Ma Bulcsú, Kerény, Kerubin névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Nesze nektek intimizmus, dúdolják a vírusok
Végel László
A koronavírus ránk oktrojálta azt, amit az előző években önszántunkból vállaltunk és ezzel feltárta az önként vállalt világunk fonákját. Nesze nektek intimizmus, dúdolják majd kórusban a ránk leselkedő vírusok. Most aztán elbíbelődhettek lelki fájdalmaitokkal. Végel László:
2020. április 3. péntek
Az élet ezekben a napokban másról sem szól, csak a koronavírusról, a karanténbéli élményekről. Az írók, az irodalomtudósok, az egyetemi tanárok nagy buzgalommal számolnak be mindennapi életükről. Néha úgy tűnik, hogy a karanténban fedezték fel, hogy van élet valahol máshol is, nemcsak a kapitalista lombikban. Az egyik főzőcskézik, a másik szobabiciklizik. Rövid idő alatt annyi koronavírus-napló látott napvilágot, mint csillag az égen, ezért Seid Serdarević a zágrábi Fraktura könyvkiadó szerkesztője nem véletlenül kesergett azon, hogy rövidesen rengeteg a karanténról szóló gyöngécske regényekkel fogják ostromolni. Nem kétlem, hogy igaza van. Szerintem először a romantikus/szentimentális írók nyalogatják magánéletük sebeit, felsorakoztatják a régi szép privát emlékeket, a főzőcskézést és az álmodozást, s arról merengenek, hogy jaj istenem, mennyi gond kínozza őket, milyen kínos ez a bezártság. Aztán következik a részletes leírás a virágoskertekről, a kihalt utcákról. Szóba kerül természetesen Proust is, mert az eltűnt idő a karanténban fontos szerepet játszik. A francia író elmaradhatatlan teasüteményeiről sem feledkeznek meg. Ráérezve, hogy e mélabús történetek esetleg giccses diskurzussá válnak, színre lépnek a formabontó sztárírók is, akik ironikus és groteszk hangon ábrázolják a koronavírusi idők bugyrait, lehugyozzák a virágoskerteket és iróniával fűszerezett bizarr hangnemben szólnak az új apokalipszisről, amivel elnyerik a szépérzékű kritikusok elismerését.
Nem zárom ki, hogy születik néhány fontos mű is, csakhogy azok elsősorban nem csak a koronavírus által ránk kényszerített karanténról, főleg nem a privát motyókról szólnak, hanem arról a jónéhány évtizedes szellemi karanténról, amelyben meghúzódtunk vagy pedig nem akartunk tudomást venni róla. A koronavírus ránk oktrojálta azt, amit az előző években önszántunkból vállaltunk és ezzel feltárta az önként vállalt világunk fonákját.
Nesze nektek intimizmus, dúdolják majd kórusban a ránk leselkedő vírusok. Most aztán elbíbelődhettek lelki fájdalmaitokkal.
Következő cikk: Európa politikai terv, vagy csupán közös piac?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Húsz éve (4. rész)
Közgazdasági bravúrjaimról bárki tudomást szerezhetett, ha elolvasta a Bódis-cukrászdáról szóló eddigi élményfoszlányaimat. Az üzleti partnerek megválasztásában >
Amiről nem beszélünk...
A kommunikáció először arról szólt, hogy tragédia előtt állunk, egy hónappal később pedig, hogy minden a >
Keresik az ajándékot
Eluralkodtak a minden nagyobb szenvedély nélküli, intelligens, művelt és óvatos szeretők. Megcsodálom őket, ám sajnálom, hogy >
Húsz éve (3. rész)
Az ünnepélyes megnyitás után azonnal beütött a ménkű: Bogár Laci és neje (a partnerek) úgy gondolták, >
Szerbia nem demokratikus ország
Amennyiben nem lesz biztosíték a szabad és tisztességes választási kampányra, a választások legitimitása elkerülhetetlenül kérdésesé válik. >
Szabadulás Trianontól
Nincs más a magyar nacionalizmuson kívül. Csak versengő nacionalizmusok vannak. Két kirekesztő diskurzus verseng egymással: az >
Az idegen nő
Az idegen nő egyszerre vonz és taszít. Felcsillant a szemem, amikor Tišma-regényben feltűnt Dornstädter kávéház. Ugyanott >
Soknyelvű ország – egynyelvű álom és emlék(mű)
A mesterséges nevek százai azonban bekerültek az Akadémiai Nagylexikonba, emiatt tévelyegnek úttalan utakon a magyar GPS-t >
Trianon és a VMSZ
Nem tűnik ki az sem, a Fidesz hogyan tekint arra, hogy stratégiai partnere, a Vajdasági Magyart >
Húsz éve (2. rész)
Folytatom a Bódis cukrászda 2.0 történetét. Az első részben arról volt szó, hogy miként került vissza >
Húsz éve (1. rész)
Valami ciklikusság nyavalyog velem az utóbbi néhány évtizedben. Néhány hete volt 30 éve, hogy megszültük a >
Magyarok a Vajdaság „aranyidejében”
A vajdasági magyar nyilvánosságban ma alig akad kritikus hang. Magyarország valójában több tekintetben visszafoglalta a területet, >