Ma Fatime, Fatima, Bonifác névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Akinek nem kell égig érő lajtorja a felső hangok kristálytiszta kiénekléséhez
Exkluzív interjú Juan Diego Flórez operaénekessel
Balázs Attila
Egy kis operarészletet énekeltem a fesztiválon abban az évben, de még a próbán voltunk, amikor néhány nappal a nyitóest előtt egy másik tenor, akinek elsősorban énekelnie kellett volna, lemondta a fellépést. Begyulladt a torka, így megkérdezték, hogy tudom-e helyettesíteni őt, amire igent mondtam, és hát… ezért beszélgethetek itt most Önnel, mivel ez volt az én szerencsém ennek a szerencsétlen esetnek a kapcsán. Mindenesetre ez volt a nagy Isten adta lehetőségem, amivel éltem is. Balázs Attila:
BA: Ön manapság az operavilág egyik legragyogóbb csillaga. Nem lehet könnyű szólóénekesként ilyen hatalmas karriert felépíteni még a legszebben kiénekelt magas C-vel együtt sem. Mindez valahol egy limai kocsmában kezdődött, amelyet az ön kedves édesanyja vezetett, és ahol ön is fellépett, igaz? Elvis Presley-t és mást is énekelt, minthogy minden szép zene jó zene is.
DF: Igen, igen, mindez Limában kezdődött, ahol könnyűzenét énekeltem. Peruit is. Az édesanyám vezette kocsmában léptem fel, és hát dalikóztam én bátran mindenfélét, latin-amerikai zenétől, konkrétan a perui zenén át Elvis Presley-ig, meg a Beatlesig. Úgyhogy könnyűzenével kezdtem, csak aztán tértem át a komolyzenére a konzervatóriumban, ahova tizenhét évesen vettek fel.
BA: Ön óriási tehetség, de néha szerencsére is szükség van. Olvastam, hogy egy bizonyos ponton nagy mázlija volt.
DF: Igen, ez 1995-ben történt, amikor a Rossini Opera Fesztiválon vettem részt, amely az első, mondhatni: szakmai munkám volt. Egy kis operarészletet énekeltem a fesztiválon abban az évben, de még a próbán voltunk, amikor néhány nappal a nyitóest előtt egy másik tenor, akinek elsősorban énekelnie kellett volna, lemondta a fellépést. Begyulladt a torka, így megkérdezték, hogy tudom-e helyettesíteni őt, amire igent mondtam, és hát… ezért beszélgethetek itt most Önnel, mivel ez volt az én szerencsém ennek a szerencsétlen esetnek a kapcsán. Mindenesetre ez volt a nagy Isten adta lehetőségem, amivel éltem is. És ez volt az a kezdet, amelyet egy másik fellépés követett, méghozzá egyenest a milánói Scalában. Ekkor kezdődött a karrierem, amely a mai napig töretlen és tovább lendíthetőnek tűnik. Mára nagyjából minden második évben fellépek a Rossini Opera Fesztiválon. Úgyhogy az a hely nagyon fontos számomra, hiszen minden ott kezdődött, Rossinivel, aki így a pályafutásom valaha volt legfontosabb zeneszerzője lett.
BA: Egy alkalommal kétszer is el kellett énekelnie egy operarészletet Milánóban. Így a legenda… igaz? Honnan merített ehhez bátorságot?
DF: Hát igen. 2007-ben visszatapsoltak, és csodálkoztam, mert másnap azt olvastam az újságokban, hogy hetvenöt év óta ez volt az első ilyen visszahívás, amiről én nem tudtam. Nagyon meglepődtem, mert Toscanini zenekarának visszatapsolásával történt ilyen legutóbb ugyanott az általam elénekelt részletet megelőzően. 1935 körül… illetve 33-ban. 1933-ban történt! Azóta egyetlen énekest se tapsoltak vissza ennyire, úgyhogy boldog vagyok, hogy én voltam az első, akit igen. Jó, ma már talán más énekes is el tudja érni ugyanezt, én meg nem is értem, hogy miért ne lehetne megcsinálni.
BA: Kérem, beszéljen egy kicsit arról, hogy milyen hatások érték a zenei világ minden tájáról.
DF: Nos, ahogy mondtam is, könnyűzenével kezdtem, aztán bekerültem a limai konzervatóriumba, ahol megismertem a komolyzenét, meg a saját hangomat. Három évet tanultam Limában, aztán Philadelphiába mentem, ahol lehetőségem nyílt operát énekelni színpadon, ami nagyon jót tett. De ami a primőr hatásokat illeti, azok az országom könnyűzenéjére vezethetők vissza. De más énekeseket is hallgattam egyébként. Elsősorban Alfredo Kraust és, Luciano Pavarottit, akik a példaképeim, mivel nemcsak hogy jó hanggal, hanem világbajnok technikai tudással is bírnak, bírtak.
BA: Mi a véleménye az operettről? Nagyon népszerű műfaj Magyarországon, legalábbis az volt.
DF: Igen, szeretem az operettet, noha nem énekeltem sokszor, de például Philadelphiában igen, amikor A Denevért adtam elő felsős gyakorlóként. Mindenesetre nagyon szeretem az operettet, például a Víg Özvegyet, és nagyszerű lenne, ha a jövőben több ilyen lehetőségem nyílna.
BA: Mondjuk Budapesten újra és újra… Esetleg Belgrádban?
DF: Persze, miért is ne.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A bársonyos forradalmat követte a bársonyos tekintélyelvűség
Mi történik? Furcsa módon erre éppen Illyés Gyula ad útbaigazítást. Alighogy megérkeztem Budapestre kezembe került Illyés >
Milyen országban élünk? (4.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Milyen országban élünk? (3.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Ilyen hangulatban lépkedtem az Akadémia lépcsőjén
Nyugalmas délelőtt, nem érdekelnek a hírek. Ébredezik bennem a politikai csömör. Attól tartok, hogy a jelenlegi >
Milyen országban élünk? (2.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Mi is elpilledtünk
A bűnösökre lehet felfelé mutogatni, de sokkal nehezebb lenne arról a mélységében rejtezkedő kollektív eszmékről szólni, >
Milyen országban élünk? (1.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Egy nagy játszma névtelen szereplői lettünk
Ez a közérzet túlvan a szokásos politikai vitákon, nem nevezhető szimpla Orbán-ellenességnek, sokkal inkább a rendszerváltási >
Hol a Lovas? Itt a Lovas!
Családi ügyek címmel közölt terjedelmes írást a Magyar Narancs legújabb számában Krusovszky Dénes a hetilap állandó >
Pásztor István: „Büszkén vagyunk őrkutyák”
A „tisztújítás” abból áll, hogy Pásztor Bálint nevű fia maradt a párt második számú alelnöke, és >
Gyenge biztosítékok – téves cím(ké)zés
Balla Lajos, a Szabad Magyar Szó (SZMSZ) oldalán szólt hozzá a blogomon közölt „utolsó (??) két >
Minden egyes fogalom bumeráng lett
Sinkó dilemmák - ma. Megbuktatható-e az autokrácia parlamentáris úton vagy pedig csak erőszakkal? Választásokkal? Forradalommal? Nem >