2020. augusztus 13. csütörtök
Ma Ipoly, Ince, Vitália névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Napi ajánló

Akinek nem kell égig érő lajtorja a felső hangok kristálytiszta kiénekléséhez

Exkluzív interjú Juan Diego Flórez operaénekessel

Balázs Attila
Balázs Attila
Akinek nem kell égig érő lajtorja a felső hangok kristálytiszta kiénekléséhez

Egy kis operarészletet énekeltem a fesztiválon abban az évben, de még a próbán voltunk, amikor néhány nappal a nyitóest előtt egy másik tenor, akinek elsősorban énekelnie kellett volna, lemondta a fellépést. Begyulladt a torka, így megkérdezték, hogy tudom-e helyettesíteni őt, amire igent mondtam, és hát… ezért beszélgethetek itt most Önnel, mivel ez volt az én szerencsém ennek a szerencsétlen esetnek a kapcsán. Mindenesetre ez volt a nagy Isten adta lehetőségem, amivel éltem is. Balázs Attila:

BA: Ön manapság az operavilág egyik legragyogóbb csillaga. Nem lehet könnyű szólóénekesként ilyen hatalmas karriert felépíteni még a legszebben kiénekelt magas C-vel együtt sem. Mindez valahol egy limai kocsmában kezdődött, amelyet az ön kedves édesanyja vezetett, és ahol ön is fellépett, igaz? Elvis Presley-t és mást is énekelt, minthogy minden szép zene jó zene is.

DF: Igen, igen, mindez Limában kezdődött, ahol könnyűzenét énekeltem. Peruit is. Az édesanyám vezette kocsmában léptem fel, és hát dalikóztam én bátran mindenfélét, latin-amerikai zenétől, konkrétan a perui zenén át Elvis Presley-ig, meg a Beatlesig. Úgyhogy könnyűzenével kezdtem, csak aztán tértem át a komolyzenére a konzervatóriumban, ahova tizenhét évesen vettek fel.

BA: Ön óriási tehetség, de néha szerencsére is szükség van. Olvastam, hogy egy bizonyos ponton nagy mázlija volt.

DF: Igen, ez 1995-ben történt, amikor a Rossini Opera Fesztiválon vettem részt, amely az első, mondhatni: szakmai munkám volt. Egy kis operarészletet énekeltem a fesztiválon abban az évben, de még a próbán voltunk, amikor néhány nappal a nyitóest előtt egy másik tenor, akinek elsősorban énekelnie kellett volna, lemondta a fellépést. Begyulladt a torka, így megkérdezték, hogy tudom-e helyettesíteni őt, amire igent mondtam, és hát… ezért beszélgethetek itt most Önnel, mivel ez volt az én szerencsém ennek a szerencsétlen esetnek a kapcsán. Mindenesetre ez volt a nagy Isten adta lehetőségem, amivel éltem is. És ez volt az a kezdet, amelyet egy másik fellépés követett, méghozzá egyenest a milánói Scalában. Ekkor kezdődött a karrierem, amely a mai napig töretlen és tovább lendíthetőnek tűnik. Mára nagyjából minden második évben fellépek a Rossini Opera Fesztiválon. Úgyhogy az a hely nagyon fontos számomra, hiszen minden ott kezdődött, Rossinivel, aki így a pályafutásom valaha volt legfontosabb zeneszerzője lett.

BA: Egy alkalommal kétszer is el kellett énekelnie egy operarészletet Milánóban. Így a legenda… igaz? Honnan merített ehhez bátorságot?

DF: Hát igen. 2007-ben visszatapsoltak, és csodálkoztam, mert másnap azt olvastam az újságokban, hogy hetvenöt év óta ez volt az első ilyen visszahívás, amiről én nem tudtam. Nagyon meglepődtem, mert Toscanini zenekarának visszatapsolásával történt ilyen legutóbb ugyanott az általam elénekelt részletet megelőzően. 1935 körül… illetve 33-ban. 1933-ban történt! Azóta egyetlen énekest se tapsoltak vissza ennyire, úgyhogy boldog vagyok, hogy én voltam az első, akit igen. Jó, ma már talán más énekes is el tudja érni ugyanezt, én meg nem is értem, hogy miért ne lehetne megcsinálni.

