2024. március 19. kedd
Ma József, Bánk névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

30 éve (4. rész)

Bódis Gábor
Bódis Gábor
30 éve (4. rész)

A háborús rémálom valósággá vált. Megindult az infláció, elszegényedés. A Napló véget nem érő gazdasági válságba került (magyarul: nem volt elég lóvé). Csökkent az eladott példányok száma és az sem volt vigasztaló, hogy egy egy példányt akár öten hatan is elolvasták. Árpád a horvátországi és boszniai frontokat járta haditudósítóként, mi ketten pedig, Keszég Karcsival gubbasztottunk a szerkesztőségben.

Azaz akkor már boldogot és boldogtalant tudósítottam a háborúról: Szabad Európa Rádió, BBC, Magyar Távirati Iroda, Magyar Televízió (híradó, Panoráma). Mindig volt Sony világvevőm (nagyon régen a SZER miatt), azokban az időkben meg főleg a BBC és a zágrábi rádió miatt. A szerbiai adók elérhetőek voltak „gyalog” is. Mindent meghallgattam és megpróbáltam kiszűrni azt, ami talán tény volt és nem propaganda.

És így szerkesztgetés és tudósítgatás közben csörrent a telefon (akkor azt hiszem éppen az Ilija Vučetić utcában „laktunk”, közvetlenül a Fórum és a Báni Palota tőszomszédságában). Anyám hívott Szabadkáról. Ajaj. Két fiatalember járt náluk és katonai behívót akartak átadni. A nevemre. Úgy hozta a sors, hogy akkor éppen Szabadkán voltam bejelentve.

1991 októbere volt, nagyban folyt Vukovár „felszabadítása”. Én pedig ebben nagy szolgálatot tennék a hazának, mint főszanitéc (kiképezve Újvidéken és Ćuprijában). Lenin elvtárs szavaival szabadon: mi legyen a teendő? Maradni és bujkálni vagy menni Magyarország? Keszég Karcsi megbirkózik a Naplóval, amíg nem leszek itt, gondoltam. Ebben a hitemben megerősített a tény, hogy ismét kerestek. A téves címen.

Akkori feleségemmel, Évával is megtárgyaltuk a dolgot és úgy döntöttünk nekivágunk. A községi katonai titkárságok már készítettek listákat a behívást megtagadókról, ezért kockázatos volt a két legnagyobb határátkelő: Horgos és Kelebia. Akkori apósom még azt az ötletet is felvetette, hogy menjünk Dél-Szerbia felé, majd Bulgárián és Románián át Magyarországra. Azonban akkor már óriási benzinhiány volt.

Éva rábeszélt és én hagytam meg, hogy menjünk el Temerinbe Ágoston Bandihoz és kérjünk tőle tanácsot. Bandival nem egy húron pendültünk és akkor még finoman fogalmaztam. Kedvesen elbeszélgettünk, sajtószabadságról egy szó sem és persze hogyan is tudhatott volna a Bandi segíteni, hiszen hasonló helyzetben volt. Gondolom én. Viszont a látogatás végén adott nekünk egy kaniszter (15 liter?) benzint, ami valóságos kincs volt.

Majd három évvel később Bandi jobbkezével, Csorba Bélával keveredtem nyilvános vitába a Napló hasábjain, méghozzá a VMDK elhíresült 1994-es zentai kongresszusáról írt cikkem miatt (Öljétek meg Hódit! Adalékok a VMDK(b) történetéhez – a b bolsevikot jelent, természetesen). Nem mellesleg a kongresszuson kisebbségben maradtak alapították meg a VMSZ-t. Akkor még Csubela volt, Kasza, meg Dudás Karcsi, Siflis Zoli.

Nos, Csorba a vitát záró írásának a következő címet adta: Kár volt a benzinért. Találó, el kell ismernem.

Bandi kaniszterével visszamentünk Újvidékre és másnap elindultunk a határra. Nagyon furfangos módon a Béreg (Bački Breg) és Hercegszántó közötti átkelőt választottam. Elhatároztam, hogy ha a jugoszláv oldalon sokáig nézik az útlevelemet, megnyomom a gázt és lesz, ami lesz. Nem lett, megúsztam. Elindultunk Szeged felé.

