Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
30 éve (4. rész)
Bódis Gábor
A háborús rémálom valósággá vált. Megindult az infláció, elszegényedés. A Napló véget nem érő gazdasági válságba került (magyarul: nem volt elég lóvé). Csökkent az eladott példányok száma és az sem volt vigasztaló, hogy egy egy példányt akár öten hatan is elolvasták. Árpád a horvátországi és boszniai frontokat járta haditudósítóként, mi ketten pedig, Keszég Karcsival gubbasztottunk a szerkesztőségben.
Azaz akkor már boldogot és boldogtalant tudósítottam a háborúról: Szabad Európa Rádió, BBC, Magyar Távirati Iroda, Magyar Televízió (híradó, Panoráma). Mindig volt Sony világvevőm (nagyon régen a SZER miatt), azokban az időkben meg főleg a BBC és a zágrábi rádió miatt. A szerbiai adók elérhetőek voltak „gyalog” is. Mindent meghallgattam és megpróbáltam kiszűrni azt, ami talán tény volt és nem propaganda.
És így szerkesztgetés és tudósítgatás közben csörrent a telefon (akkor azt hiszem éppen az Ilija Vučetić utcában „laktunk”, közvetlenül a Fórum és a Báni Palota tőszomszédságában). Anyám hívott Szabadkáról. Ajaj. Két fiatalember járt náluk és katonai behívót akartak átadni. A nevemre. Úgy hozta a sors, hogy akkor éppen Szabadkán voltam bejelentve.
1991 októbere volt, nagyban folyt Vukovár „felszabadítása”. Én pedig ebben nagy szolgálatot tennék a hazának, mint főszanitéc (kiképezve Újvidéken és Ćuprijában). Lenin elvtárs szavaival szabadon: mi legyen a teendő? Maradni és bujkálni vagy menni Magyarország? Keszég Karcsi megbirkózik a Naplóval, amíg nem leszek itt, gondoltam. Ebben a hitemben megerősített a tény, hogy ismét kerestek. A téves címen.
Akkori feleségemmel, Évával is megtárgyaltuk a dolgot és úgy döntöttünk nekivágunk. A községi katonai titkárságok már készítettek listákat a behívást megtagadókról, ezért kockázatos volt a két legnagyobb határátkelő: Horgos és Kelebia. Akkori apósom még azt az ötletet is felvetette, hogy menjünk Dél-Szerbia felé, majd Bulgárián és Románián át Magyarországra. Azonban akkor már óriási benzinhiány volt.
Éva rábeszélt és én hagytam meg, hogy menjünk el Temerinbe Ágoston Bandihoz és kérjünk tőle tanácsot. Bandival nem egy húron pendültünk és akkor még finoman fogalmaztam. Kedvesen elbeszélgettünk, sajtószabadságról egy szó sem és persze hogyan is tudhatott volna a Bandi segíteni, hiszen hasonló helyzetben volt. Gondolom én. Viszont a látogatás végén adott nekünk egy kaniszter (15 liter?) benzint, ami valóságos kincs volt.
Majd három évvel később Bandi jobbkezével, Csorba Bélával keveredtem nyilvános vitába a Napló hasábjain, méghozzá a VMDK elhíresült 1994-es zentai kongresszusáról írt cikkem miatt (Öljétek meg Hódit! Adalékok a VMDK(b) történetéhez – a b bolsevikot jelent, természetesen). Nem mellesleg a kongresszuson kisebbségben maradtak alapították meg a VMSZ-t. Akkor még Csubela volt, Kasza, meg Dudás Karcsi, Siflis Zoli.
Nos, Csorba a vitát záró írásának a következő címet adta: Kár volt a benzinért. Találó, el kell ismernem.
Bandi kaniszterével visszamentünk Újvidékre és másnap elindultunk a határra. Nagyon furfangos módon a Béreg (Bački Breg) és Hercegszántó közötti átkelőt választottam. Elhatároztam, hogy ha a jugoszláv oldalon sokáig nézik az útlevelemet, megnyomom a gázt és lesz, ami lesz. Nem lett, megúsztam. Elindultunk Szeged felé.
Néhány nappal később jelent meg az a jugoszláv kormányrendelet, hogy a katonaköteles korban levő férfiak csak külön engedéllyel mehetnek külföldre. Nyolc hónapig volt érvényben, 1992 júniusában oldották fel. Aznap a határon voltam.
Símán hazajutottam (akkor még «haza» most már hontalan), nem úgy mint néhány évvel később. Amikor is egy ambiciózus szerb rendőr félreállított és bekisért a vám/rendőr épületbe. Ott kezelésbe vett egy udbás (akkor már más neve volt, a lényeg maradt) és több mint egy órán át faggatott. Akkor már Prágában éltem és a SZER szerb/montenegrói osztályának voltam a főszerkesztője. Halálos ellenség.
Újságíró?
Mondom, igen.
Kinek tudósít?
Hát, a Népszavának szoktam írni a csehekről és szlovákokról (szent igaz volt, csak éppen hót mellékes).
Még egy ideig csűrte csavarta a dolgot, várható volt, hogy előbb-utóbb megadja a kegyelemdöfést. És íme:
Milyen szabadkai újságírókat ismer? - szögezte a mellemnek a vérbe mártott kérdést.
Egy hatalmas kő esett le a szívemről: ennek a provinciális kopónak halvány sejtelme sincs semmiről.
A Szabad Európa Rádió akkor a leghallgatottabb rádió volt egész Szerbiában. Od Dragaša do Horgoša.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >
A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL
A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >
Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni
Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >