Ma Adalbert, Vince névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A Kúria a cigánygyerekeknek igazságot szolgáltatott
Tamás Gáspár Miklós
Végre örömhír Magyarországról. Ütközetet vesztett a fajüldöző, fajgyűlölő politika. Már régóta nem veszített. Legfőbb ideje volt. Tisztelet a Kúriának. Tamás Gáspár Miklós:
Az emlékezetes gyöngyöspatai ügyben a korábbi ítélet pénzbeli kártérítést ítélt meg azoknak a roma gyerekeknek (vagy a családjuknak), akiket a faluban – törvényellenesen – fajilag szegregált oktatásban részesített a helyi iskola.
Ez amúgy se nagyon tetszett volna a fajgyűlölőknek, de a dologba ráadásul beleszólt Orbán Viktor magyar miniszterelnök, aki a legnagyobb nyilvánosság előtt kijelentette (alkotmány- és törvénysértő módon, ám látható élvezettel), hogy a magyar kormány (illetve alárendelt állama) nem fog fizetni, a magyar bíróság által megítélt kártérítés pedig munkakerülő pernahajdereknek jutna, amiről szó se lehet, miközben dolgos fehér népünk megszakad a munkában, ezek a ripők, lusta színesek meg csak dőzsölnek.
A magyar állam képviseletében a hatvani tankerületi igazgatóság megföllebbezte az ítéletet. Amíg a bíróság tanakodott és iratokat tanulmányozott, a kormányzati propagandatörzs által mozgatott portyázó egységek megtalálték a felelőst no kicsoda, Soros György személyében, akinek a (még senki által nem látott) hálózata úgymond pénzt óhajt kicsikarni az óhazából.
Az esetről két cikket is írtam korábbi állításaimat nem fogom megismételni.
A megdöbbentő arányú, intenzitású és hangerejű kormányzati, kormánypolitikai és – ami nálunk nagyjából ugyanezt jelenti – médianyomás ellenére az ország legfölsőbb bírósága, a Kúria most a kormány ellen döntött, méghozzá úgy, hogy a kártárítést az állami szerveknek készpénzben kell kifizetniük, nincs tréfa. A bírói hatalomnak még mindig vannak független szegmentumai, s ha holnap diadalmasan kérdezi az igazságügy-miniszter, hogy akkor hogy is van ez, nincs itt jogállam…? – akkor azt felelhetjük: de igen, asszonyom, itt-ott, hébe-hóba, szíre-szóra akad a környéken jogállamiság.
Ez az ítélet egyben azt is jelenti, hogy a Kúria a magyar alkotmányos állam (vagy ami maradt belőle) nevében elítéli a faji megkülönböztetést, a faji elkülönítést és óriási nyaklevest kevert le mindazoknak, akik jogerős bírói ítéletek megszegésére hívnak föl, noha jórészt hivatalos személyek.
(Cselekményük közigazgatási jogi és büntetőjogi súlyának megítélése egyelőre jogi vita tárgya.)
Viszont röviden szemügyre kell vennünk azt, hogy miként alakult ki az új cigányellenesség, amely arra sarkallta az egyik európai tagállam vezetőjét, hogy a faji megkülönböztetés népszerűségére sandítva ne átallja megtagadni bírói ítélet végrehajtását, szembeszállva az ország jogrendjével, amelynek a jóvoltából az ország vezetője.
1989-ben Kelet-Európában létrejött a „liberális-demokratikus” kapitalizmus, kompetitív-pluralista képviseleti kormányzattal, amelynek kezdettől fogva, a XVIII. század óta velejárója a nacionalizmus. A nacionalizmus, az etnicizmus és a rasszizmus robbanékony elegye a „reálszocialista” gazdaság összeomlásával egy időben ripityára verte Kelet-Európát.
1989 „a jogállami fordulat” ellenére óriási etnicista hullámot is kiváltott, amelynek legfélelmetesebb példája a jugoszláviai és a csecsenföldi meg az azeri-örmény háború. Következményei máig érezhetők. Az etnikumok vagy nemzetek fölötti, föderatív államalakulatok (a Szovjetunió, Csehszlovákia, Jugoszlávia) fölbomlottak és némely maradványaik továbbra is föloszlóban vannak; Nyugaton se szűnik a katalóniai és a skóciai konfliktus.
A második – még veszedelmesebb – etnicista hullám, amely az egész európai politikát fölborította (és új politikai identitást nyújtott több országnak, mindenekelőtt Magyarországnak, amelynek az elsődleges nemzeti identitását ma „bevándorlásellenesként” jellemzik sokan), az ún. menekülthullám volt, amely legitimálta az etnikai megkülönböztetést és fajgyűlölő pártok tucatjait juttatta különféle parlamentekbe (nem szólva régebbi pártokról, amelyek igen nagy számban váltak idegengyűlölővé és rasszistává).
A menekültellenes, etnicista, xenofób őrjöngés, amely különböző mértékben ugyan, de egész Európát hatalmába kerítette, az addigi készlethez – mészárlás, elűzés, éheztetés, kitelepítés, tömeges nemi erőszak – hozzáadta a „meghalni hagyni” nem új (gondoljunk a második világháború alatt az indiai éhínségre és a zsidóknak nyújtandó segítség elmulasztására), de mostanáig nem nyilvános elemét. A világ tengerein ma is kóvályognak szerencsétlen menekültekkel teli hajók, amelyek kényszerű utasaira a hullámsír vagy a szomjhalál/hőhalál vár; különféle határállomásokon kis területre zsúfolt, elhanyagolt, nélkülöző áldozatok várják a kaszást. A koronavírus-válság alatt nyíltan bevallott egészségpolitikai alapelvvé vált az idős betegeket meghalni hagyni, hiszen az ő életük gazdaságilag értéktelen. Mindezek tünetek: annak a tünetei, hogy a kései kapitalizmus már nem képes, nem is hajlandó fönntartani a polgári moralitásnak akárcsak a puszta elveit se.