BA: Kérem, beszéljen egy kicsit arról, hogy milyen hatások érték a zenei világ minden tájáról.

DF: Nos, ahogy mondtam is, könnyűzenével kezdtem, aztán bekerültem a limai konzervatóriumba, ahol megismertem a komolyzenét, meg a saját hangomat. Három évet tanultam Limában, aztán Philadelphiába mentem, ahol lehetőségem nyílt operát énekelni színpadon, ami nagyon jót tett. De ami a primőr hatásokat illeti, azok az országom könnyűzenéjére vezethetők vissza. De más énekeseket is hallgattam egyébként. Elsősorban Alfredo Kraust és, Luciano Pavarottit, akik a példaképeim, mivel nemcsak hogy jó hanggal, hanem világbajnok technikai tudással is bírnak, bírtak.

BA: Mi a véleménye az operettről? Nagyon népszerű műfaj Magyarországon, legalábbis az volt.

DF: Igen, szeretem az operettet, noha nem énekeltem sokszor, de például Philadelphiában igen, amikor A Denevért adtam elő felsős gyakorlóként. Mindenesetre nagyon szeretem az operettet, például a Víg Özvegyet, és nagyszerű lenne, ha a jövőben több ilyen lehetőségem nyílna.

BA: Mondjuk Budapesten újra és újra… Esetleg Belgrádban?

DF: Persze, miért is ne.

 

 

2020. április 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Morális forradalom

A belorusz nép fölkelt a zsarnokság ellen. Ez a lényeg. Szorongó szívvel, de nagy szeretettel és >

Tovább

Péterrévei vízgondok

Az ilyen dolgokkal, amelyek ellehetetlenítik a mindennapi élet, a jelek szerint, senki sem törődik. A ház- >

Tovább

Az orvosok lázadása

A Sajtószabadság Alapítvány kezdeményezésére száznál is több vajdasági magyar újságíró, közíró tiltakozott az Index portáljának kivégzése >

Tovább

Párbeszéd és petíció

A sajtószabadság ügye a kelet-európai újdemokráciák neuralgikus pontja. Olyan, mint a lázmérő: jelzi, hogy súlyos kór >

Tovább

Vírus álarcban

Még csak néhány hónapja tart a vírusjárvány, de az már világosan látható, hogy az emberek milyen >

Tovább

Sztárírók és megtűrtek

Ebben a helyzetben mégis jobb megtűrt írónak, mint sztárírónak lenni. Az is igaz persze, hogy manapság >

Tovább

Visszaeső Románia

Még a szigorúbb karantén-hónapokban keringett egy fotó az interneten: a román miniszterelnök, miniszterelnök-helyettes asszony és más >

Tovább

A szelíd lázadók színre lépnek

Elismerem, az új nemzedék mégsem annyira apolitikus, mint ahogy az elmúlt években gondoltam, nem kizárt, hogy >

Tovább

Vajdaság, a hazafiak vadászterülete

Belgrád az a hely, ahol egy magyarnak nem kell félve rejtezkedni, mint a Vajdaságban, amely „az >

Tovább

„Beletanult” elnök

Legyünk tisztában, a vajdasági magyarok helyzetének nem az egyedüli fokmérője, hogy magyar-e vagy szerb a Tartományi >

Tovább

Mi lesz, ha a bársonyos zavargás erőszakossá válik?

Nos, megtörténhet, hogy az eszmény nélküli új nemzedék az erőszakos tiltakozást választja. (…) Ilyesféle közhangulatban járt >

Tovább

Szirmok és tüskék

Arra gondoltam, hogy miért maradandóbb Sinkó Ervin vagy Herceg János prózája vagy esszéirodalma. Kétségtelen, hogy azért, >

Tovább