Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Úgy ölték meg, mint egy kutyát
Végel László
Magánemberkén Đindić temetésén megjelent Orbán Viktor, egy fotón láttam a sír előtt őszinte gyászoló ember arcát. Aztán a megható fotó után láttam egy másik fotót, amelyen Orbán Viktor és Aleksandar Vučić ölelkeznek egymással. Ez a pár fotó mindent elárul a sorsunkról. Végel László:
2020. március 12., kedd
Március 12-e Szerbiában az elvesztett illúziók napja, Zoran Đinđicet első demokratikusan megválasztott kormányfőt, ezen a napon ölte meg az saját államának titkosrendőrsége. Úgy emlékszem rá, mint az egyetlen kormányfőre, akivel az életemben találkoztam. Csak akkor még nem volt kormányfő, lehet, hogy ő sem gondolta, hogy az lesz. 1988-ban jelent meg a Jugoszlávia, mint befejezetlen ország című könyve, az Újvidéki Irodalmi Közösség kiadásában, amelynek a szerkesztősége éppen az én épületemben volt. Egyébként ez a kiadó adta ki Sziveri János Dia-dalok című verseskötetét magyarul, amelyet a Forum Könyvkiadó elutasított. Itt jelent meg szerbül az én könyveim is, a Lemondás és megmaradás, amely jóval később jelent meg magyar kiadásban Budapesten. A könyv megjelenése után a kiadó szerkesztője felkért, hogy promotáljam a könyvet. A promóciót halogattuk, mert a kiadó művelődési intézmények nem voltak hajlandók termet biztosítani. Végül a Spensen levő Solaris könyvkereskedésben került sor a promócióra, de ott csak 15 szék fért el. Vártuk a közönséget, még a kezdéssel is késtünk, de hiába, csak 13-an voltak kíváncsiak könyvre. Ez engem eléggé lehangolt, de Đinđić olyan energiával beszélt a könyvéről, mintha többszáz ember hallgatta volna. Ez a jelenet járt az eszembe, amikor később a lehetetlenre vállalkozott, hogy létrehozza azt a tömegmozgalmat, amely 2000 októberében megbuktatta Slobodan Miloševićet. A szerb politika Don Quijotéje volt, de legenda lett. Kormányfősége idején legnépszerűtlenebb politikusok egyike volt, da halála után felébredt egy ország lelkiismerete, és 400 ezer ember kísérte utolsó útjára. A hatalom nélküli kormányfő egy kriminalizált államban le akart számolni az állami maffiával, azokkal az erőkkel, amelyek a miloševići rendszer restaurációját tűzták ki célul. Az utolsó csepp a pohárban mindenképpen Milošević kiszolgáltatása volt a hágai bíróságnak, ami ellen tiltakozott az egész hazafias front élén Vojislav Koštunica jugoszláv államfővel, aki az alkotmány szerint a katonaság parancsnoka is volt egyben. Hogy Milošević kiadása volt a végső törésvonal, azt napjaink eseményei ékesen bizonyítják. A Szerb Haladó Párt koalíciós kormányának hadügyminisztere, Aleksandar Vulin a napokban Požarevácon megkoszorúzta Slobodan Milošević sírját és többek között kijelentette, hogy tisztelője és harcostársa volt. Nem rejtette véka alá azt sem, hogy. „Az októberi 5-i puccsistákkal ellentétben, akik erőszakkal és külföldi segítséggel jutottak hatalomra, Mileševićet, őt mindig Szerbia választotta meg.” A szerbiai helyzetet mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy az október 5-i puccsista sírját másnap Ana Brnabić kormányfő koszorúzta meg. A fotón látszik Aleksandar Vučić is, aki annak a Szerb Radikális Pártnak volt a főtitkára, amelyik a Đinđić kormány legelszántabb ellenségének számított. A gyilkossági előtti napokban a Đinđićet Koštunica azzal támadta, hogy a maffia szövetségese volt, a maffia vezér pedig nyílt levélben jelentette be, hogy a kormányfő napjai meg vannak számlálva. Az sem mellékes, hogy bár a gyilkosság végrehajtóit a bíróság 40 évi börtönbüntetésre ítélté, a gyilkosság politikai hátteret még 17 év után sem sikerült felderíteni. Úgy ölték meg, mint egy kutyát, mondta Žarko Korać, Đindjić közeli barátja és párttársa. Halála után minden kétértelmű lett. Aleksandar Vučić leverte a Zoran Đinđić nevét viselő utcatáblát és Radko Mladić háborús bűnös tábláját szögezte ki helyette. Magánemberkén Đindić temetésén megjelent Orbán Viktor, egy fotón láttam a sír előtt őszinte gyászoló ember arcát. Aztán a megható fotó után láttam egy másik fotót, amelyen Orbán Viktor és Aleksandar Vučić ölelkeznek egymással. Ez a pár fotó mindent elárul a sorsunkról.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >
A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL
A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >
Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni
Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >