2020. július 4. szombat
Ma Ulrik, Erzsébet névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Véres mosolyú ártatlanok

Végel László
Végel László
Véres mosolyú ártatlanok

Kezdem felfogni, hogy sokkal inkább azoktól kell óvakodom, akik nem adják az arcukat semmiféle eszméhez, de azért csendben mindet kiszolgálják. Végel László:

2020. március 6., péntek.

A koronavírus Szerbiában is felütötte a fejét, egy szabadkai polgárt fertőzött meg valószínűleg Budapesten. Vučić államelnök nyugalomra intette a lakosságot, nincs veszély, nyilatkozta, szúnyogcsípéstől többen haltak meg. (…) Kezdődik a választási kampány, az aktivisták majd csengetnek és kopogtatnak az ajtómon. Legjobb lesz bezárkózni és nem nyitni ajtót. Nem kívánok se vitatkozni, se magyarázkodni, se ellenkezni velük. Nem érdekelnek. Rendben van, az arcukat adják egy olyan eszméhez, amely távol áll tőlem. Kezdem felfogni, hogy sokkal inkább azoktól kell óvakodom, akik nem adják az arcukat semmiféle eszméhez, de azért csendben mindet kiszolgálják. Ők azok a véres mosolyú ártatlanok, akikről Kundera írt. A kilencvenes években egyik ifjúkori ismerősom temetésén találkoztam Mirko Čanadanovićtyal, a tartományi pártbizottság elnökével, akit 1971-es a Nagy Antliberális Tisztogatás idején „differenciáltak” Így nevezték akkoriban a meghurcoltatást, a kirúgást, a leváltást. A liberalizmus a dogmatikus kommunisták szemében ugyanolyan szitokszónak számított, mint a mai hatalomtartók szemében, akik ott is liberalizmust látnak, ahol nincs. Sokan Čanadanovicot sem tartották liberálisnak, de ez most már nem is fontos. Mentségére szolgáljon, hogy rosszabbak jöttek helyette. Azoknak meg az szolgáljon mentségükre, hogy őket még rosszabbak váltották le, mégpedig azért, mert autonómiapártiak voltak. Nem folytatnám a jelenkoriakkal. Szóval azon a temetésen Mirko Čanadanovićtyal váltottam néhány szót, aki figyelmeztetett: nem kell tartanom az ellenségeimtől, hanem a barátaimtól. Az egykor tartományi párttitkár jól ismerte azt a szellemi környezetet, amelyben a hatvanas években éltem. Sokat tudhat a véres mosolyú ártatlanoktól, tenném hozzá néhány évtized után.

 

2020. március 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„le tudtad-e írni e leírhatatlan érzést”

A nagyszabású formátlanságban megtalálni azt a bizonyos minimális, legkisebbre redukált formát, aminek viszont pontos jelentése és >

Tovább

Egy lovasszobor története

Ne pazaroljátok rájuk, mármint (az albánokra) a lőszert, karókkal verjétek őket agyon, adta ki a parancsot >

Tovább

A széplelkek apokalipszise

Kezdek félni a “bátraktól,” azoktól a farizeus írástudóktól, akik a páholyban ülve másokat küldenek harcba, miközben >

Tovább

Mennyire „történelmi” a VMSZ választási sikere?

Egy szabadnak és tisztességesnek távolról sem mondható, bojkott által övezett választáson sikerült a VMSZ-nek hatalmi pozícióból, >

Tovább

Amikor a kakas korán kukorékol

Mindez megerősíti, hogy a háború utáni legnagyobb választási csalásnak/hamisításnak vagyunk tanúi. Már előre lehetett látni, hogy >

Tovább

Európai hatalmi vákuum

Gyáni Gábor a Nagy Háború utáni amnéziáról beszél, holott a XX. század akkor nyerte el a >

Tovább

Nevidljivi neprijatelj u Kriznom štabu

Sada još više, jer je i broj zaraženih svakim danom sve veći… I dok se zaraza >

Tovább

A hágai matt

Így múlik el a világ dicsősége: Szerbiának és Koszovónak egyedülálló, történelmi esélye adódott volna, hogy ha >

Tovább

Itt minden a párté

Az alattvalói magatartás a kulturális élet minden területén visszaköszön, tehetséges újságírók válnak pályaelhagyóvá, de aki marad, >

Tovább

Churchill, a rasszista

Pár – általában művészileg értéktelen – szobor lerombolásával (vagy megtartásával) semmi sincs elintézve. És akinek mindenekelőtt >

Tovább

A szavazás vesztese a demokrácia

Most már csak abban lehet reménykedni, hogy a „tél” nem fog négy évig tartani… Ehhez azonban >

Tovább

A szabadkai kudarc után

A Napló észak-bácskai tudósítója, jól értesült forrásokra hivatkozva, azt jelentette, hogy Pásztor István a szabadkai fiaskó >

Tovább