Ma Klotild, Cecília, Károly névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Napi ajánló
Aranykor: a szavak súlya
Németh János
A jelek szerint elhúzódó járványra kell felkészülnünk, talán júniusra-júliusra zökkenhet majd vissza minden a régi kerékvágásba. Aranykornak ugyan a tavalyi, 2019-es esztendőt jelölte meg az államfő, az ő nyomán pedig a karikaturista is, de előfordulhat, hogy ez a kor késni fog. Ahogy azt egyébként a világjárvány előtt is sejteni lehetett. Németh János:
A moderátor bejelenti. Bejön, leül a hosszú asztal mellé, fellapozza a mappát. Megigazítja a székét, majd jobb kézzel a mikrofont. Jegyzetfüzetében néhányat lapoz, először előre, majd hátra. Felnéz, végig annak biztos tudatában, hogy a kamerák rá szegeződnek, a televízió minden mozdulatát követi. Megigazítja a szemüvegét, majd szinte zárt ajkakkal beszélni kezd. „Hölgyeim és uraim” – mondja hanyag rutinnal. Majd hatásszünetet tart.
Komédia és tragédia
Február végén még nem a fent leírt módon zajlott a sajtóértekezlet. Nem az elnök maga szólt a hallgatósághoz, hanem egy gyermekkórház szakorvosa, aki amúgy tüdőgyógyász és egyetemi tanár. A neve immár széles körben ismert, hiszen az akkori fellépése és az azóta regisztrált szereplések nyomán mindenki tudhatja, kicsoda dr. Branimir Nestorović. A COVID–19 szerbiai jelenlétét beharangozó sajtótájékoztatón ugyanis azt mondta, hogy „a világ legnevetségesebb vírusáról” van szó, és ennek a sokat próbált, bombázást, embargót átélt népnek nincs mitől tartania. Az elnök ott vigyorgott, mosolygott a háttérben. Nevetett is, amikor a válságtörzs tagjaként bemutatott orvos azt ajánlotta a hölgyeknek, hogy „nyugodtan Milanóba utazhatnak bevásárolni.” Később azt is közölte, hogy „a szerbek génállománya ellenállóbb, mint az olaszoké.” Az elnök ekkor sem szólt közbe; nyilván azért, mert ő maga nem genetikus.
Azóta egy hónap telt el, és ezt a furcsán nyilatkozgató orvost kézről kézre adják az állami tévé és a magántelevíziók. Csupán a legmagasabb szintű válságtörzsben állandósult a tagság, a három orvos, akik járványügyi szakemberek, és minden egyes alkalommal megpróbálják tárgyilagosan tájékoztatni a közvéleményt. A legbutább újságírói kérdésre is rezzenéstelen arccal válaszolnak, hiszen a járványok az ő igazi terepük, magabiztosan mozognak a témakörben, ahogyan a halak a vízben. A politikusok nyilatkozataival szemben ők tényszerűen, hitelesen tájékoztatnak, a leglényegesebb kérdésekre próbálnak szorítkozni. Amire azért is szükség van, mert végképp elmúlt a viccelődés ideje: április elején már másfél ezer a vírusfertőzött beteg Szerbiában, az elhunytak száma pedig félszáz körül járt.
A politikum melléfogásai
„Terjengős! A kevesebb több lett volna” – írta egy dolgozatom alá szép emlékű magyar nyelv és irodalom tanárom közel hat évtizede, és a járvány kapcsán elhangzó politikusi megnyilvánulások kapcsán most ő jutott eszembe. Meg ez a két mondat, amelyekhez szóban még hozzátette: „Ne feledd, a szavaknak súlyuk van.”
Három hete élek kor- és sorstársaimmal egyetemben egyfajta házi őrizetben, vesztegzár alatt, így van időm és lehetőségem figyelni a világjárvánnyal kapcsolatos hazai és külföldi híreket, sajtóinformációkat. Egyetlen napilapomat is házhoz szállítják derék barátaim, a kenyérrel és a tejjel együtt. Akár naprakésznek is mondhatom magam ebben a kérdésben, hiszen a világhálón megjelenő információkat is folyamatosan kísérem. Eljut tehát hozzám a sajtótájékoztatókon elhangzó minden mondat, látom azt, amint a pártfunkcionáriusok, különböző rendű és rangú képviselők jótanácsokkal próbálják ellátni a lakosságot. Még a szájmaszk helyes viselését is bemutatják a polgároknak, de a nyugdíjak kifizetésével kapcsolatos információkat is a pártelnök osztja meg a választópolgárokkal, mintha nem lenne arra nála illetékesebb. Kampányolnak tehát – ahogy azt a köztársasági elnök is teszi. Aki rendületlenül fényezi önmagát, fogadja a repülőtéren a kínai segélyszállítmányt, köszönetet mond a távol-keleti ország elnökének, „testvérének” nevezve őt, ahogy az oroszok „testvéri segítségéért is rendkívül hálás”. Ezek a szavak nekem a fél évszázaddal ezelőtti időket, az akkori politikusi szóhasználatot idézik. Kivételt csupán az 1968-ban Csehszlovákiába bevonuló hadak „testvéri segítsége” képez, amelyet errefelé akkortájt gúnyosan kommentáltunk.
Szerbia elnöke amúgy a gyakori sajtóértekezleten szinte minden másnap este könyörgött, majd fenyegetőzött, folyamatosan az általa és munkatársai által folytatott „harcról” beszélt, de újabban már az egészségügyben dolgozókat is dicsérgeti. Ami azért is érdekes, mert a hazai egészségügyi rendszer hiányosságaira igazán csak most derült fény. A Szerbiában regisztrált vírusfertőzöttek nagy hányada ugyanis egészségügyi dolgozó. Az elhunytak között is vannak orvosok, ápolónők, technikusok. A kórházakban nincs elegendő védőfelszerelés, hiányos a műszerezettség, és ezzel az állapottal most szembesültünk úgy igazán. Az egyik dél-szerbiai városban élő ismerősömtől tudom: ott is katasztrofális a helyzet. Szavahihető ember, tűzbe tenném a kezemet érte. Amúgy meg fel is került a város a fertőzés gócpontjainak szerbiai listájára.
Utóirat: A jelek szerint elhúzódó járványra kell felkészülnünk, talán júniusra-júliusra zökkenhet majd vissza minden a régi kerékvágásba. Aranykornak ugyan a tavalyi, 2019-es esztendőt jelölte meg az államfő, az ő nyomán pedig a karikaturista is, de előfordulhat, hogy ez a kor késni fog. Ahogy azt egyébként a világjárvány előtt is sejteni lehetett.
Az írás nyomtatott változata a Családi Kör 2020. április 9-i számában jelent meg.
Következő cikk: Miniszter Asszony! Ön vagy tudatlanságából fakadóan súlyosan téved, vagy aljasságából fakadóan közönségesen hazudik
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Szabadulás Trianontól
Nincs más a magyar nacionalizmuson kívül. Csak versengő nacionalizmusok vannak. Két kirekesztő diskurzus verseng egymással: az >
Az idegen nő
Az idegen nő egyszerre vonz és taszít. Felcsillant a szemem, amikor Tišma-regényben feltűnt Dornstädter kávéház. Ugyanott >
Soknyelvű ország – egynyelvű álom és emlék(mű)
A mesterséges nevek százai azonban bekerültek az Akadémiai Nagylexikonba, emiatt tévelyegnek úttalan utakon a magyar GPS-t >
Trianon és a VMSZ
Nem tűnik ki az sem, a Fidesz hogyan tekint arra, hogy stratégiai partnere, a Vajdasági Magyart >
Húsz éve (2. rész)
Folytatom a Bódis cukrászda 2.0 történetét. Az első részben arról volt szó, hogy miként került vissza >
Húsz éve (1. rész)
Valami ciklikusság nyavalyog velem az utóbbi néhány évtizedben. Néhány hete volt 30 éve, hogy megszültük a >
Magyarok a Vajdaság „aranyidejében”
A vajdasági magyar nyilvánosságban ma alig akad kritikus hang. Magyarország valójában több tekintetben visszafoglalta a területet, >
Töppedt is, férges is, de a VMSZ-é
A párt egyedül maradt a vajdasági magyar politikai porondon, és immár a polgári opció harmatgyenge ellenzéki >
A hallgatás ideológusai
A pandémia után veszélyes idők következnek, az „óvatos radikálisok” azonban gondtalanul büszkélkednek az önkéntes szellemi karanténjukban. >
Pásztorból polgármester?
Az egyetlen dolog talán, ami az írással kapcsolatban felkeltette a figyelmemet, a lehetséges polgármester kijelentése, miszerint >
Szabadka súlya
A VMSZ részéről a közelgő júniusi választás fényében, úgy tűnik, rendkívüli stratégiai pontnak számít Szabadka „megszerzése“. >
Sikertelen politikus eredménytelen karrierje
Csaknem másfél évtizedes egyeduralma alatt Pásztornak nem sikerült a magyar közösség egyetlen lényeges problémáját sem megoldani. >