikus” jámborságokra szokás emlékezni. Akárcsak a falurombolás elleni tüntetésnek románellenes éle – ebben én a balek hagyományos szerepét játszottam. Sajnos.

A szabadság sokak számára máig a morálnak mint „fölöttes énnek” a megszüntetését, a szublimáció kiiktatását jelenti – nekem aztán senki ne mondja meg, mit érezzek, ha gyilkolhatnékom van, hát gyilkolhatnékom van, hagyjuk az elvontságokat, győz a ragadozó, eleven élet – , így hát a rasszizmus hagyományos bírálata még a háború előttinél is hatástalanabbnak bizonyult.

Azt, hogy a romák ember alatti lények, mindenütt olvashatjuk az interneten. De ember alatti lényekként bánni velük nem szabad.

Ezt mondta ki a bíróság, amelynek nem kell alkalmazkodnia a közvéleményhez, nem kell választásokat nyernie fajgyűlölő környezetben, és ez a legfőbb előnye. Az alkotmány által 1990/91-ben bevezetett vegyes rendszerben van nem képviseleti ág (a törvényhozó és végrehajtó hatalmi ággal szemben), és őszintén ismerjük el: a megmérgezett közvéleménnyel szemben szükség van ilyen („elitista”) intézményre. Ha valaki erre azt mondaná, hogy „nem demokratikus”, akkor hadd emlékeztessem rá), hogy a demokrácia elveivel a választás, a képviselet ellentétben áll; demokráciában a vezetőket kis időre választják ki a nép köréből, találomra, sorshúzással.

Igaz, a kinevezett, elmozdíthatatlan bírói kar eszméje is ellentétben áll a demokráciával, nemcsak a parlamenté. De mivel demokrácia amúgy sincs sehol, emiatt nincs gyakorlati okunk aggódni.

Mindenesetre többé nem lehet Magyarországon a roma gyerekeket másodrendűként kezelni; a fehér gyerekekkel kell egy osztályba járniuk; erről az iskolának, tanfölügyelőségnek, tankerületnek kell gondoskodnia; aki ezt megpróbálja kijátszani, pórul jár.

Hálás köszönetünk mindenekelőtt a végtelenül türelmes magyarországi roma közösségnek, amely lojálisan és törvénytisztelőn várt a bírói ítéletre, nem pedig… De hagyjuk.

Végre örömhír Magyarországról. Ütközetet vesztett a fajüldöző, fajgyűlölő politika. Már régóta nem veszített. Legfőbb ideje volt. Tisztelet a Kúriának.

 

2020. május 13.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Soknyelvű ország – egynyelvű álom és emlék(mű)

A mesterséges nevek százai azonban bekerültek az Akadémiai Nagylexikonba, emiatt tévelyegnek úttalan utakon a magyar GPS-t >

Tovább

Trianon és a VMSZ

Nem tűnik ki az sem, a Fidesz hogyan tekint arra, hogy stratégiai partnere, a Vajdasági Magyart >

Tovább

Húsz éve (2. rész)

Folytatom a Bódis cukrászda 2.0 történetét. Az első részben arról volt szó, hogy miként került vissza >

Tovább

Húsz éve (1. rész)

Valami ciklikusság nyavalyog velem az utóbbi néhány évtizedben. Néhány hete volt 30 éve, hogy megszültük a >

Tovább

Magyarok a Vajdaság „aranyidejében”

A vajdasági magyar nyilvánosságban ma alig akad kritikus hang. Magyarország valójában több tekintetben visszafoglalta a területet, >

Tovább

Töppedt is, férges is, de a VMSZ-é

A párt egyedül maradt a vajdasági magyar politikai porondon, és immár a polgári opció harmatgyenge ellenzéki >

Tovább

A hallgatás ideológusai

A pandémia után veszélyes idők következnek, az „óvatos radikálisok” azonban gondtalanul büszkélkednek az önkéntes szellemi karanténjukban. >

Tovább

Pásztorból polgármester?

Az egyetlen dolog talán, ami az írással kapcsolatban felkeltette a figyelmemet, a lehetséges polgármester kijelentése, miszerint >

Tovább

Szabadka súlya

A VMSZ részéről a közelgő júniusi választás fényében, úgy tűnik, rendkívüli stratégiai pontnak számít Szabadka „megszerzése“. >

Tovább

Sikertelen politikus eredménytelen karrierje

Csaknem másfél évtizedes egyeduralma alatt Pásztornak nem sikerült a magyar közösség egyetlen lényeges problémáját sem megoldani. >

Tovább

Miért ne írjunk Trianonról

Több megtisztelő fölkérést kaptam, hogy különféle összeállításokba – köztük kettő különösen tekintélyt parancsoló – adjak írást >

Tovább

Covidióták

Nehéz eldönteni, hogy a járvány, vagy a hozzá kapcsolódó emberi hülyeség terjed-e gyorsabban (a magyar dáridós-vidámvasárnapos-sorosozós >

Tovább