2020. október 25. vasárnap
Ma Blanka, Bianka, Mór névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Akinek nem kell égig érő lajtorja a felső hangok kristálytiszta kiénekléséhez

Exkluzív interjú Juan Diego Flórez operaénekessel

Balázs Attila
Balázs Attila
Akinek nem kell égig érő lajtorja a felső hangok kristálytiszta kiénekléséhez

Egy kis operarészletet énekeltem a fesztiválon abban az évben, de még a próbán voltunk, amikor néhány nappal a nyitóest előtt egy másik tenor, akinek elsősorban énekelnie kellett volna, lemondta a fellépést. Begyulladt a torka, így megkérdezték, hogy tudom-e helyettesíteni őt, amire igent mondtam, és hát… ezért beszélgethetek itt most Önnel, mivel ez volt az én szerencsém ennek a szerencsétlen esetnek a kapcsán. Mindenesetre ez volt a nagy Isten adta lehetőségem, amivel éltem is. Balázs Attila:

BA: Ön manapság az operavilág egyik legragyogóbb csillaga. Nem lehet könnyű szólóénekesként ilyen hatalmas karriert felépíteni még a legszebben kiénekelt magas C-vel együtt sem. Mindez valahol egy limai kocsmában kezdődött, amelyet az ön kedves édesanyja vezetett, és ahol ön is fellépett, igaz? Elvis Presley-t és mást is énekelt, minthogy minden szép zene jó zene is.

DF: Igen, igen, mindez Limában kezdődött, ahol könnyűzenét énekeltem. Peruit is. Az édesanyám vezette kocsmában léptem fel, és hát dalikóztam én bátran mindenfélét, latin-amerikai zenétől, konkrétan a perui zenén át Elvis Presley-ig, meg a Beatlesig. Úgyhogy könnyűzenével kezdtem, csak aztán tértem át a komolyzenére a konzervatóriumban, ahova tizenhét évesen vettek fel.

BA: Ön óriási tehetség, de néha szerencsére is szükség van. Olvastam, hogy egy bizonyos ponton nagy mázlija volt.

DF: Igen, ez 1995-ben történt, amikor a Rossini Opera Fesztiválon vettem részt, amely az első, mondhatni: szakmai munkám volt. Egy kis operarészletet énekeltem a fesztiválon abban az évben, de még a próbán voltunk, amikor néhány nappal a nyitóest előtt egy másik tenor, akinek elsősorban énekelnie kellett volna, lemondta a fellépést. Begyulladt a torka, így megkérdezték, hogy tudom-e helyettesíteni őt, amire igent mondtam, és hát… ezért beszélgethetek itt most Önnel, mivel ez volt az én szerencsém ennek a szerencsétlen esetnek a kapcsán. Mindenesetre ez volt a nagy Isten adta lehetőségem, amivel éltem is. És ez volt az a kezdet, amelyet egy másik fellépés követett, méghozzá egyenest a milánói Scalában. Ekkor kezdődött a karrierem, amely a mai napig töretlen és tovább lendíthetőnek tűnik. Mára nagyjából minden második évben fellépek a Rossini Opera Fesztiválon. Úgyhogy az a hely nagyon fontos számomra, hiszen minden ott kezdődött, Rossinivel, aki így a pályafutásom valaha volt legfontosabb zeneszerzője lett.

BA: Egy alkalommal kétszer is el kellett énekelnie egy operarészletet Milánóban. Így a legenda… igaz? Honnan merített ehhez bátorságot?

DF: Hát igen. 2007-ben visszatapsoltak, és csodálkoztam, mert másnap azt olvastam az újságokban, hogy hetvenöt év óta ez volt az első ilyen visszahívás, amiről én nem tudtam. Nagyon meglepődtem, mert Toscanini zenekarának visszatapsolásával történt ilyen legutóbb ugyanott az általam elénekelt részletet megelőzően. 1935 körül… illetve 33-ban. 1933-ban történt! Azóta egyetlen énekest se tapsoltak vissza ennyire, úgyhogy boldog vagyok, hogy én voltam az első, akit igen. Jó, ma már talán más énekes is el tudja érni ugyanezt, én meg nem is értem, hogy miért ne lehetne megcsinálni.

