2020. április 1. Szerda
Ma Hugó, Agád névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

From ver ju?

From ver ju?

U jednom momentu naše uzaludne autobuske rasprave, pominjem koronu koja pogoduje eksponcijalnom porastu vidljivosti i čujnosti fašističkih ludaka. Ona žena odvrati da je korona tu sporedna, i to je, kad razmislim, jedino mesto gde bismo se složili. Virus je samo simptom. A šta bi tek bilo da je onaj dečko bio malo tamnije puti? Teofil Pančić:

Ulazimo u gradski autobus i sedamo u prvi red iza srednjih vrata. Krajičkom oka i svesti registrujem da iza nas sedi relativno mlađa žena, oko 35-40 godina, ni po čemu upadljivog, kamoli jurodivog, izgleda i držanja. Posle nekog vremena, u autobus ulaze dvojica dečaka starih oko 12-13 godina, izgledom i držanjem tipični lokalni školarci. Zezaju se, razgovaraju međusobno na nekom šatrovačkom koji nekom tvrđem uhu može da zaliči na strani jezik.

Čitam, ne obraćam mnogo pažnju na ono što se dešava oko mene, kamoli iza mene. Ipak, u nekom trenutku registrujem nekakvo komešanje. Shvatim da ona žena iza mene nekome uzrujano govori: From ver ju? From ver ju? Evej from mi! Evej! Evej from mi!

Odgovora, međutim, nema. Onda se neko javi, kaže nešto toj ženi, objašnjavanje traje neko vreme, i onda se ona ponovo obrati – sad već razabirem ko joj je nevoljni (ne)sagovornik - jednom od one dvojice dečaka, koji je sedeo do nje: "Izvini, nisam znala da si Srbin. Mislila sam da si jedan od onih groznih migranata."

Onda to ponovi i izvarira još jedan ili dva puta. Ne izdržim, ne odolim, okrenem se nazad i kažem tom dečku: Ubuduće treba da nosiš potvrdu da si Srbin, da te ne bi spopadale ovakve lujke.

Dečko me gleda, smeška se, sve mu je jasno, neprijatno mu je i što je siktala na njega i što mu se potom na ovaj način izvinjava, ali šta da radi? Onda u našem duetu sedišta naglas prokometarišemo još nešto o ludacima koji će tek početi da se množe kako se stepen histerije bude povećavao, to ženu, dakako, "isprovocira", pa usledi uzajamna razmena, hm, laskavih epiteta. Posle još nekoliko stanica žena ustane i izađe. Ali ne pre nego što nam je svima objasnila koliko mrzi i prezire prljave i zarazne migrante i slične, a i one koji ih "vole", i kako je ona jedna jadna radna žena koja je prisiljena da deli vazduh sa njima i nama, a mi da smo sigurno zgubidani i propalice čim se tu vozikamo autobusom i branimo smrdljive migrante, pa makar i u vidu jednog ovdašnjeg đaka.

Za sve to vreme, ono nešto preostalih putnika ćute i intenzivno zure u tzv. svoja posla.

Malo kasnije, izlaze i ona dva dečaka, prethodno smo malo proćaskali i pozdravili se. Pametni momci, sve znaju i sve kapiraju.

Naposletku, izlazimo i mi.

To je bilo juče. Od danas, od večeras, autobusa više neće ni biti, ni za nas, ni za školarce, ni za onu ženu, a bogme ni za ružne, prljave, zle i koronozne migrante. Ostaćemo sami, svako će poneti sebe u izolaciju, i ako preživi, valjda i izneti sebe odande, jednog lepog dana.

U jednom momentu naše uzaludne autobuske rasprave, pominjem koronu koja pogoduje eksponcijalnom porastu vidljivosti i čujnosti fašističkih ludaka. Ona žena odvrati da je korona tu sporedna, i to je, kad razmislim, jedino mesto gde bismo se složili. Virus je samo simptom.

A šta bi tek bilo da je onaj dečko bio malo tamnije puti? Ili da nije mogao da ponudi zadovoljavajući odgovor na pitanje: from ver ju?

I sa zarazom i bez nje, uvek je to pitanje podele na Čiste i Prljave, Zdrave i Bolesne, Naše i Strane. I pristajanja ili odbijanja da se takva podela legitimiše. I zato nikada nije svejedno na koju stranu podele ćete sesti. A najmanje je to svejedno baš onda kada su neke druge stvari najednom tobože važnije i preče.

(Vreme)

 

 

 

2020. március 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A hatalomban, vagy ellenzékből? (1.)

Mit eredményezett, tehát, a VMSZ-nek „a hatalomban való szerepvállalása”? A VMSZ vezető tagjainak néhány jól fizetett >

Tovább

A nemzeti egység kompromisszumok nélkül csonka

Semmi sem kártékonyabb, mint az embereket nemzetpolitikai kínai csizmába kényszeríteni. A vajdasági magyar politikusoknak sem ártana >

Tovább

A jövő sem lesz a régi

A pestissel együtt terjedt az antiszemitizmus, Dél-Franciaországban elterjedt a hír, hogy a zsidók megmérgezték a kutakat, >

Tovább

Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova

Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >

Tovább

Orbán és Vučić – több mint barátság

Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >

Tovább

Centrális erőtereket mindenhova

Nézzük csak meg például, hogy mi történt a Magyar Szóval az elmúlt 9 évben, hogyan lett >

Tovább

Földrengés Zágrábban

Látom az ismert utcákat, óváros romos épületeit, az utcák tele törmelékkel, az az utcára menekült embereket, >

Tovább

Nemzet a pártok csapdájában

A jelenlegi szörnyű magyar szakadék felett csak akkor épülhetnek hidak, ha a szakadék mindkét partján elmélyült >

Tovább

A bekötött szemű pilóták

Vesztegzár alatt az újságíró kénytelen más jegyzetfüzetébe belelesni, lévén, hogy a sajátja üres. Olyanéba, aki még >

Tovább

Nyomunkban a Nagy Testvér

Félő, hogy a járványveszélyben felerősödő globális félelem a diktatúrába sodorja a tömegeket. Végel László: >

Tovább

Nem a fölhatalmazási törvényre

A válság kellős közepén összetörni az alkotmányos államrendet: ez shakespeare-i jelzőkért kiált. De még van néhány >

Tovább

Róka fogta csuka

A harminc évvel ezelőtti marosvásárhelyi március arra kényszerített minket, hogy kétségbeesetten kapaszkodjunk a politikai párbeszéd eszközeibe, >

Tovább