2020. augusztus 13. csütörtök
Ma Ipoly, Ince, Vitália névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Napi ajánló

Telefonálni vagy nem telefonálni?

– ez itt a hamleti kérdés.

Pressburger Csaba
Pressburger Csaba
Telefonálni vagy nem telefonálni?

Vagyis: én telefonálni fogok – de nem tartom meg a pénzt. Úgy, ahogy van, teljes egészében át fogom utalni egy olyan civil szervezetnek, amelyikről úgy gondolom, hogy megérdemli, hogy rászorul, hogy jó célt szolgál, és amikor ezt megteszem, nyilvánosságra is fogom hozni a nevét. Pressburger Csaba:

Sokan kételkedtek tudós pénzügyminiszterünk szavaiban, amikor bejelentette, hogy a koronavírus-járvány okozta szociális válságot enyhítendő minden felnőtt szerbiai állampolgárnak kiutalnak 100 eurót. Mások viszont fanyalogtak, hogy ők bizony jól megvannak a 100 eurós könyöradomány nélkül is. Fel is bőszült ezen a hatalom! „Még hogy megkérdőjelezik egyesek, még hogy fanyalognak mások!” – dúlt-fúlt mérgében, majd hirtelen furfangos ötlete támadt: okos lány módjára be is tartja az ígéretét, meg nem is, adja is a 100 eurót, meg nem is; magyarán: csak azoknak fizeti ki, akik kérik (mínusz a kivételezett kategóriák, de ez most mellékszál).

„Nosza, lássuk csak, vajon a fanyalgóknak derogál-e betelefonálni, hogy hát szóval mégiscsak kéne az a kis könyöradományocska!” – dörzsölte a markát kajánul és áldotta furfangos eszét a hatalom. Már jó előre azt is kifundálta, mely pletykalapoknak szivárogtatja ki a nyilvánosan rebelliskedő, amott meg titokban mégiscsak a pénzért kuncsorgó személyek névsorát.

„Meg egyébként is” – gondolta a hatalom, markát dörzsölve, eszét áldva – „ha segítségképpen 100-100 eurót adunk a zembereknek a közösből, annak megörülnek és ránk szavaznak, de ha azt próbálnánk nekik elmagyarázni, hogy könnyítésképpen 100-100 euróval kevesebbet kell betenniük a közösbe, mint eddig, akkor legfeljebb megvonnák a vállukat, nagy ügy, mondanák, és nem szavaznának ránk.”

Rövidtávú hatalomtechnikai szempontból jól kalkulált a szerbiai rezsim, ezt el kell ismerni. Hiszen az égből pottyanó 100 eurós „ajándékot” a felületes szemlélőknek el lehet adni mint a válság következményeinek enyhítésére szolgáló egyszeri juttatást, amit azért kaphat meg mindenki (már ha kéri), mert ugye a járványhelyzet eleve mindenkit megvisel. Tökéletesen populista döntésről van szó, amely semmi mást nem szolgál, mint az erre fogékony polgárok lekenyerezését, szavazatainak megvásárlását, adatbázis-építést és esetleg egyesek megszégyenítését, lejáratását.

Az egész intézkedés mintegy 600 millió eurót emészt fel, olyan pénzt, ami nem áll rendelkezésre, tehát elő kell teremteni – kötvénykibocsátással vagy hitelfelvétellel –, és semmiféle kilátás nincs rá, hogy bármi módon is megtérülhet. Ne feledjük: a pénzügyminiszter szerint ez nem szociális juttatás (noná, hiszen ez esetben mi indokolná, hogy minden polgár megkapja), hanem a gazdaságélénkítést, a vásárlóerő növelését szolgáló intézkedés. Ám klasszikus, mindenkinek „lepottyanó” ún. helikopterpénznek mégsem tekinthető, mert gazdaságilag semmivel sem indokolható módon – sértődött és gőgös politikai megfontolásból – szelektál, amikor kérvényezéshez köti az összeg kiutalását.

Arról lehet vitatkozni, hogy gazdaságilag van-e létjogosultsága a vásárlóerő felpezsdítését szolgáló helikopterpénz-osztogatásnak, amit több ország is alkalmaz, vagy esetleg többet érne, ha a kiadások visszafogására, az adóterhek könnyítésére, esetleg egyes gazdasági ágazatok megsegítésére törekedne az ország, de a sem nem szociális alapon és nem is gazdasági alapon történő osztogatásra semmilyen épkézláb magyarázat nincs. Kivéve a fentebb vázoltat, amit a hatalom ugyan nem mond ki, csak gondol.