Tévednek mindazok, akik azt képzelik, hogy a privatizációval és piacosítással radikalizált (amúgy a maga államkapitalista alakjában addig is megvolt) önzés különbözik az ugyanakkor kirobbant etnikai (csoportos) önzéstől. Az én cégem, az én röplabdacsapatom, az én nemzetem (néptörzsem, fajtám, szülőfalum) nyerjen, a másik (a többi) menjen csődbe, pusztuljon el – ez az érzület kerekedett fölül azonnal. Hiszen még a bős-nagymarosi erőmű elleni tüntetéseknek is volt szlovákellenes élük (hajjaj), habár rájuk mint protozöld, „civildemokratikus” jámborságokra szokás emlékezni. Akárcsak a falurombolás elleni tüntetésnek románellenes éle – ebben én a balek hagyományos szerepét játszottam. Sajnos.
A szabadság sokak számára máig a morálnak mint „fölöttes énnek” a megszüntetését, a szublimáció kiiktatását jelenti – nekem aztán senki ne mondja meg, mit érezzek, ha gyilkolhatnékom van, hát gyilkolhatnékom van, hagyjuk az elvontságokat, győz a ragadozó, eleven élet – , így hát a rasszizmus hagyományos bírálata még a háború előttinél is hatástalanabbnak bizonyult.
Azt, hogy a romák ember alatti lények, mindenütt olvashatjuk az interneten. De ember alatti lényekként bánni velük nem szabad.
Ezt mondta ki a bíróság, amelynek nem kell alkalmazkodnia a közvéleményhez, nem kell választásokat nyernie fajgyűlölő környezetben, és ez a legfőbb előnye. Az alkotmány által 1990/91-ben bevezetett vegyes rendszerben van nem képviseleti ág (a törvényhozó és végrehajtó hatalmi ággal szemben), és őszintén ismerjük el: a megmérgezett közvéleménnyel szemben szükség van ilyen („elitista”) intézményre. Ha valaki erre azt mondaná, hogy „nem demokratikus”, akkor hadd emlékeztessem rá), hogy a demokrácia elveivel a választás, a képviselet ellentétben áll; demokráciában a vezetőket kis időre választják ki a nép köréből, találomra, sorshúzással.
Igaz, a kinevezett, elmozdíthatatlan bírói kar eszméje is ellentétben áll a demokráciával, nemcsak a parlamenté. De mivel demokrácia amúgy sincs sehol, emiatt nincs gyakorlati okunk aggódni.
Mindenesetre többé nem lehet Magyarországon a roma gyerekeket másodrendűként kezelni; a fehér gyerekekkel kell egy osztályba járniuk; erről az iskolának, tanfölügyelőségnek, tankerületnek kell gondoskodnia; aki ezt megpróbálja kijátszani, pórul jár.
Hálás köszönetünk mindenekelőtt a végtelenül türelmes magyarországi roma közösségnek, amely lojálisan és törvénytisztelőn várt a bírói ítéletre, nem pedig… De hagyjuk.
Végre örömhír Magyarországról. Ütközetet vesztett a fajüldöző, fajgyűlölő politika. Már régóta nem veszített. Legfőbb ideje volt. Tisztelet a Kúriának.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Legitim lesz-e az egypárti MNT?
Amennyiben csak egy magyar lista indul a november 13-ai választásokon, felállhat egy csupán Véemeszes és a >
Szabadságra ítéltek
Azóta sem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy akit az állam kebelére emel, attól ellenszolgáltatásokat követel. >
Az apa, a fia és a szentlélek
Az ilyen szintű fogadás a VMSZ részéről nem meglepetés, hiszen az MCC-t az Orbán „kormány egyik >
Ezt akartam? Ezt vártuk a rendszerváltástól?
Egykor a Párt volt az elnyomó, ma pedig a szabadságra esküvő új bűnös osztály. Egykor még >
A sajtószabadság kicsúfolása
A lapból – annak ellenére, hogy a fejléce alatt megtévesztő módon hirdeti, hogy „a vajdasági magyarság >
A folytonosság jelképe tapintatosan a modernizáció őrének számított
Ahol túlburjánzik a hatalom, ott elmélyülnek a nemzeten belüli szakadékok, amelyeknek manapság főleg a posztkommunista országok >
Ajándékcsere
Pintér Attila 8 évet töltött nagykövetként Belgrádban. Szemtanúja és tevékeny részese volt a szerb magyar/magyar-szerb kapcsolatok >
„Hoppon marad” a Pásztor Kft. és az ügyfélköre?
Pásztor Pista nyilatkozatából derül ki, hogy a Prosperitati Alapítvány „nagy volumenű vajdasági feldolgozó- és szolgáltatóipari fejlesztések >
Követendő példát mutattak
A vita után a közönség soraiból nem egy, hanem legalább féltucat fiatalember szólalt fel, fiatalok voltak, >
A magyar jacht
Egyszer azonban csoda történt. Magyar jachton szolgálta fel a pizzát. Az utasok éppen arról cseverésztek, milyen >
Pásztor-lista
Pásztor és Hajnal egyik politikai bűne, hogy az MNT illetékességét az oktatás, a tájékoztatás és a >
Rombolni már tudnak!
Pásztor elismerte, „onnantól, hogy a migránsok belépnek Szerbia területére, a probléma kezelése kicsúszik az ellenőrzés alól”. >