BA: Kérem, beszéljen egy kicsit arról, hogy milyen hatások érték a zenei világ minden tájáról.

DF: Nos, ahogy mondtam is, könnyűzenével kezdtem, aztán bekerültem a limai konzervatóriumba, ahol megismertem a komolyzenét, meg a saját hangomat. Három évet tanultam Limában, aztán Philadelphiába mentem, ahol lehetőségem nyílt operát énekelni színpadon, ami nagyon jót tett. De ami a primőr hatásokat illeti, azok az országom könnyűzenéjére vezethetők vissza. De más énekeseket is hallgattam egyébként. Elsősorban Alfredo Kraust és, Luciano Pavarottit, akik a példaképeim, mivel nemcsak hogy jó hanggal, hanem világbajnok technikai tudással is bírnak, bírtak.

BA: Mi a véleménye az operettről? Nagyon népszerű műfaj Magyarországon, legalábbis az volt.

DF: Igen, szeretem az operettet, noha nem énekeltem sokszor, de például Philadelphiában igen, amikor A Denevért adtam elő felsős gyakorlóként. Mindenesetre nagyon szeretem az operettet, például a Víg Özvegyet, és nagyszerű lenne, ha a jövőben több ilyen lehetőségem nyílna.

BA: Mondjuk Budapesten újra és újra… Esetleg Belgrádban?

DF: Persze, miért is ne.

 

 

2020. április 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Elvesztettem egy országot, de maradt egy város

Szóba került a kisebbségi állapot is. Emiatt nem siránkozok, elfogadtam, vállalom, ezzel élek és nem azonosulok >

Tovább

Akinek Gorbacsov volt a riportere

Zolcer Jánossal valamikor a kilencvenes évek elején ismerkedtem meg Münchenben, amikor egy ideig ott éltünk Évával >

Tovább

Minden befejezetlen, még a rendszerváltás is

Az ellenzéki pártok nem alkalmazkodnak az új helyzethez, nehezen veszik tudomásul, hogy többé nem Milošević izolációs >

Tovább

Száz napos türelmi idő

Az új vezetőség egyik első intézkedése éppen az MNT-ből való kivonulás lehetne, ami új helyzetet teremtene >

Tovább

A doktori diplomák feketepiaci ára zuhan, az arany ára emelkedik

Minden relatív lett. A hazugság meggyőzőbb, mint az igazság, minden eladó és minden megvásárolható. A doktori >

Tovább

Orbán Viktor! Hátrább az agarakkal!

Ha pedig a rezsim mégis elfojtja ezt a méreteiben aprócska, politikailag gyönge, ám szeretetre méltó, szép, >

Tovább

A kapitalizmus veszélyes bohóca

Természetesen Trump nem Lindbergh, de félő, hogy győzelme esetén nemcsak Amerikában, hanem az egész Európában is >

Tovább

Egy kurta után most egy hosszabb közleménnyel rukkolt elő a Magyar Mozgalom

Öt küzdelmes év után őrségváltásra került sor a szervezet élén. Az eddigi elnökségből ketten, Garai Zsolt >

Tovább

Baloldal és gyermekbalett

„Miközben mi itt családi ünnepet rendezünk republikánus gyermekbalettel, a reakció éjszakai katonai gyakorlatokat rendez gépfegyverekkel”. Nézem, >

Tovább

Mi lesz a Futaki úti temetőben lévő emlékhely sorsa?

Az „1944/45-ös ártatlan áldozatok” emlékművének elkészítése is azt mutatja, hogy a VMSZ képtelen egyetlen vitás kérdést >

Tovább

A demokráciába vetett hit megroggyanása

Hiányzik a mindennapi demokrácia, a republikánus tér, amelyben a polgár beleszólhat a dolgok alakulásába. Ez főleg >

Tovább

Néha elhangzik egy-egy pedagógus sikolya, amelyet dermesztő csend követ

A VMSZ szerint minden rendben van, helyzetünk soha nem volt jobb, ez jut eszembe miközben az >

Tovább