Mit tehet az egyén ebben a helyzetben? Telefonálni vagy nem telefonálni? – ez itt a hamleti kérdés.

Ha telefonálok, elfogadom a hatalom játékszabályait, részt veszek ebben a populista bohózatban, megalázkodom, és esetleg még azt is kockáztatom, hogy az adataim illetéktelen kezekbe kerülnek, politikai lejáratási kampány részévé válok. Ha viszont nem telefonálok, lemondok alanyi jogomról, nem „hívom le” azt a pénzt, ami megilletne. Nehéz ügy, és nyilván senkit sem kell elítélni, bármelyik opció mellett dönt is.

Annyit tehetek, hogy elmondom, én mit fogok csinálni.

Fájdalom, hogy így van, de bő négy évtized során sem sikerült elhinteni bennem az államunk iránti bizalmat (nem általánosságban „az állam”, hanem e konkrét állam iránt – ezt hangsúlyoznám). Tehát abból indulok ki, hogy a pénz nincs jó helyen nála.

Ha bent hagyom, csak elherdálja vagy nekem nem tetsző célokra költi, esetleg lenyúlja. Magyarán: igyekszem minél kevesebbet adni neki, ha pedig ő akar nekem (vissza)adni, nem fogom büszkeségből visszautasítani. Vagyis: én telefonálni fogok – de nem tartom meg a pénzt. Úgy, ahogy van, teljes egészében át fogom utalni egy olyan civil szervezetnek, amelyikről úgy gondolom, hogy megérdemli, hogy rászorul, hogy jó célt szolgál, és amikor ezt megteszem, nyilvánosságra is fogom hozni a nevét.

Mindenkit, aki úgy érzi, megteheti, hasonlóra biztatok. Hackeljük meg közösen ezt a választási kampányfogást!

(Autonömia)

 

2020. április 30.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Morális forradalom

A belorusz nép fölkelt a zsarnokság ellen. Ez a lényeg. Szorongó szívvel, de nagy szeretettel és >

Tovább

Péterrévei vízgondok

Az ilyen dolgokkal, amelyek ellehetetlenítik a mindennapi élet, a jelek szerint, senki sem törődik. A ház- >

Tovább

Az orvosok lázadása

A Sajtószabadság Alapítvány kezdeményezésére száznál is több vajdasági magyar újságíró, közíró tiltakozott az Index portáljának kivégzése >

Tovább

Párbeszéd és petíció

A sajtószabadság ügye a kelet-európai újdemokráciák neuralgikus pontja. Olyan, mint a lázmérő: jelzi, hogy súlyos kór >

Tovább

Vírus álarcban

Még csak néhány hónapja tart a vírusjárvány, de az már világosan látható, hogy az emberek milyen >

Tovább

Sztárírók és megtűrtek

Ebben a helyzetben mégis jobb megtűrt írónak, mint sztárírónak lenni. Az is igaz persze, hogy manapság >

Tovább

Visszaeső Románia

Még a szigorúbb karantén-hónapokban keringett egy fotó az interneten: a román miniszterelnök, miniszterelnök-helyettes asszony és más >

Tovább

A szelíd lázadók színre lépnek

Elismerem, az új nemzedék mégsem annyira apolitikus, mint ahogy az elmúlt években gondoltam, nem kizárt, hogy >

Tovább

Vajdaság, a hazafiak vadászterülete

Belgrád az a hely, ahol egy magyarnak nem kell félve rejtezkedni, mint a Vajdaságban, amely „az >

Tovább

„Beletanult” elnök

Legyünk tisztában, a vajdasági magyarok helyzetének nem az egyedüli fokmérője, hogy magyar-e vagy szerb a Tartományi >

Tovább

Mi lesz, ha a bársonyos zavargás erőszakossá válik?

Nos, megtörténhet, hogy az eszmény nélküli új nemzedék az erőszakos tiltakozást választja. (…) Ilyesféle közhangulatban járt >

Tovább

Szirmok és tüskék

Arra gondoltam, hogy miért maradandóbb Sinkó Ervin vagy Herceg János prózája vagy esszéirodalma. Kétségtelen, hogy azért, >

Tovább