2020. szeptember 26. szombat
Ma Jusztina, Kozma, Damján névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Írók a porondon

Végel László
Végel László
Írók a porondon

Vajon idehallik-e még Camus szava, aki réges-régen arról elmélkedett, hogy a történelem cirkuszában mindig volt vértanú és oroszlán, csakhogy eddig a művész a lelátón ülve a maga kedvére dúdolgatott, vagy jobbik esetben bátorította a vértanút; most azonban a művész a porondra kényszerült. Az ösztöndíj érdeme, hogy a porondra küldte a magyar írókat. Végel László:

2020. január 25., szombat

A Térey-ösztöndíj meghirdetésekor nem sejtettem, hogy ilyen parázs belharcokat idéz elő, hisz először arra gondoltam, milyen segítséget jelenthet egy író életében egy stipendium. Kétszer voltam munkanélküli: először az 1968-as egyetemista tüntetéseken játszott szerepemért két évig önkéntes szenttamási száműzetésben éltem, 1992-ben pedig a Milošević-hatalom távolított el az Újvidéki Televízióból, ahol a drámaszerkesztőség dramaturgja voltam. Ilyen előtörténettel nem ítélkezek az új ösztöndíjasok esélyeiről és csapdáiról. Felesleges is, késő is. Különben is, az írószervezetek elfogadták. Ki vagyok én, hogy a távolból ítéletet mondjak? Ebben sincs azonban nincs egység az írók között, hiszen olyan ismert írok fogadták el az ösztöndíjat, mint Garaczi László, Háy János, Kemény István, Láng Zsolt, Márton László, Vörös István, Zalán Tibor… Vannak köztük vajdaságiak is. (…) Egyébként is a vitacikkeket olvasva inkább arra gondolok, hogy milyen művek kerülnek ki az ösztöndíjasok műhelyéből. Megszületnek-e a magyar Thomas Bernhardok? Vagy az új Wass Albertek? Vagy a hermetikus remekművek, amelyeket bennfentesen idézgetnek majd a kiváló kritikusok? Az ösztöndíj mind a három változatnak kaput nyit. Azt, hogy melyik lesz a kiskapu és melyik a nagykapu, azt írók döntik el az íróasztal mellett. (…) Vajon gyengül vagy erősödik a kritikai érzék? Vajon idehallik-e még Camus szava, aki réges-régen arról elmélkedett, hogy a történelem cirkuszában mindig volt vértanú és oroszlán, csakhogy eddig a művész a lelátón ülve a maga kedvére dúdolgatott, vagy jobbik esetben bátorította a vértanút; most azonban a művész a porondra kényszerült.

Az ösztöndíj érdeme, hogy a porondra küldte a magyar írókat.

 

2020. március 5.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább