2020. április 1. Szerda
Ma Hugó, Agád névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Úgy ölték meg, mint egy kutyát

Végel László
Végel László
Úgy ölték meg, mint egy kutyát

Magánemberkén Đindić temetésén megjelent Orbán Viktor, egy fotón láttam a sír előtt őszinte gyászoló ember arcát. Aztán a megható fotó után láttam egy másik fotót, amelyen Orbán Viktor és Aleksandar Vučić ölelkeznek egymással. Ez a pár fotó mindent elárul a sorsunkról. Végel László:

2020. március 12., kedd

Március 12-e Szerbiában az elvesztett illúziók napja, Zoran Đinđicet első demokratikusan megválasztott kormányfőt, ezen a napon ölte meg az saját államának titkosrendőrsége. Úgy emlékszem rá, mint az egyetlen kormányfőre, akivel az életemben találkoztam. Csak akkor még nem volt kormányfő, lehet, hogy ő sem gondolta, hogy az lesz. 1988-ban jelent meg a Jugoszlávia, mint befejezetlen ország című könyve, az Újvidéki Irodalmi Közösség kiadásában, amelynek a szerkesztősége éppen az én épületemben volt. Egyébként ez a kiadó adta ki Sziveri János Dia-dalok című verseskötetét magyarul, amelyet a Forum Könyvkiadó elutasított. Itt jelent meg szerbül az én könyveim is, a Lemondás és megmaradás, amely jóval később jelent meg magyar kiadásban Budapesten. A könyv megjelenése után a kiadó szerkesztője felkért, hogy promotáljam a könyvet. A promóciót halogattuk, mert a kiadó művelődési intézmények nem voltak hajlandók termet biztosítani. Végül a Spensen levő Solaris könyvkereskedésben került sor a promócióra, de ott csak 15 szék fért el. Vártuk a közönséget, még a kezdéssel is késtünk, de hiába, csak 13-an voltak kíváncsiak könyvre. Ez engem eléggé lehangolt, de Đinđić olyan energiával beszélt a könyvéről, mintha többszáz ember hallgatta volna. Ez a jelenet járt az eszembe, amikor később a lehetetlenre vállalkozott, hogy létrehozza azt a tömegmozgalmat, amely 2000 októberében megbuktatta Slobodan Miloševićet.  A szerb politika Don Quijotéje volt, de legenda lett. Kormányfősége idején legnépszerűtlenebb politikusok egyike volt, da halála után felébredt egy ország lelkiismerete, és 400 ezer ember kísérte utolsó útjára.  A hatalom nélküli kormányfő egy kriminalizált államban le akart számolni az állami maffiával, azokkal az erőkkel, amelyek a miloševići rendszer restaurációját tűzták ki célul. Az utolsó csepp a pohárban mindenképpen Milošević kiszolgáltatása volt a hágai bíróságnak, ami ellen tiltakozott az egész hazafias front élén Vojislav Koštunica jugoszláv államfővel, aki az alkotmány szerint a katonaság parancsnoka is volt egyben. Hogy Milošević kiadása volt a végső törésvonal, azt napjaink eseményei ékesen bizonyítják. A Szerb Haladó Párt koalíciós kormányának hadügyminisztere, Aleksandar Vulin a napokban Požarevácon megkoszorúzta Slobodan Milošević sírját és többek között kijelentette, hogy tisztelője és harcostársa volt. Nem rejtette véka alá azt sem, hogy. „Az októberi 5-i puccsistákkal ellentétben, akik erőszakkal és külföldi segítséggel jutottak hatalomra, Mileševićet, őt mindig Szerbia választotta meg.” A szerbiai helyzetet mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy az október 5-i puccsista sírját másnap Ana Brnabić kormányfő koszorúzta meg. A fotón látszik Aleksandar Vučić is, aki annak a Szerb Radikális Pártnak volt a főtitkára, amelyik a Đinđić kormány legelszántabb ellenségének számított.  A gyilkossági előtti napokban a Đinđićet Koštunica azzal támadta, hogy a maffia szövetségese volt, a maffia vezér pedig nyílt levélben jelentette be, hogy a kormányfő napjai meg vannak számlálva. Az sem mellékes, hogy bár a gyilkosság végrehajtóit a bíróság 40 évi börtönbüntetésre ítélté, a gyilkosság politikai hátteret még 17 év után sem sikerült felderíteni. Úgy ölték meg, mint egy kutyát, mondta Žarko Korać, Đindjić közeli barátja és párttársa. Halála után minden kétértelmű lett. Aleksandar Vučić leverte a Zoran Đinđić nevét viselő utcatáblát és Radko Mladić háborús bűnös tábláját szögezte ki helyette. Magánemberkén Đindić temetésén megjelent Orbán Viktor, egy fotón láttam a sír előtt őszinte gyászoló ember arcát. Aztán a megható fotó után láttam egy másik fotót, amelyen Orbán Viktor és Aleksandar Vučić ölelkeznek egymással. Ez a pár fotó mindent elárul a sorsunkról.

 

2020. március 13.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A hatalomban, vagy ellenzékből? (1.)

Mit eredményezett, tehát, a VMSZ-nek „a hatalomban való szerepvállalása”? A VMSZ vezető tagjainak néhány jól fizetett >

Tovább

A nemzeti egység kompromisszumok nélkül csonka

Semmi sem kártékonyabb, mint az embereket nemzetpolitikai kínai csizmába kényszeríteni. A vajdasági magyar politikusoknak sem ártana >

Tovább

A jövő sem lesz a régi

A pestissel együtt terjedt az antiszemitizmus, Dél-Franciaországban elterjedt a hír, hogy a zsidók megmérgezték a kutakat, >

Tovább

Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova

Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >

Tovább

Orbán és Vučić – több mint barátság

Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >

Tovább

Centrális erőtereket mindenhova

Nézzük csak meg például, hogy mi történt a Magyar Szóval az elmúlt 9 évben, hogyan lett >

Tovább

Földrengés Zágrábban

Látom az ismert utcákat, óváros romos épületeit, az utcák tele törmelékkel, az az utcára menekült embereket, >

Tovább

Nemzet a pártok csapdájában

A jelenlegi szörnyű magyar szakadék felett csak akkor épülhetnek hidak, ha a szakadék mindkét partján elmélyült >

Tovább

A bekötött szemű pilóták

Vesztegzár alatt az újságíró kénytelen más jegyzetfüzetébe belelesni, lévén, hogy a sajátja üres. Olyanéba, aki még >

Tovább

Nyomunkban a Nagy Testvér

Félő, hogy a járványveszélyben felerősödő globális félelem a diktatúrába sodorja a tömegeket. Végel László: >

Tovább

Nem a fölhatalmazási törvényre

A válság kellős közepén összetörni az alkotmányos államrendet: ez shakespeare-i jelzőkért kiált. De még van néhány >

Tovább

Róka fogta csuka

A harminc évvel ezelőtti marosvásárhelyi március arra kényszerített minket, hogy kétségbeesetten kapaszkodjunk a politikai párbeszéd eszközeibe, >

Tovább