2020. augusztus 4. kedd
Ma Domonkos, Dominika, János névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Túl minden modernségen

Végel László
Végel László
Túl minden modernségen

A fiatal lázadók feje felett eljárt az idő, a politika maga alá gyűrte ifjúkori ízlésüket. Nincs ebben semmi meglepő, szemtanúja voltam sok ilyen fordulatnak. Én inkább maradok Illyésnél, Márainál és Babitsnál, bármennyire is különböznek egymástól, együttvéve ők képviselik számomra a kis magyar univerzum sokszínű hagyományát. Végel László:

2020. március 15., vasárnap

(…) Néhány orvosság, amit neki és nekem írt ki az orvos, nem kapható. Hiánycikk, mondták a patikában. Aggasztott, hogy Anikó vállalkozott a bevásárlásra, félek, hogy ráragad a vírus, ő pedig engem félt. Képzeld el, már WC-papír sem kapható a piacon, mondta. Néhány SMS érkezik, amelyekből megtudom, hogy Vučić ma este nyolckor bejelenti a rendkívüli állapotot. Könyveim között keresgélek. Tavaly március 15-én Illyés Gyulától olvastam a Puszták népét. Most Babits esszéit veszem elő. Elégedetten veszem tudomásul, hogy az utóbbi időben egyre több írótársam olvasgatja Babits verseit és esszéit. Vagy Márai regényeit, esszéit és naplóit. Pár évvel ezelőtt, ha Márait emlegettem, akkor néhány barátom sajnálkozva csóválta a fejét csóválta. Nem elég művészi, bizonygatták a széplelkek. A Négyszemközt Máraival című könyvemről inkább a közírók írtak őszinte elismeréssel. Az intelligens és művelt kritikusok inkább a hermetikus, posztmodern regényeket kedvelték, divat volt a homállyal való bujálkodás. A Fidesz egy időben felkapta volna Márait, de rögtön letett róla. Nem csoda, hiszen nem lehetett elhelyezni a NER-ban. Akkor inkább jöjjön Vass Albert, a választás logikus, bár némileg ambivalens, hiszen a NER optimista, Vass pesszimista. Abban sem vagyok biztos, hogy a fiatal Fideszesek ízlésével, szenzibilitásával összhangban van-e Vass prózájának szellemisége. De miért ne? A fiatal lázadók feje felett eljárt az idő, a politika maga alá gyűrte ifjúkori ízlésüket. Nincs ebben semmi meglepő, szemtanúja voltam sok ilyen fordulatnak. Én inkább maradok Illyésnél, Márainál és Babitsnál, bármennyire is különböznek egymástól, együttvéve ők képviselik számomra a kis magyar univerzum sokszínű hagyományát. Az Egy polgár vallomása, a Halálfiai, és a Puszták népe három világ felé nyit ablakot, egyikről sem kívánok lemondani. A Magyar költő kilencszáztizenkilencben című Babits-esszé akár ma is íródhatott volna. Babits elpanaszolja, hogy „ma amikor mindenki a nemzet szavait ordítja, és boldog, aki fél nappal előbb kezdte ordítani”, amikor „a nemzetfoglalók, a koncokon osztozva és a koncot féltve, zöld szemekkel őrzik a foglalt helyeket”, akkor számára nem marad más „magyar hazaárulók szövetségének” megalakítása. Sárral dobálták, de ő nem feküdt a sárba. Nem újdonság Babits kiborulása, abban az időben Németh László is írt az üzletmagyarokról. Persze, Babits kritikusan volt korának irodalmával szemben is. Azon töprengve, hogy miért tartják feleslegesnek egyre többen az irodalmat Babits válasza egyértelmű. „Mert az eszközt tette céljává, s üres művészet lett, mondanivaló nélkül”. Új klasszicizmusról töprengett, „túl már minden modernségen”. Babits nyomán nem tudom megnevezni az új prózaírói törekvéseket, de sejtem, hogy az túl van a tegnapi modernségen.

 

2020. március 18.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Mi lesz, ha a bársonyos zavargás erőszakossá válik?

Nos, megtörténhet, hogy az eszmény nélküli új nemzedék az erőszakos tiltakozást választja. (…) Ilyesféle közhangulatban járt >

Tovább

Szirmok és tüskék

Arra gondoltam, hogy miért maradandóbb Sinkó Ervin vagy Herceg János prózája vagy esszéirodalma. Kétségtelen, hogy azért, >

Tovább

Egy polgáridomár furcsa kalandjai

Igazán érthetetlen tehát, hogy miért és mitől fél. Hacsak nem arról van szó, hogy tényleg élvezi >

Tovább

Gyűjthetjük-e csokrokba a szép mezei virágokat?

Nemzedékem és a nálamnál fiatalabb nemzedékek is, napjainkban sorsdöntő csata színhelyének közelében él. Az ágyúdörgések hallhatók, >

Tovább

Újra győzött a nacionalizmus

Kik vannak most hatalmon? Azok, akik ellen 2000-ben tüntetett a tömeg, csakhogy a volt radikálisokhoz és >

Tovább

Liberális demokrácia rovásírással

Kérdezik, hogy mi van velünk, magyarokkal? Jól elvagyunk. Igaz, hogy most valami sérüléssel bajlódunk, mert a >

Tovább

Elvtársak, ne lőjetek!

Vagyis lehullott végre a nagy koszos lepel a szemérmesen megbúvó és rejtőzködő igazságról, hogy tudniillik a >

Tovább

Index!

Ezek a fiatalemberek – az Index szerkesztői, munkatársai – bebizonyították, hogy különösebb hangoskodás és hencegés és >

Tovább

A vajdasági/délvidéki magyarok helyzetével nincs aki törődjön!

Félő hogy közösségünk megoldatlan kérdései teljesen elsikkadnak/elvésznek/eltűnnek Szerbia további EU-csatlakozási tárgyalásai folyamán. A gyakorlatból (lásd Románia >

Tovább

Szellemi aura

Érdekes, hogy a vajdasági irodalomban két jelentős alkotó műveiben ismertem fel ezt a szellemi aurát. Az >

Tovább

Európa rossz tréfa

Nem érdemes már azt a szemrehányást tenni a magyar kormánynak, hogy önös húzásai és gesztusai „nem >

Tovább

Trianoni csend – anyám csendje

A könyvet elolvasva számos zsidó barátom és ismerősöm elmondta, hogy a holokausztot átélt szüleik is hallgattak >

Tovább