Ma Blanka, Bianka, Mór névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
30 éve (3. rész)
Bódis Gábor
Könnygáz, Vukovár, Dubrovnik, Szentlászló. Menekültek, tartalékosok, martalócok. Megkezdődött a balkáni téboly kulminációja. Semmit nem oldott meg: Európa, a vén kurva szemlesütve félrenézett. Születőben voltak a korcs utódállamok, amelyek közül csak Szlovénia került ki demokráciaként, a többiek beleásták magukat a nacionalizmus sötét kamrájába. A helyzet azóta is változatlan.
Az első „harci bevetésen” a Napló 1991. március 9-én volt. A Belgrádi televízió uszító propagandája miatt az ellenzék, Vuk Draškovićtyal az élén nagygyűlést szervezett Belgrádban Kod konja elnevezésű Köztársaság térre. Nosztalgiával emlékszem ezekre az időkre, mert akkor csak két televízió (a belgrádi és az újvidéki) uszított, manapság meg az N1-en kívül az összes szerbiai országos csatorna.
Dormán Lacival és Dudás Szabival elindultunk kocsival a főváros felé. Örökre megmarad bennem a kép, hogy fenn a Fruška Gorán (új vajdmagyaroknak: Tarcal) tankoltunk. Késésben voltunk, siettem nehogy lemaradjunk a buliról. Rendezve a számlát, Szabival összenéztünk: Hol a Dormán? Elkezdtük keresni és nemsokára egy nagy műanyag csónakban találtuk meg, ahol éppen virtuálisan kormányzott. Lacikám, de hát sietünk… Nem hatotta meg a noszogatás, hanem elmerengve közölte, hogy éppen ilyen csónakja van vagy volt vagy szeretne. Erre már nem emlékszem. Csak a mérgemre.
Odaértünk időben, egy Knez Mihajlova (csak magyarországiaknak: Belgrád Váci utcája) utcai parkolóban táláltunk helyett. Puskaporos és könnygáz szagú volt a levegő.
A téren hatalmas tömeg volt és békés hangulat. Stevo Nikšićtyal, a NIN akkori főszerkesztőjével futottunk össze. Megállapítottuk, hogy ebből nem lesz nagy cirkusz. Amint Stevo elment mellőlem, elszabadult a pokol:
„13 óra 30 perc, Köztársaság tér
Teljesen váratlanul egyszerre több könnyfakasztó bomba hull a térre, az egyik a közvetlen közelemben pukkan. A tömeg páni félelmében elkezd menekülni. A fulladozó, hörgő emberáradat a mellékutcába sodor. Lövések, ordibálás hallatszik. A menekülők kapualjakban keresnek fedezéket, vagy a földre vetik magukat. Akaratom kívül a korzóra jutok. A látvány megdöbbentő: alig kétszáz méterre a véres események színhelyétől békés párok sétálnak, kirakatokat bámulva. Az egyik étterem kirakatablakában egy társaság otthoniasan ebédel. Arra gondolok, tudathasadásom van.
16 óra, egy postafülke
Be kell ugranom egy postára, hogy leadjam a jelentésemet a Szabad Európának, közben a BBC is megtalál. Eltelik egy óra. Elvesztek a fotósaim. Közben Dormán mégis befut. Meséli, hogy a London kávéháznál lövöldözések voltak, a tömeg rombolt. Egy szőke fiatalembert véreb fagyva szállítottak kórházba. Már indulni kellene, de Szabolcs sehol. Később tudjuk meg, hogy letartóztatták, nem volt nála dokumentum. Másnap reggel mesélte, hogy nem bántalmazták, miután ellenőrizték a kilétét, hazaengedték.”
Még aznap este a JNH tankjai bevonultak Belgrád utcáira. Ugyanezeket a tankokat félévvel később a lelkes belgrádi és újvidéki lakosok virággal, énekszóval kisérték ki. Mentek „felszabadítani” Vukovárt.
Nemsokára Dubrovnik ostromára is sor került. Erről a Napló címoldala így számolt be: Hülyeségek vására: Ha kell, még szebb és még régebbi Dubrovnikot építünk fel (Božidar Vučurović, a kelet-hercegovinai szerb körzet elnöke).
Itthon a háború a kényszerű mozgósítások halálos ölelésében mutatkozott meg. Németh Árpád, Hübsch Éva, Németh Zoli és mások a háborús övezetekből tudósítottak, Dormán Laci pedig a Magyarországra menekültekkel készített interjúkat, fotókat. Kórógy, Szent László. Vajdasági magyar kiskatonák haltak meg „téves csatatéren”.
Médiafronton is változott a helyzet: komikus epizódok után, amikor bábpártok megbízottjai, magyarul alig tudó magyar nevű egyének vették át a Fórum és a szerkesztőség vezetését, Kubát János került a lap élére. Az anyaországi sajtó akkor már szélsőjobbos része riadót fújt. Tény, hogy, legalább egy időre, a Magyar Szó szerkesztéspolitikája simulékonyabbá vált. Szerintem. Az Újvidéki tévében elkezdődött fennállásának legszégyenteljesebb, háborús uszító időszaka. Sajnos, ebben a magyar szerkesztőség is kivette a részét. És már nem Fekete Elvira vezette a csapatot.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Elvesztettem egy országot, de maradt egy város
Szóba került a kisebbségi állapot is. Emiatt nem siránkozok, elfogadtam, vállalom, ezzel élek és nem azonosulok >
Akinek Gorbacsov volt a riportere
Zolcer Jánossal valamikor a kilencvenes évek elején ismerkedtem meg Münchenben, amikor egy ideig ott éltünk Évával >
Minden befejezetlen, még a rendszerváltás is
Az ellenzéki pártok nem alkalmazkodnak az új helyzethez, nehezen veszik tudomásul, hogy többé nem Milošević izolációs >
Száz napos türelmi idő
Az új vezetőség egyik első intézkedése éppen az MNT-ből való kivonulás lehetne, ami új helyzetet teremtene >
A doktori diplomák feketepiaci ára zuhan, az arany ára emelkedik
Minden relatív lett. A hazugság meggyőzőbb, mint az igazság, minden eladó és minden megvásárolható. A doktori >
Orbán Viktor! Hátrább az agarakkal!
Ha pedig a rezsim mégis elfojtja ezt a méreteiben aprócska, politikailag gyönge, ám szeretetre méltó, szép, >
A kapitalizmus veszélyes bohóca
Természetesen Trump nem Lindbergh, de félő, hogy győzelme esetén nemcsak Amerikában, hanem az egész Európában is >
Egy kurta után most egy hosszabb közleménnyel rukkolt elő a Magyar Mozgalom
Öt küzdelmes év után őrségváltásra került sor a szervezet élén. Az eddigi elnökségből ketten, Garai Zsolt >
Baloldal és gyermekbalett
„Miközben mi itt családi ünnepet rendezünk republikánus gyermekbalettel, a reakció éjszakai katonai gyakorlatokat rendez gépfegyverekkel”. Nézem, >
Mi lesz a Futaki úti temetőben lévő emlékhely sorsa?
Az „1944/45-ös ártatlan áldozatok” emlékművének elkészítése is azt mutatja, hogy a VMSZ képtelen egyetlen vitás kérdést >
A demokráciába vetett hit megroggyanása
Hiányzik a mindennapi demokrácia, a republikánus tér, amelyben a polgár beleszólhat a dolgok alakulásába. Ez főleg >
Néha elhangzik egy-egy pedagógus sikolya, amelyet dermesztő csend követ
A VMSZ szerint minden rendben van, helyzetünk soha nem volt jobb, ez jut eszembe miközben az >