Néhány nappal később jelent meg az a jugoszláv kormányrendelet, hogy a katonaköteles korban levő férfiak csak külön  engedéllyel mehetnek külföldre. Nyolc hónapig volt érvényben, 1992 júniusában oldották fel. Aznap a határon voltam.

Símán hazajutottam (akkor még «haza» most már hontalan), nem úgy mint néhány évvel később. Amikor is egy ambiciózus szerb rendőr félreállított és bekisért a vám/rendőr épületbe. Ott kezelésbe vett egy udbás (akkor már más neve volt, a lényeg maradt) és több mint egy órán át faggatott. Akkor már Prágában éltem és a SZER szerb/montenegrói osztályának voltam a főszerkesztője. Halálos ellenség.

Újságíró?

Mondom, igen.

Kinek tudósít?

Hát, a Népszavának szoktam írni a csehekről és szlovákokról (szent igaz volt, csak éppen hót mellékes).

Még egy ideig csűrte csavarta a dolgot, várható volt, hogy előbb-utóbb megadja a kegyelemdöfést. És íme:

Milyen szabadkai újságírókat ismer? - szögezte a mellemnek a vérbe mártott kérdést.

Egy hatalmas kő esett le a szívemről: ennek a provinciális kopónak halvány sejtelme sincs semmiről.

A Szabad Európa Rádió akkor a leghallgatottabb rádió volt egész Szerbiában. Od Dragaša do Horgoša.

 

2020. május 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Mindenki feleljen a saját tetteiért!

A fotón (Nyilas) mögött jól látszik,  a KJI molinója piros betűkkel hirdeti (az intézmény közösségi oldalán a >

Tovább

Hátha nem lesz csendes

Nem tehetek róla, az utóbbi időben nem a lúdtoll, nem is a kard jut eszembe, ha >

Tovább

Magyar alkotók szerepe a szerb avantgárdban

Annak ellenére, hogy a magyar avantgárd egyik vidéki centruma lehetett Újvidék és azon belül is az >

Tovább

Vigyázz, jön a vonat!

De kedvet kap-e egyetlen komoly ember is az újabb vezér személyi kultuszának az építésére, egy irányvesztett >

Tovább

Hátha!

Valójában a közép-európai fuvallatok egyre gyengébbek, az északról érkező orosz sztyeppe vonzereje egyre inkább elhatalmasodik. A >

Tovább

Pásztort választott magának a VMSZ nyája!

Pásztor Bálint a tisztújító közgyűlésen egyetlen szóval nem mondta, hogy számára a magyar közösség érdeke a >

Tovább

Szerbiában 10 éve csorbítják a politikai jogokat és a polgári szabadságjogokat!

A Freedom House szakértője azt is mondta, hogy „most Szerbiában fennáll a valós félelem attól, hogy  valamiféle >

Tovább

Sonja Biserko: „Szerbia állandó feszültségben él”

“Szerbia soha nem volt távolabb az európai értékektől. A decemberi választásokon a rezsim megmutatta igazi arcát >

Tovább

„Rendtevés” vagy megúszni vágyás?

Sokba került a vajdasági magyaroknak Pásztor, Lovas és a VMSZ felsőoktatási ámokfutása. A számonkérhetőség a néhai >

Tovább

Lovas Ildikó “bukása” kapcsán

Ez a poszt főleg a vajdasági magyar barátaimat érinti, bár összmagyar politikai vonatkozása is van. Mit >

Tovább

Válaszút előtt a VMSZ: a közösségi érdek vagy a családi Kft.?

Alapos elemzés és felelősség-megállapítás nélkül a párt nem léphet tovább. Ezt minden rendes pártban el szokták >

Tovább

„Hallatni a másik oldal hangját”?!

A Magyar Szó nevű napilap kiadója, a Magyar Szó Kft., amely totális pártirányítás alatt működik. A >

Tovább