2021. július 23. péntek
Ma Lenke, Brigitta, Apollinár névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Véres mosolyú ártatlanok

Végel László
Végel László
Véres mosolyú ártatlanok

Kezdem felfogni, hogy sokkal inkább azoktól kell óvakodom, akik nem adják az arcukat semmiféle eszméhez, de azért csendben mindet kiszolgálják. Végel László:

2020. március 6., péntek.

A koronavírus Szerbiában is felütötte a fejét, egy szabadkai polgárt fertőzött meg valószínűleg Budapesten. Vučić államelnök nyugalomra intette a lakosságot, nincs veszély, nyilatkozta, szúnyogcsípéstől többen haltak meg. (…) Kezdődik a választási kampány, az aktivisták majd csengetnek és kopogtatnak az ajtómon. Legjobb lesz bezárkózni és nem nyitni ajtót. Nem kívánok se vitatkozni, se magyarázkodni, se ellenkezni velük. Nem érdekelnek. Rendben van, az arcukat adják egy olyan eszméhez, amely távol áll tőlem. Kezdem felfogni, hogy sokkal inkább azoktól kell óvakodom, akik nem adják az arcukat semmiféle eszméhez, de azért csendben mindet kiszolgálják. Ők azok a véres mosolyú ártatlanok, akikről Kundera írt. A kilencvenes években egyik ifjúkori ismerősom temetésén találkoztam Mirko Čanadanovićtyal, a tartományi pártbizottság elnökével, akit 1971-es a Nagy Antliberális Tisztogatás idején „differenciáltak” Így nevezték akkoriban a meghurcoltatást, a kirúgást, a leváltást. A liberalizmus a dogmatikus kommunisták szemében ugyanolyan szitokszónak számított, mint a mai hatalomtartók szemében, akik ott is liberalizmust látnak, ahol nincs. Sokan Čanadanovicot sem tartották liberálisnak, de ez most már nem is fontos. Mentségére szolgáljon, hogy rosszabbak jöttek helyette. Azoknak meg az szolgáljon mentségükre, hogy őket még rosszabbak váltották le, mégpedig azért, mert autonómiapártiak voltak. Nem folytatnám a jelenkoriakkal. Szóval azon a temetésen Mirko Čanadanovićtyal váltottam néhány szót, aki figyelmeztetett: nem kell tartanom az ellenségeimtől, hanem a barátaimtól. Az egykor tartományi párttitkár jól ismerte azt a szellemi környezetet, amelyben a hatvanas években éltem. Sokat tudhat a véres mosolyú ártatlanoktól, tenném hozzá néhány évtized után.

 

2020. március 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Pásztor „senkit sem hagyott cserben”?

Pásztor egyetlen fontos, a magyar közösséget is érintő társadalmi kérdést nem hogy megoldani, de még csak >

Tovább

Ádám és Sztálin

Azt látom, hogy – akár egy szíven lőtt, bordó keselyű, amely épphogy csap még néhányat szárnyával >

Tovább

Amikor még Orbán neve szitokszónak számított Vajdaságban

Jól emlékszem Mészöly Miklós az akkor még a Fideszes Fodor Gábor társaságába Szabadkára és Újvidékre látogatva >

Tovább

Egy fenékkel több lovat megülni?

Több funkció ellátása – ebben az esetben a haladó VMSZ tisztségviselői részéről – arról tanúskodik, hogy >

Tovább

Az identitás

Furcsa, hogy a magyar prózában az identitásprobléma nem játszik szerepet, legfeljebb a zsidó származású és a >

Tovább

Stojanović „Orbán ajánlása rossz az országunknak”

Orbán Viktor ragaszkodása, hogy Szerbiát azonnal vegyék fel az Európai Unióba nem valami különleges ajánlás az >

Tovább

Nem végzi a munkáját!

Mindebből az következik, hogy az ombudsman nem teljesíti a tartományi rendelettel meghatározott számos feladatát, nem végzi >

Tovább

A lelkünkben tusakodó nemzeti és kozmopolita érzés

Azzal is tisztában vagyok, hogy a nemzeti identitásom számos rejtély elé állít. Egyrészt tisztában vagyok vele, >

Tovább

Félénken írom le a szót, hogy Berlin

A konformizmus olyan mély gyökeret eresztett, hogy teljesen kihalt a szubverzív szellem. A szocialista rendszert ígérő >

Tovább

Predratni novinar

Belgrád soha távolabb nem állt az uniótól, mint most. Nemcsak Vučić diktatúrája miatt és nemcsak a >

Tovább

Az érthetetlen magyarországi kedélyes diktatúra

Emlékszem, Hornyik Miklós az újság főszerkesztője önkritikus beszámolójában (a beszámolót még most is őrzöm) engem is >

Tovább

Pásztor és az EU-csatlakozás

Érthetetlen, hogy a magyar miniszterelnöknek fontosabb Szerbia felvétele az Európai Unióba, mint az, hogy az ország >

Tovább